Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-16 / 271. szám

1967. november 16. SZOLNOK M8G*BI NÉPLAP s Regényhős — olvasó találkozó A „boldog ember" Kisújszálláson A siker részesei A n. ORSZÁGOS GERENCSÉR SEBESTYÉN PÁLYÁZATON NAGY SIKERT ÉRTEK EL ME­GYÉNK FAZEKASAI. A MEZÖTÜRI FAZEKASOK Móricz Zsigmond szer­kesztő úr szobájába egy napon bekopogtat Joó György, az író földije és távoli rokona. Váratlan ké­réssel áll elő. El akarja mondani az életét. A nagy gazdasági válság­nak talán legsúlyosabb évei voltak és mintha az időjá­rás versenyre akart volna kelni a válsággal. — így mondja Joó György a re­gényben: „Mán minálunk nincsen eső. Egész nyár el­múlik, hogy tavasztól őszig egy csepp eső nem esik... Pedig a kukorica csak ak­kor terem, ha a barázdába kuruttyol a béka... Most nincs béka, de még víz sincs”. És a tiszaháti kisgazda felkerekedik, mert otthon nem tud megélni, Pesten keres munkát. Hiába ke­res. Akkor bekopogtat az íróhoz s elmondja az éle­tét „tessék írni belőle egy sziep regényt... Hadd lás­sák az urak, hogy ez nincs így jól”. A regénybeli Joó Györ­gyöt Papp Mihálynak hív­ják, a Szabolcs-Szatmár megyei Magosligeten lakik, 84 éves. Hosszú útra vállal­kozott, amikor eleget téve a kisújszállási Móricz Zsig- mond Gimnázium meghívá­sának, eljött, hogy felele­venítse a régi emlékeket. Már nem a régi „hosszú­lábú egyéniség”, ahogy Mó­ricz nevezi, összement, meg­öregedett. De az arca ma is olyan, mint amilyennek Móricz leírja, sovány, cson­tos, barátságos. És ragyogó fekete szemeiben még min­dig fel-felvillan az egykori derű, az egykori hamiskás mosoly. A regényből „A boldog ember”-ből ismert apró epizódok, Móricz emlékek kerülnek elő. Gyakran meg­nevetteti a hallgatóságot Sokan könyvet szorongat­nak a kezükben, s mikor véget ér a beszélgetés, kö­rülveszi a dedikálást kérők tömege. Ö pedig a köny­vek fölé hajolva ta'án öt- venszer is leírja, nehézkes, reszkető betűkkel... Papp Mihály... Papp Mihály... A beszélgetés azonban mégsem ér véget. Vagy ti­zenöten ittmaradnak, mól már közvetlenebbül, egy asztal körül ülve folyik a diskurzus. Érthető a kíván­csiság, vajon hogyan él ma a „boldog ember”, aki fia­talságáról így vallott a re­gényben: „... én gyerek­koromba, legény koromba olyan boldog voltam, de olyan boldog, hogy azt má ki se lehet gondolni”. A meglett férfi kecemvés visszaemlékezése volt ez a legnehezebb időkben. A fiatalok a folytatásra kí­váncsiak, hogyan élt az­után és él ma. s vissza­térő kérdés: boldog e? Az élete ma sem könnvű, És mondja, mert „...aki megmondja az igazat, akár jó. akár rossz, akár szép, akár csúnva, az nvueodtan alhat és én aludni szeretek écaka”. A gyerekei szétszéledtek, kis tsz-nyugdíjból élnek a feleségével. Most is dolgoznia kell. Nyolcvanon felül még ka­szál, állatokat tart, de ezt természetesnek veszi, ci’ép- zelh-rietlernek tartja, hogy munka nélkül éljen. Sok mindent nem ért már a mai világból A gé­peket nem szereti. Eg^sz életében szántani szeretett lesiobban, lóval vagy ök­rökkel s olyan egyenes ba­rázdát vort, mint a kife­szített zsinór. Ha a traktor B é! üknek 110 000 KÜTÖNBÖZÖ BÉLYEG A Magyar Filatélia Vál­lalat összeállításaival nem­zetközi hírnevet szerzett magának a bélyegpiacon, különösen amikor egy ame­rikai bélyegkereskedő cég megrendelésére elkészült az első olyan gyűjtemény, — amely a világ minden tájá­ról származó százezer da­rab különböző bélyeget