Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-14 / 243. szám

1967. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á tizenhármas is lehet szerencsés Vihar lógott a levegőben. A taggyűlésre igyekvők már tudták: Veres János nem vállalja. A község ve­zetői csupán azt kérték tő­le; menjen el a szövetke­zetbe, s mondja meg a sze­mükbe. Veres János a falu alatt igyekezett a kastély­székházba, hogy ne is ta­lálkozzon senkivel. A csa­lád lelkére kötötte, ahogy kilépett a kapun: Jani, rá ne vetesd magad. Este volt. A nagy teremben vágni le­hetett a cigarettafüstöt. — Egymás után kértek szót a párttagok. — Együtt dolgoztunk a cséplőgépnél, együtt vol­tunk részesaratók. Segíts rajtunk, Jani. — Nem várunk csodát. Ha három év alatt mozdí­tasz a szövetkezeten, meg leszünk elégedve. Veres János ült az asztal­főn. Egyre riadtabban hal­lotta belülről: hogy merje azt mondani, nem. Akkor felállt Bátori Árpád. Föld­szomszédok voltak Veres Jánossal. — Hogy lettél te ennyire felvági, János? Tán már le is nézel bennünket, mi? Nem bírta tovább. — Hogy vághattál így oldalba, Árpád? Hát így ismertek? Rendben van. Akkor elkezdhetjük. De azt tudjátok, hogy a gazdaság­ban is nagyon szigorú ve­zető voltam. Az emberek örömmel széledtek szét a gyűlésről. Csak egy valaki nem. Té- pelődve indult haza. Édes­anyja majdnem sírva csap­ta össze kezét. — Mit csináltál, fiam. Hát tudod te, minek vágsz neki? Másnap megjöttek az ál­lami gazdaságiak: tizenkét évet húztál le nálunk. Az üzemegységet példásan ve­zetted. Még nem késő. A közgyűlésig még visszavon­hatod. Veres János már ingadozott. De a beszélge­tésnek fültanúja is volt. Marika, a tizenhét eszten­dős kisújszállási kiszista diáklány. — Apu, ne légy jellem- telen. Veres János ránézett a lányára. Szemében őszinte­séget, felháborodást, féltést látott. S akkor azt mondta: egymás szavába vágva mondták: — Azelőtt minden zár­számadáskor visszafizet­tünk hat—hétszáz forintot. Nézzen szét a szérűn. Az ott, tavalyi széna. Ezek a szép kazlak az ideiek. Ugyanazok az emberek rak­ták össze, akik régen is itt dolgoztak. Mégis akkor a félbemaradt kazlakat vág­ta mindig az eső. V. Tóth János sertésgon­dozó újságolta, hatszáz fo­rinttal több a havi kerese­te. S az elnöktől tudom: egymillió forintot szeretné­nek most tartalékolni. Mint amennyi hiánnyal indul­tak. s még hozzáteszi: Azt azért magam se hittem hogy ilyen gyorsan idáig jutunk. Hiába, szorgalmas nép ez. Kérdezem tőle, mivel ala­pozta meg nagy tekinté­lyét? — Becsületesség őszinte­ség, igazságosság. meg szi­gorúság is. Aztán sokszor nem is gondolja az ember, mivel. Azt mondta a múlt­kor Somodi Gábor, egykori summás cimborám; birkóz­zunk. jani. Ráálltam. Bár tartottam tőle. De láttam a sok embert, összeakaszkod­tunk. Éreztem, hogy megy. Előbb hagytam egy kicsit Somodi Gábort, aztán föld­höz csaptam. Mikor feltá- pászkodott. elém állt; mi az isten van tebenned, el­nök elvtárs, hogy senki nem bír veled. Veres János pedig neve­tett magában. Arra gon­dolt; azért az a tizenhár­mas szám se mindig sze­rencsétlen. Az embereket és a földet kell szeretni hoz­zá. a szövetkezet gróf Ne­mes János egykori kasté­lyában székel. Veres János ott cselédeskedett. A grófot mindig virággal kellett vár­niuk. s p7. még sokszor eszébe Jánosnak. Borzák Lajos Mi lesz veled, Rézpikul Réz Miklós alacsony, kis ember. Sok családos. Próbára tette már az élet. Nehéz <terheket rakott a vállára. ivott is. Sokat és rendszertelenül. A hajdani, valamikori nyomorúság béklyói szorí­tották. Ott laktak Kunhegyesen, közel a Porcsíny utcához. A megroggyant kis ház hí­ven szolgálta a csoládot, egészen mostanáig. Az ide- jét-múlt nádtető, a dülede- ző falak még őrzik a por­tát. Csak a lakókat nem. Ők hűtlenek lettek a régi házhoz, a megszokott, ko­pott környezethez. Réz- piku is. — Sok minden történt az elmúlt hónapokban. Igen. Talán azzal kelle­ne kezdenünk, a télen ri­portot írtunk Réz Miklós családjáról. Nem a legjob­ban éltek. A gyerekek sem érezték mindig a szülői szeretetet. Gyakran hiány­zott ez is. az is. Ismét fel­kerestük a családot. Mi van velük, hogyan boldogulnak? — Amikor kiírtak az új­ságba, altkör nagyon hara­gudtam — mondja Rézpi- ku. — Éppen engem? Volt elég bajom amúgy is. Ké­sőbb lehiggadtam. Még ké­sőbb elvonókúrára jártam. Leszoktam az italról. Az­óta nem kell. Rendesebben élünk. Így igaz. Réz Miklós nem iszik. Hetenként jön-megy a vonattal Budapestre, mint korábban. Hazahozza kere­setét. Az ÁFORT-nál dol­gozik. havi 1200 forintért. — Én sem vagyok hitvá­nyabb ember a másiknál. Mindig csak rajtam neves­senek, mert iszom, a család meg nélkülözzön? Hát nem. Október van. Hidegre for­dul az idő, s a kis ház sem melegít már többé. Nem könnyű a sokcsaládos em­berek élete. A Ré-zpikué sem. Nagyon megöregedett a szülői ház. Megrepedez­tek a falak. És most ott is kellett hagyniok. Kiköl­töztek tanyára. Szükségla­kásba. A gulyanyomáscn túl, a községi tanács egyiK tanyájába. — Az egész család ott van. Anyám, gyerekeim, és a testvéremék is. Tizenhár­mán lakunk kint. Jószágot tarthatunk, csakhát messzi­re van. Jön a hideg idő. A gyerekeknek nehéz lesz be­járniuk az iskolába, óvodá­ba, de mit tehetnék. Egye­lőre várnunk kell. Tava­szig. vagy nyárig. Mert lebontják a régi há­zat, leszedik a nádtetőt, szétverik a falakat. S ta­vasszal új ház épül a he­lyén. Legalábbis így szeret­nék Réz Miklósék. — A tanácson megígér­ték, segítenek. Anélkül nem tudom felépíteni a házat. Segítség nélkül. Pe­dig jó lenne. Addig az asszony sem mehet el dol­gozni, mert a gyerekeket nem hagyhatjuk egyedül a tanyában. Réz Miklósék élete jobb útra fordult. Megtették az első lépéseket. De az út­nak még nincs vége. Az elején tartanak. Szívós ki­tartásra. erős akaratra lesz szükség. Hiszen a legki­sebb házat sem adják in­gyen. Az övékét sem. A gyerekek kicsik. Hű­ségesek és ragaszkodók. Ér­demes értük fáradozni, sőt értük kell élni, fáradozni. — Nem adnám oda a gyerekeimet semmiért. Fel­neveljük őket. Becsületes, munkásembereket szeret­nék belőlük. .Különbek le­gyenek mint én.- s többre vigyék. Tudom, most már fgv gondolja. Sokszor napok alatt éveket megélhet az ember, megérthet. Percek, órák alatt egész életre ha­tó elhatározások születnek. Ez történt Réz Miklóssal is A tegnapi, tegnapelőtti em­bert kicserélték. Bízunk benn», bosszú, nagyon hosz- szi'i ik're. Sz. Lukács Imre Még felét se Tetettük el a kenyérgabonának Megyeszerte nagy a lemaradás (Tudósítónktól) Szolnok megye az utolsók közötti az országban ke- lyérgabona vetésben. Ez országos értékelés. Alátá- nasztják azok a számada- ;ok is, amelyek a járási, városi tanácsok mezőgazda- ági és élelmezésügyi osz- ályvezetőinek szolnoki ér- ekezletén elhangzottak Dénteken. Itt derült ki: a negye 176 700 holdas ke- íyérgabona vetési tervéből nég csak 81 227 holdat, vagyis 46 százalékot telje- iítettek. Jóval a megyei át- ag alatti a törökszentmik- ósi termelőszövetkezetek irédménye. Még csak 30 izázaléknál tartanak. Nem lókkal iárnak előbb a tö­rökszentmiklósi és a kun­szentmártoni járás közös gazdaságai sem. A legjob­ban Túrkevén halad a ke­nyérgabona vetés. ahol majdnem 60 százaléknál tartanak. A járások között pedig a jászberényi a leg­jobb, 54 százalékos telje­sítményével. A pénteki értekezlet úgy foglalt állást: a búza vetés optimális ideje most van. Könnyelműség e napokat ki nem használni. S a ke­nyérgabona vetési terv — egyedüli kötelező tervszám a mezőgazdaságban — tel­jesítése kötelesség. Az or­szág kenyeréről gondoskod­ni kell. — vágási — téli oktatásra ment a Pe­tőfi Tsz-be. Akár tanács­ülés, akár pártnap, akár külpolitikai tájékoztató, a végén mind odalyukadt ki: mi lesz a tsz-szel? Most is felállt egy ember; — Meddig megy még ** így? Adjátok vissza a 2 hol­damat, majd én megmuta­tom, mi van a földben. A párttitkár nem tudott mit válaszolni. Hiszen az emberek nem a szövetke­zetei szidják. Itt van a szomszédban a tiszaderzsi Kossuth; az abádszalóki Lenin, kiváló gazdaságok. Innen is Zetor hordja a tomajmosotoriakat a Le­ninbe dolgozni. És egyre gyűrűzik: egyesítsenek ben­nünket Abádszalókkal. Pedig milyen szorgalmas nép volt ez. Veres János ismerte. Mi kezdődött itt el a juttatott földeken. Egy dolog meghökkentette, ö a tizenharmadik elnök. Nem volt babonás ember, dé a lezüllött szövetkezetét néz­ve, nem is kellett ahhoz előítélet. Az első napok gazzal teltek; új munkaren­det dolgoztak ki. Nincs to­vább óradíj, teljesítmény után jár a munkaegység Bevezették: hajnalban a vezető legyen az első em­ber a majorban és este az utolsó is. A régi szakvezetők bíróság elé kerültek. Oj főagronómus, párttitkár, fő könyvelő, könyvelő, pénz­táros került a kö­zösbe. S az emberek kezdték mondogatni; na­hát. amazoknak hetekig sokszor a színét se láttuk. Az új vezetők hozták a gépeket. Erre megijedtek a tagok. Nem lesz ebből baj, ki fizeti meg maid azt a sok gépet? Épült az új gépműhely. Aratás után már a tagok hozakodtak elő. — Vegyétek a gépeket, az istenfáját. hadd dolgoz­zanak. Az emberek is „kicseré­lődtek”. Kétszerannyian ki­jártak a munkába, s ami a iegérdekesebb, egy-egy em­ber kétszer annyit dolgo­zott mint azelőtt. Még sok volt a baj Megmaradt a régi felfogás Ha már az ember kimegy a határba, ne jöjjön haza üres kézzel. Ha csak egy karót is hoz haza naponta, mennyi lesz az esztendő múlva. Az elnök felállt egy közgyűlésen. — Ismerjük egymást. Se­gítség nélkül meg tudjuk írni a másik életrajzát Nagy szégyen lenne. egy­mástól lopnj. Kevés tagja van a párt­nak Tomajmonostoron. Hu- «onegynéhányan, köztük a szövetkezetiek. De a kis pártszervezet agy ember­ként mondta: segítsük az új vezetőket, ezekben van valami. Az első zárszám­adás — az idén — után szinte gyerekesen örült a falu. Negyvenkilenc óta először fizette ki a tsz azt a munkaegységértéket, amit tervezett. Cukorrépaszedő asszony csapattal találkoz­tam. Vízi Etelka, Kun Pál né, Kontra Józsefné. Somo­di József né. Gál Jánosné Szolnok megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista F orradalomban Nagy idők tanúi emlékesnek ... 