Szolnok Megyei Néplap, 1967. november (18. évfolyam, 258-283. szám)
1967-11-17 / 272. szám
\Wt. november 11 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 mm. 'X ■' - “ » I' A XVII. sz. Autójavító Vállalat házilagos építő brigádja Túrkevén a szolgálati lakás külső vakolásán dolgozik Csak tisztességes úton Nincs riválisom Az órabérem beszél Munkások, önmagukról „Búcsút mondunk az egyenlősdinek. Differenciáltan bíráljuk el és úgy is bérezzük az emberek munkáját” — mondta Molnár János, a szolnoki gépjavító vállalat igazgatója De vajon hogyan ítélik meg a saját munkájukat az emberek? Van-e elég ön- kontrolljuk, önbecsülésük és ha van, nem túlzott-e az? Az igazgató azt mondja: nem könnyű a mércét a kezünkben tartani. Vannak, akik „élelmesek”, jönnek, furakodnak a fizetés- emelésért. De a többség a munkájával igyekszik bizonyítani. övék most a szó. Takács Ferenc hegesztő: Maszeknál tanultam meg az alumínium hegesztést, 1961 előtt. Három órai gyakorlásért 15 liter bort kért a mester. Mikor meg ide kerültem, azt hittem, lebukok a tudományommal. Abba hagyhattam volna. De csak azért se. Azóta visszakaptam a tanulópénzt, egy újításomért hétezer forintot; Most én végzem itt az alumínium blokkhegesztést. Szívesen megtanítanék rá akárkit, de sokan úgy vannak, hogy másként is megkeresik azt a pénzt, ami ezért jár. Nemrég jelentkezett itt a papírgyárból egy hegesztő. Verte a mellét, hogy rajta a szakmában semmi nem fog ki. Gyere szakikéul — mondtam — bizonyítsd. Remélem, úgy lesz. Én néhány héttel ezelőtt el akartam innen menni. — Aztán maradtam, mert rabja vagyok a hegesztésnek. Azt mondják, legjobban kezelem az alumíniumot. Szívesen lemondanék erről a címről, ha lenne akivel megosszam a pokol melegét, amiben olyankor vagyok. Csillik Jenő TMK-cso- port vezető: Tizenhat év alatt tudomásul kellett vennem, hogy ügyes, leleményes lehet itt valaki, de elég okos sohasem. Előfordult, hogy fiatalabbaktól kellett elfogadnom olyan szakmai tanácsot, amire én is rájöhettem volna, ha valami egyszerű műhibára gondolok. Utána úgy szidtam magam,, ahogy csak tudtam. Volt már, hogy napokig nem ettem hasonló eset miatt. De amint látja, jó erőben vagyok, s ez azt is bizonyítja, ritkán fordul ilyen elő. Egyébként, hogy jó munkás vagyok-e, azt ítélje meg Tizenegy forint az órabérem Ez nálunk kiemelt fizetés. Flcsor László adagoló szerelő: Húsz éve nyűvöm a szakmát, két évig kisipa- roskodtam. Nem dicsekvés, de 60 újítást adtam már be Harmincat el is fogadtak. Újítási' pénzt 30 ezer forint körül kaptam. Szívesen csinálom akkor is. ha egy fillért se látok érte, A télen azonban egyik főnökünk a maga nevében továbbította az újításomat. Azóta leálltam. Most is dolgozom pedig azon, hogyan lehetrie gyorsabbá Szavatolt a gyárkapuig.,. tenni a 100-as porlasztó csúcsok felújítását. Ehhez egy gyors vizsgálót szeretnék kitalálni. Hogy beadom-e az majd eldől, ha meglesz. Nem tudok meglenni anélkül az érzés nélkül, hogy kipróbálom mit értek a szakmához. Ha így nézem, gondoljanak rólam akármit, azt hiszem, nincs riválisom a műhelyben. Sípos István Szerelő: Ha az embernek úgy segítenek a keze alá, csak egy kis rutin kell és már lehengerelhet másokat. Én a magam szakmájában sok emberrel kiállnék. De kiki alapon. Van a műhelyünkben egy ügyeskezű szaktárs. Róla hosszú időn át azt tartotta mindenki, hogy utolérhetetlenül a legjobb munkás. És amikor mások annyira dicsérték, én azt mondtam, a szemébe; nem tisztesség amit csinál. Ügy más is lehet a legjobb: ha kiválogatja a legpénzesebb, vagy a leghaladósabb munkát. A haladatlant meg hagyja annak, aki nem szól érte. A szaktársam többnyire ígv csinálta. Szerencsére az üzem vezetői is nekem adtak igazat, s mast már bevezettek egy olyan bérezést, amely megkívánja az ember erejét. de ha odaadja, akkor pénze is van érte. Azóta a műhelvhen több a jó munkás Én is többet keresek. Ha nekem ezt hozza az új mechanizmus, jó) jártam vele. Borsi Eszter ílilUlillUlltll A megye bútarforgalma 1967 első háromnegyedévé- ben 68 millió forint volt. A 'vásárlókedv növekvő. A szolnoki lakberendezési üzletben. mindig nagy a sürgés-forgás. A vásárlók kitartóan bejárnak és érdeklődinek, melyik garnitúra mikorra érkezik. És persze sok vevő azon nyomban rátalál arra, amit keres. Körülnézve a zsúfolt raktárban, arra voltunk kíváncsiak, milyen minőségű konyhabútort kap a vevő. Apró, bosszantó hibákat fedeztünk fel. Az üzletben kapható konyhabútorok egy részét a szolnoki gyár szállítja. — Mi a véleménye a gyár termékeinek minőségéről? — kérdeztük Ábel József boltve »tőt. — Jó, megbízható, En- rtek ellenére akad minőségi hiba, főként a gondatlan szállítás miatt. Megfigyeltük, a vásárlók hogyan reagálnak ezekre a minőségi hibákra. Persze a hibátlan árut keresik, válogatnak. így természetes, mert a fogyasztó nem ellensége a saját pénzének. Á rekonstrukció utón Utunk következő állomása a szolnoki bútorgyár volt, amelynek rekonstrukciójára az utóbbi években 50 millió forintot költöttek. A legkorszerűbb gépekkel váltották fel a régieket, a technológia színvonala magasra emelkedett. Jövőre 27 ezer konyhabútor garnitúrát gyártanak az tizemben. 80 millió forint értékben. (Kétszeresét az 1966. évinek.) A gyár műszaki adottságai jelentős mértékben javultak a beruházás révén, joggal elvárható, hogy a minőségi követelmények szintjét is emeljék. Dr. Szi- lassy József igazgató osztotta nézetünket. Elmondotta, különleges terveket dolgoztak ki a minőség fokozottabb védelme érdekében. Mielőtt még elgondolásaikat részletesen kifejtette volna, arra kértük, nézzünk körül az üzemben. Először a kimunkáló gépterembe mentünk, ahol az igazgató kritikus szemmel vizsgálta az alkatrész elemeket A tipkus hibák — Túl sok enyv kerül még a lemezek közé — állapította meg. — Tény, technológiánk további csiszolásra szorul. Az alkatrészraktárban már találtunk olyan daraBA—12—34 A fürge, szürke War^ava a megyei rendelőintézet előtt vágott át az úton. Valamelyik megyénkben termelőszövetkezet gépkocsija. Honnan tudom? Egyrészt a rendszámáról. Másrészt... A kicsattanóan egészségesnek látszó pilóta bácsi mellett feketébe öltözött anyóka ült S hátul még ketten, ugyancsak falusi feketében. öreg nénik. Ha nem az orvosi rendelő előtt találkozom velük, akkor is leolvasható sápadt arcukról' betegek. Zötyögtető vonatozástól, zsúfolt autóbusztól, tülekedő tumultustól, a járatlanság izgalmától kímélte meg őket a szövetkezet Nagyon kíváncsi lennék, melyik lehet ez a figyelmes tsz? így csak ismeretlenül emelem meg kalapom előttük, akik ilyen szépen tudják kötelességüket az öregek iránt b. 1. A folyamatosan emelkedő alapbér és a korpéilék új szabáyai a munVoflav* m’r'Wter, a pénzügyminiszterrel és a w i. - teil tttsj*-vi. i>öí>öén rendeletet adott ki a Munka Törvénykönyvének a költségvetési szerveknél történő végrehajtásáról. A rendelet előírja a munkavégzés alóli kötelező felmentés időtartamát, arra az esetre, ha a költségvetési szerv felmond a dolgozónak. Szabályozza a munkaidő beosztásának módját Lényegében a jelenlegivel azonosan határozza meg a rendelet a költségvetési szerveknél dolgozók munkakörére, beosztására adott pótszabadságok mértékét, a túlmunka, a heti pihenőnapon végzett munka, valamint az éjszakai pótlék ellenértékének szabályait a segély és előlegkeretet Az utolsó villamosgépész Abban nincs semmi különös, hogy valaki 1917- ben kapta meg segédlevelét hiszen nemcsak egymaga volt tanuló. Ám, hogy valaki ötven év alatt csak egyszer változtasson munkahelyet — azt sem önszántából —, az már nem mindennapi eset A Tiszafüredi Gépjavító állomás villanyszerelője, Csontos Péter egykor a helybeli villanytelepen és a hozzá kapcsolódó malomban szabadult fel, mint géplakatos. És míg a géneket ápolta, közben elsajátította a villanyszerelés fortélyait is. A szorgalmas, szakmáját jól ismerő ember 1922 után már főgé- nész lett. A malom és a villanytelep tulajdonosai közben állandóan változtak, csak Csontos bácsi maradt rendíthetetlenül helyén. Pedig még a fővárosba is hívták, ahol többet kereshetett volna. Az államosítás után racionalizálták a malomipart. Tiszafüreden a Surányi-fé- le malmot hagyták meg. Ide került át az egykori géplakatos, mint villamosr gépész. Ez nem sok változást jelentett, hiszen a malom az malom. Ki tudja, meddig maradt volna itt Csontos bácsi, ha 1960-ban meg nem szüntetik a villamosgépészetet, mint szakmát, mivel a modem gépeket a molnárok is kezelni tudják. Ekkor változtatott életében először munkahelyet. A gépállomáson villanyszerelőt kerestek. JeA rendelet lehetőséget biztosít arra, hogy a költségvetési szerv jóváhagyott béralapja terhére jutalom- .szabadságot adjon. Helyettesítési díjat fizessen, jutalmazási kerete terhére [emelje az üzemi étkezéshez [adott vállalati hozzájárulást. Az új jogszabály meg- jhatározza az üzemi étkezésihez való vállalati hozzá- Jjárulás legalacsonyabb mér- ptékét. Lehetővé teszi to- Evábbá, hogy annál, akinél gaz kedvezőbb, a folyamatosan emelkedő alapbér és ja korpótlék számításánál az gösszes munkaviszonyban jtöltött időt vegyék alapul. jA rendelet ezenkívül rcn- gdez más. a munkaviszony- ^nyal kapcsolatos kérdéseiket is. 1 A rendelkezés végrehaj- gtása nem járhat munka- jbérjellegű juttatások esetén [ga jóváhagyott béralap, pegyéb juttatások esetén pe- gdig az adott célra jóvó- ghagyott költségkeret (p4i- pdául üdülési, támoga+ás, § segélykeret, munkaruha- j keret, stb.) túllépésével. P A rendelet 1968. január =■ 1-én lép hatályba. bokát, amelyeket szereléshez készítettek ki. holott hibásak. Általában azonban az alkatrészek minősége kifogástalan volt. A szereidében Józsa József minőségi ellenőrrel beszélgettünk. — Melyek a tipikus hibák? — kérdeztük. — Megkarcolódott a lemez, lepattogzik a festek, szennyezettség és így tovább. Az ilyen garnitúrákat addig nem engedem ki a gyárból, amíg ki nem javítják. Őszintén szólva látunk olyan bútorokat is, amelyeket az üzletben nem vennék meg. A többség után ítélve azonban megállapíthatjuk: az üzemből jóminőségű termékek kerülnek a piacra. Színhely az igazgatói iroda. Társaságunk kiegészül Polyik Gyula műszaki vezetővel és Maróti M'hálv létesítményi főmérnökkel. Beszélgetésünk témája a fogyasztók érdekvédelme, a minőség. — December elsejével az NDK-ban szerzett tapasztalatainkat hasznosítva új rendszert vezettünk be a minőség ^ellenőrzésére. Az üzem nyolc önálló elszámo. ló egysége egymásnak felelős a termelés mennyiségéért és minőségéért. Csoportos bérezés van. az egységek dolgozói anyagilag érdekeltek abban, hogy egymástól csak kifogástalanul • megmunkált alkatrészeket vegyenek út. Ha elnézők, akkor a hibákat a csoport „költségén’’ kell kijavítani — mondta az igazgató. A piaci pozícióért Kellő idő elteltével, mint Polyik Gyula hozzátette, ezt az elvet a technológiai sorrendnek megfelelően munkástól munkásig érvényesítik. A gyártmány kísérő kártyáján perforált szalagok lesznek. Az előző művelet tökéletes elvégzését az átvevő munkás a megfelelő szalag letépésé- vel igazolja. Az összegyűjtött szalagok alapján számfejtik a munkabért. Hibás munkáért nem jár pénz, Így kapcsolják össze az anyagi érdekeltséget a szigorú önellenőrzéssel. A szolnoki bútorgyár vezetősége és kollektívája így garantálja a jövőben a! elsőrangú minőséget, védi oozícióját a piacon és a fogyasztók érdekeit is. A gyárkapun kívül De ki védi meg a bútor minőségét a gyárkapun kívül? Amint az üzemben láttuk, marhavagonokban szállítják az árut. A csomagolás nyilván tökéletlen, mert mire az üzletekbe érnek a bútorok, jóformán foszlányokban lóg rajtuk a hullámpapír. Kényes cikkről van szó, nem véletlen, hogy a tapétázott, speciális bútorszállító autókat már régóta használják hazánkban. A vasúti szállításnál ezt a megoldást nem tudják biztosítani. Az üzletben tapasztaltak alapján azt is elmondhatjuk, hogy a kereskedelem sem óvja kellőképpen a bútorokat. A szűk raktár- kapacitás erre ugvan töb- bé-kevéshé elfogadható magyarázatot ad, de mint mondani szokás, a fogyasztót ez nem érdekli. Joga, hogy csak hibátlan bútorért adia oda a pénzét. Az említett problémák miatt a vásárló bosz- szantó minőségi hibákat fedezhet fel az üzletekben a konyhabútor garnitúrákon. Fontos tehát bogy a minőség szei- vatolása ne csak a gyárkapuig tartson, hanem annak védelme terjedjen ki a kanun túlra is. egészen az üzletekig Fábián Péter lentkezett, azonnal fel is vették, azóta itt dolgozik. Mikor megkérdeztük: mi a titka az ilyen hűséges kitartásnak, csak ennyit válaszolt: — Szeretem a szakmámat. ezen kívül itt lakó idős szüléimét is támogatnom kellett, innen választottam feleséget. Édesapám a malomnál vott éjjeli őr, feleségem pedig az irodában dolgozott. Olyan malom dinasztia-féleség alakult ki. Megérti, ugye? Megértem Csontos bácsi, bár a magyarázat engem nem elégít ki. Ehhez az ötven éves hűséghez valami több kell, mint amit mondott. Van valami megmagyarázhatatlan benne, s talán ez teszí olyan széppé. — (1 —
