Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-21 / 275. szám
1 1687. november n. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP A jászberényi Kossuth Tsz primőr kertészetében a hollandi ágyakból válogatják az ott tárolt zöldséget, s utána hozzákezdenek az ágyak elkészítéséhez Hunya bácsi így írta a történelmet Hunya István tisztes öreg parasztember. Drótkeretes szemüvege alól meleg derű süt mindig a körülötte lévőkre. Fehér, nagy bajusza alatt állandó lakása van a nevetésnek. Az öreg Hunya. Csak így nevezik. A földművelők, akik fél évszázada ismerik, s a kommunisták, akik között ötven esztendeje elsősorbeli. Tabák Lajos, a Szakszervezetek megyeti Tanácsának elnöke így mutatta őt be legutóbb: — Hunya elvtárt a harcos és az író. Találó jellemzés. Hunya István több kötetes író. — Legnépszerűbb könyve a Kubikosok. Elbeszéléskötet a kunsági, békési kubikosFELMÉRÉS Milyen az Ön jogérzéke? Mennyit ismernek az emberek az életüket, magatartásukat szabályozó jogszabályokból? — erre a kérdésre keresett és kapott választ a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének munkaközössége, amikor a közelmúltban széleskörű vizsgálatot folytatott a lakosság jogismeretéről és a polgári jog szabályaira vonatkozó kérdések szerepeltek. Az adatokat a munka- közösség vezetője, dr. Kulcsár Kálmán dolgozta fel. Tőle kaptunk tájékoztatást a felmérésről. Adás-vétel t mindennapos — Megállapítottuk, hogy az emberek 55 százaléka általában ismeri a legfontosabb kérdésekben a helyes, szakszerű álláspontot. Jelentős különbsések adódtak .azonban a jog egyes területei szerint. A polgári és a büntetőjog ismeretének átlagos szintje 59 százalékos, az államjog és az államigazgatási jogé pedig mindössze 47 százalék. A magyarázat: a büntető vagy a polgári jog szabályai közvetlenebbül érintik az ember mindennapi élrtét, viszonyait, mint az államjog. A házassággal, örökléssel, adás-vétellel kapcsolatos szabályok alkalmazása úgyszólván mindennapos. — érthető, hogy ezeket jobban Ismerik. Elsőnek azt kérdezték, hogy: „milyen szerv hozza Magyarországon a törvényeket?” A szellemi dolgozók 71 4 százaléka, a fizikaiak 38.8, a mezőgazdasági dolgozóknak pedig 27.7 százaléka adott helyes választ, erre a kérdésre: a megkérdezetteknek tehát 45.9 százaléka tudta, hogy az országgyűlés. Lemondhat-e a külföldi örökségről Az iskolázottság és a tájékozottság szintén arányos eltérésekre vezelett a jogismeret szintjében. íme, egy kérdés: „ha valaki értesítést kap, hogy külföldön elhalt rokonától nagyobb összeget örökölt, de erről az örökségről levélben lemond, akkor megbüntetik, vagy sem?” Mindössze 12.6 százalék „döntött” helyesen igennel. (A devizagazdálkodással kapcsolatos rendelkezések szerint ugyanis minden külföldi követelést haladéktalanul be kell jelenteni a Nemzeti Bankban, s csak engedéllyel lehet erről lemondani). Az intézet egy másik kérdése így hangzott: „B. L. megtudja, hogy szomszédja, volt szeretőjének meggyilkolására készül, s ebből a célból nikotinoldatot is beszerzett. Ezt azonban B. L. nem jelentette a rendőrségnek. Megbünte- tík-e ezért?” A helyes válasz az lett volna, hogy nem, mert jelenlegi jogszabályaink nem tartalmaznak olyan szankciókat, — amelyek a gy;lkos<-á~ra irányuló előkészületnél kötelezővé tennék a fel je'en- tést. Mégis legtöbben (91,5 százalék) megbüntették volna B. L.