Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-11 / 240. szám

1967. október U. SZOLNOK MEGYEI NSPLAI* s A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Ismerkedjünk az ú| lürvényekkel (A földtörvény) A szövetkezeti föld: szoeialista tulajdonforma II. Kedves Olvasóink ! Mint legutóbbi szerkesztőségi postánkban ígértük, bemutatjuk önöknek munkatársainkat. A gazdaság­politikai rovattal kezdjük. A rovat elnevezésében, ösz- szetételében egyaránt új. Ez év elején — az új gazda­sági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos feladataink felismerése nyomán — született a gazdaságpolitikai rovat. Magában foglalja a korábbi ipari és mezőgaz­dasági rovatot, valamint a kereskedelemmel foglalkozó munkatársunkat — aki korábban a belpolitikai rovat­hoz tartozott. Az egyesítést és a vele járó profilváltozást indo­kolja az a megnövekedett feladat, amely a párt és a kormány gazdaságpolitikai célkitűzéseiből, a gazda­sági reform megvalósításából szerkesztőségünkre há­rul. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az új rovat mind jobban megfeflel az olvasók igényeinek, cikkeik sokat segítenek a gazdaságpolitikai kérdések magyarázásával, a termelést, a kereskedelmet és a fogyasztási illető javaslataikkal, bírálataikkal. A gazdaságpolitikai rovat vezetője M áth é László, a szerkesztő bizottság tagja, a párt régi harcosa. Nagy tapasztalaid újságíró, aki — korábban a Békés, majd a Veszprém megyei lapnál töltött be vezető munkakört — hetedik éve dolgozik szerkesztő­ségünkben. Ügy olvasói, mint szerkesztőségi munka­társai alaposságát és tárgyilagos állásfoglalásait becsü­lik nagyra. Helyettese, Borsi Eszter több mint tizenöt éve, lapunknál kezdte újságírói pályafutását. Cikkeiben főként a gazdasági élet különböző terüle­tein működő párt- és társadalmi szervezetek munká­jával foglalkozik. Az ipari üzemek „gazdája” F áb ián Péter, aki öt évvel ezelőtt Jeezdte szerkesztőségünk­ben újságírói pályafutását. B o r zá k Lajos — akit érzelemgazdag, színestollú újságírónak ismerhettek, meg olvasóink —■ egykori diáklevelezőnk, főbb mint egy évtizede dolgozik a szerkesztőségben. A mezőgaz­dasági terület gazdája. A rovat és a szerkesztőség leg­fiatalabb munkatársa P etr e s Sándor, fiatal köz­gazdász. Legközelebb ideológiai és kulturális rovatunkat mutatjuk be. Olvasóink írják A nagy október jegyében A kunszentmártoni járási párt-vb megállapította, hogy a járás minden mezőgaz­dasági, ipari, közlekedési és kereskedelmi egységében lelkesen készülnek a nagy október méltó megünneplé­sére. A szocialista brigád cí­mért 1966-ban 86 kollek­tíva versenyzett a járás­ban. Ez a szám a jubileum tiszteletére 127-re emelke­dett. Különösen örvende­tes a fejlődés a tsz-ekben. A tavaly versenyző 14 tsz- brigádhoz az idén újabb 16 csatlakozott. A különféle termelési ágakban pedig — a hagyományos forma ke­retében — 1491 tsz-tag küzd a jobb eredményekért. Több közös gazdaságban „tiszte­letverseny” bontakozott ki, amely főleg minőségi áruk előállítására, az export-ter­mékek mennyiségének nö­velésére irányul. .Sok helyen olyan válla­lásokkal egészítették ki az éves felajánlásokat, ame­lyek a szovjet—magyar ba­rátság elmélyítését, a szov­jet nép forradalmi harcá­nak és életének megisme­rését cé1 ózzák. Baronies Ernőné Kunszentmárton Ismerkedés barátainkkal Október 7-én üzbég—magyar baráti találkozó, va­lamint honvédelmi nap volt községünkben. A vendé­geket a község tanácsi- és tömegszervezeti vezetői fo­gadták, valamint az úttörők — virággal. Megnézték a tsz új szőlőtelepítését és a tanyaközpontot. A művelődési otthonban értékes előadást hallhat­tunk az üzbégek életéről, munkásságáról, terveiről. Ezen ünnepség után a szovjet alakulatok együttesének műsora következett. Táncaikkal, dalaikkal sok tapsot kaptak. Sor került magyar katonák és sorköteles fiata­lok találkozójára is. A napot bál zárta, ahol zenét fel­váltva szogáltattak szovjet és magyar katonák. A könyvtárban kiállítást rendeztünk szovjet mű­vekből és képes beszámoló* az üzbének életéről. Wandrák Anna Pusztamonostor Aranydiplomások köszöneté Soha nem felejtjük el azt a kedves ünnepséget, am;t a kunszentmártoni járási tanács vb művelődésügyi osztálya és a pedagógus szakszervezet járási bizott­sága rendezett a tisztele­tünkre abból az alkalom­ból. hogy öten arany, Ba­rabás Irén nyugdíjas taní­tónő pedig gyémánt okle­velet kapott. Sokáig emlé­kezünk Ferenczi László mű­velődésügyi osztályvezető szavaira. Az ünnepségre eljött egy­kori tanítványom. Berta László is a járási pártbi­zottságtól. Elbeszélgettünk a régi időkről. Kereste kö­zöttünk Érparti Mariska ta­nítónőt, aki a betűvetésre tanítptta őt. Az úttörők vi­rággal kedveskedtek ne­künk. s köszönték meg fá­radozásunkat, hogy szülei­ket, nagyszüleiket tanítot­tuk, oktattuk. A pedagógus szakszerve­zet járási bizottsága az ün­nepség után megvendégelt bennünket. Visszapillantot­tunk a megtett útra, az ál­dozatvállalásra, a hivatás- szeretettel végzett nevelő' munkára. Szívesen kezde­nénk elölről. Szívből köszönjük a meg­emlékezést. özv. Gyenes Jőzsefné aranydiplomás tanárnő A Néplap előfizetője voltam Három kicsi gyermekem van. A velük kapcsolatos ff»nd, a napi nyolc órai munka, valamint a háztartás nagyon kifárasztott. Egy hónap illetmény nélküli sza­badságot kértem munkahelyemen, a Tisza Cipőgyárban. Mindezt azért írom meg, hogy tulajdonképpeni pana­szom érthetőbbé váljon. Három újságra fizetünk elő több éve — köztük a Néplapra is. Nem szégyen, inkább kellemetlen, hogy amikor szeptember 28-án jött a postás az előfizetési díjért, nem volt 30 forintom sem. A férjem 29-én kap fizetést. Ö este 6 óra körül tér csak haza. Tudtam ezt, s ezért arra kértem a postást: most az egyszer legyen elnézéssel, lássa be, nem dolgoztam ebben a hónapban. Ígértem: 30-án beviszem a postára az elő­fizetési díjat. A férjem ment is 30-án délelőtt a pénz­zel, de a postás azt mondta: majd a feleségével elin­tézem. Műszak után magam siettem a postára. A hi­vatal főnöke közölte: a postás lemondta az újságokat. Tudom, a postásoknak elég gondjuk-bajuk van a sokféle újsággal. Mégis rosszul esett ez az elintézési mód, ugyanis még nem fordult elő velem, hogy nem tudtam időben fizetni. Bizony, hiányzik naponta a Szolnok megyei Nép­lap. hetente a Nők Lapja és a rádióújság. Azon meg módfelett csodálkozom, hogy éppen most, a lap nem­rég indított szervezési kampánya idején egy nap késés miatt töröltek az előfizetők névsorából. Ifjú Korom Ferencné Martfű, Téglagyár önökhöz fordulok pana­szommal. mert a községben — láthatóan — tehetetle­nek az illetékesek. Sokan vagyunk tsz-tagok, akik a közösben becsülettel helyt- állunk. Tudjuk; úgy ka­punk zárszámadáskor, aho­gyan dolgozunk. Emellett igyekszünk a háztáji földön és a zártkertben is megter­melni. amit lehet. A gyümölcsből, zöldség­féléből, burgonyából piacra vinnénk a felesleget. Csak­hogy erre nem igen kerül sor. A községben ugyanis nagyon elszaporodott a me­zei lopás. .Vannak, akik egész nap csak henyélnek, nyújtóznak. A munkából csupán az „aratást” vál­lalják. Leszedik előlünk fá­radságunk gyümölcsét — mindenféle termést, amihez hozzájuthatnak. Mit csinál­junk? Őrizzük terményein­ket. emiatt maradiunk el a közös munkától. vagy mondjunk le a magunk ter­melte javakról? Sürgősen tenniük kellene valamit az illetékeseknek Nem kellene tétlenül néz­niük az ingyenélők. naplo- pók garázdálkodását. Petőfi Tsz tagjai Tiszabő Tűrhetetlen lesz lassan a helyzet a Verseghy út 7. szám alatt, a barakk-épü­letekben. Sok itt a foglal­kozásnélküli lakó. Ráérnek, így a nap minden idősza­kában kupacokban ülve ta­lálhatók — verik a kártyát. Természetesen pénzre. Ahol egyik fél nyer — a másik veszít. Utána veszekedés, nyomdafestéket nem tűrő szavak sorozdta követke­zik. Késő bánat• oda a napi kenyér ára. éhes marad a család, a rendőrséa sokszor tartott már itt ellenőrzést. De mire ők a kék autóval ide érnek — csend és rend honol mindenütt. Az„ügye­let” leadja a „drótot”. Sajnálom az itt lakó be­csületes szülőket — köztük magamat is —, akik sze­retnének szorgos, dolgos gyermekeket nevelni. Olya­nokat, akik a szocialista társadalom hasznára vál­nak mjd és nem terhére. Így hiába magyarázom én a fiamnak; ahhoz, hogy megéljünk, dolgoznunk kell. Nevetve vágott vissza a mi­nap is. „Ne mondd már, anyu, az is megél, aki egész nav kártyázik.” Nincs ez ellen orvosság? Egy barakklakó Szolnok A földtörvény alap­vető célja, hogy a földtu­lajdon és földhasználat egységének megteremtésé­vel fokozatosan kialakul­jon a termelőszövetkezeti földtulajdon, vagyis a kö­zös gazdaságok a földek nagyobb részének ne csak használói, hanem egyúttal tulajdonosai is legyenek. Intézkedik a törvény ar­ról is, hogy a termelőszö­vetkezetek a használatuk­ban lévő földet akkor is sajátjukként használhatják, ha a földnek nem tulaj­donosai, vagy ha a föld nem a tagok tulajdona. — Ilyen értelemben a terme­lőszövetkezet köteles telje­síteni mindazokat a felada­tokat, amelyeket a jogsza­bályok a földtulajdonosra és a földhasználóra megál­lapítanak. Ezzel az intéz­kedéssel végeredményben tovább szilárdul hazánk­ban a termőföld védelme. Hiszen teljesen nyilvánva­ló, hogy a termelőszövet­kezeteket a tulajdonosi vi­szony nemcsak egyszerűen kötelezi, hanem érdekeltté is teszi abban, hogy min­den földet a lehető legcé - szerűbben és a jó gazda gondosságával használja­nak. Fontos törekvése a tör­vénynek, hogy pontosan meghatározza a szövetke­zeti földtulajdon lényegét és szabályozza e földtu­lajdonnal kapcsolatos jogi eljárásokat. Így például alapvető társadalmi és gaz­dasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a föld tulajdo­nosa és használója azonos szövetkezet, illetve személy legyen. Ezért a rendezés során fokozatosan meg­szűnnek az olyan esetek, amikor egy-egy szövetke­zeti gazdaság földjét egy más szövetkezet használja és a tsz tagok földjei is abba a szövetkezetbe ke­rülnek, amelynek ténylege­sen tagjai. Természetes, hogy ez a rendezés is hosz- szabb folyamat és a kölcsö­nös érdekek figyelembevé­telével — a törvény előírá­sainak megfelelően — a termelőszövetkezetek egy­más közötti kölcsönös meg­állapodással bonyolítják le a rendezést. Az illetékesek intézkedtek Maradt minden a régiben Lapunk 1967. október 4-i számában Kukri Jőzsefné szolnoki olvasónk panaszát közöltük — „A fürdőszoba falán folyik a szennyvíz” címmel. Néhány nappal ez után — jó hírt remélve — örömmel vettük kézbe a Szolnoki Ingatlankezelő Vállalat válaszát. De mit tudtunk meg a válaszból? Azt, hogy az IKV a papírok szerint va­lóban intézkedett, illetve a beruházási irodát és a ki­vitelezőt okolja a jelenleg’ helyzetért. Elismerik a vá­laszlevélben, hogy Kukri Józsefék többször panasz­kodtak, a kivitelező válla­lat szerint ki is javították a hibát, ugyanakkor a konyhában és a fürdőszo­bában a fal és födém ned­vesedése továbbra is fenn­áll. Vagyis hiába történt papíron intézkedés, maradt minden a régiben. Sőt. a kivitelező vállalat olyan ha­táridőt jelölt meg a hiba kijavítására, amilyen dá­tum nem is létezik; 1968 április 31. Tudomásunk és a naptár szerint április csak 30 napos. Reméljük, hogy 1968 áp­rilisát nem várja meg a kivitelező vállalat, annál is inkább. mert félő. hogv amíg a vitatkozás tart a beruházó, a kivitelező és az IKV között, addig a lakás teljesen tönkremegy. Ezt csak nem várják meg az il­letékesek? A törvény 14. parag­rafusa arról intézkedik, hogy a termelőszövetkezet a föld használati jogát tag­jai részére háztáji földnek és lakóházépítésre, alkal­mazottai részére pedig il­letményföld céljára ingye­nesen átengedheti. A tör­vénynek ez a rendelkezés? — az ugyancsak most meg­SZEGEM TÓM! Gondolom, férj ő, családapa. Névrokonom. Nem ismerem. Ki tudja miért, Szolnokról Budapestre kel­lett utaznia. Talán két-három napra, vagy egy hétre — hivatalos kiküldetésbe. A búcsúzás érzékeny pilla­natában a kis Tóninak lendkerekes autót ígért napi­díjából ('), Évinek a Shakespeare-meséket. Anyukának — ha telik a pénzből — esetleg egy szép pár harisnyát. De egy képeslapot feltétlenül. Apuka haza is jöhetett már. Mit hozott övéinek? Nem tudom. — „Még egy vacak képeslapot sem írtál! Fene jól érezhetted magad a fővárosban, hogy eszedbe sem jutottunk!” — hallom „lelki füleimmel” a feleség 1 szemrehányását. Tóni esküdözik égre-földre, hogy írt, ha jól emlékszik... de igen... egészen biztos. A Má­tyás templom volt a képen... Magam is tanúsíthatom: istenuccse irt a Tóni. Még a múlt héten. Talán érkezése napján mindjárt. A képeslapot a postaládánkban találtam. Láttán először örültem, de kis forgatás után rájöttem: nem nekem szól. Visszaküldtem egy ismerősömmel, a postára. — Szombaton. A Magyar Posta gyorsasága közismert. Hétfőn már ismét meg is kaptam. Asszonyom! Tóm képeslapját most már saját ke­zűleg dobom be az önök postaládájába. Hálából, amiért I volt szíves kifizetni kéthavi villanyszámlámat. Felté­telezem ugyanis, hogy ezt tette, mert az én számlám­nak egyelőre nyoma veszett. A Tóni nevére szólót vi­szont nekem hozta a pénzbeszedő. Még nem fizettem ki. Valahogy majd csak megegyezünk. Remélem, egy­szer meg is ismerkedünk majd. Lakáscímünk azonos. Azaz, dehogy, már én is összekeverem, önök a Kos­suth téren laknak — én a Kossuth utcában. F. F.-né Szolnok alkotott termelőszövetkeze­ti törvénnyel együtt — kifejezésre juttatja a közös és háztáji gazdálkodás egy­ségét. Végeredményben rög­zíti, hogy a termelőszövet­kezetek, mint tulajdonosok a törvény keretein belül szabadon rendelkezhetnek földjeik használatával. Előfordulhatnak ' olyan etjeitek, hogy egyik-másik termelőszövetkezet a hasz­nálatában lévő földet kü­lönböző okokból — pél­dául munkaerőhiány — nem tudja megművelni. Ugyanakkor más szocia­lista szervezetnek időle­gesen szüksége lehet föld­re. Ezért a termelőszövet­kezetek lehetőséget kapnak arra. hogy földhasználati jogukat megállapodás út­ján, hatósági jóváhagyás­sal más szocialista szerve­zetnek átengedjék. Ez az intézkedés így azt szolgá­ja, hogy minden földterü­letet a népgazdasági érdé* keknek megfelelően a lehe­tő legcélszerűbben használ­janak fel. Védi a törvény a ter­melőszövetkezeti földeket) Ezért kimondja, hogy ti- »OS a termelőszövetkezet tulajdonában, vagy hasz­nálatában álló föld tulaj­donjogának, haszálatának a törvény által meg nem engedett módon, vagy cél­ra történő átruházása, il­letve átengedése. A ter­melőszövetkezeti tag a ter­melőszövetkezeti használat­ban lévő földjének tulaj­donjogát élő személyre át nem ruházhatja. Ezek az intézkedések kifejezésre juttatják, hogy a közös használatban lévő föld ál­talában nem áru. Ezért a termelőszövetkezet tula i- donában álló föld általá­nos szabály szerint nem idegeníthető ei. De figye­lembe veszi a törvény a kivételeket is. Ezért úgy intézkedik, hogy hatósági jóváhagyással más szocia­lista szervezet részére föld-eladásra is sor kerül­het. Ismeretes, hogy ipari üzemek és más nem mező- gazdasági jellegű intézmé­nyek létesítéséhez, vagy terjeszkedéséhez gyakran földre van szükség. A jö­vőben az ilyen tulajdonjo­gi átruházások nemcsak kisajátítással, hanem adás­vétellel is történhetnek. A földrendezés során ter­melőszövetkezetek tulajdo­nába kerülhetnek olyan földek is, amelyek nagy­üzemi művelésre nem al­kalmasak. A törvény mó­dot nyújt arra, hogy a ter­melőszövetkezetek ilyen földjeiket magánosoknak használatra átengedjék, vagy eladják, abban az esetben, ha azok e földeket rendeltetésszerűen megmű­velik. Lényeges intézkedése a törvénynek, hogy a ter­melőszövetkezetek tulajdo­nában. vagy .használatában lévő földeket — egyes ki­vételes esetektől eítekint- ve — nem lehet megter­helni. Az eddig keletke­zett terhek a mostani tör­vény hatálybalépésével megszűnnek. A földtörvénnyel öj tu- ’ajdonosi forma alakul ki hazánkban. Fontos eleme e törvénynek, hogy megáll a- nítja: a szövetkezeti föld­tulajdon az állami tulaj­donnal égvén rangú szocia- Msta tulajdonforma. H. L. ' (Folytatjuk.) Vényé»*­technikust keres felvételre a Tiszámén ti Vegyiművek. Ingyenélúk, naplopók

Next

/
Thumbnails
Contents