Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-09 / 265. szám

1967. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ^r\^>:.4n£ eunr j£.2 o y'.g3Ü?t: X111L2. Igyekezettél kerekíti, raj­zolja a betűket Most írja élete első üdvözletét sze­retteinek Németh Pisti, 13 éves kisfiú. Amikor elké­szül az a két sor, már nem tudja tovább tartani ki­buggyanó könnyeit Sírva borul az asztalra. A vágy, az anyu, az apu, az öcsi, az otthon után, előcsalta a könnyeket — Pityukám, hiszen még sohasem láttunk sími — mondja ijedten Huszti Já- nosné osztályvezető nővér. A fiú talán nem is hallja a szavakat Lélekben most otthon jár. Egy üzlethelyiség a vá­ros szélén. Benne nedves, nyirkos a levegő. Itt Szol­nokon, a Körösi út 2/5 szám alatt ebben az egyetlen, egészségtelen helyiségben lakik Németh István autó- buszvezető és családja. Fe­lesége, három éves kisfia és itt élt Pityu is. Az asz- szonynak mindig fényeseb­ben csillan a tekintete, amikor nagyobbik fiáról beszél; — Két éves koráig nem volt semmi baja. Akkor hazamentünk látogatóba Túrkevére, anyámékhoz. A kisgyerek ott szaladgált a szőnyegen. Aztán összeakadt a kis lába és eltörött. Azóta nem tudott lábra állni. Fe­küdt két évig Pesten, a Ba­ross úti klinikán is. Elvit­tük mi mindenhová, ahol csak hallottuk, hogy talán segíteni tudnak rajta. Eddig tizenkilencszer tört el a lába... Nincs segítség! Az orvosok szerint csontmész hiánya van. Pityu esetével akkor is­merkedtünk meg, amikor az apa bent járt szerkesz­tőségünkben és segítségün­ket kérte. A gyerek állan­dóan otthon ül vagy fek­szik, betegsége miatt nem járhat iskolába; Értelmes gyerek, lassan tizenhárom éves lesz, s mégsem tud írni, olvasni. Segítsünk raj­ta. Segítsünk a családnak úgy, hogy Pityu elkerüljön egy olyan intézetbe, ahol tanítják, gyógyítják, ahol majd szakmát adnak a ke­zébe. Közben járásunkra az Egészségű gyi Minisztérium megvizsgáltatta a gyereket, s felvették az egri egész­ségügyi gyermekotthonba. Pityu az ötös szobában lakik. A falakon rajzok, Grimm meséinek kedves figurái. Ezeket a meséket el is olvashatja majd a fiú, ha megtanulja az írás-ol­vasás nemes tudományát. Most még, bár a betűket ismeri már, az összeírás gondjaival küszködik. Meg a család utáni vágyódással, ha ez utóbbit férfiasán tit­kolni igyekszik is előttem, a számára idegen előtt. — Nem féltél az intézet­től? — Nem. Tudtam, hogy jó helyem lesz. — És vannak már bará­taid? — Egy map alatt összeszed­tem a barátokat. De a leg­jobb közülük a Baranyi Rudi, meg a Baráth Zoli. — Ök is most járnak el­ső osztályba? — Nem, ők már nyolca­dikosok. De velük nagyon jól el lehet beszélgetni. Tet­szett járni anyuéknál is? — Igen. És a kis öcséd nagyon sokat emlegetett. — Mondta anyukám is, amikor itt voltak apuval látogatóban, hogy öcsi na­gyon követel. Amikor el­hoztak, mindenhol keresett, mert azt hitte, elbújtam. — Nem írnál nekik va­lamit üdvözletként? Nem kell kétszer mon­danom ezt. Előkerül a könyv, s Pityu írni kezdi, másolni élete első levelét. .............. H a görbék is a betűk, de ezeket már Pityu alkotta sen lejárnak hozzájuk, gipszmintákat vesznek a béna lábakról. kezekről, hogy ügyes gépeket szer­kesszenek a gyerekek szá­mára, hogy azok segítségé­vel mégis élvezhessék majd az egyedül járás, az önálló­ság örömét. Most ismét Pityu arca tolakszik elém, amint azt mondja: „Örás szeretnék lenni. Azt hiszem, az ne­kem való szakma. Ott nem kell sokat mozogni.” Komo­lyan mondja, mint egy fel­nőtt. S talán gondolkodás­ban azzá is vált: tizenhá­rom éves. felnőtt emberré. Születőben az első levél Az osztályvezető nővértől tudom: itt az intézetben minden gyerek Heine-Me- dines volt Egyedül