5. S aki regényt írt a ma­gyar internacionalisták har­cairól, életéről s — mint [ az aranyvonat egykori kísé­rője — a vonat útjáról is, Pogonyi Antal író („Ketten a sok közül” címmel 1961- ben a Kossuth Kiadó je­lentette meg e művet) éle­tének néhány évét maga is később megyénkben töl- 1 tötte. Itt dolgozott Szolno­kon. A Szolnok megyei Rendőrfőkapitányságon tel­jesített szolgálatot 1949-től rendőralezredesként. „Na­gyon sok pártnapon voltam előadó a város különböző gyáraiban, vállalataiban, sőt i a megyei pártbizottság meg­bízásából Szolnok megye i más városaiban is" — írja Pogonyi Antal egy 1968. , március 26-án kelt, az MSZMP Szolnok megyei Bizottság Archívumának gyűjteményében lévő leve­lében. Pogonyi Antal e levelé­ben a „Ketten a sok közül” l című önéletrajzi regényé­ben megrajzoltakon túlme- i nőén újabb értékes adato­kat bocsátott a megyében folyó helytörténeti kutatá­sok rendelkezésére Bányai | Kornél oroszországi tevé­kenységére vonatkozóan. „Amikor mi Kraszno- jarszkba érkeztünk, ott ja- I vában dühöngött Kolcsak admirális fehér terrorja, — írja Pogonyi Antal. Nem­csak Kolcsak kémelhárítói és büntetőosztagosai, hanem a fehér cseh légió beépített provokátoréi is veszélyez­tették minden megmozdu­lásunkat. Mindezek ellenére a hadifogolytáborokban igen erős kommunista propagan­dát szerveztünk meg. Két, kézzel írott lap jelent meg a táborban: a „Jenyiszei” és az „Ember”. A „Jenyi- szei”-t Dukesz Artur, Lud­vig Kálmán. Forgács Dezső és Dornbusch Richárd szer­kesztette. az „Embert” pe­dig Sugár Béla, Bányai Kornél, Dornbusch Richárd és én. A szerkesztés mun­kájában részt vett Zalka Máté is. Azt nem lehet állítani, — folytatódik a levélnek e része — hogy az „Ember” marxista lap lett volna, hi­szen mi akkor még elég keveset hallottunk a mar­xizmusról. viszont igen ha­ladó lap volt. Ami Bányai Kornél szerepét illeti, 6 minden megbeszélésünkön jelen volt.. Még ma is na­gyon pontosan emlékszem rá; fiatal férfiszépség az arca harmatosán sima. fe­kete szemei mély értelmet sugároztak, a haja simára fésült, dús. fekete, — sza­bályos férfias szája fölött picinyke, fekete bajusz an­golosan nyírva. Ruházatára sokat adott, mindig kínosan tiszta volt. Emlékszem Bá­nyai Kornél egy versére, amely az „Ember”-ben je­lent meg. A címe volt: „Megsimogatom a fákat”. Akkor nekem kissé idegen­nek tűnt fel a témája, de azért később megszerettem, mert Bányai a békés, soha­sem háborúskodó, szelíd fá­kat simogatta meg. Érde­kes, hogy Bányainak ponto­san ott jutott eszébe ez a gondolat, ahol sohasem lát­tunk fái. se zöldet, csak szomorú, sivár barakokat... Ügy tudom, Kornélt nem üldözték a cseh ellenforra­dalmárok, nekem azonban merekülnöm kellett...” Pogonyi elvtárs Bányai Kornéllal a nyári kraszno- jarszki vérengzés után ta­lálkozott újra. Bányai Kor­nélnak ekkor már egy egész kis. vaskos füzete volt kézírással, versekkel teleírva. Bányai Kornél azt tervezte, nem jön haza az ellenforradalmi Magyaror­szágra, hangm Németor­szágba megy s ott kísérli meg verseit német nyelven kiadni. Krasznojarszk 1920. ja­nuárjában szabadult fel az ellenforradalmárok meg­szállása alól. Megalakult Varga István nagyar inter­nacionalista harcos pa­rancsnokságával egy inter­nacionalista ezred. .,Bányai Kornél nem lépett be a hadseregbe. Nem szerette a katonaságot Viszont a kom­munista pártba belépett, gyönyörű agitációs beszéde­ket tartott a hadifoglyok között Sugár Bélával együtt. Ma már lehetetlenség ezek­nek a beszédeknek költői szárnyalású szövegére visz- szaemlékezni” — írja Po­gonyi Antal. A pártagitátor és párt­propagandista Bányai Kor­nél alakját, tevékenységé­nek emlékét idézi fel a Kossuth Kiadó által publi­kált visszaemlékezés-gyűj­teményben Bernáth József internacionalista harcos is, aki Gyulán volt bevonulása előtt tanító s 1920-ban együtt dolgozott Bányai Kornéllal. „A Bolsevik Pártba 1920 január elsején léptem be. Élőbb komisz­szár, aztán sajtó- és agitá­ciós feladatokra osz­tottak be... Hat hetes agitátorképző pártiskolát szerveztünk. Krasznojarszk- ban 5 ilyen kurzus volt 1921 februárjáig, egyenként 25— 30 hallgatóval. A pártiskola előadásait Szántó László, Szántó Zoltán, Szentgyörgyi Lajos. Bányai Kornél és én tartottuk. Naponta 5 óra elő­adás. 5 óra szeminárium. Két hét után naponta terv­szerű gyakorlati agitáció az üzemekben és a hadifogoly- táborokban... A párt ma­gyar szekciója hetenként tartott taggyűlést, melyet a folyó ügyeken kívül egy- egy idpolóniai előadás bőví­tett ki. Ezerkilevcszázhu- szonegy februárjában a párt az irkutszki vártiskola meg­szervezésével bízott meg", — írja Bernáth József. Feltehetően fgv kerül Bá­nyai Kornél is ekkor Tr- kutszkba. (Folytatjuk) Dr Császtval Istváa » elnök leszek Most döntöttem végleg. Tavaly történt ez, május­ban, A tomajmonostori Pe­tőfi Tsz félmillió forint mérleghiánnyal zárt. Másik félmilliót a hiányzó vető­mag tett ki. Ismerte a szö­vetkezetét. Itt járt el min­den este a Középtiszai Ál­lami Gazdaság László-ma- jorjából. Látta, hogy ja­nuárban törik a kukoricát, a gazdaságban már kapál­nak, amikor itt még a ve­tés járja. Az aratnivalót a kubikosoknak adták ki. — Hordásra, cséplésre Kun­madarasról hoztak fuvaro­sokat, cigányokat. A veze­tők egymásnak adták a kilincset. Valahogy úgy: — majd csak kibírom egy-két évig, addig megszedem magam, A mostani vezetőség se ér semmit. Eljárnak iszo­gatni az újszentgyörgyi kis­kocsmába. A főkönyvelő szépen tollasodott. Aztán mikor az ügyészség utána nézett, kiderült: bűnszövet­kezet és sikkasztás. Az em­berek kedvtelenek. Nyolc- kilenc órára járnak be, fél tízig elveszekednek a köz­pontban. Óradíjra dolgoz­nak. Minden órahossza után 15 század munkaegy­ség jár. Annak is, aki zsá­kol, annak is, aki csak ud­vart söpröget. S az ügyes­kedők járnak jobban. Nem azok, akik a munkában ügyeskednek. Elkeseredett, panaszos hangulat min­denfelé. Fagyai Sándor községi párttitkár

Next

/
Thumbnails
Contents