-L „Harcoltunk a szovjet hat aló méri66 4 jászberényi múzeumbaráti kör a kiadványáról Gondosan szerkesztett, szép kiállítású füzetet jelentetett meg a jászbeiényi Jász Múzeum Nagy József, Rédei István és Tóth János szerkesztésében: a múzeumbaráti kör tagjai összegyűjtötték a Jászságban élő volt internacionalista harcosok visszaemlékezéseit. Ez a munka része annak a szélesebbkörű kutatásnak, amelyet a helytörténeti munkaközösség folytat a Jászság munkásmozgalmi múltiának megismerése érdekében. A bevezető tanulmány számot ad arról, hogy az első világháború mozgósítási parancsa hogyan bontotta meg a jászsági falvak és tanyák nvuga’mád a 29-es és a 68-as honvéd gyalogezredbe bevonult ka-. tonák Bukovina síkságain, a Kárpátok előtt) lövészárkokban hogyan váljak egv- re inkább a háború esküdt ellenségeivé és selx's'M^sük. fogságba esésük után a bolsevikok tanítására hogyan fognak majd fegyvert a szovjet hatalom mellett. Besenyei József jászkisé- ri, Cserta Menyhért jászberényi, Szikszai Kálmán jászapáti, Szöllősi Béla já- noshidai, Varga János jász- alsószentgyörgyi és Rideg István jászladányi volt internacionalista visszaemlékezése egytől-egyig történelmi kútfő az akkori események vizsgálatához. Külön fejezet foglalkozik a füzetben a Jászberényből elszármazott, legendás hírű vörös parancsnok, Wienermann Lajos tevékenységével. A kommunizmus nagyszerű katonája 1918. október 14-én áldozta életét a proletárhatalomért. Nvugat Kazahsztánban Alul-Abis- ban szobrot emeltek neki, Aléxandrov-Oaj városában pedig utcanév őrzi az emlékét. A füzet szép tipográfiai megoldása a jászberényi nyomdát dicséri. — ti — Új vezérigazgató a postánál Hétfőn délben a Posta- Vezérigazgatóság székházéban dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter ünnepélyesen beiktatta hivatalába a posta úi vezérigazgatóját A miniszter a posta vezérigazgatójának — a nyugdíjba vonult Kövesi Béla helyett — Horn Dezsőt nevezte ki. aki a közlekedés és postaügyi miniszter első helyettesi hatáskörének megtartásával látja el a postavezérigazgatói tisztet ság életéről. Először Moszkvában jelent meg 1934-ben. — Letöltettek vélem hat esztendőt Szegeden a Csillagban, meg Vácott Szervezkedésért megint rám sóztak három és felet. Berlinben tartózkodtam éppen, mikor olvasom az újságokban. hogy lebuktunk Pesten. Sallait, Fürstöt elfogták. Statárium. Tudtam mi vár rám. Ami a két szegény mártírra is. Nem jöttem haza. Irány Moszkva. Ott írtam a Kubikosokat Endrőd — itt született 1894-ben Hunya István — Békés megyei falu. Szomszédos Mezőtúrral. A kubi- kosság előtt nem volt megyehatár. A kubikos élet testvérré tette őket — Sztrájkoltunk is együtt a mezőtúriakkal. Zsadúny- baiu Huszonhatban történt ez. Az aratók kezdték a bérkövetelést. Mi, kubikosok támogattuk őket. Na. Hunya, szervezd a sztrájkot — mondták a többiek. Akkor írtam meg életemben az első röplapot, egy kubikostalicska oldalán, a gödörben „A magyar föld robotosai- hoz” címmel. Akkorra már híre járt Hunya Istvánnak. A fehér- Magvarország veszedelmes ellenfélnek tartotta. A szentesi földmunkás program óta féltek tőle nagyon. — Huszonegyben tartottuk a földmunkás szövetség kongresszusát Szentesen. _ A ztán az MSZMP földmunkás programját állítottuk össze, a szolnoki Tisza Antallal. öreg Hunya egvűtt dolgozott Miinni'-h F más veteránokkal is. Mikor negyvenöt áprilisában hazatért a Szovjetunióból, Pesten összetalálkozott a szolnoki Ragó Antaliak — Ragó Tónival huszonkettő óta ismerjük egymást a mozgalomból. Dévaványa Szolnok megyéhez tartozott még akkor, ott is szervezkedtünk, meg Túrkevén is. Jó kapcsolatunk volt mindig a Szolnok megyei földmunkássággal. Ragó Antal hivott akkor negyvenötben, jöjjek Szolnokra, itt vállaljak munkát. Én megörültem. Mondtam is mindjárt a pártban. Magára itt win szükség. Hunya elvtárs — válaszolták. A Dózsa Népét bízták rám. Negyvenöttől negyven- nyolcig jelent meg a Dózsa Népe, az új földhözjutta- tottak, a falusi szegénység hetilapja. Azt szerkesztette Hunya István. A gyakorlat megvolt hozzá. Első írásai a Sarló és Kalapácsban, az Oj Hangban jelentek meg a Szovejtuniőban, Mindig azt nézte, hol segíthet legtöbbet a pártnaK. Moszkvában a szakszervezetek nemzetközi szervében, a német, az osztrák és a magyar szekcióban dolgozott Most is szaleszervezeti munkás. Tíz esztendeje a MS- DOSZ elnöke. Lassan, csoszogva jár. A hetvennégy esztendő is teszi, de inkább más. Mikor rágyújt, remeg kezében a gyufa. Megfigyeltem, keze- feje törések nyomát viseli. — Sokszor agyonvertek. Huszonháromban Mihály napján bementem Csernus Mihály endrődi paphoz. Közöltem. kilépek az egyházból, hivatalosan is. Akkor eltemettem egy kubikos társunkat, akit a pap kitagadott. Ebből nagy per lett. De előbb engem a csendőrök — még a nap te ment le a temetés után — be- vittek az elöljáróságra. A pap szeme láttára vertek úgy meg, hogy csak másnap déltájban tértem magamhoz. — Vertek engem mindig. Mikor tizennyolc elején hazajöttem a Szovjetunió bőti hadbíróság elé állítottak. A vörös őrséget szerveztük Moszkva mellett. Itthon meg a vörös hadsereget tizenkilencben. Mert nálam nélkül forradalom ugye el sem múlhatott volna. A forrongó cári Oroszországban ismerkedett a nagy eszmével. Ott lett örökre a kommunizmus katonája. A kis, összetört öreg, sokat megfordul megyénkben is. Járt a Héld Állami Gazdaságban, Szolnokon és nemrégiben Szenttamáson, az állami gazdasági munkások nagy megyei ünnepségén. ö volt a szónok. Papír nélkül beszélt. Mindig így tart előadást. — Tudod, kedves öcskös, mi hozzászoktunk a börtönben, az illegalitásban. Le nem írhattunk semmit, mert az bizonyíték, annak nyoma van. Mindent a fejbe kellett tartani. Kezembe került egy nagyon izgalmas olvasmány. A „Tizenkilencesek”. Hunya István könyve. Azt mondja előszavában a vöröskatonákról: „harcaikkal a történelmet írták”. ö fél évszázada ezt csinálja már. Borzák Lajos ÖSSZEZÁRVA Miután a szerkesztőségben megbeszéltük a riportot, telefonon fel. hívtam ifjúkori ismerősömet, a mezőgazdászt és megmondtam, hogy szántást fotóznánk; nehéz traktorokat a barázdában és a képek ellentétjeként mélyszántást, harmnic év előttit, úgy ahogyan csinálták öt lóval, kettős ekével. — Megszervezem — mondta a merőaazdász. Véaét járta az ősz, fonnyadt rénahalmazok, aazos tengeri és dércsínte lucernatarlők maradtak a nvárból. Megjelentek a varjú rajok. — A traktorosokat a Berky ta. nyához rendeltem. Egyik fogata- sunk vállalta a dolgot; Berky Sándor, volt aazdnember Valami, kor két csapat lova is járt ekébe. Meovan még minden szereléke, kettős eke hámok, nyereg. — ezzel fogadott bennünket a me. zőgardnsz, Tóth Miklós. — Megjöttek? — köszöntött bennünket a vállas már kissé görnvedt Perky Sándor. Bajusza, szemöldöke ősze». Sűrű-fehér borosták lepték tokás piros-fehér arcát is. — a padlásról hoztam le ezeket, összeszáradtak, megkenem előbb — a tornácon egymásra hányt, a használatlanságtól kérgessé lett hámokra, gyeplőkre mondta. Nagy. kék szemében, ahogy rám nézett, nem látszott más. csak udvariasság. — Üljenek le. — a testes, idős de szénarcú háziasszony székeket hozott ki a tornácra. Berkv olajozta a lószerszámokat. Fáradtolaj volt a máza-vesz- tett kétliteres köcsögben. Abba mártoaatták a rongyokat. A ki- sovávyndott bőr nyelte az olajat — Nem lehetett valami könnyű öt lovat elknrmánynzni a barázdában — mondtam. — Bizony kiesett a szememből a könny, amíg megtanultam. Su- hang gyerekként kezdtem. A hajnali holdnak méa fénye volt. mikor kiindultunk és este kilenc órakor méa tököt magoltunk a lombnak. Elmagyarázta, hagyom fogtak be öt lovat úgy az ekébe, hogy mindegyik állat húzzon. Nyergesnek, nagycsontú, erős lovat fogtak, mert ez nemcsak az ekét húzta, de a fogatot hajtó embert is vitte a hátán. A nyerges a barázdában lépkedett. Előtte ugyancsak a barázdában haladt a gyeplős lő. Azért nevezték így. mert hosszú, s tenyérnyi széles szíjakból szabott gyeplővel irányította a nyeregben ülő kocsis. Ez a két ló volt a fogat lelke. Mellettük, elöl. hátul, a barázda szélén egy-egy rudas 16 haladt. Rudasba járatták n gyengébb állatokat is, a kíméletre szoruló hasns kancákat. — És az ötödik lő? — Ez volt az nstorhegyes. Előliért a hosszú láncon. Az első párhoz tartozó rudas mellé kötöttük. így tanultak a csikók az ekében járni. Hátra vállra szedték a megpu. hitott hám szerszámokat és a tanya mögé vitték. Az eke is tel volt már szerelve; n hosszú lánccal kisefávnl. A nagy sáron lő a ..Szeles?’ lett most a nyerges. Berkv mielőtt rátette volna az öreg favverget, — rézkáválát vastanon fedte a zöld rozsda — tokáin simonnttn envenoette hátán, * négyrét hajtott pokrócot Azután kézbevette az ostort kengyelbe tette a lábát, megfogta a nyereg káváját, s a «Szeles” hátára lendült. — Mintha csak húszéves volnál — kiáltott fel hozzá Harsányt — — Gyerünk, előre megyek — vette át a parancsnoklást a fotorivorter. — Tartja magát az öreg, — intett a fejével Tóth Miklós, gyeplővel ügyesen dolgozó, a nyeregben enyenes derékkal ülő Berky Sándor felé. Berkiiék most értek a dűlő végére. Mi a tanya alatti gyepen sétálgattunk és Tóth Miklós felidézte a históriát. Tizenöt—húsz holdas tanyák rengetegje terült itt széjjel a fohtórst-g mentén. Egy ilyen ta~ nyát bérelt a maga húsz holdja mellé Berky Sándor. Cselédet kettőt tartottak, egy kocsist és egy szolgálót. Nyaranta kiskondáit. s ha a munka kívánta, napszámosokat. — A kocsis esztendőről esztendőre itt maradt. Úgyszintén fl szolgáló is, akinek a nevére nem emlékszem, csak arra. hogy jó húsos, barna lány volt. — Mikor ke~Aódött és honnan, senki sem sejtette. Idegenek előtt őrizték a látszatot, de esténként a gazdasszony ment ki a kocsishoz, Berkyhez pedig bement « szolgáló. — Ez hogy derült ki? — Hat esztendeig éltek így és ekkor egy kis kölyök került hozzájuk nyárára a pulykák mellé. Gondolom gyereknek tartották, de megláthatott valamit és elmondta a szomszéd kondásnak. Néztem a tanyát és az óriás akácfákat. A fák alatt tollászkodó pulykáknak tengerit szórt az asszony. — Hizlalja őket? — kérdezte kiáltva Tóth Miklós. — Karácsonyra — mondta Berky né... — Mi lett n história vége? — Mikor már az egész körnv’k nyíltan beszélte, egyszerűen vé- oesznkadt; a szolgáló itthanvto őket. A kocsis is elkerült valahogy tőlük. Az emberek felejtenek... Az összezártság! Néztük B"rkv Sándort, amint a nyeregben felénk közeledett * dűlőn. A fotos messze lemaradt mögöttük. Nádasdi Péter
