Szolnok Megyei Néplap, 1967. december (18. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-21 / 301. szám
1967. december 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Hírünk az országban A Képes Ojság november 25-én a szolnoki Lenin Tsz- ről közölt riportot. „A harmincnegyedik elnök” című írás a tsz új elnökének, Tóth Árpádnak eredményes munkáját ismerteti. 24-én az Észak-Magyarország a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz agrokémiai laboratóriumát mutatta be. 26-án a Szabad Föld „Tervújdonságok a szövetkezetekben” címmel a zagyvarékasi Béke Tsz újonnan létesülő takarmánykeverő üzemének gazdaságos hasznosításáról ír. A lap egy korábbi számában, 19-én a kenderesi Vörös Csepel Tsz gépjavító műhelyének brigádjáról közöl képeket. 20-án a Hétfői Hírekben olvastunk Kenderesről: „Kormányzó községből — községi kormányzat” — Kenderes élete 1967- ben. A Képes Újság 11-én Ibrányi Tóth Béla riportját közölte Kisújszállásról a 250. évforduló alkalmából. A két oldalas, fényképes riport „Földszintes városnak” nevezi Kisújszállást, ismerteti a város fejlesztési problémáit, iparosodásának lehetőségeit. 21-én a Tükör „Vidéki história” címmel Nagykörű ivóvízellátásának gondjairól tudósít. A nagykörüiek még mo6t is a Tiszáról hordják az ivóvizet, jóllehet az 1965-től épülő törpevízmű működéséhez már csak a •bekötési munkálatok hiányoznak. A Szövetkezet 19-én hosszabb ismertetést közöl a mezőtúri szövetkezeti áruházról. 12-én a Magyar Nemzetben Baróti Géza „Céltalan őszi utazás”-ról számolván be, Szolnokról alig hihető képet őriz: „Szolnok olyan tiszta, mint egy ajándék- doboz, amelyet az imént bontottak fel a gyerekek”... (?!) A Lobogó 29-én kétoldalas fényképes ismertetést közöl „Lokátor a palotában” címmel az MHSZ új szolnoki székházáról. Novemberben legtöbb hír, riport és fénykép az új karcagi kórházról készült 6- án a Népszabadság, 14-én a Tükör, 16-án a vidéki lapok — hosszabb cikkben közülük a Fejér megyei Hírlap és a Pest megyei Hírlap ismertették az ország legfiatalabb egészség- ügyi létesítményét. A Ti- szamenti Vegyiművek kén- savgyáráról ír 1-én a Lobogóban Müller Tibor. Érdekesen mutatja be a szovjet dokumentáció alapján épült legnagyobb magyar kénsavgyár hétköznapjait. A Népszava és a Magyar Nemzet 19-én a martfűi Tisza Cipőgyár új termékeit. a műbőrlakk esőcsiz- mát és a „harisnyacsizmát” mutatja be. 30-án a Népszabadság a gyár kollektívájával és vezetőségével tartott ankétről számol be: „Hol szőrit a cipő” címmel. Az ankéten a gyártmányok minőségének problémáiról vitáztak. Hasonlóan a hibákró] ír a Közlekedés is 25-én: „Miért örülnek-bosszankodnak Szolnokon?” teszi fel a kérdést az újságíró az új szolnoki autószerviz vezetőjének. Válasz: Az új szerviz- állomást nem megfelelő helyre építették. Rossz az épület tervezése, nincsenek biztonsági berendezések, kevés a zuhanyozó, a mosdó, rosszak a szerelőaknák. Az új épületben a munka úgy kezdődött, hogy a szerelőket azonnal egy hét kényszerszabadságra kellett küldeni! A kulturális életről szóló beszámolónkat egy kedves baráti hírrel kezdjük: az Ország Világ november 8-i számában a tallinni Café Szolnokot mutatták be színes fényképes riportban. A Köznevelésben Gálos Tibor az 1966 67. évi országos középiskolai tanulmányi versenyek történelem tételeinek díjnyertes pályázóiról ír. Az októberi forradalom magyar visszhangjától szóló pályamunkák között ismerteti Barna Gábor kunszentmártoni diák dolgozatát. A Népművelés az abádszalóki honismereti szakkör munkáját mutatja be. 10-én az Esti Hírap, a Népszabadság, és a Népszava a jászberényi tanítóképző 50. jubileumáról ad hírt. Az országos lapok 11-én Várkonyi István hamvainak díszsírhelyre helyezéséről tudósítanak. 19-én a Magyar Nemzet a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum első állandó kiállításának megnyitásáról adott hírt. 22-én a Népszava a szolnoki hírlap és szakfolyóirat-kiállítást ismerteti. 23- án a Magyar Nemzetben Oelmacher Anna Szabó László szobrászművész szolnoki gyűjteményes kiállításáról írt nagy elismeréssel. 3-án a Film, Színház, Muzsika a Szigligeti Színház My Fair Lady előadásáról hozott kritikát. 15-én a Népszabadság az Optimista tragédia bemutatójáról közölt elemző bírálatot 23-án a Nógrád írt a színház salgótarjáni előadásáról: „A szereplő együttes tagjai hibátlan értelmezésben. a forradalmi pátosz neme* hevületével, sodró lendületű játékban állították színpadra a drámát.” Dr. Kardos Józsefné A házi szerzők bemutatkoznak Űj szerzőpárost avat december 22-én este a szolnoki Szigligeti Színház: Brandon Thomas 1892-ben írt bohózatát Halász Rudolf átdolgozásában, Nádas Gábor zenéjével mutatják be. Külön-külön mind a két szerző ismerős a szolnoki közönség előtt. — A Charley nénje a tizenkettedik hosszabb színpadi zeném. A Potyautast, a Kaktusz virágát és a Szegény kis betörőt a Szigligeti Színházban is játszották. Ha elfogadnak háziszerzőnek titulálnám magam, örömmel dolgozom a szolnoki színháznak, mert igényes korrektséggel rendezett előadásban láthatom a darabjaimat, mondja Nádas Gábor zeneszerző. Szolnok u'án Buda est, Kolozsvár, Szabadka, Komárom — Én meg kicsit szolnoki is vagyok — veszi át a szót Halász Rudolf —, az 1940-es években itt voltam színházi titkár. Ä szolnoki éveim után kezdtem szöveget írni Buday Dénes, Fényes Szabolcs és Horváth Jenő zenéjéhez. A Fityfi- rittyet — Buday operettje — annak idején itt is bemutatták. A Charley nénje átdolgozásával az volt a célom, hogy kicsit megfiatalítsam a darabot, sőt új szerepeket is írtam bele. Én is örülök, hogy az eredeti bemutató joga Szolnoké, hiszen eddig én is ugyan azt tapasztaltam a szolnoki színháznál, mint szerzőtársam, Nádas Gábor. Különben már készülnek a Char- lev nénje-premierre a Fővárosi Operettszínházban, Kolozsvárott, Szabadkán, Komáromban, Pécsett Miskolcon, Szegeden, Békéscsabán... — Amikor felkértek a Charley nénje megzenésítésére, rögtön az volt a szándékom, hogy a cselekményt végigkísérő zenét írjak, — ezen belül zenei párbeszédeket. A nagy betét szí mos darabok ideje, úgy vélem, lejárt. A musical nálunk is utat tör mavának, — magyarázza a fiatal zeneszerző — a Kicsit szomorkás a hangulatom és sok-sok más nagysikerű sláger komponistája aki minthn az utóbbi időben kicsit háta tfordított volna a táncdalnak. — Igaz lenne? Honthy Hanna beat-számot énekel — Tíz évvel ezelőtt komponáltam az első slágeremet, — Szeretni kell, eny- nyi az egész... — És ma is írok egyet-egyet, de az az igazság, hogy nagyon leköt a zenés színnad. Most a József Attila Színháznak írom a Blaise című zenés vígjáték muzsikáját és Halász Rudolffal közösen a Tizenkét lakáskulcs című bohózat zenéjét. A musical ná- gyon igényes műfaj és ez áll érdeklődésem középpontjában. Persze a beatzene is szívügyem továbbra is. A televízió szilveszterkor közvetíti a Halló bácsik, halló nénik című zenés paródiámat, amelyet Kellér Dezsővel írtunk. — Csak annyit: Honthy Hanna is beat-számot énekel benne... — És a fiad is!*— szól közbe Halász Rudolf. — Igen, Gyurika is fellép. az öt éves kisfiam Apu unom én a bet-zenét... — erről énekel. Halász Rudolf árulja el, hogy a kis Nádas Gyurika rendszeresen lejátssza a zongorán az édesapja szerzeményeit és nagyon szigorú kritikus. — A legeslegszigorúbb kritikusom — mondja nevetve Nádas Gábor. — Nem a poén kedvéért mondom valóban megtörtént: a múltkoriban egy „születő” melódiát pötyögtettem a zongorán, Gyuri hallgatja, hallgatja, majd nagy komolyan megkérdezte: — „Apu, te miért nem olyanokat írsz, mint Bartók Béla bácsi-••?,, — ti — PICTOR IGNOTUS Valamikor, még a háború előtt Jászapátin volt kiállítása. A