Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

IWt. november 23. SZOLNOK MEGTE1 NÉPLAP 3 „Maszekok vaßi/uuik A szolnoki fmsz gyümölcsfa főlerakatánál nagy a forgalom. — Eddig már csaknem nyolcezer gyümölcsfát éríékesítettek. Megyénk területén egyébként — a szolnokin kívül — a jászberényi, a kunszentmártoni és a karcagi főlerakatok látják el gyümölcsfával az fmsz-eket. Ez év őszén egyébként 80 ezer osemetét hoztak forgalomba a háztáji gazdaságok részére. LOJZI BÁCSI, A PROPAGANDISTA A népművelőket — érthetően — sokat fog­lalkoztatja manapság az a gondolat, hogy az új gaz­dasági mechanizmus beve­zetése milyen hatással lesz a népművelésre, növekszik- e annak szerepe, vagy az ideológiai nevelő munka rovására is menő szűk prakticista szemlélet lesz uralkodó? Aggodalmunk nem megalapozatlan, hi­szen az új gazdasági irá­nyítási rendszer az eddi­ginél nagyobb önállóságot biztosít a vállalatok veze­tőinek, s közülük néhá- nyan bizonyára kevesebbet fordítanak majd a termelő erők szubjektív oldalára: az emberre. Pontosabban szólva annak nevelésére és képzésére. Már is tapasztalható volt például, hogy a népműve­lési formákat kötelező fog­lalkozások (balesetvédelmi, tűzrendészed oktatás) le­bonyolítására akarták fel­használni egyik gépjavító állomásunkon. Az egvik népművelőt meg azzal uta­sította el egyik tsz-elnök: „maszekok vagyunk mi ké­rem”. Magvarán szólva nem tartoznak beszámolni' senkinek. Ezt n°m is vi­tatja senki. Annál inkább nem, mert nem a gazdasá­gok. vállalatok kötelezett­ségéről, hanem 161 felfo­gott érdekéről van szó a népművelés hatékonyságá­nak növelésekor. Köri*mert ugyanis, hogy a teljes értékű szak­képzés lehetetlen általános műveltség nélkül. A szak­képzés hasznára pedig íme a bizonyság: S. G. Sztru- milin szovjet közgazdász megvizsgálta, hogy 1960- ban miiven tényezők ha­tására állt elő a Szoviet- unió 140.8 milliárd rubel­nyi össznemzeti jövedelme Megállapította, hogy az össztermelés, illetve a nem­zeti jövedelem növekedésé­nek 23 százalék* a szakok­tatás kiterjesztésének, !1- letve a ■' -»lgozók szakmai műveltsége növekedésének köszönhető. Könnyű a következtetés: a piaci igényekhez gyor­sabb alkalmazkodást köve­telő úi gazdasági mechaniz­mus nemcsak szél°s látó­körű vezetőket, hanem iól- k^pzett munkás törne-tekét is nélkülözhetetlenné tesz. A népművelés szerepe tehát jelentős mértékben kell. hogy növekedjék. Eredmé- nvess^ének azonban több feltétele van. — nem utol­só sorban pénzügyi vonat­kozású. Mindenkénner, jn. dokolt lenne az eddigiek­nél többet fordítani ilyen célokra. Addig uevanis. míg távalv a tanácsi szer­vek megyénkben, több mint 2*1 millió forintot fordítot­tak népművelési célokra, s ez idén körülbelül ugyan­annyit, addig a mérvéi tsz- ek, vállalatok. ktsz-ek, földművesszövetkezeiek és egyéb szervek ö=cz esen mindössze kilenc és fél mii. lliőt. Idei összesített elő­irányzatuk 8,5 millió. Bármennyire fur­csán hangzik azonban, az előirányzatok jelentősebb emelése nélkül is hihetet­len nagyságú összegeket tudnánk a népművelésre fordítani, ha akarnák a helvi vezetők. Termelőszö­vetkezeteink kulturális cé­lokra kiadott pénzének könyvelési tételeit vizsgál­va ugvanis gyakran talá­lunk ilven adatokat; „bor. pálinka, konvak. hur­ka. kolbász beszer­zésére 12 ezer forint.” Nem tudni, mi ebbői a kulturális célkitűzés? Egv másik tsz kulturális ren­deltetésű kiadásában fiH: Május 1-re és a nőnay­ra 25 ezer forint Ha az ilyen tételeket összeadnánk a megyében, néhány millió forint összejönne. Ezért ál­lítom, hogy lényegében ugyanennyi pénzből is in­tenzívebbé lehetne tenni a népművelést. Hogy mi mó­don? Mindenekelőtt az volna kívánatos, hogy hozzáértő emberek elképzelései sze­rint valóban népművelési célokat szolgáljon az erre a célra előirányzott ösz- szeg. Ezért — az eddigi gyakorlattól eltérően — nem is az önálló feladatok megoldására kellene töre­kedni a tsz-ekben, vállala­toknál. hanem a művelődé­si intézmények közös fenn­tartását szorgalmazni, s közös feladatok megoldá­sában résztvenni. Persze a körülményektől függően helyes, ha egy-egy tsz a községtől távoleső tanyavi­lágban klubot tart fenn, de sokkal célravezetőbb lenne, ha a falvakban a művelő­dési intézmények közös fenntartására törekedné­nek. Kőmé-'énként a* összeadott pénzből ugrás­szerűen lehetne fejleszteni a népművelést A sok tisz­teletdíjas helyett függetle­nített emberek végezhetnék például a munkát Nem­csak egyébiránvú felada­toktól szabadulnának így a népművelők, hanem a i,státuszért’’ jobban lehetne válogatni köztük, szakkép­zett. rátermett embereket lehetne munkába állítani. — következésként tartal­masabbá válna a népmű­velés. Sorolhatnánk tovább a népművelési intézmények közös fenntartásának to­vábbi előnyeit, melyek vég­ső soron nemcsak nébánv tsz-tag. vagv vállalati dol­gozó (gondol innk a vacso­rákra. a külföldi utak fe­dezésére), hanem az egész közösség érdekeit szolgál­ják. Minden ok megvan tehát a művelődési intézmények közös fenntartására, hiszen megfelelő ellenszolgáltatás kannak támogatásukért a vállalatok, mégis csunán Jászberényben beszélhet, nek nagvohb mérvű févi hatvanezer forint) vállalati r&izirőtolről. s en-allojt cséretreméuó földműves­szövetkezeti támogatásról Mezőtúron és a tiszafüredi járásban. Mesénk több’ részén lénvagéV'n üreg az ilven címen kifizetett ősz- szegek nv’lvántartására szolgáló rubrika. 4 koros feladaiok megoldására fordított ösz- szegről szóló kimutatás már sokkal kedvezőhb kén-»t mutat. A jászberényi já­rásban például tava’v 41 ezer, a kunszentmártoni­ban 47 ezer. a szolnokihan pedig 2ű4 ezer forintot for­dítottak ip'en célokra. s alig találni ölvén h el rét. ahol erre semmit se köl­töttek. Ez arra vall, hogv a falunapok. író—olvasó ta­lálkozók megtartása, a mű­vészeti csoportok fenntar­tása, szakkörök működtes­se stb. egvre inkább közös üggvé válik. Jó lenne, ideje lenne, ha azzá válna annak a 8—9 millió forint többségének felhasználása is, amely a tanácsi kiadásokon túl hi­vatott szolgálni megvénk népművelését. Utóvégre nem maszekok pénzéről van szó. még ha némelyik gazdasági vezető úgy is gondolia, hanem szocialis­ta közösségek pénzének megfelelő befektetéséről. S a népművelésre fordított összeg csak’s hasznos be­" ■ ’ «■ -s ± * - 1- 3. Uta' b hat jászsági tsz végzett a mélyszántással A jásztelki Tolbuchin Tsz után újabb hat közös gaz­daság fejezte be az őszi mélyszántást a Jászságban. Mégpedig a jászír iséri