Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-13 / 242. szám

19«?. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s „Előléptek" a tísztképző iskolák Közelebb az élet­hez. így fogalmazta meg Papp János, az ország- gyűlés honvédelmi bi­zottságának elnöke a bi­zottság tagjai látogatásá­nak célját, amelyet egyik dunántúli alakulatnál tet­tek ez év júniusában. Személyesen győződtek meg akkor a katonai ki­képzés színvonaláról, a katonai életet közelről szemlélték meg; miként élnek a tényleges katonai szolgálatot teljesítő fiata­lok. hogyan nevelik őket a honvédelemre, milyen következményekkel jár a 18 évesek fizikai és szel­lemi megterhelése. A ta­pasztalatokat végül is összegezték, jelentették az országgyűlésnek, s java­solták az észlelt hibák ki­javításának módját. A személyes tapaszta­latok alapján fogalmazott javaslatok nyomá.n kü­lönböző szervek, intézmé­nyek azon munkálkod­nak; miként lehetne meg­oldani az iskolapadokból közvetlenül a hadsereg­be került fiatalok több­szöri étkeztetését. az egyetemi előfelvételi nyertek konzultációjának szervezettebbé tételét, a katonai előképzés fokozá­sát.. a hadsereg vezetőin kívül bekapcsolódtak eb­be a munkába az álta­lános és középiskolák, egyetemek és az MHS is. Szó volt júniusban arról is. hogy meg­ismétlik ezeket a hely­színi „szemléket”. Most négy hónap után, októ­ber 11-én tanúi lehet­tünk ennek. Az első al­kalommal a közkatonák nevelésének, harckészült­ségének. most a nevelők, a jövendő parancsnokok kiképzésének, felkészülé­sének és felkészíté­sének megismerése volt a cél. A honvédelmi bizott­ság Róka Mihály vezér­őrnagy vezetésével ezút­tal a Zalk-, Máté Katonai Műszaki Főiskolán tartot­ta ülését. A parlament hon­védelmi bizottsága ülé­sének jelentőségét növel­te, hogy a tisztképzésnek 10 éves szakasza zárult le. Szeptember 1-től már magasabbfokú iskolákban nevelik a jövő tisztjeit, mint eddig. Stílszerűen kifejezve; előléptek a tiszti Iskolák, főiskolai rangot kaptak. S ez nem tartalom nélküli forma­ság. A rohamosan fejlődő haditechnika magasabb­fokú képzést követel. Az Egyesített Tisztiiskoia a mintegy két tucatnyi ka­tonai szakág összefogásá­ra. irányítására és a kí­vánt színvonalon történő oktatására már nem fe­lelt meg. A jövőben a technikus tiszteket a Zal­ka Máté Katonai Műsza­ki Főiskolán, a csapat­tiszteket, a század- és szakaszparancsnokokat a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán, a repülőtech­nikusokat és a hajózókat a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán képe­zik. A főiskolai szintű kép­zéshez mind a három fő­iskolának megvannak az adottságai, anyagi. tár­gyi és személyi feltételei. A tisztiiskolásokat egye­temi tanárok, mérnökök oktatják. A korszerűen felszerelt tantermekben, laboratóriumokban a ka­tonai pályára legalkalma­sabb fiatalok igyekeznek elsajátítani az ismerete­ket. s négy év után a legbonyolultabb műszere­ket is rájuk lehet majd bízni. Több száz millió forint értékű repülőgé­pek, lokátorok, harcko­csik, rádió adó-vevő ké­szülékek, rakéták felelős kezelői, gazdái lesznek. A honvédelmi bi­zottság ülése után a kép­viselők egy-egy csoportja felkereste a Kossuth La­jos Katonai Főiskolát és a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolát. A gya­korlatban látottakból és a hallottakból, valamint a már csapatoknál szol­gálók példáiból következ­tetve azt a megállapítást tette a parlament honvé­delmi bizottsága, hogv a ma niég csak tisztjelöl­tekre bizton számíthatunk majd a fiatalok nevelé­sében. kiképzésében. A bizottság tagjai úgy fog­laltak állást; a tisztkép­zés helyes úton halad és a szeptember 1-i „előlép­tetés” indokolt, szükség- szerű volt. A főiskolai szintű nevelés távlatban biztosítja a néphadsereg tisztjeinek utánpótlását és egvben társadalmi ran­got is ad a tiszti pálvá- r.ak. Annál is inkább, mert a tisztképző főisko­lán tanulók a megfelelő katonai szakkénzettség megszerzése mellett a polgári életre is érvényes oklevelet, tanári vagy fő- technikusi d'Plomát kap­nak.- mj ­Kezdő létszám A mezőhéki Táncsics Tsz baromfifarmjának elkészült előnevelőjét, a tízezer férő­helyes csibenevelőt, vala­mint a két ötezres jérce- nevelőt „be is népesítették”. A jércéket két hét múlva már átviszik a tojótelep akkorra felépülő részeibe és hamarosan várják tőlük az első tojásokat. A teljes létszámot jövő tavaszra érik el, amikor hatvanöt- ezer baromfit gondoznak majd a megye legnagyobb és legkorszerűbb telepén. Csehszlovák vendégek a megyei San ácsnál Tegnap csehszlovák kül­döttség érkezett Szolnokra, a megyei tanácshoz látoga­tóba. Ä vendégeket — An­tonin Barált, a csehszlovák .belügyminisztérium nem­zeti bizottságok osztályá­nak vezetőjét, dr. Martin Janecskot, a Besztercebánya megye nemzeti bizottságok titkárát és dr. Josef Dendat. a gottwaldovi járás nem­zeti bizottságok titkárát — Fodor Mihály, a megyei ta­nács vb-elnöke és Zagyi János, a megyei pártbizott­ság titkára fogadták. Cseh­szlovák barátaink a taná­csok működéséről kértek és kaptak' tájékoztatót. Majd délután az egynapos prog­ram második részeként a Palotási Állami Gazdaságot keresték fel. ELADÄSRA ajánlunk 1 db vizsgázott 0-35 t. zárt redőnyajtós kétkerekű utánfutót. 1 db X tonnás akkumulátoros emelővillás t argoncát. Á M G A. Kunhegyes. Vörös Október Staféta Több mint 2600 község és város fiataljainak üdvöz­letét, jókívánságait gyűjti össze a Kommunista Ifjú­sági Szövetség Vörös Októ­ber Stafétája, amely az új nemzedék valamennyi réte­gének nevében köszönti a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évforduló­ját. A KlSZ-alapszerveze- tekben ünnepi taggyűlése­ken fogalmazzák meg es fogadják el a kommuniz­must építő szovjet népnek címzett üzeneteket, amelye­ket azután a váltóbotokat ékesítő szalagokra hímez­nek. A kevés híján három- negyedmillió ifjúkommu­nista összejövetelein ezzel egyidejűleg úgyszólván min­denütt megemlékeznek a világ első proletárállamá­nak születéséről. Október utolsó napjaiban a községekből indul el útjá­ra a jubileumi staféta, amely előbb a járások, majd a megyék székhelyei­re fut be. A különböző or­szágrészek üzenetével nyolc irányból indul el Budapestre az országos staféta. Mis­kolcról, Nyíregyházáról, Békéscsabáról, Pécsről, Za­laegerszegről. Szombathely­ről és Győrből november 1-én, Kaposvárról pedig november 2-án rajtolnak a váltó résztvevői, akik mint­egy 300 városban és köz­ségben szakítják meg rövid időre útjukat, s mindenütt átveszik az ifjúkommunis­ták üdvözlő szalagjait. A staféta november 3-án déli 12 órakor éri el a fővárost. Itt budapesti