Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-05 / 235. szám
iWf. október 5, SZOLNOK MEGYEI NÍPLAí* 5 Olvasás és olvasói igényesség Múltkoriban az egyik város vb anyagában a művelődési ház és a könyvtár vezetője által aláírt jelentés elégedetten adott számot arról, hogy a városka lakóinak érdeklődése észrevehetően a mai magyar irodalom felé irányul. Ezt azzal demonstrálták, hogy a klasszikusok helyett egyre inkább Ber- kesi András, Szilvási Lajos regényeit hordják ki a könyvtárból. Mindezt ők úgy tartják számon, mint az olvasói ízlés és érdeklődés fejlődésének kétségtelenül pozitív jelét. Bizonyos, hogy a könnyű műfaj iránt az olvasóknak igen széles rétegei érdeklődnek; az is bizonyos, hogy e műfajon belül is végbement valami fejlődés. Borkesi, Szilvási és mások írásai nem azonosíthatók vita nélkül az egykori pengős-regényekkel. Megváltoztak a korszak igényei, s ezzel együtt a szerkesztésben, a stílusban és egyéb jegyekben igényesebb lett a műfaj is — a maga funkciójában és a maga korlátái között. Ám: nem kell magyarázni, hogy az olyan regény, melynek természetes közege nem a valóság, hanem éppenséggel az, ami a valóságtól idegen. sohasem hordozhat valódi politikai tartalmat. Az ilyen regény még nem alkotás és éppenséggel nem mai alkotás. A maiság sokkal komolyabb kritérium, sem minthogy bagatelizálni lehetne. A cselekmény-bonyolítás felületi feszültségeivel nem lehet ábrázolni a változó időben élő ember és az ót befogadó közösség belső feszültségeit. A szocialista tartalomból éppenséggel nem lehet „szocialista” mázt csinálni, s ilyen alapon nem lehet a klasszikusókat egy értékrenddel hátrább tolni a népművelés gyakorlatában. A magas művészi szintű és a valóságot mélyéig feltáró irodalmi alkotás mindig mai. mert az éleslátás, a valódi érzelem, a tiszta értelem mindig friss. Mit kezdjünk tehát s tömegigénnyel? Szabó Ervin, a magyar könyvtár- tudomány megalapozója és a marxizmus egyik legkiválóbb magyarországi úttörője 1907-ben már ezt vallotta; „Minden jó könyv való a népnek. amelyet pedig nem olvasna művelt olvasó, az a népnek sem való”. Ez másképpen azt is jelenti, hogy a tömegigény nem irányíthatja a népművelést hanem fordítva; a népművelőnek kell nevelnie a tömegíz- !&»,. Ez így leírva közhelynek látszik. pedig a gyakorlat igazolja, hogv nem lehet elégszer hangoztatni. Ugyancsak Szabó Ervin írta le, egy amerikai filozófussal vitatkozva; ..Tapasztalatunk azt mutatja, hogy a munkásosztály elitjének könyvszükséglete semmivel sem alacsonyabb rendű, mint az úgynevezett művelt osztályoké”. Ez az .elit” — a tömeges iskoláztatás, a hatalmas könyvtárfejlesztés, az általános kulturális felemelkedés következtében — ma hasonlíthatatlanul szélesebb körű. mint Szabó Ervin korában volt. Hogy igényeit illetően Szabó Ervin nem tévedett, azt igazolja számunkra a Verseghy Könyvtár egy érdekes olvasásvizsgálata is. Az olvasó- szolgálat munkatársai részint műfaji jellegzetességeik, részint értékrendjük szerint csoportosították a történelmi regényeket. « azokból kiemelt polcot létesítettek. Egy hónapon át újra és újra feltöltötték a naponta megürülő polcot és figyelték; milyen mértékben érdeklődnek az egyes olvasórétegek az egyes történelmi regénytípusok iránt? A külön kategóriát képező „fajsúlyos” regényeket — Déry Tibor, Feuchtwanger, Kodolányí, Heinrich Mann. Thomas Mann, Lampedusa, Zola alkotásait — 21 százalékban választották értelmiségiek, és 19 százalékban ipari munkások, fizikai dolgozók. Csupán ez az egy adat is bizonyltja, hogy nem kel1 félni az igényességtől! (Lásd erről Szathiyiáry Györgyné „a történelmi regény egy könyvtár gyakorlatában” című cikkét. Tiszatáj, 1967. 6. sz.) Marad még. persze, egy nagvon emberi kérdés: hát a játék? Akkor nem játszhatunk, mikor olvasunk? Az ember nemcsak „homo esteticus” és „homo morális”, hanem „homo ludens” is. Csak komolykodva, vagy éppenséggel nagyképűen lehet olvasni ? Milyen forró emberi panasz. mennyi eredendő nosztalgia szakadt fel József Attilából, mikor ezt írta: És tudom, mint a kisgyerek, csak az boldog, aki játszhat, Én sok játékot ismerek, hisz a vajóság elpereg és megmarad a látszat. Nos, ez a sóhajtás akkor szakadt fel belőle, mikor már a társadalmi lét és a lélek hosszát végigjárta, mikor kétségbeejtette a „látszat”, melytől már nem remélt semmit. Elpergőben volt ő maga is. mint a „valóság”. Ekkor azonban már tudta, hogy ott „kint” — társadalomban — meg fogják szerkeszteni a „harmóniát”, melynek szerkesztésén e kor, a mi korunk egész anyagi, politikai és művelődési apparátusával annyi buktató közt fárad: s ezt ő önmagában megszerkesztette, mire idáig eljutott. Túljutva mindenen, mikor már a játékért esen- gett, egész sorsa azt példázza, hogy ezt a harmóniát nem a játék szerkeszti meg, s ezt nem játék megszerkeszteni. Ez irodalom-etikai és művelődéspolitikai példázat is. Imre Lajos Gyürkéi Jenő: Magyarok az Amur partján Kik voltak azok a magyar internacionalisták, akik ötven évvel ezelőtt az orosz proletárhadsereg oldalán részt vettek az októberi forradalom és a polgárháború harcaiban? Hogyan váltak a forradalom internacionalista vöröskatonáivá? Milyen emlékek őrzik nevüket, tetteiket a Szovjetunió hatalmas földjén? Györkei Jenő könyve eredeti dokumentumok, korabeli és mai fényképek. Szovjetunióban szerzett élmények alapján örökíti meg a hősi harcok magyar résztvevőinek emlékeit, s hozza eleven közelségbe a történelem e hősi korszakának eseményeit. A szerző az első világháború napjaival indítja a könyvét, és a cári rendszer táboraiban sínylődő fél- milliónyi magyar hadifogoly sorsán keresztül mutatja be, hogyan vált a forradalom hívó szavára százezer magyar hadifogoly a forradalom hű katonájává, a proletár-internacionalizmus rendíthetetlen harcosává. A könyv külön értéke hogy lapjain azok a Szovjetunióban élő magyar internacionalisták is megszólalnak, akik ötven évvel ezelőtt részesei voltak a forradalom és a polgárháború győzelmének. — A szerző a múlt év nyarán a Szovjetunióban járt, s felkereste azokat a helyeket, amelyek a magyar internacionalista vörösgárdisták küzdelmeinek nyomait őrzik a hazánktól oly távoli hajdani csatatereken. Györkei képes visszaemlékezése tanulságos, szép olvasmány, amelyet gazdag fényképanyag tesz színessé. A könyv a Zrínyi Kiadó gondozásában látott napvilágot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójára. V. L. Kiállttá sokról 99Ha a világon mindenki ilyen volna66 Aki ezt a kiállítást megnézi, önkéntelenül is egy világhírű film címére gondol: „Ha a világon mindenki ilyen volna”. Ez a film az emberi humánum maximumát nyújtotta. A fájdalom csökkentése, az operáció biztonságosabbá tétele érdekében az orvosi műszergyár technikusai és dolgozói is mindent megtesznek. Eredményeik tárgyi bizonyítékát láthatják a ‘megyeszékhely lakói azon a kiállításon, amelyet a Ságvári művelődési házban rendeztek meg. Perceken belül még a laikus is meggyőződhet arról. hogy a magyar orvosi műszeripar világszínvonalon is megállja helyét. A vitrinekben és az asztalokon bemutatott műszerek közül ime néhány: A Fabók-féle ideális sterilizátor, amely nem szobasarkot betöltő nagyságú, hanem körzeti orvosi rendelőkben és a körzeti orvosoknál is használható műszer. Nagy sikert aratott az automatikusan üzemeltethető kórházi ágy is, amely megvédi a beteget a felfekvéstől, illetve a fekvéssel kapcsolatos egyéb ártalmaktól. A kiállítás látogatói — attól függetlenül, hogy szakemberek vagy csak érdeklődők — azzal az érzéssel távoznak; becsülendő azoknak az embereknek a munkája, akik tudásuk és kézügyességük legjavát adják, hogy az életekért felelő orvosok minél többször diadalmat arathassanak a halállal szemben, minél biztonságosabban és köny- nyebben operálhassák meg vagy vizsgálhassák ki a súlyos betegeket. Á Szakszervezetek Megyei Tanácsának központi székházában rendezett kiállítás vándor jellegű. Éppen, hogy a kiállítási tárgyak megérkeztek a megye- székhelyre és a megyei tanács egészségügyi osztályának vezető főorvosa, Já- vorszky József köszöntötte a megjelenteket, az orosházi városi kórház igazgatója már arra kérte a rendezőket, hogy a kiállítás anyagát mutassák be náluk is.- ti Tiszafüred és a Tisza A tiszafüredi „Kossuth- Ház”-ban már rendezik a Kiss Pál múzeum e hónap végén megnyíló „Tiszafüred és a Tisza” című állandó kiállítását. A múzeum nagyszabású, reprezentatív kiállítása a legjellegzetesebb oldaláról mutatja be a környéket, elsősorban a tiszai táj és a tájban élő ember kapcsolatát. A legmodernebb szemléltetéssel összeállított tárlat három nagy teremben oszlik meg: a látogatók meggyőződhetnek arról, hogy a településnek, mint átkelőhelynek és kereskedelmi központnak, már a legrégebbi időkben is nagy szerepe volt. Itt találkozik a tiszai táj, a Hortobágy’, a hevesi, borsodi síkság és hegyvidék: a különböző tájak termékei itt cseréltek gazdát. Ezt idézik fel a muzeológusok térképekkel, fényképekkel és a tárgyú emlékek bemutatásával. A második nagy teremben azokkal a főbb megélhetési lehetőségekkel ismertetik meg a látogatót, amelyeket a Tisza-parti táj nyújtott a vidéknek: a földművelésen kívül a halászatot, a gyűjtögetést, a gyékény- és kosárfonást, valamint a híres tiszafüredi kerámia művészetet. A vidék legújabb és alakuló arculatát szemléltető harmadik kiállítási teremben a Vízügyi Főigazgatóság támogatásával — a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság rendezésében — a II. Tiszai Vízlépcső várható hatását, a tájalakító munkát és a részterveket mutatják be. Látható lesz, hogy a tíz milliárd forintos, az elkövetkező 10 —15 év legnagyobb jelentőségű mezőgazdaságfejlesztési programja gyökeresen megváltoztatja e környéken is a mezőgazdasági termelés feltételeit, ipartelepítő hatása lesz. és magával hozza a táj gazdasági és kulturális felemelkedését. Ezt illusztrálják az országos mezőgazdasági kiállításon nagy sikerrel szerepelt és az új múzeumban kiállítandó tervdokumentációk, térképek, makettek. Bemutatják többek között, hogy miképpen válik lehetővé Szolnok megyében 252 ezer hold öntözése, milyen lesz a duzzasztómű, a hajózsilip, a vízierőmű, valamint a 400 millió köbméteres víztároló, amelyik körülbelül a Velencei té négyszeresének felel meg. A múzeum látogatói bizonyára csodálattal nézegetik majd a Tiszaörvény— Tiszafüred térségében létesülő idegenforgalmi központ terveit, amely szerint az öntözőcsatorna-hálózat mellé az üdülők egész sora épül. A részben felújított Kiss Pál múzeum két kisebb termében időszakos kiállítások kapnak helyet. — Ti — A Magyar Nemzeti Galéria kiállítása a Budavári Palotában Az Országos Múzeumi Hónap alkalmából kiállítást rendeztek a Budavári Palota újjáépített szárnyában. — Képünkön: a kiállítás részlete Krimi fesztivál Mint tudják, május 35 és 40 között rendezték meg a nemzetközi krimifesztivált. A részvétel feltétele szerint a jelentkező országoknak azonos alapszituációt kellett feldolgozni. E szerint egy hölgy éjjel, egyedül ül otthon. Ekkor betör hozzá egy férfi... A többi a filmgyártók dolga... Az alábbiakban ismertetem néhány ország filmjének rövid kivonatát. AZ ANGOL FESZTIVÁL-FILM: Sötét éj. Sehol egy csillag, sehol egy hold, sehol egy hektár. Az égen néhány szovjet szputnyik körözött, de ezt egy angol lady nem veszi észre, nehogy bedőljön a propagandának. A kertben csend. Évszázados fák, évtizedes virágok és hónapos retkek. Lady Bírd ült 400 szobás kastélyának 517-ik termében. A személyzet éppen az eheti bérsztrájkját tartotta a magyar televízió számára. A kert felől léptek zaja hallatszott. A Lady riadtan lesett ki az ablakon. Egy alak körvonalai bontakoztak ki a sötétben. — A Lady elvesztette angol hidegvérét. Sokáig kereste, de nem találta. Ezalatt az éjszakai támadó behatolt a szobába. Ráfogta a kését a Lady-re, összekötözte a kezét, a fehérneműs szekrényből kivett egy zsebkendőt és ezzel betömte a száját. Aztán fúrni kezdte a páncélszekrényt, melyben a családi ékszerek zálogcédulái és a Lady összes esküvőjének mirtuszkoszorúi voltak. A betörő fúrt. Furton fúrt. Ekkor megszólalt a machesteri öreg templom nagy harang ja. — Tea-time — szűrte a szót a zsebkendőn keresztül a Lady. — Valóban! Tea idő van — mondta a betörő és letette szerszámait. Kioldozta a Lady-t, aki illatos ceyloni theát szolgált fel. A férfi két kocka cukrot tett a teájába. Ekkor a Lady pisztolyt rántott és kiutasította a szobájából. Egy angol úr nem issza cukorral a teát... A FRANCIA VERSENY-FILM: A Szajna csendesen folydogált ás mentében kis lak állt. — A Louvre-ban Mona Lisa, a Miloi Vénusz és Belfegor. De Gaulle a közös piacra ment. Madamme Spongya csüggedten oltotta el a magányos ház lámpáját. A lányokat most vitte el egy nagy autó, kötelező tüdőszűrő vizsgálatra. A Madamme ifjúságára gondolt, elmúlt csókokra, tovatűnt szerelmekre. Ma már nem öleli senki, pedig most is szeretne keresni, ha nem is frankot, de néhány keltát, gallt, vagy germánt. Ekkor az ablakon belendül egy férfi és kést szegezett az asszony mellének. Madamme Spongya ettől tűzbe jött és a férfi hiába hívta a tűzoltókat, a vonal állandóan foglalt volt. A madamme ügyes mozdulattal lökte félre a kést és karja szorosan tapadt a férfi derekára. A támadó segítségért kiáltozott. — Nem kell segítség! — mondta Madamme Spongya és befogta a férfi száját. Már a nap sugarai elérték a párizsi háztetőket, amikor az éjszakai támadó kivánszorgott a magányos ház kapuján .. ? A MAGYAR VERSENY-FILM: özvegy Kartonná, született Burda Terus fáradtan ült liliomos, tulipános, alma és gezarol illatú kis szobájában. Kitekintett az akáclombos Dob utcára és eszébe jutott fiatalsága. Ettől könnybe- lábadt a szeme. De lehet, hogy • /vwwwwvwv attól, hogy a fölötte lakó Klofák- né kirázta a porrongyot. Ekkor elhatározta, hogy elteszi magát holnapra. Hátha eláll még. Ekkor nyílt az ajtó. Egy férfi jött. Mint komor bikáé, olyan a járása neki je. — Jézusmáriaszentjózsef! Rendőrség! — kiáltotta Terus. De a férfi csak jött. ,— Ez a Frankeinstein és fia — sikoltozta eszelősen, mert emlékezett a régi szép népmesére, a hun—magyar mondakörből. A férfi felkapta, bekötötte szemét, száját, így vitte végig a gangon. A házból sokan nézték és azt mondták: — Nicsak, már megint filmeznek. így a férfi akadálytalanul dobta be Terust a ház előtt várakozó Volgába és meg sem állt vele Pusztatöhönyéig, ahol a tsz-iroda előtt éppen osztották a munkát. Szerencsére még Terusnak is jutott. Terus a kukorica földön megfiatalodott, mert 58 évével bak- fisnak számított. Aztán kérő is akadt még és a szüret előtt megtartották az es- kövőt, majd a tanácstól egyenesen nyugdíjba mentek. A fesztivál zsűrije az első, második és harmadik díjat nem adta ki. Ősz Fera|