Kos­suth és Táncsics, a jász­apáti Velemi és Alkotmány, valamint a jászárokszállási Táncsics és Béke Termelő­szövetkezet. • • Öntözéssel termesztik az almát (Tudósítónktól) A törökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövet­kezet és a Surjáni Állami Gazdaság jó hírnevét a gyümölcstermesztéssel ala­pozta meg az országban. Gyakran fogadnak látoga­tókat, külföldi szakembe­reket is. Szerdán megyénk 32 közös gazaságának gyü­mölcstermesztő szakembe­rei voltak vendégeik. A törökszentmiklósi Aranykalász Termelőszövet­kezetben Búzás Bálint íő- kertész mutatta be a gyü­mölcsöst. Elmondotta, hogy az 1962. évi közgyűlési ha­tározat alapján 500 hold nagyüzemi gyümölcsöst te­lepítenek, amelyből már 344 hold telepítése megtörtént Alkalmazták a legújabb módszereket, így 138 hol­don „Hungária sövény”, 200 holdon pedig „Bousche- Thoha” sövényrendszert. Az 500 hold területet fél-sta­bil AC nyomórendszerű ön­tözőrendszerrel beépítették, körülkerítették. Almából az idén már 10 790 mázsát szü­reteltek. Felépül a napok­ban az első 50 vagonos hű­tőházuk, majd ezt tovább bővítik 200 vagon befoga­dására. A Surjáni Állami Gazda­ság hilléri 40 holdas gyü­mölcsösét is tanulmányoz­ták a gyümölcskertészek. Számos országos esemény kanott helyet a KISZ 1967 —1968-as kultúrák s prog­ramjában. Az első kezde­ményezés sikerén felbuz­dulva ismét sorompóba szó lítják a politikai dalok műfajának művelőit, a ze­neszerzőket, szövegírókat és előadókat, akiktől ezúttal is azt kérik, hogy korsze­rű knrnoozíc'óiú és hang­szerel ésű művekben fog­lalkozzanak korunk nagy kérdéseivel, az ifiúság ér­zéseivel és gondolataival. A nál vázaira beérkező alko­tásokból megrendezik a po­litikai dalok második fesz- ti vállát. Életrehivják az „Ifjúság és népművelés” fórumot, am elvnek tanácskozásain a fiatalok l°gkülönhő7Őbb ré­tegeinek képviselői a hiva­tásos szakemberekkel egvütt vitatják meg közös gondju­kat. a városokban és fal­vakban most felnövő nern- 7eöák kulturális helvzeté- nek. művelődésének Idő­— Amikor meghallottam, hogy engem akarnak fel­kérni a röpgyűlés beszámo lójának megtartására, meg­lógtam a munkahelyről. Ebédidőben volt a röpgyű­lés, nem is tértem vissza dél előtt. Pedig Váradi Alajos so­ha nem volt munkakerülő. A tanoncidővel együtt negy­venhat évet húzott le a szolnoki járműjavítóban. — Na — sóhajtottam — ezt megúsztam. Csak akkor néztem nagyot, amikor munkahelyemen várt az üze­net: többször kerestünk, de nem találtunk. Itt hagytuk a beszédvázlatot, tartsd meg a beszámolót. A teherkocsi osztályon sokan dolgoztak akkor is. A röpgyűlésen voltak vagy ötszázan. Váradi Alajos akadozva beszélt. Nehéz munkához szokott kezében szemmel láthatóan remeg­tek a papírlapok. — Húztak is utána a munkatársak, hogy úgy reszketek egy kis beszéd megtartásától. Zavaromban lódítottam. Azt mondtam nekik; hideg tejet ittam, attól reszkettem úgy a röp­gyűlés alatt. szerű kérdéseit. Szombathe­lyen nemzetközi versenv- nvei egyidejűleg bonyolít­ják le a 6. magyar társas­tánc-bajnokságot. Az ifjú­sági klubokban, a művelő­dési házakhan és egvebütt nagvszabásúnak ígérkező vetőtkedősorozat előzi meg a döntőt. Kecskeméten az ország legfőbb műkedvelő vers- és prózamondói talál­koznak maid. Megyénként megrendezik a falusi és termelőszövetkezeti fata'ok kulturális illetve művésze, ti sereeszemiéit: a mező- gazdasági szakmunkás ta­nulók, valamint a falusi versmondók ezenkívül or­szágos versenyen is meg­mérkőzhetnek. A in vő év nvarén úira megnyitják az ifiú kénzőművészek tábo­rát, amé|vhen a nem hiva­tásos fiatal fes+ők, szobrá­szok. grafikusok kénviselői­nek sónak alkalmat arra. hogv neves mesterek irá- nvftásáral glknssan-k. s gyarapítsák ismereteiket. Azután lassan-lassan hoz­záedződött a beszédhez, megkedvelte az agitációs és propaganda munkát. 1947- ben, a választások előtt agi­tátorképző tanfolyamon vett részt, s elvtársainak tovább adta a tanultakat Kellő felkészülés után mentek ki egy-egy faluba a járműjavító kommunistái. Házról-házra járva agitál­tak, s közben falugyűlésre hívták az embereket Az előadó is mindig közülük került ki. Feladatukat min­dig munkaidő után végez­ték. Negyvennyolcban négyhe­tes pártiskolát végzett. Ha­zatérése után propagandista lett az egyik körzetben. Az­óta minden évben vezet valamilyen tanfolyamot Az átszervezés idején hónapo­kat töltött kint a megye falvaiban. — örömömet lelem a pártmunkában. Valamikor nem gondoltam erre. Igaz, gyűlöltem a nyilasokat, de nem rokonszenveztem a kommunistákkal sem. Rész­ben elhittem azt, amit ró­luk híreszteltek. Aztán, az egyik bombatámadás alkal­mával egyszerre halt meg apám. anyám és három húgom. Talán az döbben­tett rá, hogy nem elég gyű­lölni a fasisztákat, az ura­kat. hanem tenni is kell el­lenük. Tegnap Szolnokra látoga­tott Meskó Károly, az Or­vos Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének alelnöke, hogy tájékoztassa a város egészségügyi dolgozóit a nemrégiben megtartott V. kongresszus határozatairól. Többek között szólt a terv­Negyvenöt januárjában már szakszervezeti bizalmi lett, márciusban pedig be­lépett a kommunista párt­ba. Azóta lelkes híve és terjesztője a marxista esz­méknek. — Csak egy dolog nyug­talanít. Mégpedig az, ami­nek, mint propagandista tu­lajdonképpen örülnöm kel­lene: a szemináriumvezetők egyre inkább az egyetemet (a marxizmus—leninizmvs esti egyetemet és a többi főiskolát, egyetemet értve ezalatt) végzettek közűi ke­rülnek ki. Én nem végeztem egyetemet, s ezért megle­het, hogy néhány év múlva nem bíznak rám semmilyen tanfolyamot. Bár az is meg­lehet, hogy erőm se lesz már akkor, — hiszen nyug­díjas vagyok. Hallgatóinak azt szokta mondani: „nem elhitetni akarom magukkal a párt igazát, hanem megértetni.” De a hallgatók a kétszer kettő = négy igazánál töb­bet tanulhatnak tőle: fá­radtságot nem ismerő aka­raterőt, ügyszeretetét, esz­méink lelkes terjesztését. S mindemellett közvetlen em­berséget. Bizonyára ezért köszön­nek rá az utcán volt és mostani hallgatói, mond­ván: Lojzi bácsi, álljon már meg egy szóra... S. B. feladatokról, bér- és mun­kaügyről, munkavédelemről és munkásellátásról. Szó esett az 1968-ban be­vezetésre kerülő 42 órás munkahétről. Olyan osztá­lyokon aktuális, ez, ahol a dolgozók fertőzésnek van­nak kitéve, vagy nehezebb a munkafeltétaí V. K. Megrendezik a politikai dalok második fesztiválját Egészségügyi dolgozók értekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents