Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-12 / 268. szám

i*W. november 12. / SCOLNOK MEGYEI NSPLAF I fí * r hí 1 . . • . •■ '■ ■ <»«>?$< ■**&»*! <' «'*>' äx » **$$<ax&<r Í^Mfc ÉNÉ illlfSfe; fel|| fefe . á&X vÄffW iff 2r U*U. i : ' . i- • ' ■ : ’■ mmmM k«', £«: v.-j.->ió^ÍöiÚM:-k<-U-<í Kossuth bankók Jászapáim A falu szélén már elfo­gyott a beton, a járda csak az utca egyik oldalán ve­zet. Macskakőből rakva. S ahol már még ez sem folytatódik, a kiöntögetett hamuból készült gyalogjáró vezet Fehér Árpád bácsi­hoz. Ebben a szegényes kör" nyezetben él egy nagyon gazdag ember. Az asztalra olyan értékeket rak elém, amelyek mindegyikéhez nagy tisztelettel nyúlok csak. — Ezek itt Kossuth ban­kók. Most látok először. A di­cső napokat élő fiatal nem­zet pénze. Itt Jászapáti», a Dózsa György út 40-ben hat van belőle. Három öt forintos bankó. Amely: „pénzjegy minden magyar ólladalmi és közpénztárak­ban öt ezüst forint gyanánt, három húszast egy forintra számítva, elfogadtatik, s teljes névszerinti értéke a közállomány által biztosít- tatik." ’ Dátum: „Buda-Pest, September 1-én 1848.” S az aláírás: „Kossuth Lajos p én zügy-M i n i ster".' Azt mondja a házigazda: — Pesten inaskodtam az első világháború alatt. — Tudja mit jelentett akkor az ennivaló? Én. meg itt­honról csak-esak viszeget- tem fel egy kis szalonnát. Azt adtam inastársamnak, W ein er Jenő brassói' gye­reknek. Hát ő meg mit ad­jon, olyan értéket, mint a szalonna? Megvettem a hat Kossuth bankóját. Talán ettől kezdve gyűj­tögetett. Mindent, ami Kos­suth Lajosról, Petőfiről szólt. Űjságköteg van előt­tem. Kossuth Lajos teme­téséről írnak. A hazafias lelkületű „Budapest” — Gracza György haladó gon­dolkodónk lapja — 1894. márciusi, áprilisi számai. Turinban meghalt Kossuth Lajos. Még halálával is lá­zadt. A Bécs-hű Weekrle kormány belebukott abba, hogy nem vett részt a nagy forradalmár végtisztességén, akitől egymillió ember vett utolsó búcsút. A lapok ki­kelnek a kormány ellen: „Elég szégyen és gyalázat! De erősen hisszük, hogy ezek után a miniszter urak az ország kormányzásában nem sokáig vesznek részt, mert méltatlanul elfoglalt helyeikről mielőbb elsevri őket a nemzet felzúduló haragja”. Pesten tűntetett a mun­kásság, az egyetemisták, a kormány meg is bukott Kossuth Lajos halottas vo­nata pedig diadalúton ha­ladt haza. A függetlenségi pártok küldöttségeket me­nesztettek Turinba. Köz­tük a karcagiak is. Azt ír­ja a lap karcagi levelezője:, „Nagy hazánkfia elhunyta mély gyászba borította vá­rosunkat. Köz- és magán­épületeken gyászlobogók lengenek. A kereskedések kirakatai fekete posztóval vannak bevonva s a szent öreg arcépével díszítve. A harangok naponként több­ször elsiratják a haza nagy halottját. A városi tanács részvét sürgönyt intézett a családhoz és küldöttséget meneszt Turinba. A temetés napjára felmenni akarók száma pedig olyan nagy, hogy külön vonat haszná­lata iránt kellett kérel­mezni." Kossuth temetésén ott len­ni, mellette tüntetni nem­zeti ügy volt. A korabeli lapokat olvasgatva jólesően vehetjük tudtul, hogy me- gyénkbeliek az ügy mellé álltak. Azt írja az egykorú újság: „Túrkeviből 130 ta­gú küldöttség jött ma dél­után Kossuth temetésére. A küldöttség a búzakalász koszorúval díszített régi szabad-nagy-kunzászló alatt fog kivonulni. Hozott ma­gával a kun falvakból föl­det is a sírhantokhoz. A zászlót egy kun pásztor hozta ősi pásztorruhábiin, a földet pedig két halász.” S ott voltak a temetési menetben „Jász Nagykun- Szolnok vármegye. Jászbe­rény, Kisújszálás, Szolnok, Jász-Fény szaru, Tiszafüred Jász-Ladány és a szolnoki ipartestület” küldöttei. Kos­suth Lajos haláláról nép­dal kelt szárnyra a Jász­ságban, s azt a történetet írják meg az újságok, ami­kor a kormányzó „Jász- Arokszálláson felkereste Görgey tábornokot. Fehér Árpád nádfödeles házának padlását megtöltik a régiségek. Kézzel írt la­tin nyelvű napló 1782-ből = „Kis-Ér” címmel, Jászkisér- =§ ről. A jászapáti ipartestü- = letl gvűlések jegyzőkönyve M 1916-ból. Aztán 1922-es űi- §§ ság ceruza jegyzettel az al- g ján: „Fölkerestem 928 nya- g rán Hervai bácsit”. Más tf- §§ pusú betűk: „Herpai János”, s — Ezt az újságot még g 22-ben tettem félre, mert §§ Petőfi szülőhelyéről írt. De g csak 26-ban tudtam eljutni g Szabadsráliáwa. ahol a’^kor g még élt Petőfi rokona. Her- g pai János. Az öreg ígért is g nekem egy Petőfi emléket, g de közben hazaiött a fele- g sége és nem engedte. Azt g bánom, az első szóra nem g tettem zsebre. A padlásról újabb újság- g köteg kerül elő. — Ezt a két laoof nézze M meg. Ez a történelem igaz- = ságtétele. |= Az egyik lap: Esti Újság §§ 1944. október 17-én, ked- g den. Ära: 20 fillér, öthasá- §= bős szalagefmek: „Szálasi g Ferenc kormányzói jogkör- g rel átvette az államügyek §| vezetését. Kormányzóiévá- g csőt alakított, amelynek §g taajai Bereofy Károly ve- g zérezredes Rajviss Ferenc g és Csia Sándor.” A másik g újság: Kossuth Népe 1946. g március 13, szerdai szám. g Ara 20 000 pengő. A lap g ugyancsak öthasábos sza- g lagcímekben közli: „Végre- g haltottnk a vén ítéletét! Ki- g végezték Szálasit, Vajnát, g Hereofit. Gorát és Rajnisst. g Hatalmas tömeg tüntetett a g ha-nórnTők f>R„ry Men akar tik lines:In) Szálasit?. 1 Ugyanebből az Időből nemzetgyűlési tudósítás, ahol az elnök: „bejelentette, hogy Jászberény képviselő­testületétől egy törvényja­vaslatra érkezett előterjesz­tés, mégpedig a címek és rangok eltörlése tárgyában. S aztán az új korszak erek­lyéi. Plakátok, röplapok. Csodálatos gyűjtemény és nagyszerű élet. J- Ott voltam tizenkilenc augusztusában. Velemi Endru temetésén. A Beré­nyi úti kukoricásban lőtték agyon a románok a direk­tórium elnökét. 1928-ban Vágó Pál, a nagy jász festő koporsóját négy ökrös sze­kér vitte a temetőbe. Az erről szóló Jász Újságot most adtam oda a mú­zeumnak. Azt kérdezem Fehér néni­től, megszokta-e már a házi múzeumot — Dehogyis. Sokszor be­tüzelek újságot, aztán a nagy veszekedés van belőle. Fehér Árpád szikár, pi­ros arcú, nyugdíjas ember. — Éppen most is félre­tettem már három újságot Ránézek ,a Népszabadság három száma. Kitűnő tör­ténész-érzék. Pedig Fehér bácsi csak négy elemit vég­zett Anyagiakban se vitte sokra. MdmmuSüzeiti és mini-gyér Évente 400 lakás — 1970-ben már működik SZOLNOK MEGÜJH'DÖ ARCULATÁRA MIN­DENKI BÜSZKE ÉS KIVÁNCSI. A VÁROSFEJLESZ­TÉSI KIÁLLÍTÁST ANNAKIDEJÉN EZREK TEKIN­TETTÉK MEG, S MOST TERMÉSZETESEN EZREK FIGYELIK, MI VÁLIK VALÖVÁ A TERVEKBŐL. SZOLNOK LÉLEKSZÁMA ÉVRŐL ÉVRE Nö, TER­MÉSZETES TEHAT, HOGY A LAKÁSÉPÍTKEZÉSSEL MINDENKI TÖRŐDIK, SZINTE A SAJÁT ÜGYÉNEK TEKINTVE AZT. IGAZÁN ELÉGEDETTSÉG TÖLTI EL A MEGYE- SZÉKHELY LAKOSSÁGÁT, HA ARRA GONDOL, HOGY A MÁSODIK ÖTÉVES TERV IDŐSZAKÁBAN 1800 ÁLLAMI ÉS SZŐ VET KEZETI, TÁRS ASHÁZBAN 1000 LAKÁS ÉPÜL FEL. Mégis milyen gazdag em­ber. Borzák Lajos Mit terveznek, hogyan készülnek fel az új felada­tokra? Erre az izgalmas kérdésre a déli ipartelepen kaptunk választ. A tószegi úton, a vegyiművek lakó­telepiével szemközt hatal­mas építőip>ari beruházás kezdődött meg az elmúlt évben. Mintegy 325 millió forint befektetéssel mám- mutüzemet, épületelemgyá­rat annak szomszédságá­ban ehhez képest mini­házgyárat építenek. Varga Ferencnek, az Élemgyár igazgatójának és Patay Árpádnak, a megyei áűpmi építőipari vállalat főmérnökének kalauzolásá­val Ismerkedtünk az épít­kezéssel. — Hogyan segíti majd elő az elemgyár a lakás-, építkezés meggyorsítását? — kérdeztük az igazgatótóL — Mi látjuk majd el szomszédunkat a házelemek gyártásához szükséges transzport betonnal és az építő vállalat munkahelyei­re is szállítunk. Ezenkívül különböző szerkezeti eleme­ket, mozaiklapokat és kis- blokkokat is gyártunk la­kásépítkezéshez. Gyárunk 1970-ben 400 millió forint értékű termelést valósít meg. Az említett terméke­ken kívül főként ipari és mezőgazdasági létesítmé­nyekhez készítünk vázszer­kezeteket Séta közben megnéztük az épülő darupályákat, a gyártócsarnokot karbantar­tó üzemet kazánházat. — Nagy terhét könnyen cipelő dömperek raja „viharzoU" el mellettünk. A látottak mindjobban kibontották előttünk a jövendő mam- mutüzemét. Csaknem ezer dolgozó serénykedik majd itt Megtudtuk, 1968 máso­dik félévében fokozatosan megkezdődik a próbaüzem. A szomszéd gazda, Patay Árpád főmérnök még alig- alig mutathatott valamit az üzemből. A területrendezés útépítés, csatornázás, a gép­alapok lerakásának stá­diumában áll az építkezés. — Fia minden jól megy, a jövő év májusában meg­kezdjük a próbaüzemet — Mit tud majd a mini- gyár? — Évente 400 lakást ter­mel. A Zagyva-parti város­negyedben vállalatunk 1372- ig 10 tízemeletes házat épít fel. Ezekben egyenként 128. átlagosan 48 négyzetmeter alapterületű lakás lesz. — Korszerűbb és gyor­sabb lesz Szolnokon a la­kásépítkezés? — Igen. Itt készülnek a szerkezeti elemek, a válasz­falak. mégpedig olyan mi­nőségben, hogy a vakolásra nem lesz szükség. Űj típus­tervet alkalmazunk, amely­nek alapján hazánkban el­sőként építünk. Egészen biz­tos. hogy a kis gyár segít­ségével gazdaságosabban és gyorsabban építkezünk Szolnokon. Még annyit hadi mondjak el, hogy az emlí­tett tízemeletes házakat távfűtésre rendezzük be, központi gázkazán szolgál­tatja majd az energiát Két év múlva már be­költözhetnek az első fecs­kék az első tízemeletes ház­ba. így mondta a főmérnök, s ez az ígéret nyilván örö­mére szolgál majd a szol­nokiaknak. Elbúcsúzva úti társaink tói visszatértünk a belvárosba. Aztán jól megnéztük ma­gunknak a Szigligeti utcai tízemeletes toronyházat. — Tizet szállít majd belőle a Zagyva-parti negyedbe a mini házgyár, tízet szerel­nek össze a munkások. Fábián Péter Tizenegy külföldi vevő Háromszáz vagon borsómagot exportálnak Gépesítik a szállítást a mezőtúri magtisztítóban Mintegy 600 vagon faj­taborsó vetőmagot tárolnak a mezőtúri magtisztító tele­pen- Ennek mintegy 50 százalékát, azaz 300 vagont tizenegy külföldi vevőjük címére exportálják. A konzerviparnak mintegy 100 vagonnal dolgoznak fel a készletből, a többit pedig belföldre, vetőmagnak ké­szítik elő. A borsó beérése után megkezdett munka még egy hónapig, december közepéig tort A telep forgalma egyre növekszik. Az idén 60 va­gon árunak építettek új tá­rolóhelyet. Jövőre az áru- szállítás gépesítésére csak­nem másfélmillió forintot költenek. 