Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-26 / 280. szám
— Hoey macának milyen «zereuv^eje van! Látni lógják a tv-ben Csa'< nézőpont kérdés«... Tódor egy vasáruéin délelőtt felkeresi legjobb barátját. Töhötömpi. Hosszú csengetésre barátja nyit ajtót. Előtte kötény, keze, haja rsuna liszt, fülcimpáin. tésztanyúlványok lógnak. Betessékeli Tódort, aki negkérdi; — Mit csinálsz, hogy így összekented magad? — Csirkev^nrikést és hozzii nokedlit, mert én csak azzal szeretem — feleli Töhötöm. — Krvmnlival sem rossz a ncnrikás — veti ellen Tódor. — Azzal sem, de azért a nokedll, az nokedll, Én csak azzal szeretem. — És miért te csinálod? Hol, van a feleséged? — Jobban ízlik, ha magam csinálom — fe'eli Töhötöm. — A feleségem b"nt van a szobában, a tv-t nézi. Menjél be hozzá és ha. végeztem én is beme- gyak. Tódor bemegy a szobiba. Nem telik bele pár pVla- va.t, rákvörösen visszatér a karyhdha. Töhötöm kérdőn néz rá. — Kérlek, barátom. itt valami nagy bot van — nz’öoj T^dnr — ugyanis a feleséged az áan- b~- í7- és r—t idegen férfi ieksz'k mellette. — Hűha! — vakarja meg Vsztes ke-Avei a fe*&t Töhötöm — akkor nem lesz elég a nokedll. SZÉGYENKOSÁR — Az úristen se bírna rá, hogy mégegyszer ma- gammai vigyem a kosarat erősködik Szilágyi Imréné, az 1-es szolnoki élelmiszer önkiszolgáló üzlet dolgozója. De hasonlóan tiltakozik a bolt másik három alkalmazottja Is. Kiérzem a viselkedésükből : egy kissé vádolnak azért, hogy rábeszéltem őket. Az önkiszolgáló bolti vásárló kosár ugyanis „szégyenkosár” lett a kezükben... Hogyan is történt? Nyolc önként vállalkozó bolti dolgozónaik vagy hozzátartozónak, olyan egyéneknek. akik gyakran forgolódnak a városban, egy hitre kr’dt’nk egy-egy ko-, sarat. hogy mindenkor hordják magukkal, vá áttoljanak vele. (Kis igazolást is adtunk melléje, hogy „baj” esetén fedezve legyenek.) Nos. a feladat érdekesnek bizonyult: jegyezzék fel maguknak, hogy hol.kik (fiatalok, vaey idősebbek, férfiak vagy nők), s müven formában figve’me ’t tik. szóliák meg őket. Vajon a járókelők milyen ré'ece reagál a leginkább a köztulajdon „szarkái” ellen? | Tudniillik ez nem leki- ■ csinvlendő téma a szabad : polcok között. Reagáltak! Mert már másnao e'te sorjában rohantak be a >'■>*•- csinált tolvajaink” a boltvezetőhöz: Vissz-adják a kosarat, ők nem viszik magukkal. mind°nki úgy megbámulja őket, mintha gyil- i kosok lennének... I — Alig mentem pár lé- 1 pást a főutcán — a kocarat a jobb kezembe vit*em —, máris két kölvök csatlakozott hozzám: Ni nézd csak. a bácsi ellonta a kcsarat! j — „csaholtak” körülöttem. | Mire a boltba ér‘em esy egész díszszázad sorakozo' t fel mögöttem. S cifrábbnál cifrább megjegyzésekkel illettek, de olyan hangon, hogy minden járókelő rám nézett, s megvető tekin-ettél mért végig. Mikor végre átléptem az üzlet küszöbét, csurom vizes voltam.-. — adja elő a „kalandot” | Horváth Isfván sírköves, az I egvik vállalkozó. A piacon liven megjegyzések röpködtek: — „No, i hogvlia elkapnák a kis fenekű, akkor nagyon sokba kerülne az neki...” „Hölgvike, ma^a aztán egyszerűen megoldotta a kosárvásárlási problémáját...” Az egvik paraszt nénibe meg asszonyian kíváncsiskodott: Nem tudna nekem is szerezni egy ilyen kosarat? Hol vette? — Mire a megkérdezett hölgy melle t egy a tojás ára lránt érdeklődő férfi gúnyosan megjegyezte: Maga Is bemehet bármelyik önkiszolgáló boltba és lophat egvet... Tény az, hogy senki sem bírta ki az egy hetet. S végül is ml lett a mérleg? Amint az eddigiekből kitűnik. mindenkit napjában többször is megszóltak a jogtalan kosárb'rtokl ősért, — hiszen félreértésről nem lehetett szó. Sehol sem lehet olyan kosarat kapni, mint az 1-es önkiszolgáló üzletben. Általában nem szólították le a „kosórtolvajokat”. csak a hátuk megett megjegyzéseket tettek, — vagy egyszerűen a tekintetükkel lenézően végigmérték őket. A megjegyzéseket Inkább a serdülők tették. A nők általában praktikus okb 1 érdeklődtek a kosártulajdonosoktól. A provokáció véget ért. Jól vizsgázott a közvélemény. A jövőben már hasonló kísérlet nem lesz. Nehogy valaki, ha az uteri észrevesz egy bolti kosár- bitorlót. azt gondolja —, hogy „megbízásból” tcs-i. Nvugod*an rá lehet sz~b i, csak „meglovasított” kosár lehet! Petres Sándar Munkaszervezés A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 40i. csípés Kigyulladt a villany megyénk Utolsó f7'- 'O:. s — _____, .»„«nyt-uu Kbwepi é s Ék utcai házak már nem a megyében vannak! Példakép A tanító az Iskolában arról beszél a gyerekeknek, minden embernek kell hogy legyen példaképe. Ti még kicsik vagytok, mondja, de a szüléiteknek bizonyara van kiválasztott példaképe. Több gyerek jelentkezik. — Az apám katonatiszt és ezért Hunyadi Jánost választotta. — Az én apukám orvos és a példaképe Semmelweis Ignác. Ödönke a hátsó sorban magasra nyújtja a kezét. A taní*ó megkérdi: — Na. ödönke az édesapádnak ki a példaképe? — Dugovics Titusz! — Miért fiam? Mi az édesapád foglalkozása? — Főkönyvelő! _ ??? — Az én apukám mindig azt mondja: ha én egys/er lebukok," magammal rántok mindenkit. Lámpás néikül A tekintetes elöljáróság 1749-ben a következő határozatot hozta Szolnok megyében: „Minden este 9 érakor takaródéra kell harangoz- tatni és akik lámpás nélkül azután fognak tapasztaltaink áristomba hozaitassanak, ahonnén egy frt váltság nélkül ki nem fognak menni és bocsáttatni.” Esténként most Is sok kerékpárost, lovaskocsit találni lámpa nélkül. Ideje volna a több mint kétszáz évvel ezelőtt kiadott rendeletnek végre érvényt szerezni. — sb — Régi me„e modern változatban