festő is, a szakáll is ritkaság volt akkortájt a Jászságban. Beállított hozzá az egyik hentes. Megegyeztek, hogy leFesti a mészáros családját öt óra után, amikor a tárlatot bezárták, el is ment a megadott címre. Négy év körüli kislány játszott a ház előtt. — Szaladj be fiam, mond, hogy vendég érkezett — kérte a festő. A kislány bámész szemmel meredt rá, majd éktelen kiáltozással berohant a portára. — Anyu, anyu! Gyere gyorsan, vendégünk érkezett. — Vendégünk? — csodálkozott az anyja. — S aztán kicsoda? A kislány a magastermetű ismeretlen szakállára gondolva egyből kivágta: a Jézus Krisztus. A tévedés alapos volt, mert a festő nem akarta, s azóta sem akarja megváltani a világot. Csak lírai szemléletmóddal vizsgálva ábrázolni, egészséges életösztönnel szeretni, vászonra vetni tájait, embereit. Pontosabban szólva: a jászsági tájat és embereket, hiszen ott él évtizedek óta Alattvánban. Műterem melletti lakása szemben van az iskolával. — Az a baj, hogy magasak a falak nehéz befűteni a szobát, öreg ház ez. Külső vakolatát még a múlt század végén rakták rá. Azóta sem kellett hozzányúlni. Mondogatom is: az volt az igazi ktsz. — Akkor még nem is volt ktsz, — szokták válaszolni. — Azért áll a ház, szoktam mondani. Nemcsak a ház öreg. Régiek a bútorok, idős a gazda. A századfordulón született Tanulmányai befejezése után Olaszországban töltött egy évet, majd néhányat a szolnoki művésztelepen. Egyedül maradt anyját gondozni költözött Alattyánba, a szülői házba Gecse Árpád. — Sokat gondolkozom azon, jól tettem-e? A szolnoki művésztelepen jobban a művészet áramkörében élnek. Különböző áramlatok, szakmai viták csiszolják az embert. Mindenféleképpen közelebb ülnek ott a tűzhöz. De én szülőtiszte- lö, jó fiú voltam, hazajöttem. Gecse Árpádnak 1943- ban először, majd néhány éve másodszor is Szolnokon volt gyűjteményes kiállítása. s ugyanott 1954- ben leplezték le felszabadulási emlékművét. Viszonylag széles körben ismert, — a kéoességeit kétkedéssel fogadók azonban még mindig vannak megyénkben is. Az egyik .falusi könyvtár számára képet vettek tőle, A könyvtáros megjegyezte: megnéztük, hogy a művész úr benne van-e a Művészeti Lexikonban. Maliciózus mosollyal mondja Gecse Árpád: Milyen leégés lett volna, ha kihaevnak onnan. Megemlítenek, bár én jobban szerettem volna, ha a jász-r herényi oltárkép helyett azt írják, hogy fővárosi képtárban is van festményem. Gecse Árpád.- több nyelven beszél. Oroszul akkor kezdett tanulni, amikor a németek Sztálingrádnál voltak. — Tudtam, hogy jönnek. Egyszer beszédbe elegyedtem a németekhez csatlakozott két ukránnal. Addig csak könyvből tanultam oroszul. Megértettek. Megörültem ennek, borral kínáltam őket, — Megőrültél? — kérdezte a feleségem. — Nem, csak a főpróba sikerére iszunk. Most már jöhetnek az oroszok. A szülőföld szeretete nemcsak művészi, hanem közéleti tevékenységére iá kihat. Tíz éve ő a községi népfront bizottság elnöke. Néhány hete, gyűlésen elmondott beszéde után hazaszaladt az egyik idős parasztember. Nagyon, nagyon régi, meggyfából faragott törökfejes pipával tért vissza: — Művész úr, olyan szépen beszélt, fogadja ezt jutalmul. Meghatódottan vette át. Mert nemcsak a szép. hanem a szép igézete is megható. Bizonyára erre áhítozik, mikor azt mondja: — Szeretnék még egy gyűjteményes kiállítást rendezni. hogy lássák; az öreg phőnix madár megifjodoft poraiból. „ Simon Béla Közöljük kedves vásárlóinkkal, hogy áruházunk December hó 18-től 23-ig mindennap 8 órától 18- ig, december 24-én, aranyvasárnap 8 órától előreláthatólag 13 óráig NYITVA TART. December hó 27-től január 1-ig leltárfelvételi munkák miatt ZÁRVA LESZ áruházunk. 1968. január 2-től rendes nyitvatartás mellett árusítunk. Minden idényben vegye igénybe az Alföldi Áruházat, Szolnok, Ságvári E. u. 2, rfrü rrrrrn »■■«■irt« 1
