Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-14 / 269. szám
SW?, november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Felhúzták a „fejet” a „gomba” szárára. Befejezéséhez közeledik az új, 2000 köbméter befogadóképességű szolnoki víztorony építése. Üzcmbehelyezése után javulni és bővülni fog a városi vízszolgáltatás I D ODIKA# a disszidens Szolnok egyik klubhelyiségébe hívatlan vendégek érkeztek, — köztük Márton László volt disszidens, ame rikai állampolgár és unokatestvére. Éjfél után mentek oda, hangoskodtak, asztalokat lökdöstek. Kiutasításukra „az asztal marad, veletek meg számolunk” mondással felelve távoztak. — Ki ez? — érdeklődött Márton Lászlóról az egyik klubtag. — Az a disszidens. Tudod, az az amerikás — hangzott a válasz. Az ablak nyitva Volt, minden szó kihallatszott. Márton László hangoskodva visszarontott. — Én vagyok az az amerikás! Akinek nem tetszik, jöjjön ki velem! — fenye- getődzött, majd verekedést provokált. A végén a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Márton Lászlóra garázdaságért jogosan rótták ki húsz napot. Ha csak ennyi volna az egész, nem érdemelne különösebb figyelmet. A Dodikának becézett Márton László azonban jól ismert alakja a Tisza Szálló körül zajló életnek. Karácsony táján érkezett, s csak húsvét után távozott. Augusztusban azonban már megint átrándult a jó öreg Európába. Szétnézett a Német Szövetségi Köztársaságban, az NDK-ban, Ausztriában, s azután érkezett hazánkba, ahol ki- szabadulása után ..még szeretne egy kicsit szétnézni”. Elejtett néhány szót arról is, .hogy közben Floridában is járt. A Tisza Szállóban heteken át napi 140 forint bérű szobában lakott. Volt úgy, hogy húsz darab száz- dollárost kártyaként terített szét ismerősei előtt. Naphosszat piros Volkswagen sportkocsijával tüntetett. Miből telik ? önkéntelenül felvetődik a kérdés: miből telik minderre, hiszen tíz évvel ezelőtt, amikor Márton László egy vas nélkül búcsút mondott hazánknak, egy kukkot sem tudott angolul, s . nem volt semmilyen szakképzettsége. Nem kerülhetett tehát jól jövedelmező állásba. Dúsgazdag rokonok se várták odakint. Hát akkor miből telik a pazarló életmódra? Ki fedezi a költekezést és miért? Becsületes munkával eny- nyi pénzt Amerikában se lehet keresni. Márton László is tud ja, hogy pénze eredetéről hihetetlen volna az ilyen mese. Ezért eléggé naív . történetet eszelt ki. Beszélgetésünk során azt mondta, hogy „takarékoskodott” és hogy „részvé- nveit adla el”, ha nem elég a pénze. Részvénvek- ből ténvleg sokan élnek Amerikáiban, — de azok nem „csóró” emberek, azoknak volt pénzük megvenni a részvényeket. Közismert uevams, hogy gondtalan életet biztosító rész- vénvköteget uevanolvan értékű pénzzel kell megvenni. Igaz, ingadozhat a részvc- nvek árfolvatna, de ily módon számottevő haszonra csak sok részvény birtokában lehet szert tenni. — Ahhoz pedig — ismételten szólva — sok pénz kell. Nem beszélve az üzleti (Mpt-Ven való jártasságról, amit az pgvkori szolnoki „srác” ugyan hol szerzett volna? Közismert az is. hogy Amerikában gokkal intenzívebb a munkaidő kihasználása, mint nálunk. , Az ottani sz'yhadsáwí’ás sem végtelen. Milyen állása leGastlasági jegyzetek Á karcagi márka A karcagi Általános Szerelő Kisipari Szövetkezet az idén is nagy tételű, több mint 20 millió forintra szóló megrendelést kapott elektromos vezérlő- berendezésekre a Magyar Hajó és Daru gyártól. A vállalat hajóinak egy részét a Szovjetunió vásárolta meg — így a szövetkezet is exportál, bár nem közvetlen módon. A főváros és Karcag között eléggé nagy a távolság. Ezért magasak a szállítási költségek, a minőségi ellenőröknek sokat kell utazniuk, a műszaki problémákat sokszor telefonon kell megvitatni. Egyszóval a hajógyárnak jóval egyszerűbb lenne a dolga, ha a „kezeügyében” lenne a kooperátora. És mégis évek óta ragaszkodik a szövetkezethez. Ennek például az is bizonyítéka, hogy jövőre ismét több milliós szerződést ad a karcagiaknak. Vajon minek köszönhetően? Incze István, a hajógyár képviselője tömör választ adott erre a kérdésre: „Elsőrangú a minőség, korrekt, rugalmas, pontos szállítónk a szövetkezet”. Ilyen partnerre más cégben is találnának. A szoros üzleti kapcsolat nyitjára inkább A. Scserbakov, a SZUDOEXPORT hajóipari külkereskedelmi vállalat mérnöke világított rá. amikor ezt mondta az újságírónak: „Ragaszkodunk a karcagi márkához. Az itteninél jobb minőségű termékeket még nem láttunk a piacon”. Lám, milyen nagy úr a minőség az üzleti életben! Bármennyire is tökéletes egy konstrukció, ha gyenge minőségű a kivitelezése, , az biztos bukáshoz, jobbik esetben áron aluli értékesítéshez vezet. — A KÁSZ (a szövetkezet márka jele) rangot vívott ki a piacon* Ka sikerül a műtét... A megye szövetkezeti ipara az idei első háromnegyed évben 35 millió forint nyereséget képzett a csaknem félmilliárdos termelésből. Ez az eredmény kétségkívül örvendetes — mert mint a KISZÖV vezetősége is megállapította — ígéret arra, hogy a harmadik ötéves terv végére kitűzött célt (évi 700 millió forint értékű termelés) a szövetkezetek már 1968-ban elérik. Mindez a gazdasági vezetők jó munkáját is fémjelzi — amelynek viszont úgy látszik nem lesz meg a méltó anyagi elismerése. A KISZÖV erre az évre 1,3 millió forint prémium kifizetését tervezte. Kilenc hónap elteltével csak 120 ezer forintot utalhattak ki a szövetkezetek gazdasági vezetőinek. — Vajon miért? Azért, mert a szövetkezetek általában nem kellő gondossággal gazdálkodtak a béralappal, jelentősen túllépték az engedélyezett összeget. Á KISZÖV tehát kénytelen visszatartani a prémiumot. Ha év végére visszaállítják az egyensúlyt a bér- gazdálkodásban, akkor nem lesz akadálya a prémium kifizetésének sem. Huszonöt szövetkezet érdekelt ebben, tehát legalább száz gazdasági vezető vállán nyugszik a teher: a torz bérgazdálkodás plasztikai műtétjének felelőssége. F. P. A „kéíi&ki" $&k<af@s Szolnokon, a cukorgyár melletti Csaba utcában, ahol a műhelye van, elmondották a szomszédai, hogy délelőtt a gyárban, délután pedig a lakosságnak dolgozik Koi-ényi István lakatos. — Ha csináltatni akar ve’e valamit, menjen be a cukorgyárba. Könnten megtalálja. A l.akatosműhelyben meg is találtam. Mit is rendeljek tőle? — Egy fűrészporos kályhára lenne szükségem — mondtam. — Rendben van kérem. Milyen méretű legyen? — Hát... olyan közepes. Tudja már... — Igen. Anyagot ad? — Nem. Mikor lesz kész és mennyibe kerül? — öt nap múlva elkészül. Négyszáz, négyszázöt. ven forint körül lesz az ára, természetesen két be téttel. Mér az apám is . Amikor szabályosan megkötöttük az üzletet, mc-g mondtam, hogy eszem ágában sincs fűré'7~^"os kályhát csináltatni. Arra vagyok kíváncsi, hogyan .jutott eszébe a fél maszek- ság. — Tudja, már az apám ts — aki szintén itt dolgozott, mint csoportvezető — forgatott ilyen gondolatokat a fejében. Ve ő másképpen akarta, össze is vásárolt egy csomó szerszámot, Nagyon régi darab mind. Most én használom őket. Hogyan jutott eszembe? Két ismerős akart motorjavító műhelyt ■ nyitni. Nem kaptak engedélyt, mert ők a városban akartak dolgozni, ott meg nincs alkalmas helyiség. — Az a telek és a rajta levő műhely épület a magáé? — Igen. A műhellyel előnyben voltam. Meg is kaptam a működési engedélyt. több mint egy éve. — Mióta dolgozik agyárban? — Huszonegy éve. Tizenhat éve pedig csoport- vezető vagyok. Az igazga tó elvtárs is beleegyezett, hogy műhelyt nyissak. Sőt még azt is mondta, ha valamit itt akarok délután mencsinálni, nyugodtan csinálhatom. Az ilyesmit azon. ban nem szeretem. Jobb a tiszta munka. — Mondja, milyen megrendeléseket kap? — A lyukas edény forrasztásától az új kerítés készítéséig mindent elvállalok. Természetesen egyforma ambícióval fogok egyikhez is másikhoz is. Vigyázok a presztízsemre. Csak in munkát adok ki a kezemből. így érheti el az ember, hon a környező községekből is felkeressék — Nem irigviik az emberek, mert több pénzt keres? — De igen? Csakhogy én délutánonként nem járok sem poharazni. sem egyéb helyre szórakozni. Sokszor este t’?kor fejezem be o munkát, — Mi a cél ia a „másodállással”? — Jobban szeretnék élni. Van k.