Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-22 / 276. szám

19C7. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KÉPERNYŐJE ELŐTT auuujinmuiiiiHiiiiii A gépírók Schisgal bravúrosan meg­írt egyfelvonásosának tele­víziós változata. Bonyolult, áttételes, jelképes értelmű dráma. A két gépíró-alkal­mazott egyetlen munkt. nap­jának eseményeiben — az önmagukban vett esemé­nyeken túl — elvontabb gondolatok is rejtőznek. Történetesen: az erőtől duz­zadó, ambíciókkal teli em­berből a társadalmi kör­nyezet hatására végül is hogyan válik megtört, ki­égett, elöregedett — diva­tos kifejezéssel — a kör­nyező világból elidegene­dett ember. Az elidegene­dés témája egyáltalán nem új, de ahogyan ez a fiatal amerikai drámaíró tálalja, merőben szokatlan és friss. Egyébként a mű közpon­ti mondanivalóját maga Paul, a dráma férfi fősze­replője világosan ki is mondja. Mindnyájan egye­dül élünk egy kegyetlen és sivár világban” — tegyük hozzá a kapitalizmus mo­dern taposómalmában. — Ahol az egyéni ambíciók éppúgy felőrlődnek, mint a legjobb emberi szándé­kok. Mi lesz Paulból is? Amint szolgai módon a szemétkosárból visszaveszi az elrontott cédulát, hogy főnöke elől a zsebébe rejt­se — abban már híre-nyo- ma sincs az egykori Paul- nak, aki önerejére támasz­kodva remélte kivívni jö­vőjét. Görnyedten búcsúzik tőlünk; hátán ott cipeli ak­tív életének keserves 40 esztendejét: kudarcokkal, lázadásokkal, ábrándokkal és próbálkozásokkal meg­rakott évtizedeit. Az ember mngáramara- dottságának e fojtó légkö­réből. egyhangú szürkesé­géből egyetlen út vo’na ki­vezető: a friss levegők, ma­gas hegvek szabad világa felé ahol fellégezhetne az ember. Mindez azonban csak áb­rándkép. Silvia és Paul az amerikai kisember megtes­tesítői nem szállha nak ar­ra a vonatra, amelyik oda- vihetné őket. Nincs és nem is volt erejük és bátorsá­guk hozzá, hogy a ráj k kényszerült körből kilépje­nek. Fájdalmas rezignáció- val jegyzi meg Paul is:,So­se volt bátorságom semmi­re, csak arra, hogy sajnál­jam magam. A reménytelenséget á asz- tó jelképes dráma színhe­lyét jól választotta meg egy szürke, semmitmondó irodahelyiségben Horváth Ádám, a rendező. Mint- ahogy kevés szóval, de mindig tudatos formában a kép nyelvén is jellegzetes módon tudott me^s ólaim. A közelképek rendkívül ki- fejezőek és a ké'srban elfoglalt helyük mindig in­dokolt. A jelképes monda­nivaló felszínre hozásának gondja megakadályozta ab­ban, hogv túlzottan művé­szi megoldásokra töreked­jék. A munkában méltó part­nerekre akadt Törőcsik Mari és Szabó Gvula sze­mélyében. Törőcsik Marit rég láttuk ennvire megg -ő- ző szerenben és egyénisé­géhez illő feladatban. Ár­nyaltan és színesen, egyé­niségének gazdag áradásá­val állította elénk Silvia jelképes alakiát. Vál ásói­ban is rendkívül kifeje ő: repdeső madároilla^a'ait remekül tud'a váltani a sértett női hiúság fe’-f l- csapó duzzosásával. Méltó partnere Szabó Gvula. fő­képpen a dráma első fe’é- ben — ezt is mondhatnánk a ..reggeli órákban” — ké­sőbb kissé eltolódik r tékn a teatr^isabb megoldások felé. Drámája így is meg- indí’óan emberi, céltalan élete sajnálatra indít. Az operatőri munkát di­cséri a fénv és árnyék ki­fejező alkalmazása. Röviden Igényes est keretében mutatkozott be a Nagyvi­lág, reprezentáns világiro­dalmi folyóiratunk. Legem­lékezetesebb pillanatait, perceit Böll, Rózewicz és Nicolaj televízióra alkal­mazott művei jelentették. Értékükből mit sem von le, hogy ismétlésként szerepel­tek — a