tar­talmazott. Most a vállalat megdöntötte saját rekord­ját, amennyiben szintén külföldi megrendelésre — olyan összeállítást készí­tett, amely már 110 000 da­rab különböző bélyegből áll. A gyűjtemény az ame­rikai ’ Scott világkatalógus rendszere szerint épült fel. A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM EMLÉKSORA A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom ötvenedik évfordulója alkalmából a posta három értéiből álló sort bocsátott ki. A bélye­gek Légrádi Sándornak, so művészi bélyegünk alkotó­jának három festményét örökítik meg. Az egyes ér­tékek Lenin életéből vett jeleneteket ábrázolna..: Le­nin a tanító, Lenin arcké­pe és Lenin az Aurora fe- délze.én. A sorozat több­színű raszteros mélynyo­mással ugyanazzal a nyom­datechnikával készült, mint a r^agysi kerű két Fes m' ny- sor. Az egyes bélyegek — —.60, 1 és 3 forint névér- tékűek. SZÓv TFT B'T VF/TK KIÁLL TÁS A November 25-ig tart a Magyar Filatélia Váll lat j kiállítása a budapesti No­vember 7 téri üzletében a Szovjetunió bélyegeiből. A bemutatott bélyegek meg is vásárolhatók. A kiállí­tásra a vállalat eddig nem kapható szovjet bélyegeket is beszerzett és így a gyűj­tők örömére a gyűitemé- nyek kiegészítésére- ille've teljessé tételére is mód nyílik. < I Az „Évfordulók — események” elnevezés sorozat­ban a közelmúltban két bélyeg jeleni meg. Az egyik — 2 forint névér.ékben — a magyar felsőoktaiás hat­századik évfordulójára, a másik a budapesti Eötvös Lóránd Tudomány eg vecn jogi karának háromszáza­ink jubileumára szin én két forint értékbe* szánt, az már nem igazi munka. A körülülők megmoso­lyogják. Nem bántóan, nem gúnyosan, tisztelettel. „Rámegy a traktor a földre, belehasít az ekével és az én hátam vérzik”. Az imént még mosolygó arcok önkénytelenül is el­komolyodnak. Móricz szavai jutnak eszembe: „Író. Ez egy író, akinek nincs módja, képessége, hogy megírja, hát mesélni vágyik”. Bistey András Négy szövetkezeti társulás Szerdán a Magyar Sajtó, Házában Rácz János, a Ru­házati Kisipari Szövetkeze­tek Országos Szövetségének elnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit a középüzemi szinten dolgozó, a szövet­séghez tartozó ktsz-ek mun­kájáról. Az Orkisz-hoz 24 vidéki és 27 budapesti szö­vetkezet tartozik. Ez évben 2,2 milliárd forint értékű terméket állít elő tagszö­vetkezeteinek több mint 14 ezer dolgozója. A szövet­kezetek 16 új vidéki telep­helyet nyitottak ebben az évben, és az új üzemegysé­gekben 1300 munkást, to­vábbá 1800 bedolgozót fog­lalkoztatnak. A közelmúlt­ban 3 új üzemet avattak a Bodrogközben, ahol a sátoraljaújhelyi ktsz 900 embert kíván foglalkoz­tatni. Az Orkisz-hoz tartozó szövetkezetek négy szövet­kezeti társulást hoztak lét­re a termékek értékesíté­sére. A társulások több mint félmilliárd forint ér-' tékű terméket készítenek exportra. A férfi és a női ruhakészítő szövetkezeti társulások ugyancsak létre­hoznak új telephelyeket, többek között Nyergesúj­falun és Szászhalombattán. NÉPMŰVÉSZETI ÉS HÁ7IIPARI SZÖVETKEZETE A FÖDlJ MELLÉ MÉG NÉGY DÍJAT HOZOTT. A fődíjat Kosa Klára, Sza­bó Kinga és Busi Lajos kollekciója nyerte. Képün­kön Kosa Klára és Busi Lajos, a két fiatal, nagyon tehetséges művész A karcagi Népművészeti és Agyagipari Htsz-ben a Ru- sóiak remekeltek. Rusói István I díjat, míg fia ifj Rusói István elnyerte a népi iparművész címet, plusz munkajutalomban ré­szesült. — Képünkön az ifjú művész munka közben (Foto: Nagy Zsolt) Meghalt az öreg Szabó! Mari. a púpos vénlány hoz­ta a hírt a fűszerüzletbe. Aki ott vr>h. érv fél kFó só és két de Ica élesztő vá­sárlása közben nagy izga­lommal tárgyalta az ese_ tet. ..Szóval meghalt... Na a vén kujon... Még hatvan éves korában is megnézte a menyecskéket... Azért vált el Margittól annak ide­ién, s hagyta ott három gyerekkel... No azért azt nem lehet tudni, mi történt köztük, hogv kenyértörésre került a sor...” A kis faluban nagv port vert fel az öreg Szabó ha­lála. Annakideién. vagy húsz évve] ezelőtt ugyan­olyan izgalommal tárgyal­ták, hogy ott haayta a fele- sósét. S a pletvkára akkori­ban volt is némi ok. Három gyerek sírt oda­haza az aPa után Illetve dehogvis odahaza sírt. Ide­gen háznál keresték szeren­csétlenek az apiukat, mi­vel a feleségét ő maga za­varta ki a házból, mármint az asszonv saját házából. Egy kis batyuval, meg a három gyerekkel, az egyik szomszéd adott Margitnak egy kis szobát. Az ember­nek szüksége volt a házra, mert már kinézte magának az új asszonyt. Rövidesen me« is házasodott. A má­sodik feleségnek is vol­tak gyerekei: éppen három. Ügy nevelte azokat az öreg Szabó, mintha a saját­ja lenne. Az első feleség pedig dol­gozott. napszámba járt, s esek élvke jövedelméből még iskoláztatta is a gyerekeit. Amikor pedig egy kis anyai jusshoz jutott, vett egy nádtetős házat. Végre újra volt otthonuk. És soha senki nem sejtette, hogv az a vasa kamatú asszony, milyen sebzett lélekkel él a világban. A gyerekeknek soha eey rossz szót nem mondott az uráról. Elvégre mégis csak az apjuk. Nem igaz? És amikor a gverek'k felnőttek. látnia kellett hogy az öreg Szabó évről évre hogyan ragaszkodik jobban és jobban hozzájuk. Tűrte ezt is szótlanul, szi­ve mélyén féltékenységgel. És most meghalt az öreg Szabó. A temetésre összegyűlt a fél falu. A férfiak fekete kalapjuk alól az alkalom­hoz illő komolysággal pis­logtak a gyászoló családra- a második asszonyra, s an­nak gyerekeire. Az asszo­nyok fekete kendőt kö'öt- tek — ez így való —, s közben suttogva adták hí­rül egymásnak: ott vannak a koporsónál az édes gye­rekei is. Nézd már, a lá­nya úgy sír, mintha az apja nevelte volna. Ez ínv is való, az apja volt. És aztán, az egvik szemfü'cs öregasszony felfedezte; tá­volabb egy magányos, felie­dbe öltözött asszony áll. Nem sír. csak áll és úgy néz, mintha nem is ezen a világon volna. „A Margit... Nézzétek már... Eljött.” F nmUi-or a pap elmondta a kádenciát, a magányos asszony mellett megszólalt egy hang: „En­nek meg volt pofája ide­jönni...” Mari, a púpos vénlány sziszegte ezt, s mint a fekete varjak ká­rogtak rá többen, asszo­nyok: „Nincs benne be­csület, tísztessécérzet...’’ A asszony úgy állt ott. mint a villám sújtotta fa. Aztán tántorogva elindult hazafelé. EgvedOl. mint aki súlyos fertőző betegségben szenved és senki sem kö­zeledik hozzá, mert fél, hogv elkapja a ragályt. Elvégre ki is ő tulajdon- kénpen? Csuoán az első feleség, akit otthagytak, megcsaltak, kifosztot- t­tak. Aki ereiéhez mérten bárom gyereket ne­velt fel becsülettel. Neki nincs ioga gvásvo’ni azt, akit — s most már bevall- hatia magának — még mindig szeret. A gyerekei­nek az antát. A falu száki ' a t.radteíó az évszázadok még mindig 6j5 sötétsége tiltia ezt. S n^ki már nincs erein ahhoz hogy szembe­szálljon a fekete varjakkal Varga Viktória Ü.E&J; ce !c!ieS©

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents