Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-11 / 240. szám
I 16Ö7. október 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A TV KÉPERNYŐIÉ ELŐTT Amit elöljáróban megállapíthatunk: egyre gyakrabban kerül sor televíziós sportközvetítésre. Ami önmagában örvendetes. — Az azonban már kevésbé kellemes, ha egy tétnélküli, edzőjellegű labdarúgó-mérkőzés közvetítése miatt le kell mondanunk egyik közkedvelt műsorunkról, a Televízió jelenti adásáról. — Azon is lehetne gondolkodni; célszerű-e felvételről sugározni azt a programot, ahol babér helyett inkább szégyen terem a ringben. Lásd az NDK—Magyarország ökölvívó mérkőzést. Az ördög (este költözik azokba, akik fogyasztanak abból a bűvös szerből, — amelyet röviden csak LSD-nek neveznek. És már potom 5 dollár elegendő. hogy valakinek több órás mámoros utazásban legyen része. Hogy akár eljusson a Mourft Everest csúcsára is, mert az LSD a kábítószerek királya. Más kábítószerre] — mondjuk marihuánával — csak homokbuckára kapaszkodhatsz, az LSD szédítő magasságokba emel. Ezt mondják az amerikai Columbia Egyetem hallgatói. Hogy közülük — saját zsebből — néhányan ilyen különös utazásra vállalkoznak, miközben megszűnnek létezni e világ számára, az még lehet magánügy. vagy az egyetem bel- ügye. Attól kezdve azonban, hogy tőkés körök alantas szándékká] intézményesen azon fáradoznak, hogy hogyan lehetne legjobban kamatoztatni hatásában a sámánok szent gombájára emlékeztető csodaszert — már korántsem magánügy. Az LSD tömeges (..bevetése” akár a világot is pokollá változtathatja. Érthető tehát, hogy a nyugati sajtó ilyen irányú közleményei felhívták magukra Geszti Pál és Gimes György figyelmét. A nagysikerű Százegyedik szenátor után most a rendelkezésükre álló dokumentumanyagból televíziós filmet kanyarítottak. Szándékuk természetéből fakad, hogy nem a Mount Everest felé repülő LSD-turistákat kívánták képernyőre vinni. A veszélyre kívánták felhívni figyelmüket; arra, ami esetleg az emberiség jobbik részét fenyegeti. Hiszen az ördögpirulák üvöltő oroszlánná tehetik az embert, de ami még veszélyesebb, megfoszthatják akaratától is és így egyéni akarat híján egyetlen vezérlő gondolat kezes báránykáivá válhatnak. Másrészt, ha számbavesz- szük,, hogy egyetlen gramm LSD 8500 dollárt hoz a konyhára, érthető a Mor- gan-ház ügyködése a különös szer közül. Nem különben a titkosszolgálaté. Ezekre az ördögi manőverekre kívántak fényt deríteni a film alkotói. A televízió jó érzékké] „előzetesként” bemutatott egy francia dokumentumfilmet amely megrázó képekben tárta fel a sámánok szent gombájának hatását. A kitűnő — eredeti felvételekben gazdag értő kommentárral kisért — film méltán kelthette fel érdeklődésünket Keleti Márton filmje iránt. Várakozásunkban némiképp csalódtunk. A kissé hosszadalmas bevezető után nehézkesen bontakozó játék következett — amiből éppen az a fajta izgalom hiányzott, amelybe a francia dokumentumfilmben belekóstoltunk. Néhány koreografált jelenet egyenesen rontotta a játék hiteles izgalmát. A játék szálai is túl sokfelé vezettek, ami még nem lett^olna baj; csakhogy nem is kapcsolódtak mindig szervesen egymáshoz. Volt a filmben sok minden: szóba került a tudós lelkiismerete; a becsületes fiatal küzdelme önmagáért, még szerelem is. Többféle. Csakhogy éppen ez a tartalmi gazdagság nem jutott elég dramaturgiai szóhoz. Igaz, a dokumentumjáték viszonylag más törvényeknek engedelmeskedik, mint mondjuk a televíziós dráma; mégis ez a sokszálú- ság, ez a lazán kapcsolt részekből álló dokumentumjáték fárasztóbbnak hatott a megengedettnél. — Pedig Keleti Márton a tőle megszokott biztonsággal és rugalmas nagyvonalúsággal használta ki az általa jól ismert televíziós lehetőségeket. A szerzőpámak nem sikerült megismételnie a bravúros Százegyedik szenátor sikerét; sport nyelven úgy mondanánk, volt jobb; ennek ellenére elgondolkoztató játéknak bizonyult végül is Az ördög teste. Körkép _Űj műsorruhát öltött magára a havonta egy alkalommal jelentkező kulturális magazin. A ruha, ez az új is szűknek bizonyult. — Már az első alkalommal is. A műsor vezetőjének, Fekete Sándornak bevallása szerint is a körképet nem befejezték, csak abbahagyták. A gazdag anyagot változatos formában igyekezett tálalni a Körkép. Találhattunk benne filmriportot (a Szigligeti alkotóházban), Mérlegképes könyvelői vizsgával és nagy gyakorlattal rendelkező munkaerőt főkönyvelői munkakörbe keres szolnoki vállalat ▼ Jelentkezés: írásban, a kiadóba kérjük. „Szakember” jeligére. . / kritikusi dialógot (Mátray Betegh—Nagy Péter), színes köszöntőt (Dayka Margit), montázst az új filmekről és érdekes ismertetőt egy most megjelent Gyurkó-könyv- ről. Még balkezes zongoraművet is hallhattunk. Ami jó volt: határozott törekvés a mondanivaló vizuális kifejezésére. Ami kevésbé illett a Körképbe: egy-két érdektelen riport és a műsorvezető mesterkélten közvetlen előadásmódja. V. M. KIEMELT BUDAPESTI MUNKÁRA, KIEMELT BÉRREL keresünk kőműveseket, — férfi és női segédmunkásokat, ácsokat, asztalosokat és , villanyszerelőket — azonnal) belépésre. Kőműves és férfi segédmunkások részére szállást biztosítunk. Jelentkezés: Április 4. Ktsz Budapest Vili., Auróra u- 83. SNIERJÚ KÖZBEN GORKA GÉZÁVAL íme egy a legelsők közül — egyik első művét mutatja Gorka Géza Lévai Zsígmondnak, a mezőtúri városi tanács vb elnökének (Foto: Nagy Zsolt) Mezőtúr, 1967. október 8. A város történetírói, és talán már vannak is ilyenek minden bizonnyal megemlékeznek majd erről a napról. a múzeummá átalakított műemlék zsinagóga avatásáról. És krónikájukba az is belekerül, hogy ekkor nyitották meg a mezőtúri múzeum falai között a városból elszármazott képzőművészek kiállítását. Nem tudom, hogy a hajdani templomban milyen kultikus szerepet játszotta bejáratnál levő kis helyiség, most a kiállítás megnyitóján mindenesetre ez a viszonylag legnyugalmasabb pont közelben és távolban, a legalkalmasabb hely egy rádióinterjú elkészitéséhez is. az interjú alany Gorka Géza Kossuth-díjas ke- rámikus művész mosolyogva válaszol a rádióriporter kollega kérdéseire. — Én ugyan nem Mezőtúron születtem, de itt diá- koskodtam. Hogy pontosan klasszifikáljam magam, üt voltam elégséges tanuló, jó futballista, jeles verekedő és a szép lányok asszonyok kitűnő tisztelője. Itt ismerkedtem meg az agyaggal is. Badár Balázs műhelyében. Az első munkáim egyikét a kiállításon be is mutatják. — Mik a további tervei, programja? — kérdezi a rádiós kollega. — Sok helyen a világban van jelenleg is kiállításom, most a visegrádi Salamon toronyba készítek egy gyűjteményes jellegű kiállítást. Én a Duna-kanyarhoz tartozom, ezért gondoltak arra, hogy Visegrádon rendeznek egy nagyobb szabású bemutatót munkáimból, amelyik jövőre, tavasztól őszig lenne nVüva a Salamon toronyban. Az interjú itt véget ér. A- kollega megköszöni Gorka Géza közreműködését és mikrofonjával „véleményvadászatra” indul a kiállítás közönsége közé. Mi még itt maradunk egy időre. a nyugalom e „szigetén”. beszélgetünk. — A művész úr nyilatkozataiban többször elmondta már, hogy az első művészi impressziókat itt Mezőtúron, Badár Balázs műhelyében kapta. — Nem szeretek nyilatkozni, egyszer még régebben meg is jártam vele. Az egyik nyilatkozatomban azt mondtam hogy én híve vagyok az absztrakciónak. Rám támadtak ezért, mondván, hogy én a nyugati művészetet propagálom. — De hisz az absztrakció minden művészet őseleme. — Szerencsére én ezt már akkor is tudtam, így nem nagyon törődtem a kifogásokkal. Ami . pedig Badár Balázst illeti, tőle sokkal többet tanultam, mint a tanáraimtól. A művészi és emberi magatartásban egyaránt. Eredeti parasztember volt az öreg. Egyszer azt mondta, akár a jóisten, olyan árván gyúrom én is a rögöt. És munka intenzitásáról példát vehetnek a fiatalok is: még mindig lapos a „mejje” — mondta és négy szer-ötször felment a korongra az agyaggal, ha egy korsó korongolása közben nem tetszett neki, amit csinált. Tizenkilenc után, amikor megjelentek az „Ébredő magyarok”, egyszer megkérdeztem tőle: hát, Balázs bácsi maga milyen párton van? Azt mondja, a múltkor is itt voltak nálam „ébredő magyarok”, s mondták, hogy álljak a pártjukra. Mondtam nekik, én munkapárti maradok. már világéletemben. ébredő magyar csak reggel öt órakor vagyok, de akkor mindig pontosan. — Lehet, hogy merész következtetés, de azt hiszem, igaz. Valahol mélyen, gyökereiben az ön művészi alkotófolyamata rokon a népi absztrakcióval, stilizáltsággal. Az alkotások formáját, díszítését illetően egyaránt. — Igen, örülök, hogy ezt mondja. 1940 körül egyik kiállításomon az akkori kultuszminiszter belém kötött: mondja meg, hogy ebben mi a magyar — bökött az egyik kiállított művemre. Az, kegyelmes uram, hogy én csináltam. Erre mérgesen otthagyott. Véleményem szerint nem az a lényeg, miben hasonlítunk más nációk művészetéhez, hanem hogy mi az a különbség. amelyik megkülönbözteti minden más nép alkotásaitól. A kis szobába barátok, ismerősök, gratulálok hada lép, és ez a sziget is beleolvad a kiállítások megnyitása utáni általános hangulatba. A beszélgetések, gratulációk közül egy momentum ragadja meg a figyelmemet: lányával, Gorka Líviával együtt megrendezett szolnoki kiállítás lehetősége. Ügy hiszem, valamennyien örülnénk annak, ha ez a lehetőség hamarosan valóra is válna. Rideg Gábor Minta kollektív szerződés A Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár vezetői a vállalat szakszervezeti bizottságával együttműködve a könnyűiparban elsőként készítették el a „minta kollektív szerződést”. Amelyek első részben a szakszervezet jogait, majd a munkaviszonyra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Messzemenően figyelembe veszi a helyi körülményeket a próbaidő és a felmondás idejének meghatározásánál. A vállalatnál általában 30 napos próbaidő lesz érvényben, kivéve a segéd- és betanított munkakörben dolgozókat, akiknél ez 2i nap. A kollektív szerződés megjelöli, kik kaphatnak jutalomszabadságot. s hogyan vehető ki az alapszabadság. Meghatározza, milyen munkakörben foglalkoztathatók a nők. A bérezés, jutalmazás, a szociális juttatások, többek között a kedvezményes üzemi étkeztetés, üdültetés, szintén egy-egy fejezetét alkotják a kollektív szerződésnek. A Könnyűipari Minisztérium közgazdasági főosztálya a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár kollektív szerződéstervezetét, mint a többi vállalat számára mintául szolgáló okmányt körlevél kíséretében — valamennyi könnyűipari vállalatnak elküldte. Ezzel kívánja megkönnyíteni számukra saját kollektív szerződésük kidolgozását. Szolnok megyei internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban ^Világot megváltó szabadság* II. I A z Oroszországi Szo- ciáldemokrata Munkáspárt már 1915 februárjában feladatként jelölte meg a frontokon egymással szembeállított, felfegyverzett munkások és parasztok lövészárok-barátko- zását. „Elő keli segíteni — szól az OSZDMP külföldi szekciójának 1915. évi berni határozata — a hadviselő nemzetek katonáinak barátkozását a W- vészárkokban és általában a hadszíntereken.” Pártunknak és a magyar munkásmozgalomnak egyik idős, tekintélyes, ma hetvenegy esztendős. tö- 1 rökszentmiklósi ! születésű harcosa például így emlékezik erről; „E zerkilevcszáztizenhat húsvét napján az orosz és a magyar katonák a két rajvonal között 1 ünnepélyt rendeztek. az 1 oroszok vodkát, mi pedig cigarettát vittünk és kínáltuk egymást. Emlékezetemben él hogy a közelemben levő orosz katono ízt kérdezte tőlem; ismerem öt? Én azt válaszoltam, hogy soha uem láttam, nem ismerem, ö erre azt mondta, hát akkor miért harcolok ellenük... Ezektől az oroszoktól hallottam azt is, hogy a mi ellenségeink nem itt vannak, hanem odahaza, tehát az ellenséget mi Budapesten keressük. Ennek a rövid barátkozásnak azután az ágyú és a srapneltűz vetett véget.’’ E fraternizálás a követ- kezg esztendőben azután. 1917-ben már általánossá vált. Tóth Mihály például 1957-ben egy, a KISZ jászberényi járási bizottsága által rendezett idős és ifjú kommunisták találkozóján így idézte fel ennek emlékét: „A front elcsendesedett. Talán fegyverszü- nei lesz, gondoltuk. De valami történt, ez bizonyos Akkor hallottuk, hogy Pé- terváron forradalom volt . Oroszországot mi eddig úgy ismertük, mint a nagyhercegek országát, ahol a nép semmit sem számít... Most már utóbb egy szigeten találkoztunk az orqsz katonákkal. Ügy is hívtuk ezt a szigetet; tornázó sziget, itt hallottunk először a Téli palota elfoglalásáról is. Meg arról, hogy megalakult a világon az első munkáskormány Vljanov vezetésével. Egymás között a fedezékben beszélgettünk. Ugyan mi történik otthon? Lesz-e otthon is valami? Mi meg itt döglünk a lövészárkokban... Csakhamar így alakulatunk is a 202-es Hegyi Dandár megbízhatatlanná vált. Átirányítottak bennünket az orosz frontról az olaszokhoz. Űjabb és újabb átirányított alakulatok kerültek itt is közelünkbe. Ök még több hírt hoztak Oroszországból. Igx) aztán a mi alakulatunk is fellázadt... Oroszmódra bizalmit választottunk, parancsnokainkat lefegyvereztük, elindultunk hazafelé Útközben hallottuk, hogy a pécsi 6-ik honvédgyalogez- Tejl is fellázadt, nem mentek ki a frontra... Huszonhárom—huszonnégy éve» voltam. Nagyon hatottak rám az agitátorok beszédei Az őszirózsás forradalom után tértem haza... Kerestem a Kommunista Pártot Az Aréna úton volt egy párthelyiség, 1918 késő őszén ott léptem be a pártba. A 83?-es tagsági könyvet kaptam. Megbíztak, tájékozódjak Jászberényben, s kezdjem az új párt szervezetének megalakítását előkészíteni... Rövidesen még három másik elvtársat bízott meg a pártközpont... Strabák Istvánt, Patzauer Gábort és Lányai Gézát. Ketten közülük úgy tudom, hasonlóan Oroszországban jártak, hadifogságból tértek haza.” Egy idős, internacionalista harcos Jánoshidán így emlékezett vissza az 1917- es esztendő eseményeire: „Ezerkilencszáztizenhat- ban vonultam be, az orosz frontra kerültem. Húsz esztendős voltam akkor • éppen. Még ezen a nyáron Bruszilov seregei áttörték a frontot. Nagy visszavonulás kezdődött, de én nem jutottam haza. Megsebesültén fogságba estem. Ezer- kilencszáztizenhétben az Azovi-tenger mellett voltam Akaterin (Aktarszka) városkában. Kisebbfajta hajókikötő volt ez akkor, itt dolgoztunk magvar hadifoglyok. Voltunk vagy kétszázan. S aztán jött február. A mi naptárunk szerint már akkor márciusra járt, úgy emlékszem az idő. Két hajó futott be a kikötőbe. A matrózok hozták a hírt; megbukott a cári kormány! Vége lesz a háborúnak nemsokára. Mehet mivrtefnV-i haza.” (Folytatjuk.) Dr, Császtvai Istvá» \ (