111111!!! „Nugdíjas vagy, ráérsz... — Jónapot Bakró bá... — Akkor haraptam ketté a szót, amikor meg­láttam az arcát. Ez tévedés lehet — ...esi — fejezte be nevetve. — Miért lepődött meg? Bizony múr bácsi vagyok. Hatvanöt éves. — Az nem lehet, hiszen nem néz ki többnek... — ötvennél. Ugye7 — Nem. még annyit sem mer­tem volna mondani. — Na látja, ezt mondja min­denki. Aztán hozzáteszik, persze, mert egész életedben nem dolgoz­tál. Magának mondom, nagyon fo­kát dolgoztam. Kéthetes voltam, amikor letettek a menhely kapujá­ba. A pólyámban egy cédulát ta­láltak. „Apja; Bakró Emil. anyja: Petik Mária.” Sohasem láttam őket. — Aztán? — Nyolcéves voltam, amikor Gyulaváriba kerültem, egy ju­hászhoz. Később kitanultam a műbútorasztalos szakmát. — Volt munkája? — Nem nagyon. Azért követtem el mindent, hogy 1920-ban az An­kara építésére toborzott, ötszáz ma­gyar munkás között én is kimehes­sek Törökországba. Két és fél évig dolgoztam kint. azután elszegődtem a villanyszerelő barátommal eaV an­gol hajóra Fél évig tartott az út. azután abbahagytuk a bolyongást. II — Ügy tudom, a fővárosban la­kott a felszabadulás után. Mikor került Tiszasasra? — Tizenhét évvel ezelőtt, 1960- ban azonban elmentem dolgozni Dunakeszire a vasúti hálókocsi üzembe. Persze akkor is tartottam a kapcsolatot a községgel, a tsz-ből csak telefonáltak, lánc kellene, au­tógumi, ékszíj meg miegymás. A budapesti AKÖV patronálta a szö­vetkezetét. rajtuk keresztül mindent megszereztem. — Mikor ment nyugdíba? — öt évvel ezelőtt, 1962-ben. Utána a tsz-ben dolgozgattam. Az­után úgy adódott, hogy a szakma­közi bizottságnak titkárt kerestek. — Hogyan kezdte a hivatalt? — Az első évben 17 bejelentést tettek ellenem. Meg is akartak lec­kéztetni, hogy miért ütöm bele min­denbe az orromat. Ez azonban a visszájáról sült eL — És ma? — Ma? Az emberek — nemcsak a szakszervezeti tagok — hozzam fordulnak, ha valami bajuk van- Nekem meg nem számít, hogy meny­nyi időt vesz igénybe, míg elinté­zem. Nyugdíjas vagyok. Sokszor a feleségem is mondja apukám esi nőid meg ezt vagy azt, hiszen rá­érsz. nyugdíjas vagy. — Hallottam vatomí beutalóról is. — Azzal majdnem szégyenben maradtam. Mert ha én valamit megígérek, annak meg kell lenni. — ezt már tudja. Az úgy volt, hogy a szomszéd fiú tavaly azt mondta. — Pista bácsi nősülök, szerezzen nekünk egy házaspári beutalót. Nászúira mennénk. Mondom neki. nyugodj meg, meglesz. Képzelje, nem akartak adni, mert azt mond­ták, a kislány nem szakszervezeti tag'. Hiába mondtam, hogy a férje után jogosult a beutalóra, — Tehát nem ment. — Nem. De azt is mondták, ha ennek ellenére valahol tudok sze­rezni egyet, hát nem dől össze a világ. Utaztam én rengeteget, sza­ladgáltam — hiába. Néhány nap volt hátra az esküvőig. Akkor volt a tv-ben egy műsor, a Dunaka­nyarban adtak át egy új üdülőt. Ott volt a SZOT-tól az üdültetési főfő. Mit gondol, mit csináltam? — Fogalmam sincs. — Másnap már reggel fél hatkor Budapesten, a SZOT székház előtt álltam és vártam az elvtársat. Alig akartak hozzá beengedni. De en­gem nem lehet csak úgy lerázni. El­mondtam, mi a helyzet. Azt mond­ta. majd meglátja, mit tehet. Erre én: csak akkor megyek el innen, ha a szavát adja, hogy szerez egy beutalót. Rendben van, de most nem érek rá — mondta. — Ilyen nincs — mondtam én. Erre kezet adott, én rhea hazautaztam. — Na és? — Két nap múlva, pontosan az esküvő elölt egy nappal, rohan a szomszéd fiú. — Pista bácsi meg­jött az üdülőjegyi — Tudja, hogv ezt a történetet ismerik a községben? — Szóró sem érdemes. Megígér­tem a beutalót? Meg. Nnhót akkor*“ — bognár r* ^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents