Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
1967. november 26, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 Városok a HoMon Milyen less, hogyan élűi as első kutatóállomás? Amerikai és szovjet kutatóállomások ereszkedtek a Holdra, felvételeket, adatokat közöltek felszínéről, megállapították, hogy szilárd, tehát alkalmas arra, hogy betelepítsék. A tudósok már meg is kezdték a terveket a Holdon való építkezésekre. A Holdon uralkodó viszonyok különleges építési technikát követelnek: nincs légköre, tehát sohasem fúj a szél, nem esik az eső, az éj és a nappa] váltakozása a hőmérséklet végletes ingadozásával jár, nappal kibírhatatlan a meleg, éjjel pedig a hideg. Az égitestet kozmikus sugarak és meteorok bombázzák. A légréteg hiánya miatt az összeütközés nagyobb erejű. Mivel a Hold tömege hatszor kisebb földünknél, a tárgyak is hatszorta könnyebbek mint a Földön. Ez a körülmény felgyújtotta az építészek fantáziáját, hiszen olyan merész épületeket emelhetnek, amilyenről a Földön nem is álmodhattak. A szakemberek első épületterve óriási műanyagburok, amelyet a belső légnyomás tart fenn. Külső részét kőzúzalékkal hintik be, hogy megvédjék a kisebb meteoroktól. A nagyobb kődarabok ellen azonban nem nyújt védelmet ez az épület, é* nem véd meg a kozmikus sugárzástól sem. Belülről fémmel bevonni, oszloppal alátámasztani túlságosan bonyolult feladat lenne, ezért az újabb tervek szerint inkább a Hold felszíne alatt építkeznek majd. A barlangokat robbantással készítik el. Mivel azonban az emberek csak védőruhában járhatnak a Holdon, és ebben 15-ször lassabban mozognak, mint különben, az előkészítő munkálatokat ,nem is ember, hanem elektronikus aggyal vezérelt gépek végzik el. A Holdra érkező gépek megfelelő mélységben elvégzik a robbantásokat, s az így keletkezett barlangokat műanyagburokkal vonják be, a barlangokat utána alagútrendszerrel kötik össze. Az emeletes kutató-állomások a Hold központja felé terjeszkednek. Az égitest felső, ásványokban gazdag rétege nem csupán biztonságos tetőnek bizonyul, hanem, mint megállapították, rádióhullám továbbítónak is megfelel. A kutatócsoportok rajta keresztül küldik üzeneteiket a Hold bármelyik pontjára. Az építkezést csupán helyben található anyagokkal végzik. Ha a téglát a Földről küldenék, az aranynál is drágább lenne. — A tudósok figyelme a Holdon található vulkanikus eredetű lyukacsos sziklákra terelődött. Sűrűségük ötször, hővezető képességük 50—70- szer kisebb a földi építőanyagoknál. A Hold-sziklákat felolvasztják és formákba öntik, s ezáltal szilárd, az üveghez hasonló építőanyagot nyernek. Az ember nem élhet víz és oxigén nélkül. Víztartályokat és több évre elegendő oxigénmennyiséget nem vihet magával. A két éltető elemet is a Holdon kell megtalálni. A tudósok feltételezők, hogy ha víz nincs is, jég van a Holdon. Az ásványokban levő repedéseket mindenütt jégkristályok töltik ki. Harminc méterrel a Hold felszíne alatt kezdődik az örök jég birodalma. A víz tehát úgyszólván ősidők óta várja az embert. De ha ez a feltevés nem is válna valóra, az biztos, hogy a Hold ásványainak jó része kötött állapotban nagy mennyiségű vizet tartalmaz. És nem is kell titáni erő ahhoz, hogy a jövendő holdlakók vizet facsarjanak a sziklákból. — Csak szárítóba kell helyezni őket, máris itt az éltető víz. Fűtésre napkályhákat vagy atomtelepeket használnak fel. A légburok hiánya sem okoz fejtörést a tudósoknak, hiszen a Hold talajában kimeríthetetlen oxigén- tartalék van, csak fel kell szabadítani. A New York-i egyetem szakembereinek már sikerült is a Földön található meteorokból oxigént szabadítani fel. 1000 Celsius-fokos hőmérsékleten 100 kiló ásványból 3—l kilogramm oxigént nyernek. A hőmérséklet növelésével arányosan nő az oxigén mennyisége is. 1800 Celsius- fokon már 15 kiló oxigént tudnak felszabadítani. Férjhez megy-e jacqueiine Kennedy? Udvadó, vagy jóbarát? Az özvegy szépsége is propaganda eszköz Jacqueline Kennedy, Amerika volt első hölgyének kambodzsai utazása, több barátja — többek között lord Harlech brit diplomata — társaságában újabb találgatásokra adott alkalmat. A nyugati újságok meghitt viszonyukról és esetleges házasságuk lehetőségéről írnak. Ismeretes, hogy Jacqueline sokat utazik. Hol Olaszországban, hol Sr>a- nvolországban, hol Angliában bukkan fel, mert szerte a világon sok barátja van. Kambodzsában Szí hamuk herceg, államfő meghívására utazott. Ez a látogatás annál érdekesebb. mert Kambodzsa — a vietnami háború és területének állandó veszélyeztetése miatt — megszakította diplomáciai kapcsolatait az Egyesült Államokkal. Az özvegyet ennek ellenére legmagasabb rangú vendégnek kijáró tisztelettel és hagyományos kambodzsai vendégszeretettel fogadták. A lord rózsacsokrot küld Jacqueline Washingtonból először Rómába repült. Az amerikai nagykövet vendégeként két napot töltött az .,örök városban”. Ütjára Michael Forrestal, a volt hadügyminiszter fia, továbbá James Bartlett újságíró és felesége, meg az elmaradhatatlan testőrök — az FBI négy ügynöke — kísérték el. A társaságnak október 31-én délután fél 5-kor kellett volna Bankokba indulnia a római Fiumieino légikikötőből az Alitalia nevű légi- forgalmi társaság repülőgépén. A repülő azonban nem indult el a tervezett időpontban. Ajtaja többször is kinvílt és becsukódott, miközben Jacqueline tekintet« idegesen kutatott valaki után a repülőtéren. Az történt ugyanis, hogy lord Harlech az olasz lők- hajtásos gép indulása előtt néhány perccel érkezett meg londonból sportgépén. Természetesen nem tudott egyszerűen egyik repülőgépből a másikba át- szállnl, neki is keresztül kellett esnie a formaságokon és láttamoztatni az útlevelét meg a jegyét Amíg azonban a Very Important Persons (igen fontos személyek) számára fenntartott szalonban nyugtalanul várakozott, igazi gavallérhoz illően egv küldönccel egy gvönyörű ró- zsaesokrot küldött a repülőgépben türelmetlenkedő Jacoueline-nak. Végül minden jól végződött, lord Harlech nem maradt le, másnap azonban mér minden francia és angol bulvár-lao közölte, hogy most már semmi kétség nem fér az amerikai özvegy és az angol diplomata idilliéhez. A Kennedy-csalód jó barátja De nézzük meg, ki is lord Harlech? A világ inkább Sír David Ormsby Gore néven ismeri. Negyvenkilenc éveg hivatásos diplomata, több éven át volt Nagy-Britannia washingtoni nagykövete. Küldetése Ideién Gone Kennedy elnök személves jó harátia és a Fehér Ház állandó vendége volt. John Kennedy és David Gore még egyetemista korukban ismerkedtek meg, amikor az elnök édesapja nagykövet volt Londonban. A dallasi tragédia után Gore és felesége Jacqueline legfőbb vigasztalói voltak. Amikor az özvegy 19s5-ben Londonba látogatott, hogy részt vegyen a férje tiszteletére rendezett gyászün- nensögen. állandóan a Oo- re-házaspár társaságában volt. Tavajy májusban azonban lord Harlechot is hasonló súlyos csapás érte, mint Jacqueline-t 1963 őszén. Felesége autószerencsétlenség áldozata lett. Jacqueline Robert Ken- nedyvel együtt részt is vett jó barátjuk feleségének temetésén. Amikor pedig Jackie júniusban, Írországba utazott pihenőre, lord Harlech várta a repülőtéren. Lehetséges, hogy a hasonló tragédia, házastársaik váratlan elvesztése hozta közelebb egymáshoz a két embert A 37 éves igen szép, rendkívül intelligens özvegy jövőjéről már egy évvel a dallasi tragédia után megkezdődtek a találgatások, annál is inkább, mert Jecqueline a gyászfátyol levetése után nemsokára szabadabban kezdett mozogni a társaságban. A legkülönbözőbb feltevések és találgatások láttak napvilágot. Mégis elképzelhetetlennek tartották. hogy bárki is olyan merész lenne, hogy feleségül vegye Jacqueline-t. Elképzelhető-e ennek az asz- szonynak szakítása a Ken- nedy-családdal és újabb szerelme? — tették fel a kérdést Különösképpen a két gyermek miatt, akiket nyomon kísér az apjuk köré fonódó mítosz. Ki meri vállalni a második apa szerepét? És nem mellőzhető a Kennedy-család rendkívüli szerepe sem Amerika politikai életében. Szerepük ugyanis nem szűnt meg a „nagy John” halálával, öccse Robert egy napon minden bizonnyal az USA elnöki széliére pályázik. S ha neki nem sikerülne, ott van öccse. Edward is. A család e cél elérésében Jacqueline-nak is meghatározott szerepet szánt amelyet nem tagadhat meg A Fehér Házba való visszatérés nemcsak a család, de John Kennedy iránti kötelezettség is. És John Kennedy özvegye éppen a Fehér Házért vívott harc pótolhatatlan pszichológiai és propaganda tényezője. A szomorú özvegy megváltozott Jacqueline Kennedy az idén teljesen megváltozott Nem a félénk, megtört, tartózkodó, fiatal szomorú özvegy többé. Jókedvű, táncol, szórakozik, fogadásokra jár és a miniszoknyát sem veti meg. Más- szóval. Jacqueline nem akarja, hogy mumifikáljúk, és talán komolyan gondol egy újabb házasságra is. Nem önzés ez, hiszen 37 éves korban nem szűnhet meg az élet Természetesen jól tudja, hogy annak, aki feleségül akarja venni, sok bátorságot kell összeszednie. mert tulajdonképpen nemcsak vele, hanem a Kennedy-családdal is házasságot köt VARGA JÓZSEFx f r miből Énekelnek? £kzt&uzácyi idijexjijzei Észt Szocialista Szovjet Köztársaság. Területe 45 100 négyzetkilométer. Lakossága 1 285 000 fő — az 1966. évi népszámlálás szerint. Fővárosa Tallinn. 335 000 lakossal. A lakosság 75 százalékát a finnugor nyelvcsaiádhoz tartozó észtek teszik ki. Az észtek 1219-től a dánok, németek, svédek, maid az oroszok uralma alatt éltek. 1917- ben létrejött Észtországban a szovjethatalom, de az intervenciósok leverték. Az észt burzsoá köztársaság nesvedszázados fennállása után az észt nép újból ki- k’ábotta a proletárdiktatúrát és csatlakozott a Szovjetunióhoz. iV Az adatok nagyon szűkszavúak. Sok mindent elmondanak. de arról nem vallanak eleget, amit ér kerestem Észtorsz íghan járva. Ahhoz csak támpontokat adnak. Egy nép leikét. életét, gondolkodását szerettem volna megérteni. És sokáig nem találtam hozzá a kulcsot. Már sok mindent tudtam. Ismerősként köszöntöttem Hosszú Hermannt és Kövér Mar- lkot, a tallinni óváros tizenöt vártomyának legjelesebbjeit, amikor még minői e az járt a felemben, íni az a legjellemzőbb, ami kiindulópont lehet ennek a nagykultűrájú, büszke és nemes népnek a megértéséhez. A tengerparton jártunk. A borongós, ködös őszi időben is elképzeltem, milyen lehet itt az élet a verőfé- nves nyárban. Ped'g ez ne- volt. mm-t néhány nappal azelőtt olyan vihar dúlt iít, amilyenre — mint mondják — emberemlékezet óta nem volt példa. Betontalap- zatra épített csónakházakat kártyavárként döntött össze az orkán által felkorbá csőit tenger. Méteres derekú fenyőket csavart ki kövestől a vihar, s ujjnvi vastag acéllemezből készüli halászháló feküdt a parti sétányon kettétörve. m!n1 egy láb alá került gyufás- katulya. A vihar után ötödik napon már alig maradt nyoma. Eltakarították, rendezgették szorgos kezek. Nekem úgy tűnt szinte egykedvűen csinálják. Közömbösen. Csak később értettem meg, hogy nem közömbös szén v télén ség ea, hanem egy sok vihart megért nép bölcs nyugalma. Megismertem őket, s azóta tudom, hogy ez a nép lelkesedni tud, de görög- tűzze] soha nem vakítható el, s a szalmalángot sem ismeri. Bánatosan boronga- ni is tud, de pánik soha nem lehet úrrá rajta — s ahhoz kevés nap süiött ezen a tájon, hogy az árnyékuk oly nagyra nőjön, amilyentől tán meg is lehetne ijedni. A tengerparti fürdősétánytól nem messze van a? az óriás szabadtéri színpad, amely kéneslapjainkból is oly jól ismert már. Lenyűgöző látvány. A r.é zö'ér legtávolabbi részén állva úgy tűnik, hogy a színpad óriás betonkagylója egvenesen a tengerből ágaskodik fel; mögötte még a félig ködös időbeli is kibontakozott az öböl túlsó oldalán Tallinn sziluettje. Azt. hiszem ott, ezt a kénét nézve találtam meg a kulcsát mindannak, amit Észtországban láttam, hallottam. tapasztaltam. Elmondták — később gyönyörű színes filmen is láttam —, hogy az Észt Szovjet szocialista Köztársaság 25 éves fennállásának jubileumán tartott kórusfesztiválon, ezen a színpadon mintegy negyvenezer férfi, nő és gyerek énekelt együtt, egyszerre egy kórusban. A hatalmas nézőtéren pedig kétszázezer néző hallgatta őket. Rövid számítás: minden negvedik észt ott volt a színpadon, vagy a nézőtéren — csecsemőket, aggokat is számítva. És énekelt, vagy gyönyörködött az énekben. Csodálatos és lenyűgöző volt a látvány míg filmen is. Különvona- tokon érkeztek az ország minden részéből, szebbnél szebb népviseletbe öltözve És énekeltek. Mint ahogyan 1869 óta, amikor az első észt kórusfesztivált rendezték, öt évemként mindig. Akkor és ebből értettem meg ha közel akarok kerülni ennek a népnek a leikéhez, azt kell megtudnom, miről énekelnek. Mi az, amit a népdal, a népköltészet páratlanul gazdag kincseit osztogatva elmondanak magukról a világnak, (Folytatása kővetíteziík* TALLINN — (Heldur Laretei metszete) 3acque!>ne-re szüksége van a családnak