ét gyermekem főleg rájuk költőm a pénzt Nem akarok gépkocsit venni, nincsen ilyen vágyam Ha lehet nyolc, tíz évit dolgozom így és szárnyra bocsáitom őket. — Egyedül dolgozik, vagy segítséggel? — A bátyám segít, a.ki ugyancsak lakatos, csak ő épületlakatos, én pedig esztergályos lakatos vagyok. Nagyon jól együttdolgozhatnánk, ha nem. halt volna meg a második bátyám, akinek kovács és lakatos volt a szakmája. — Egy egész lakatos trió — Igen, mi lakatos dinasztia vagyunk. A fiam azonban motorszerel"nck tanul. ☆ A lakosság javítási igényeinek jobb kielégítése érdekében néhány évvel ezelőtt rendelet született arra, hogy az üzemek kiválé szakemberei munkaidőn túl kisipari működési engedéllyel dolgozhassanak. Nagy segítség ez, főleg olyan kerületekben. amelyek távol esnek a városközponttól és a javítandó háztartási felszerelések valamely ktsz-be szállítása nagy gondot okoz (Sokszor meg lehetőség sincs a javíttatásra.) Szolnok városban és Szandaszöllősön tizenegy hasonló, félig kisiparos foglalkozik iavítással. Van működési engedélyes kovács. lakatos, tv-szerelő. asztalos, kárpitos parkettá zó és gumijavító a megye- székhelyen. — bognár —> hét Márton Lászlónak, ha munkahelyétől hat-nyolc hónapig távol maradhat évenként? Minderre csak Dodika tudna őszintén válaszolni, — ha akarna. De nem akar. Újsütetű barátai tudni vélik, hogy Dodika közönséges selyemfiú. Egy gazdag idősebb hölgy kitartottja. Nála viselt szolgálataiért élvez most hosz- szabb szabadságot. Nem tudjuk igaz-e. Egy tény: a „korlátlan lehetőségek hazájában” ilyen is létezik. Távol áll világunktól Annyi biztos: nem ez az amerikai átlagnívó, nem úgy élnek ott a dolgozók, ahogyan Dodika reprezentálja. Tanú erre sok-sok hazánkfia, akiket a nincs- telenség hajtott ki az Újvilágba a húszas, meg a harmincas években, s egy dolgos élet jussán — rövid időre — tudnak csak hazalátogatni. A mi világunktól távol áll Márton László selyemfiúi élete. Nálunk már régen nem a kétséges úton szerzett pénz, hanem a munka szerint értékelik az embereket. Ezért nem látjuk szívesen a semmittevéssel tüntető, s ráadásul garázdálkodó alakokat — Nem nézhetjük, hogy esetleg hamis illúziókat keltsenek az ilyenek néhány fiatalban az amerikai életfor- niä iránt. Jól ismerjük az amerikai propaganda módszereit melyeknek alapja a gazdagság és a hatalom fitogtatása különböző formában, attól függően, hol, miként lehet: Vietnamban bombák do- bálásával, a nálunk való megjelenéskor pedig luxuskocsik felvonultatásával, és Idollárkötegek lobogtatásíá- val. Emlékezzünk csak az imént írottakra: volt úgy, hogy húsz darab százdollá- rost kártyaként terített szét Márton László. Tehát a módszer: pénz, hatalom, szemfényvesztés. A nyugati nagyhatalmak a szocialista világ elleni fellazítási politikának megfelelően dollár- milliárdokat költenek a nyugati életforma reklámozására, lélekmérgezésre, felforgatásra. Ehhez képest Márton László „egyéni propagandája” kis pénzből is kitelik. Új hazájának viszonylag olcsón tesz szívességet. Lfítsxatkeliéa Mi azonban nem kérünk a nyugati torz életszemlélet hirdetéséből. S elegünk van propagandistáikból is., Volt már, akinek azért kellett kiteni a szűrét, mert az amerikai „életnívó” fitogtatása mellett nyíltan lázított rendszerünk ellen. Annál kibújt a szög a zsákból. Márton László nem ment el eddig. Ö megállt a látszatkeltésnél. Ö „csak” flangál, szórja a pénzt. — mintha Amerikában csupán így telnének a hónapok. Ide kívánkozik még egy gondolat: akik tiszta szándékkal érkeznek hozzánk, szerényen, törvényeinket betartva élnek nálunk, azokat szívesen fogadjuk bármikor. Még akkor is, ha disszidensként választottak maguknak új hazát. Ismeretes ez külföldön is. Nem véletlen, hogy az idén szeptember 30-ig 3 610 268 külföldi kereste fel hazánkat. Barátságunkkal azonban nem engedünk visszaélni. Reméljük, " húsz nap letöltése után Márton Lászlótól is megvonják a tartózkodási engedélyt. Rászolgált arra. Simon Régi fazék, új kerítés A gyárban dolgozik Különös egy cégtábla. Az áll rajta, hogy; ..Mindenféle lakatos munkát délután V?3 után vállalok”. Vajon ez a lakatos mit csinál délelőtt?