Világirodalmi Ma­gazinból már ismertük őket. Először magyarul viszont a Nagyvilágban láttak nap­világot. Ez az est is jól húzta alá a televízió és a színvonalas folyóirat szük­ségszerű és termékeny kap­csolatát. A versanyag azon­ban kissé szürkébbnek ha­tott. Kedves filmet láthattunk Gilbert Bécaud moszkvai vendégszerepléséről. Jel­lemző és jól komponált képekben elevenedtek meg fogadtatásának emberi moz­zanatai és sikerült az is­mert Bécaud-dalokat is ösz­ifzeházasítani a találkozás képeivel. Véget ért a Ki minek mestere 1967. évi verseny- sorozata. Tóth János nyer­te Kollár József előtt. A kissé talán hosszú távú versengés sokat fejlődött az előző évihez képest. A Show-hivatal fáradt, kifáradt műsor benyomá­sát keltette. Mikes György ironikus csipkelődése is célt tévesztett ezúttal. Megrótta a Lavrenyov-dráma rende­zőjét, mert a hajó legény­ségének sapkájára a Haj­nal feliratot illesztették, fe­leslegesen, hiszen az Auró­ra szót mindenki ismeri — (jelentése: hajnal.) Igen, de ezúttal egy másik haj­nalról van szó, a Zárjáról. Oroszul ez is azt jelenti hajnal. És Lavrenyov éppen ezt a nevet ad*a a lázadó hajónak. Miért? Hovy ösz- sze ne téveszék az Aurórá­val — mert drámába f»*ról szól. V. M. Kirakaíverseny a jubileum tiszteletére A Szakszervezetek Me­gyei Tanácsa, a megyei ta nács vb kereskedelmi osz­tálya, a MÉSZÖV igazgató­sága és a KPVDSZ megye’ bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére ki­rakatversenyt hirdetett. A tájékoztatás szerint a kirakatrendezők versen v é- ben a kéthetes külföldi ju­talom-beutalójegyet a kar­cagi földmű vessző vetkezeti áruház kirakata, a 2000 forintos pénzjutalmat a tiszafüredi fmsz ruházati boltjának kirakata, az egy­hetes külföldi jutalom-be- utalójegyet a Szolnok me­gyei Iparcikk* Kiskereske­delmi Vállalat 19. számú boltiának kirakata. 1000 fo­rintos pénzjutalmat a me­zőtúri fmsz áruház és az Iparcikk kiskereskedelmi vállalat 33. számú boltjá­nak férfi-divatáru kiraka­ta, az egyhetes belföldi ju­talom beútalójegyet a Szol­nok megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Váll a1 at 1 számú boltjának kirakata illetve rendezője — nyerte el. A bolti kollektívák ver­senyében az 1000 forintos pénziu+almat a Tiszamff és Vidéke Körzeti Fmsz ti- szagyendai ruházati boltja, a 600 forint jutalmat a Ti­szafüred és Vidéke Kör­zeti Fmsz vasáruboltja, a kenderesi fmsz áruháza, a Tiszaőrs és Vidéke Kör­zeti Fmsz iparcikk-vasáru boltja, a 400 forint jutal­mat a jászszentandrási. a nagykörűi és a kőtelki fmsz ruházati boltja nyer­te el. A versenyben részt vevő kollektívák elismerő okle­velet is kaptak. 1\ agy anyáink városa M A szolnoki férfinépnek manapság télen-nyáron van mit néznie. Nyáron a bi­kini, télen a mini izgatja a kedélyeket — meg a vénasszonyokat, akik sűrű fejcsóválással, botránkozó felhorkanással emlegetik a régi, erénydús időket. Pedig... pedig a múltat szépíti az idő. Régi fel­jegyzések tanúskodnak er­ről. A szolnoki magisztrá­tus például 1839-ben' . ked­vetlen tapasztalással észre véve, hogy növendék le­ány személyek ünnep és vasárnapokon minden sze­mérmet félre téve a kocs­mában mulató férfiak tár­saságába seregenként ösz- szecsoportosulva bé ele­gyednek” tiltotta az ünne­pi mulatozásokat. ilyen kellemetlen ta­pasztalatok Után (bár ma­napság már nehéz po’-to­■m san megállapítani, mit is jelentett voltaképpen a „minden szemérmet félre­téve” kifejezés) nem cso­da a fenyegető figyelmez­tetés: „Ezentúl bármely ha­jadon, vagy asszony sze­mély vasárnap vagy ünnep­nap a kocsmánál csavarog­va meglepettetnek, elfogat nak és bezáratnak”, a tisz­tes magisztrátusnak bizo­nyára minden oka megvolt a gyengébb nem kordában Jó száz évvel ezelőtt is divat vo’t a szolnoki lá­nyok és fiatalasszonyok kö-t rében a csizma, — akár­csak manapság, csupán a formája volt más. Az volt a sikk, ha a csizma ráncot nem vetve feszül a lábszá­ron. Ezért a nők főzőkanál nyelével kapcát tömtek a csizmaszárba, hadd feszül­jön az. Szokták azt is mondo­gatni. hogy a mai lányok, asszon vök azt se tudják, hogy flancoljanak, miként kellessék magukat. Ezért a divatos holmikat egvből el­kapkodják az üzletekből. Van is ebben valami in-az- sá<* de... A múlt század vég' n effv-egv ünnepi dísz- be öltözött lánvon 10 má­zsa búza árát ielerhő se- lvem suhogott. Ha jól meg­gondoljuk kedves férfitár­saim, mégis könnyebben kifizetjük a minit... (3 Többször szóvátették már, hogy a szolnoki Ságvári körút és a Vöröscsillag út számozásán az isten se igazodik el, nemhogy a szíve választottja lakását kereső udvarló. Ez így is van — de tégy ük hozzá: régen sem volt fenékig tej­fel. A házak számozását ugyan elvégezték a vár­megye 1879-es rendeletére, de úgy, hogy az egyessel kezdték, s több mint két­ezernél végeztéit. Kereshet te a jámbor Idegen, hogy melyik utcában lehet az a házszám, amihez el akart jutni. A XIX. század közepé­ig a halvány arc volt a szépségideál a szolnoki nőknél. S mi mindenre képes a nő, ha tetszeni akar! Manapság szinte hi­hetetlen, de tény, hogy sok szolnoki asszony sárgaföl­det és nagymennyiségű sói evett, csak hogy sáppadt legyen. Az is lett attól, s gyógyíthatatlan beteg na­gyon solouk. Ezért mondo­gatták. hogy a szolnoki nőknél nemcsak szépítőszer, hanem orvosság is lett egy­úttal a divatba jött piro­sító. Legalább is így örö­kítette meg feljegyzéseiben Vörös István gimnáziumi tanár. Nos, ehhez képest a tu- pír egyszerű gyerekjáték. A sárgaföldet m°g! önszán­tából senki sem kóstolja manapság... S B. Zárs?ámadás előtt Kunhegyesen Leltároznak a Lenin Tsz-ben Lassan véget ér ez az esztendő is. A falu közele­dik egy nagy eseményhez, az új zárszámadáshoz. Az előkészületek már meg is kezdődtek. A kunhegyese Lenin Termelőszövetkezet­ben szorgalmasan leltároz­zák a közös vagyont Nem kevesebb, mint 40 millió forint értéket vesznek szám­ba a leltározó bizottságok. A közös gazdaságban egyéb­ként várakozó a hangulat a zárszámadás előtt Jó zárásra készülnek a szö­vetkezetben. Bevételi ter­vüket másfélmillió forinttal túlteljesítették. A szövetkezet vezetői úgy gondolják; a tervezett jö­vedelemnél többet kapnak a tagok annak ellenére, hogy tartalékolnak a jövő esztendőre is. A jövő év­ben ugyanis a garantált munkadíjazást vezetik be a szövetkezeti gazdaságban. Újítók kiállítása Szolnokon Szolnokon, a Költői Anna úti Komarov műszaki klub­ban nyitotta meg tegnap délután Tabák Lajos, az SZMT elnöke a megye, újír tóinak kiállítását. , A látogatók a terem be­járatánál érdekes adatokat olvashatnak egyik tablón: az utóbbi hét évben 21 693 újítási javaslatból 8449-et valósítottak meg a megyé­ben. Az elért népgazdasági megtakarítás meghaladja a 243 millió forintot. A találékony emberek­nek 16,4 miilii foriatat fi­zettek ki új'tí i díj címé-i. A kiállítás kitűnő rende­zésről tanúskodik, élmé­nyekben bőven lesz a része a nézőknek. Sőt, az eddigi­nél bizonyára nagyobb tisz­telet ébred bennük az újítók iránt. Biztosak va­gyunk abban, hogy magára vonja majd a figyelmet a mezőtúri VILLGÉF nyomó­gomb családja, mely Szabó Béla újítása eredménye­ként született. A Hűtőgép­gyár háztartási hűtőszekré­nyeinek új sorozata, a Fa- í vorit betonkeverőgép és a j többi ’ bemutatott termék ;egyaránt fzt bizonyítja: megyénkben az újítónvoz- galom erőteljesen f llen­dült az utóbbi években. Az újítások mellett né­hány korszerű terméküket is bemutatják a szereplő vállalatok, kisipari szövet­kezetek. A kiállítást — me­lyet a megyei pártbizottság ipari, közlekedési osztálya és az SZMT közgazdasági bizottsága rendezett — december 1-ig tartják nyitva naponta 10 órától este 8-ig. Mindenkinek melegen ajánljuk, tekintse meg. A megnyitón részt vett: Fodor Mihály, a Szolnok megyei Tanács vb elnöke, I Tasnádi Emil, az Országos Találmányi Hivatal elnöke is, aki ezalkalommal arany, ezüst és bronz kiváló újí­tó jelvényt adott át ösz- szesen nyolc újítónak. Vékás Kovács Erzsébet és Ilidy Pál a kisújszállási művelődési ház szakosított népművelői a késő esti órákban vitatják meg mindig a következő napok él­mény dús programját avató — asem „vén9' autó Két lelkes autóbarát az 1904-es Párizs—Madrid au­tóversenyen halálos balese­tet szenvedett Louis Re­nault (aki abban az időben a legeredetibb konstrukció­kat hozta ki), valamint de Dión márki, (a differenciál­mű feltalálója) eredeti autóit helyreállította. A két „old-timer” autóépítő ál­landó részt vevői a „vete- rán-ralley”-nek Franciaor­szágban és az NSZK-ban. Az 1906-os, 6 lóerős Renau’t- sportmodell ég a De Dion­Bouton „versenyuató" olyan korból származik, amikor a mai versenypályákról még nem is álmodtak, s amikor még a „tartós teljesítmény” a sportkocsiknál 24 órán nem terjedt túl. _ A „De Dion-Bouton”-nak rövid alváza van és nehéz motorfedelét hatalmas hűtő zárja le elől, fekete sátor­eleje igen „sportos” és erő­teljes. Karosszériáját sár­védők egészítik ki, és két ajtaja a végigfutó felhágóra nyílik. Ezt a rövid kétüléses vál­tozatot csak néhány pél­dányban építették (a Cote d’Azur híres versenyén Christian Thuysbaert ve­zette győzelemre): A szin­tén ismert Marc Nicolosi 1963-ban ezzel az autóval a Párizs—Turin ralley-t de­fekt nélkül futotta végig. 1933-ig De Dión különbö­ző gépkocsikat épített, a mai autósok leginkább a „De Dión-hátsóiéngelyes*’-t ismerik. 1906-os modellje, amelyik jobbkormányos, kézi gázadagolású kivitel volt, 1400 cm3-es motorjá­ból 2 lóerőt hozott ki. — A még ma is vidáman ficán­koló „lovacskák” egy négy- hengeres oldal vezérléses sormotorból „ugranak ki”. Három előremeneti sebes­ség és egy hátramenet ál­lítható be. Amikor 1910-ben a Szaj­na elöntötte a Renault mű­veket, Louis Renault már nem élt, de ez a konstruk­ciója lendítette fel újra az üzemet és tette lehetővé az új gyár felépítését. Az 1906- os és 1914-es évek között a 6 lóerős modellt építették, — amely olyan áron került eladásra, mint ma egy luxus limuzin, vagy szuper-sport kocsi. Építésénél célul tűz­ték, hogy 100 000 kilométert tegyen meg javítás nélkül. Peter Dieterlich-nek, a gép­kocsikat újjáépítők egyiké­nek, „mame-i taxi”-ja leg­alább félmillió kilométert leszaladt már. Az előző tu­lajdonos a kocsit 1938-ig mindennapi útjain rendsze­resen használta. 1964-ben a kocsi a 3. „Radunodelle Palme” veterán ralley-n a harmadik helyre futott. — Mindkét kocsitulajdonos természetesen az eredeti kocsibizonyítványokkal le rendelkezik! A két kocsi-matuzsálem még ma is fut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents