Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-28 / 281. szám

\ 1967. november 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP GklfQnk nyomán Használt a bírálat Több hónappal ezelőtt lapunk „Zsákutcába jutott” című cikkében feltárta a szajoli gömbfafeldolgozó üzemben tapasztalható rend­ellenességeket, viszálykodá­sokat. Mindezért elsősorban Főnyi Sándort, az üzem ve­zetőjét hibáztattuk, aki tűr­hetetlen vezetési módszere­ket alkalmazva maga ellen fordította a munkásokat A bírálat használt, erről győ­ződhettünk meg a szolnoki járási párt-végrehajtóbizott­ság legutóbbi ülésén. A végrehajtó bizottság írásos jelentés alapján tár­gyalta meg, hogyan alakult a helyzet a cikk megjelené­se óta. Vizsgálta az üzem gazdasági működését, veze­tőinek munkáját, s a párt- szervezet irányító és ellen­őrző tevékenységét. A jelentés tanulsága sze­rint a termelés hatékonysá­ga növekvő: a nyereség- tervet több mint háromne­gyed millió forinttal teljesí­tették túl a dolgozók. A fe­gyelem szilárdult, &/ vezetés színvonala javult. A régi művezetők leváltásával ki­húzták a viszálykodás mé­regfogát, az újonnan kine­vezettek fáradhatatlanul, lelliism retesen dolgodnak. Főnyi Sándor belátta, ko­rábbi vezetési módszerei (durvaság, nemritkán em­bertelen bánásmód, a párt­vezetőség, a dolgozók Véle­ményének, javaslatainak le­becsülése) valóban zsákut­cába vezetnek. Ma már job­ban törődik az emberek ügyes-bajos dolgaival, több bizalmat előlegez nekik, ta­nácsaikat jobban megszív­leli. A munkások, a kom­munisták látva, hogy meg akar változni, segítségére siettek. A feszültség feloldódott, mindinkább a kölcsönös bi­zalom légköre válik uralko­dóvá. Ha ma még gyökeres fordulatról nem is lehet be­szélni, az mindenesetre igaz, hogy pozitív eredmények születtek az utóbbi időben. Ezek a jövőre nézve is biz­tatóak. Főnyi Sándornak azt ajánlották a figyelmébe, hogy mint kommunista ne csak gazdasági, hanem poli­tikai vezetője is legyen az üzemnek. Eddig ugyanis mesterségesen elválasztotta egymástól az egyébként szo­rosan összetartozó felada­tokat. A párt-végreha,ifőbizott­ság továbbra is bizalmat előlegezett neki abban a reményben, hogy a kollek­tíva segítségével igazán jó gazdasági vezetővé válik. Pályázat Darkovits Gyula ösztöndíjra Derkovits Gyula ösztön­díjra pályázatot hirdet a Művelődésügyi Miniszté­rium és a magyar képző­művészek szövetsége. Tehet­séges fiatal képzőművészek önálló alkotó tevékenysé­géhez nyújtanak anya­gi segítséget. — Há­rom évi időtartamra szól az ösztöndíj, összege: ha­vonta 3 ezer forint. Oda­ítéléséről a művelődésügyi miniszter dönt az ösztön­díj-bizottság véleményezése alapján. Azok a 35 évesnél fiata­labb képzőművészek pá­lyázhatnak a Derkovits Gyula ösztöndíjra, akik a főiskola elvégzése óta ön­álló művészi alkotó tevé­kenységet végeztek, illetve végeznek. 19G8. február 1-én, 2-án és 3-án kell eljuttatni a pálvázati kérelmeket a Mű­velődésügyi Minisztérium önálló képzőművészeti osz­tályára : Budapest, V., Sza- lay utca 10, IV. emelet 35. A műveket küldjék be a pályázók, február 5-re, 6- ra, vagy 7-re. A Jászság proletár már­tírja, Velemi Endre. 1919. augusztusában brutálisan oltották ki életét Jászapá- tin, a Berényi úti kukori­cásban a román bojári had­sereg katonái. A községben utcát, a gimnázium KISZ szervezetét, s egy termelő­szövetkezetet neveztek el róla. A Velemi Tsz szék­házának falgn bekeretezve ott van a hős kommunista nagyított fényképe. Nagy utánajárással, nyo­mozással jutott hozzá a ter­melőszövetkezet. S azóta naponta megpillanthatják példaképük, névadójuk fényképét a közösség tag­jai. A termelőszövetkezet­ben már nemigen van olyan ember, aki személye­sen ismerte volna a bátor direktóriumi elnököt. De csak ez az egyetlen fény­kép mégis mennyire na­ponta közelségbe viszi hoz­zájuk a mártírt. Az emberek szeretnek példaképeket választani maguknak, szimbólumuk­ban is kifejezni törekvésü­ket, eszményeiket. Sokszor nagy tettekre képes egy- egy közösség nagy embe­rek útját követve... A kö­zösségek, intézmények név- választása erre is szolgál a kegyeleten kívül. Ám mind­ez csak akkor tudja alko- tóan befolyásolni a kollek­tívát, ha ismerik is név­adójuk életművét, tetteit. Hasonlóan nagyszerű a túrkevei autójavító, válla­lat és az ottani városi mű­velődési ház egyezsége. En­nek értelmében a művelő­dési ház rövid ' életrajzot készít a szocialista brigá­dok névadó hőseiről. Pél­dául a Kossuth szocia’ista brigád minden tagja kéz­hez kapja nemzeti hősünk életművének rövid értéke­lését életrajzi adatokkal. S ehhez még hozzá azoknak a könyveknek a jegyzékét, amelyeket Kossuth írt, — amelyeket róla írtak. Ter­mészetesen más szocialista brigádok esetében ugyan­csak hasonlóan. így a bri­gád tagjai segítséget kap­nak ahhoz, milyen könyve­ket keressenek a városi könyvtárban, ha bővebbet akarnak tudni közösségük névadójáról. Szép, felemelő dolgok ezek. Valószínű, nem csu­pán e három említett ter­melőszövetkezet gondol arra a megyében, hogy milyen bensőségessé, lelkesítővé lehet a kollektíva előtt, ha a szövetkezet által válasz­tott név így is jelent va­lamit, B. L. Kinek hogyan teli az évtized ? HAMAROSAN KICSERÉLIK A PÁRTTAGSÁ­GI KÖNYVET, —. AMELY TlZ ÉVIG VOLT A KE­ZÜNKBEN. KINEK HOGYAN TELT VAJON EZ AZ ÉVTIZED? ☆ A kisebb fiam, Laci tizenkét éves lettére megyei úszo- válogatott. Tavaly Buda­pesten jártak versenyen. Ott fényképezhették le. A Fiúk évkönyvének a borí­tó lapján van a képe. A rokonok, a szomszédok mind ráismertek. Tavaly nagy meglepetés volt számomra, hogv népi ülnöknek választottak. Én Oláh Gábomé. a szolnoki teherpályaudvar tervhiva- talnoka évente esy-egy hó­napon át „ítélkezem”, em­berekről. Tud ja mii ven hi­hetetlen volt ez nekem so­káig? Utána hetekig me­sélek, tájékoztatókat tar­tok. Olykor-olykor egy-egv beszélgetésnek nngvobb hasznát látom, mint esv szemináriumnak. Az élő példa mind’g iő nevelő. ☆ Kereskedelmi hivatalnok vagvok. 1960-ban a szö­méi vpál vaud varon tagia voltam a vasutasok között elsőként alakuló szocialis­ta brigádnak. Nemrég lép­tem ki onnan, amikor ide a teherpálvaudvarra ke rültem. Az egvik legnehe­zebb és legszeH, szc’-->sz vo't az a tíz évből. Sok fiatalt tanítottunk a szak­mára. Egv részük már túl !s nőtt bennünket, y »- en- rangii knllőnáink. sőt van. aW feWte-sOnk lett. Nébánv hónania alaö- szervezoti nártt’tkár va- «vok. A lámpaláz, amí az első tazzvűlesekpn meple- netf. csak a bevezetne vo’t C’rvVVpI-crvWol 0*7 mnr vála?7’* találni r* l^r- üfáspfcve; S’nna elvtárs. Vw-verv lesz muri­Iránlr p7 ni pr'7tthi s­ban9 Mrv'riin -1 rn*r. Tsfván. n^rn rnerA-u^k riR^n a Trpci'iH iincnr ioc7 p-7 'vá­laszolni kell. ☆ Nem volt a p -Tv vágnom gsaV amiTrpn egV takorffő- nőhöz iP’k. Azt elértem. fpinprotf „m. s a t'r, év alatt k’tanítfotfom ss Pat-^Tq ómat. Mnst má- Ográ-mérnök Töröks-enf- miklúcon V hnzv n révbe tiltott őtteái fr-z men tern p-ai-nli Omit éné vá­gunk. Fértem is itt tini ao zik. IVni-or összat-iá-osod- timk. szén kétszobás gázos lakást kantunk. Ha vala­miben nem vagvnk biztos ériemmel vitatkozunk IVTínrli,* türetomre, m°zfon tolásra int. Azt mondja, a téznneág sosem hiányozhat nálunk. * Kocsis József ralctárnok vagyok. Van itt nálunk sokszor ötmillió forintot érő áru is. Én, mégis min­dig nyugodt vagyok. Sem hiány, sem herdálás soha nincs nálunk. Ha este be­csukom a raktárt, tudom, hogy aki vált, ugyanúgy ta­lálja. Szerintem a leg­nagyobb nevelő erő vala­kiben az. ha bízik az em­berekben. Én mindig bízom a kollegáimban. Az itteni­ekben még sosem csalód­tam. Az új, tizenkét évre szó­ló tagsági könyvvel a ke­zemben azt szeretném majd, ha a párt városi vagv megyei vezetőivel többször találkozhatnék. Erre a tíz év alatt kevés alkalmam volt. ☆ Ügy tessék feljegyezni. Kiss Laios II. Voltunk itt a harminchárom év alatt vagy hatan Kissek. Most már magam maradtam Tolatásvezető vagvok. Nagy szó az, hogv ennyi ide alatt balesetem sohasem volt... A t’z évben? Nekem az volt a legjobb, hogy S'HIIUI fontos embernek - érezhet­tem magam. Mindig hajta­ni is kellett. A járműjaví­tót, ezt az örökké „éhes” üziemet ml „etetjük”. ' Na­ponta három—négyszáz ko­csit rendezünk. Itt futnak át az ipari üzemek anya­gai is. ☆ Juhász Ottó: Száz évvel ezelőtti állapotok voltak itt, amikor én főnök let­tem. Lóval vontattuk a va­gonokat még 1951-ben. Nem, nem az utóbbi tíz évben volt ez, de a lóvon- tatéstól csak most értünk a mához. Ivóvizet is a ha­todik szomszédból hordtuk. Fürdésről n°m is beszel­hettünk. Most már min­den van. Az idén megszün­tettük a ?4 őrás szolgála­tokat. Nálunk. ahol a munka annyi veszélyt rejt masában, ahol annvj fi- gyet cm kell. nem szabad már azt hagyni. ^ Családon belül? A fiam tizenegy év óta diploma­ta. A családja már itthon van. most 6’ is haza vár­juk Kínából. Talán most már lesz majd egy kis nyu­galmam. A „lassítást” is meg keil szoknom. Huszon­hét hónapom van a nyug­díjig. Borsi Eszter Cörgős - eke óra űór hsni A fiszaföldvári irodalmi színpad illegális bemutatója Már beszámoltunk arról, hogy a néhány héttel ez­előtt megtartott debreceni Irodalmi Oratóriuma Napok közönsége milyen lelkesen üdvözölte a tiszaföldváriak által bemutatott Görgős­eke oratóriumot. Nemcsak a közönségnek tetszett. A Művelődésügyi Min'srié- rium, a Népművelési Inté­zet jelenlévő képviselői ugyanúgy, mint a többi szakemberek melegen gra­tuláltak a sikerhez az együttesnek és Bucz Hu­nornak.. aki az oratórium anyagát összeállítottá, iro­dalmi színpadra alkalmaz­ta és rendezte. A bemutató óta is érkez­nek még az együtteshez a lelkes hangú üdvözletek, meghívások. Szóba került az oratórium tv- és rádió- felvétele is. Magunk is láttuk. (Mikor és hol — maradjon titok, mert illegális bemutatón kellett megtek'ntenünkil — Egyetértünk azokkal a szak­mai elismerésekkel, ame­lyek Majakovszkij, Brecht, Piscator művészetét emle­getik és a régi avantgard- munkásszínjátszás legjobb hagyományait. Megdöbben­tően hatástkeltő, mozgósí­tó, tettreserkentő — ököl­lel a bürokrácia képébe! — ez a nem irodalmi, hanem konkrét politikai szöveg. Nem irodalmi szöveg — és mégis művészi élményt nyújt. Túl sok más hasz­nosságán, kemény válasz ez azoknak a fanyalgó , mű- vészlelkeknek” is, akik vi- szolyognak a politizáló színpadtól, általában a po­litizáló művészettől. Véle­ményünk: művészet az, amit a tiszaföldváriak csi­nálnak. Kommunista módon politizáló művészet. Aid nem hiszi, győződ­jön meg róla. Ha tud. Mert egyelőre nem kaptak enge­délyt a szolnoki járási ta­nács művelődési osztályá­tól az előadásra. Ezéri kel­lett nekünk is „illegálisan” megnézni. Nem értjük, nem is sejt­jük, mi lehet ennek az oka. Talán van kifogásolnivaló a szövegben? Lehet. Javí­tanivaló van rajta? Az is lehet. De ez meg kell be­szélni velük. Azokkal, akik csinálták. Véjé Újdonságok Kunhegyesen ÍJxf'mi fo ásza, állatorvosa van u Vörös Oklóber Tsx-nek A kunhegyesi Vörös Ok­tóber Teimelűazö vetkezet hozzászoktatta a környéket ahhoz, hogy évről évre meg­lepetésszerű újdonságokkal rukkol ki. Az idén például önálló jogászt szerződtettek. S most küldték el a kikérő le­velet egy állatorvos meg­szerzésére. Abból indultak ki: nem azért kell nekik a jogász, hogy a perben képviselje őket, hanem, hogy megelőz­ze a pert. Tárgyalni kezdtek egy szolnoki ügyvéddel, s az egyezség sikerült. Amióta főfoglalkozású jogászuk van. egyetlen perük se volt még. A szövetkezet jogászának fő feladata ugyanis a szer­ződések nyilvántartása. A tsz addig nem köt szerző­dést . egyetlen vállalattal sem, míg az ajánlatot a jo­gász nem tanulmányozta, s a várható jogkövetkezmé­nyekre fel nem hívta a szakvezetők figyelmét. Ami­kor pedig létrejön a szerző­dés, a jogász dolga figyel­ni, betartja-e a feltételeket a szövetkezet, a betartja-e a vállalat. Miután az önálló üzemi jogásszal — mindenkép­pen jói járt a szövet­kezet, ez adta az apropót, hogy önálló állatorvos után is nézzenek. S még más is. Az új rendeletek szerint a szövetkezetnek meg kell fizetni az állategészségügyi szolgáltatásokat. Ez pedig a Vörös Október Tsz esetében havi 3600 forintot tenne ki. Ismét azt mondták: ne­kik nem az a céljuk, hogy akkor jöjjön az állatorvos, amikor gyógyítani kell a beteg állatokat. Hanem itt legyen minden nap, s előz­ze meg a betegségeket. Már­pedig azt csak úgy tudja, ha rendszeresen bejárja a tenyésztőtelepeket, szinte egyenként ismeri az állato­kat, nem beszélve arról, hogy tudja, melyik gondozó­ban, hogyan bízhat, s folya­matosan ellenőrizhesse, be tartják-e az állategészség­ügyi teendőket. Elmentek egy karcagi szakállattorvos- noz, dr. Magyar Györgyhöz. Jó fizetést, lakást kínáltak neki. Megegyeztek. Elküld­ték a kikérő levelet. B. L. ÉRDEMES JÓNAK LENNI? Brumics teljesen feldúUan ült a Hungária kerthelviségének egyik asz­tala mellett. — Borzasztó, ami ve­lem történt — válaszolt a kérdé- —az ember mindig ráfizet a jóságára! Kikérte a tizennyolcadig; félderi konyakot, amelyre — mint mondot­ta — vérkeringést zavarai miatt van szüksége. — Képzeld öregem — kezdett a történethez —. volt nálunk egy Stil­ler nevű dolgozó, aki az én hatásk.ö römbe tartozott, raktáros volt „ 4-es fiókvv',-han. Nem tagadom. kelinmet- ". lenül érintett, amikor megtudtam. % hogy hatvan mázsa kakaódarát el­lj csent és épített belőle egy kis bvn- == galovnt. Kemény fegyelmit adtam II neki. de elgondolkoztam a sorsán. se Itt van egy kis megtévedt ember. Ü egy kis Stiller, tőlem függ. felfelé g halad-e becsületes mindenki által fg tisztelt emberek sorába, vagy le fe­jiá lé a züllésbe. g Brumics rámmérte tekintetét: „Vá­ll Iaszút elé kerültem, te mit tettél g volna helyemben, segíteni igyekeztél j= volna vagy belerúgtál volna? g — Segíteni valakin az mindenkép- pen emberségest Ez az látod, én is ezt tettem, a humanizmus útját választottam! Át­helyeztettem a 9-es fiókunkba. Fél évig csak jót hallottam róla. mond­hatom boldog voltam, aztán kide­rült. hogy két és fél tonna spanyol- viasszal nem tudott elszámolni. Ami­kor felelősségre vontam, sírva be­vallotta. hogy szégyellte a szomszé­dok előtt, csak Trabantja van. ez a kis spanyolviasztétel mégkönnyítet­te egy rangosabb kocsi vásárlását. Brumies rámemelte atyai tekinte­tét: „Látod, jóságommal mire ju­tottam? Megint töprengtem lehetsé­ges. hogy a humanizmus nem hoz " '’er«»— adtam meg a választ önmagámnak, a hum'"»’-™’-'* feltétlenül serft az embereken! Ne­ked mi a véleményed?” — Feltétlenül segít, a humaniz­mus az ió dolog — válaszoltam. — Tudod, én is iov határoztam Ezt a kis embert, ezt a kis Stillen nem hagyom elveszni hozzásegítem hegy felemelkedjen, a megbecsült dolgozók színvonalára Kemény fe­gyelmi és utolsó figyelmzeietés titán átheh-e-tatfam a 29 sz. fiát-vvi-ha. s mondhatom nagyon boldog voltam, hogy ismét győzött bennem a jóság. Tudod aztán mi történt? — El sem tudom képzelni — Hát nem is. Ráfizettem a jó­ságomra és a humanizmusomra. Fe­gyelmit kaptam! Én. érted!? Ismét rámemelte tekintetét: „Hát mondd, érdemes jónak lenni?” — Dehát mi történt? — Megint megbotlott a Stiller. t • szódabikarbónát eltu­lajdonított. Zokogva bevallotta ne­kem, hogy a felesége egészen más­hol akart villát építeni, s ez a kis ’■-■bA- könnyítette meg a te­lekvásárlást. — De nem értem, te miért kap­tál fegyelmit? — Mert az elkészült bungalovot átiratia a nevemre, his-en az már neki nem kell. mert máshol lesz a nyaralójuk. Engem emiatt meggya­núsítottak. hogy nem humánumból, hanem a bnvnalnv miatt nyúltam a hóna alá. Meg azt is a szememre vetették, hoay összejátszottunk, hi­szen Stiller q sógorom. — Szegény ember! S most mi lesz veled? — Az apósom — ő nálunk a fő­előadó — nagyon megszidott, és át­helyeztetett egy másik telepre. Ma­gasabb lesz ott a beosztásom, de mondhatom alig emelkedik a fize­tésem. Ez azért van — mint mond- fn az öreg — hoóv tanuljak az ügy­ből és igyekezzem helyrehozni a hibámat... Ordas Nándor Születőben egy szép szokás

Next

/
Thumbnails
Contents