Pityu az, akinek valami más, szörnyű kór nyomorította el testét. Ö mondta el azt is, hogy ezek a gyerekek fokozottabban szeretik az életet. Pityu például imád énekelni. Kedvenc slágere a Drága bakter úr. Ezt fújja korán reggeltől estig. És vicceket mesélnek egy­másnak és fociznak. Igen, csúszva, mászva a folyosói szőnyegeken, kézzel ütöge- tik egymásnak a labdákat, de játszanak szívvel, lélek­kel. És természetesen ked­vencük a televízió: Angyal és Bella,kutya, meg a sport- filmek. Este alig lehet őket lefektetni, pedig az intézet­ben este kilenckor könyör­telenül villanyoltás van. Most ötven gyermeket gondoznak itt, az új osztá­lyon. Jövőre talán beindul a munkatherápiás részleg is. Az ORFI-ból rendszere­Vágyak, célok, amelye­kért érdemes küzdeni. Né­meth István és felesége legjobban arra vágyik, hogy Pityu megtanuljon géppel járni. Pityu viszont az órás mesterség után áhítozik. Aprónak tűnő vágyak ezek mások szemében. Nekik az egész világot jelentik. Szívből kívánom, telje­süljenek. Varga Viktória Élet a Tiszalájtm” A Kiss Pál múzeum kiállításáról A tiszafüredi Kossuth- házban, ahol a szabadság- harc vezére az 1949-es ta­vaszi hadjáratról tanács­kozott főtisztjeivel, megnyi­tották a Kiss Pál Múzeum. „Élet a ■ Tiszatájon” című állandó kiállítását. A múzeym reprezentatív kiállítása tuljadonképpen az első nagyobb állandó tárlat a községben. A Ti- szatáj és az ember kapcso­latát kívánja szemléltetni. A bemutatóból elsősorban a néprajzi anyag a legszá­mottevőbb. Jól szemlélte­tik azokat a főbb megélhe­tési lehetőségeket, amelye­ket a vidék nyújtott a la­kosságnak. A régi halász­vadász, gyűjtögető életfor­ma tárgyi emlékei között kiállítottak egy közel hat méter hosszú bödönhajót is, amelyet nyárfából vájtak ki. Ritka kincse ez az új tárlatnak. Szép látványt nyújtanak az ősi Tisza-parti mester­ségek termékei, a különbö­ző fonott eszközök és a jel­legzetes füredi kerámiák. A régészeti anyag főleg Tiszafüred nagymúltú át­kelőhely voltát bizonyítja, a környező lelőhelyek nem­régen feltárt leleteivel. Jól érzékelteti ez, hogy Füred fontos állomás volt a né­pek országtúján. örvendetes tény a tisza­füredi múzeum állandó tár­latának megnyitása. Min­den bizonnyal nagy szere­pe lesz a környék múltjá­nak megismertetésében, az igaz hazafiasságra nevelés­ben és a felnövekvő nem­zedékek oktatásában, — de úgy gondoljuk, akkor szol­gálná teljességgel ezt az ügyet, ha számottevőbb lenne a mai élet változásait bemutató anyaga. Ez bi­zony szegényes. Hiányol­juk, hogy a rendezők nem valósították meg n kiállítás forgatókönyvében előzete­sen rögzítetteket. Az elkö­vetkezendő tizenöt év leg­nagyobb jelentőségű mező- gazdaságfejlesztési prog­ramját bemutató terem — a II. Tiszai Vízlépcső anya­ga — méltatlan ahhoz a hatalmas horderejű válto­záshoz. amelyet Tiszafüred térségében lebonyolódó nagy építkezés okoz. Azt reméltük, hogy a fü­redi múzeum állandó tár­latán megtaláljuk majd a Tisza II. létesítmények ma­kettjeit, a grandiózus mun­ka főbb kifejezői. — ti — Az ellopott és megkerült Madonna A nyugat-németországi Volkach falu templomát 1524 óta díszítette Tilman Riemenschneider rózsako­szorús Madonna fametszete. 1962. augusztus 7-én azon­ban eltűnt helyéről. A rend­őrség széles körű nyomo­zásba kezdett. Még ver­senytársat is kapott. Henri Nannen, a legnagyobb pél­dányszámú nyugatnémet képes hetilapnak, a Stern- nek a főszerkesztője, száz­ezer márkát tűzött ki an­nak, aki visszahozza az ér­tékes művészi alkotást. — Nannen azt is megígérte, hogy a tolvaj nevét — ha megtudja is — titokban tartja, még a rendőrségnek sem árulja el. Mellékhelyiség Münchenben 1962 őszén rendőrök be­kerítettek egy férfimosdót a müncheni pályaudvaron. Névtelen levélíró ajánlotta a Sternnek, hogy abban a bizonyos mellékhelyiségben hajlandó tárgyalni a famet­szetről. Ajánlatáról a rend­őrség is tudomást szerzett Rabló azonban nem jelent­kezett a pályaudvari toilet- be-bem. Nem sokkal ezután, október 25-én, egy bizonyos Leinioger kereste telefonon Nannent. Olyan pontos le­írást adott a fametszetről, hogy Nannen bizonyos le­hetett benne: az illető csak­ugyan a rablóbandához tar­tozik. Ezúttal a rendőrséget kihagyták a játékból. Bo­nyolult telefonbeszélgetések után Nannen november 4-én Nürnberg környékén kézhez vette a Madonnát (és néhány más, ugyancsak Volkachban elrabolt mű­tárgyat) és átadta a vol­kachi egyházközségnek. Azóta öt év telt el. A rendőrség tovább nyomo­zott Végül is három tet­test adott át a bambergi ügyészségnek: a 35 éves Manfred Röschlaubot a 31 éves Lothar Gehebet — mindketten bambergi ke­reskedelmi képviselők — és a 35 éves Franz-Xaver Bauer bambergi szobrászt. Mindhárman azt állították, hogy egy negyedik vette rá őket a tettre. Alfred Voglemek hívják, szintén kereskedelmi utazó Bam- bergben. 30 éves, és — je­lenleg feleségével és gyer­mekeivel együtt Isztambul­ban tartózkodik. Aktképek és okiratok Kitűnt, hogy a letartóz­tatottakat a rendőrség már évek óta figyelte — de nem „Madonna-ügyben”. — 1965 őszén egy Ilona nevű 17 éves lány jelentkezett a rendőrségen. Panaszkodott, hogy valaki róla készült aktfényképeket terjeszt. A nyomozás során kiderült, hogy a fenti négy férfi: Röschlaub, Geheb, Bauer és Vogler, mind Ilona „baráti köréhez” tartozik. A rend­őrségnek az is feltűnt, hogy a három kereskedelmi uta­zó és a szobrász jövedelmét jóval meghaladó, fényűző módon élt. 1967 pünkösd vasárnap­ján 1300 kitöltetlen hiva­talos iratot (személyi iga­zolványok, útlevelek, fegy­verviselési engedélyeik stb.) loptak el Ebermamnstadt városházájáról. Rövidesen kiderült, hogy Vogler, Ge­heb és Bauer (Röschlaub nem — 6 ugyanis éppen 27 hónapos büntetését ülte le, amit más ügyben kapott) részese a betörésnek. Az okiratlopásért letar­tóztatottakról azután kide­rült a Madonna elrablása is A műkincset Röschlaubi Geheb és Vogler emelte ki helyéről, a volkachi temp­lomból, majd a szakértő szobrászhoz, Bauarhoz vit­ték. „Riemenschneider! Ne vicceljetek, gyerekek, hát ezt sohasem tudjuk eladni, azonnal rajtakapnak bű­nünket!” — mondta a szob­rász. Már-már elcsüggedt a rablóbanda, amikor jött Nannen ajánlata. A cinikus gengszterek azt is bevallot­ták: ha Nannen nem ajánl­ja fal a százezer márkát, elégették volna a műkin­cset! Hamburgi matróz árulta el De hogyan derült ki a Ma­donna-lopás? Részegen fe­csegtek a kocsmában egy negyedik bambergi keres­kedelmi utazónak. Ez az is­meretlen negyedik (a rend­őrség nem közli a nevét) valamilyen ügyben lebukott Triesztben. Egy hamburgi matrózzal került közös zár­kába, és ott elmesélte az ügyet. A hamburgi tenge­részt ugyanis verekedés mi­att zárták le, mire cella- társa, a bambergi utazó ki­jelentette: Istenem, ilyen csekélységért dutyiba dug­nak valakit, de bezzeg a volkachi Madonna ellopását nem tudják felderíteni! — (A Magyar Szó-ból) Kerekasztal mindenütt Autószerviz üzemünk megkezdte működését Üzemünk vállalja valamennyi típusú sze­mélygépkocsi és tehergépkocsi szervizét. — karbantartását és futójavítását, valamint vállalja az új gépkocsik vevőszolgálati mun­káit. 17. S7. AUTÓJAVÍTÓ VÁLLALAT szolnoki ÜZE­ME; Szolnok, Százados út. Mea akarjuk tudni, hogyan ala­kul a zöldség- és gyümölcsexpor­tunk? Kerekasztal beszélgetést hí­vunk össze. Az üzemi vagy tsz-demokráciáról szeretnénk bővebbet megtudni? — Kerekasztal. Lesz-e elén óvónő kisgyermeke­ink istápolására? — Kerekasztal mellett faggatózunk. Kerekasztal itt. ott mindenütt. Kerekasztal n tv-, rádió-, napilap- szerkesztőségében. Kerekasztal a fő. osztályokon. Kerekasztal a kerekasz- tal-gyárban. Hogyan tett ekkora népszerűségre szert ez a bútorda­rab? Semmit sem érne a válasz, ha el­intéznénk annyival, mint egyik is­merősünk tette egy társaságban. Mikor valaki megkérdezte: mi az. hoav kerekasztal, miért, van szük- séa kerékasztalra? Barátunk vic­cet csinált a dologból. — Kerekasztalt azért rendszeresí­tettünk. ilyen megbeszélésre hogy senkit ne kelljen sarokra ül<• tetni. Ha tréfás beütésű is. mindazon­által a lényeget pedzeaeti ez az in­dok. Valóban n demokratizmus len­gi be a kerekasztal foaálmát. S hf/Cy fejtegetésünk ne legyen híján egy csepp tudományosságnak se a kerekasztal ..történelmi gyökeré­ig” nyúlunk vissza. Feltalálása” is bizonyos — de még erősen szűk ha- tókürü — demokratizmussal függ össss. Artur, a legendás brit király — valamikor az ötödik-hatodik század fordulóján sokat idegeskedett ami­att. hoav kedves lovagjai szakmánV- b an nyársalták halálra egymást. Eav vitából kifolyólaa. Nem tud­ták eldönteni, hogy a királyi üzemi ebédlő szealetes asztalánál ki fog­lalja el a főhelyeket. Láthatjuk te­hát. hoav elég primitív fokon pis­lákolt méa akkoriban n közösségi érzés — a briteknél. Ma már ugye­bár sem náluk, se nálunk nem iz­gatja ilyen csacsisáa a dolgozókat... Sajnálta jó Artur n derék lovago­kat. Valahányszor megkapta a gyászjelentést eav-egy híve hirtelen és tragikus elhunytáról. mind maga­sabbra szökött n vérnyomása. Végül is szüntelen fejfájást okozott neki az egyre növekvő szakemberhiány. • Marokkal szedte a Ridol-t. Anli- neuralgica-t: nem használt Szerencséje, hoav némi demokra­tikus érzület király létére kifejlő­dött benne. így adott az eavszerü emberek véleményére is. Eav na­pon naav örömmel jelentette tit­kárnője. hoav eav asztalos keresi. FAőször arra aondolt Artur, hoav biztosan deszka vagy ablaküveg ki­utalásért jött a mester, s már pgr- ker-tolláért nyúlt. hogy aláírjon egy blankettát. Mekkgra volt azon­ban az öröme, mikor az asztalos közölte vele, hoav eav talál­mány ügyében bátorkodik igénybe venni idejét. Előadta: hallott _ a lo­vagok közt dúló áldatlan vitáról, a szűnni nem akaró párbaj-vesztesé­gekről, és segíteni akar jó kirá­lyán. Tud ő olyan asztalt fabrikál­ni. amely mellett akár 1600 ember helyet foglalhat anélkül, hoav effaj­ta vita — ki ül rangosabb helyen? — felmerülhetne. Célprémium, ki­nevezés udvari szállítónak. mea miegymás — meavolt az alku. Néau hét alatt elkészült az első kér ek- a sz tál. Azóta — mint mondottuk — megszűnt minden kicsinyes villon­gás. ki ül a főhelyen, valahányszor kerekasztal mellé rriszik az ügyeket. Értjük tehát most már. miért funkcionáltatjuk annyiszor a ke­rékasztalt? Nem vezetne semmi jó­ra. ha szögletes asztalnál vitatnánk mea. hogy a termelőszövetkezet, vagy a felvásárló-e naavobb út a zöldségpiacon. Mennyivel nvuaod- tabban avakorol önkritikái a \ tv- kerekasztála mellett az építőválla­lat felelőse a határidő másfél évei eltolódása miatt, mintha sarkos asz­talnál esetleg a sarokra ültetnék. Kerekasztal mellett tisztában van vele. hogy egyenrangú a határidős teljesítőkkel. Az mea külön áldása korunknak, hoau a demokratizmusról, n demok­ratizmus jegyében feltalált kerék­asztal mellett vitatkozunk. Megille- tődötten n tizenöt évszázad alatt megtett fejlődéstől. Csak mosoly- gvnk a hajdani zordon lovagokon, akik egymást párbajban öldösték halomra, csak hogy egy hellyel fel­jebb kerüljenek az asztalnál... Ma már ilyenre mitsem adunk. Tóth István

Next

/
Thumbnails
Contents