fiatalok ve­szik át az üzenetek csok­rát. A váltó ezután a Nyu­gati-pályaudvarra érkezik, ahol ünnepélyesen átadják a magyar ifjúkommunisták legjobbjainak, a „kongresz- szusi útlevéllel a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lom 50. évfordulójának ün­nepségeire” akció győztesei­nek. akik jutalomképpen a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség Barátság-vonatával utaznak Moszkvába, s szov­jet földön ünnepük meg a jubileumot. Hozzávetőleges számítá­sok szerint jóval több mint félmillió fiats] vesz részt haz'nkban a Vörös Októ­ber Staféta előkészítésében és lebonyolításában. Magas, napbarnított arcú férfivel sétálgattunk . a szolnoki utcákon. Taskenti vendégünk Vologyin Ivan Vasziljevics történész, a hí­res 7. Gárda Ezred volt századosa, egy 23 évvel ezelőtti esős, ködös novem­beri hajnalra emlékezik. — Valahonnan délről táv- csövön láttam meg először Szolnokot. Két templomto­rony, egy víztartály és egy felrobbantott híd... Ennyit mutatott a távcső. — Még aznap megismer­kedtem a Tiszával. Nagyobb volt mint most. Heteken keresztül esett az eső, a vá­ros előtti nagy rét pocso­lyává változott. Azon gá­zoltunk keresztül. Sokan ott maradtak az ezredből, örökre... Tudom, hogy most nem szabad semmit sem kérdez­nem, a gondolatai azoké a volt ezredtársaké, akik a Tisza-parti füzesekben fe­jezték be... — Ez itt a főtér, erre em­lékszem. Itt egy kis ház volt — mutat a Kossuth téri bérházra. — Pihentem abban az alacsony, apróab­lakos házban. Valami játék­üzlet-féle lehetett benne, ott dőltünk le az összetört hintalovak, meg a mackók között. — Ki-ki maga mellé telt egy játékot, mintha igaz se volna, hogy reggel utcai harcba megyünk. — Mindenki a gyerekére gondolt, elővették a fény­képeket. nézték, nézték... — Amikor felszabadult a A kapitány város, még jó két hétig itt laktam a Tisza Szállóban. Arra is rögtön ráismertem, annál is inkább, mert na­gyon kedves barátságot kö­töttem itt Illés Bélával. Ké­sőbb, már a következő év­ben:. az Új Szó szereksztősé- gében együtt dolgoztunk. Azóta nem láttam, de most Szolnokról egyenesen hoz­zá utazom. Meg akarom ke­resni Ék Sándort is, akihez szintén frontbarátság fűz. Barátság? Ugyan hányán ismernék fel a szolnokiak közül az egykori gárdaka­pitányt? Vajon hány szol­nokinak volt kedves Volo- gyája? — Emlékszem néhány it­teni emberre. De a neveket már nem tudom, sokfelé jártam, — Szolnokról Abonyon és Cegléden keresztül Buda­pest alá mentünk. Sokáig állt a front, de aztán sike­rült bejutnunk a városba. Nekem az Andrássy út és környéke jutott, ott harcol­tam, jónéhány napig. Ami­kor elcsitult egy kicsit az ütközet, megkerestem Ko­dály Zoltánt. Sajnálom, hogy már nem él. Egy este a villájában vendégesked­tem. — frontlakoma volt, szárított hal, fekete kenyér és zongoráztunk —, onnan mentem bevetésre. Sose fe­lejtem el, aznap a Parla­mentet szabadítottuk fel. Aztán visszavezényeltek Szolnokra. A Marx parki óvoda előtt megáll. Gyerekek síkon ga- nak ki a kapun. Mosolyog. — Eszembe jutott ez a rész is — int a parkra —, itt voltak a légelhárító üte­geink. A vashíd helyén meg egy fahídat vertünk á Ti­szán, azon át mentem Deb­recenbe; az ideiglenes ma­gyar kormány munkáját kellett segítenem. Bejártam az akkor már felszabadított országrészeket, majdnem olyan nehéz volt ez a mun­ka is, mint a frontszolgálat. A közigazgatás, az élelme­zés megszervezése a legna­gyobb gond volt akkoriban. Volt mit csinálni. A Tisza Szállóhoz érünk, mintha csak kitalálná a gondolataimat; s most? — Taskentben élek, az Üzbég Szocialista Köztár­saság tudományos ismeret- terjesztő társulatának va­gyok az igazgatóhelyettese. Meg az akadémián is dol­gozom. sok munkám van, rengeteg mindent meg aka­rok írni, utóvégre történész vagyok és most olyan kor­ban élünk, amikor sok: dol­guk van a történészeknek. Kezet nyújt, mosolyog. Indul Budapestre, várják a régi barátai: — Jó egészséget a szolno­kiaknak. Szép lett azóta a városuk, örülök, hogy itt járhattam, — tiszai — Koktél a szerelem almájából“ Zöldségkertésze­teink 15—20 főbb növénye közül megyénkben a paradicsom a „sztár”, — ezt termeljüK a leg­nagyobb terüle­ten, ezt fogyaszt­juk legtöbbféle formában. „Kar­rierje” in olyun gyorsan ívelt fel, mint általában a sztároké bár ez a gyorsaság csak, évszázadok múlá­sával mérhető. Mai kertészeti növényeink leg­többje már ré­gen ismert és ked­velt volt, amikor — háromszázé gy- nehány évvel ez­előtt — a paradi­csom első hazai leírását keltez­ték. Eav Heindel nevű pozsonyi kerttulajdonos ka. talógusa említi először. mégpe­dig „Poma amo- ris”, vagyis „sze­relem almája” né­ven. így nevezték Olaszországban is. ahonnan — való­színűleg Bécsen keresztül — hoz­zánk eljutott. Hosszú ideia csak a főúri kertek ér­dekességszómba menő dísznövénye volt. nem csupán nálunk, hanem külföldön is, — fogyasztásáról, el­készítési módjá­ról Franciaor­szágban is csak a XVjII. század vé­gén írnak elő­ször. Ehhez ké­pest nem is kés­tünk sokat; Ve­szelszki Antal bo. tanikus 1798-ban már arról ír, hogy a házikertekben — bár méa csak szórványosan — étkezési célokra termesztik. Most a magyar paradicsom évi kereskedelmi for­galma” megha­ladja a 200 000 tonnát. Ennek 70—15 százaléka frissen külföldre kerül, további te- kir.télyes részét pedia konzerv- ként exportáljuk. Nő a hazai fo­gyasztás is és bő­vül fogyasztási módjának válasz­téka- a nyers, „natúr” paradi­csom és n püré, a saláta és az étel­ízesítő mellett újabban kokté­loknak, turmix- italoknak is ked­velt alapanyaga. S nagy népszerűsé­gét nem a múló divatnak, hanem újabban felfede­zett biológiai ér­tékének köszön­heti. Tíz deka pa­radicsom. már fe­dezi a napi C-vi- tamin szükséglet felét, s bőségesen tartalmaz A-pro- vitamint és más vitaminokat, fon­tos savakat és ás­ványi anyagokat. A paradicsomnak 3—4 százaléka cu­kor, 1 százaléka fehérje és 0,1 szá­zaléka — zsír. Szolnok megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista F orradalomban 4. Márki Gábor, — miután több társával együtt át­szökött Scsetinkin parti­zánjaihoz, — lovas parti­zán felderítőként tevé­kenykedett. Nemsokára egységük is katonai alaku­lattá szerveződött. Ettől kezdve a 9. reguláris Vörös Ezredben szolgált. Az ir- kutszki vasútvonal védel­mét látták e’. Innét kato­nai iskolára vezényelték, az iskoláról pedig az I. Vörös Lovashadsereghez került, amelynek pa­rancsnoka Bugyonnij volt De voltak űsapajev sere­gében is Szolnok megyei­ek. Egy idős. szelevényi ve-, terán — ki 1915. március 20-án került orosz fogság­ba —, egy Volga mellett* kis faluban, elmondása sze­rint Gyerejnafkán dolgo­zott kihelyezett fogolyként Itt értesült róla, hogy so­roznak a Vörös Hadsereg­be. A 4. Vörös Hadsereg 25-ös ezredébe állt be. Visszaemlékezésében el­mondja: ez az alakulat is Csapajev parancsnoksága alá tartozott. Több ütkö­zetben vett részt. Többször megsebesült. Egyszer ki­lőtték a lovat alóla, neki pedig három bordája tört. el. Kórházba szállították. De nem tudott 18 napnál tovább maradni... Nyiko-' lajszkban újra jelentke­zett szolgálattételre. Egy alkalommal a vérengző el­lenforradalmár kozákok ke­zébe került. Megkínozták, börtönbe vetették. S — elmékezete szerint — 1919. január 22-én s'bérűit a kozákok fogságából meg­szöknie. Kiss Lajos pedig — mint a Kossuth Kiadó által 1957-ben megjelentetett dokumentum és visszaem- lékezésgyűjteménvben sze­replő írásában elmondja — Kunmadarason született Tizenhármán voltak test­vérek. Fiatalon Budapestre került gépkocsiszerelő-ta- noncnak. Innét is vonult be s orosz fogságba esett Moszkvában egy repülőgép­szerelő gyárban dolgozott. Huszonkét magyar hadifo­goly volt itt, együtt jeleni keztele a szovjethatalom vé­delmére. ,.A Vörös Hadse­reg vezetői közül barátság fűzött Frunze elvtárshoz akinek nagyon sokat kö­szönhetek” — emlékszik vissza. Kiss Lajos hosszabb ideig Frunze elvtárs köz­vetlen közelében dolgozott, mint a Frunze vezetése alatt álló dandár politikai tisztje. Varga Jenő nem volt Szolnok megyei születésű. Rábasömlyén,' Vas megyé­ben 1895. december 21-én látta meg a napvilágot, de Szolnokon dolgozott hosz- szú éveken át. Sokan is­merték Varga elvtársat, a kőolajipari vállalat mun­kásellátás-vezető j ét. írásos visszaemlékezésé­ben — melyet az MSZMP Szolnok megyei Bizottsá­gának Archívuma őriz, — így idézi fel Varga Jenő a harcok emlékeit; „Krasz- nojarszk városban vettem részt a Kolcsak fehérgár­dista kormány elleni felke­lésben. Ezerkilencszáz- húszban, mint vöröskatona szolgáltam az Első Nem­zetközi Ezredben. Mi kí­sértük az aranyvonatot Krasznojarszktól Kazanyig Itt állambiztonsági teen­dőket láttunk el (objektu­mok őrlése kat^”'i sze­relvények lengyel frontra való kísérése stb.). Ezer- kilencszázhúsz júliusában elvezényeltek Moszkvába vörös-parancsnoki iskolára. Hamarosan megalakították az Első Keleti Dandárt, mely Baku városba lett ve­zényelve és biztosítani kel­lett Baku város lakosságá­nak nyugalmát. Ezerkilenc- százhuszonegy tavaszán a grúz mensevikek elleni fronton voltunk Tiflisz el­foglalásáig. 1921 nyarán Lc- ningrádba (Pétervár) let­tünk vezényelve, ahol 1922 novemberében elvégeztem a felsőbb parancsnoki isko­lát. — az iskola elvégzése után kikerültem az orosz csapatokhoz (a 13. dagesz- táni hadosztály 38. ezredé­hez) a Kaukázusba. a Da- gesztáni Köztársaságba, Bujnoksz városba; 1923. január 1-töl 1924 nyaráig n csecsenc banditák ellen harcoltam.” A csecseneek elleni harc után vezényelték Vladikav- kázba. Mindvégig fegyveres szolgálatot teljesített az in­tervenciós harcok idején, 1928 november végén sze­relt le Varga elvtárs. Le- íingrádba költözött. A má­sodik világháború alatt a németek által körülzárt Leningrádban osztagpa­rancsnok. Magyai-országra 1947 februárjában, tért ha­za, Sokáig élt Szolnokon, is van eltemetve. Dr, Császtvai István 'Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents