Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-03 / 233. szám
1967. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 • • Ötezer fiatal találkozója A 39-es dandár ntf« Utólagos vallomások szerint a rendezők féltek attól, hogy esős idő lesz, hogy a fiatalok nem érdeklődnek majd eléggé az emlékmenet iránt, s hogy nem lesz eléggé érdekes a beígért katonai bemutató, az egésznapi program. — Nos, aki azonban ott volt Tiszafüreden október 1-én, a Magyar Honvédelmi Sportszövetség és a KISZ Szolnok megyei Bizottsága közös rendezvényén, aki ott menetelt a sorokban a Tanácsköztársaság vörös katonáira emlékezve, az élményekkel gazdagabban távozott. A kora reggeli órákban egymás után gördültek be a tiszafüredi gyülekezőhelyekre a teherautók, az autóbuszok. Hozták a fiatalokat a megye különböző községeiből, városaiból: — Öcsödről, Kunhegyesről, — a Jászságból. Karcagról vonattal mintegy négyszáz fiatal érkezett, Szolnokról 12 Ikarus hozta a kiszislá- kat, s az MHS sorköteles tanfolyamainak hallgatói is ott voltak mintegy négyszázan. A túrkeveieket elkísérte Márki Gábor bácsi is, a város köztiszteletben álló veteránja; A mintegy ötezer résztvevő emlékmenete délelőtt 10 órakor indult el a járási tanácstól az Erzsébet ligetbe. A -fiatalok zászlókat, léggömböket, táblákon feliratokat vittek, hirde.tve, hogy az 1919-es Tanácsköztársaság hős vöröskatonái utódjainak vallják, érzik magukat; tudják, hogy" 1944-ben a Vörös Hadsereg hoztaí el népünk szabadságát, s ők, mint a hősök utódai küzdenek a békéért, a népek szabadságáért, függetlenségéért. Az Erzsébet ligetben megtartott ifjúsági nagygyűlésen Molnár György, a KISZ KB titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta a Fegyveres Erők Napja, s az emlékmenet jelentősé80-as Nemzetközi Dandár és a 39-esDandár harci útja egyben az internacionalizmus ragyogó példája is. Oroszországból visszatéri hadifoglyok, lengyelek, olaszok, bolgárok, osztrák internacionalisták a magyar meg a vállalkozás dicsőséges betetőzését. A négy zászlóaljból álló Dandár megfutamodásra késztette az ellenséa tíz zászlóaljból álló erőit, ám a kritikus pillanatban elakad az utánpótlás, nem volt lőszerük. Az utolsó pisztolygolyóig Ez a gép 35 méteres hidat 35—40 perc alatt képes felépíteni A hála és a kegyelet koszorúit helyezték el a fiatalok a tiszafüredi hídon az eles ett, névtelen hősök emlékére gét. Többek között ezeket mondotta: — Az alföldi nincstelen parasztok Szolnok 'megyéből is a városi munkásokkal, internacionalistákkal együtt nagy elszántsággal küzdöttek a román és cseh burzsoázia intervenciós csapataival szemben. A Tiszafüred térségében harcoló kitartottak a hős vöröskatonák. A Dandár soraiban harcoló 1626 vöröskatonából 896-an adták életüket Tiszafürednél a proletárhatalomért. Szólt a fiatalokhoz Jóvér Kálmán egykori vöröskatona is. A jelenlevő több mint ötezer fiatal az ifjúsági nagygyűlésen határozatot hozott; mi vél itt, Tiszafürednél 1848-ban, 1919-ben és 1944-ben hősi harcok dúltak, megkérik a megyei tanácsot, létesítsen ezen a helyen az ifjúság segítségével a hősök tiszteletére emlékművet. Ünnepélyes és megható percek következtek ezután A járások^ a városok ifjú küldöttei felmentek a tiszafüredi közúti Tisza-híd- ra s megemlékezésük jeléül koszorút helyeztek el a hídon, s koszorúkat, virágokat dobtak a folyóba a névtelen hősök emlékére. Ezután már mindenki számára izgalmas, érdekes program következett. Néphadseregünk különböző alakulatai katonai bemutatót tartottak. Volt sportverseny. modellező bemutató, húzta a talpalávalót a KISZ Központi Bizottság művész- együttese és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola tánczenekara. A sátraknál bőven fogyott a sör, hurka, kolbász. Késő délutánba hajlott már, V amikor a vendégek elbúcsúztak a vendéglátó tiszafürediektől. • TV^VL V. V. Ketten ináé torvényt ülnek melynek segítségével vissza kell szorítani az árulás következtében előrenyomult román csapatokat. A Dandár július 21 és 22-én sikeresen végrehajtotta feladatát. Annak ellenére, hogy rossz volt a felszerelésük, az embereket elcsigázta a hosszú, kemény harc, csak újabb árulás akadályozta A műszak délután 3 órakor letelt. Éppen hogy szóval értük még Szakács Tibort, a karcagi Általános Szerelő Ktsz brigádvezetőjét. ö teremtette elő aztán még néhány kollegáját: Madarász Györgyöt, Nagy Imrét és Szűcs Jánost. Mivel az ő lakása esett legközelebb, ott telepedtünk le egy kis beszélgetésre... — Amikor már együtt volt a brigád és év végi nyereséget kaptunk, szerettünk volna valami nagyszerűt tenni. Sokat- tanakodtunk, mi lehetne az. Végül átszóltunk a legközelebbi iskolába, megkértük az igazgatót, küldje át hozzánk azt a tanulót, akinek a leggyengébb a ruházata. Egy kislány jött, tornacipőben. Elvittük az áruházba, vettünk a lábára egy pár új cipőt. Magunk sem gondoltuk, hogy olyan meglepetés lesz neki az az ajándék, ami nekünk mindössze 20—20 forintunkba került. — Évekkel ezelőtt volt már ez. Azóta háromszor nyertük el a szocialista brigád címet; Küldöttség MajoréUnál — A szokást megtartották? — Módosítva. Legutóbb már úgy döntöttünk, hogy hosszabb időn át patronálunk egy kisfiút. A Kálvin úti iskola igazgatójától tudtuk meg, hogy Major Pistinek két évvel ezelőtt hirtelen meghalt az édesapja. Anyja, aki takarítónő, — egyedül maradt a három iskolással. A brigád gyors tanácskozást tartott és már döntöttünk is: Paál Jó- zsefnét és Takács Lajost küldöttségbe indítjuk Ma- jorékhoz. A Villamos úti lakásban kelt nagy meghatódottság azóta mély, őszinte örömmé változott, — Pisti a nyáron már bejárt hozzánk. Elektroműszerészek vagyunk, készítettünk neki egy kis játékhajót. Aztán eljött hozzánk látogatóba. máskor pedig magunkkal vittük pe- cázni. Este motorral hazafuvaroztuk. Mikor a táborba indult, elkísértük, elláttuk fagyiravalóval. Aztán, hogy jött az iskola, már mi gondoskodtunk Pisti hetedikes könyveiről, iskolai felszereléséről, — Vannak más terveik is? — Most már, hogy így összetart a brigád, szeretnénk felvenni a kapcsolatot múzeumokkal. Jó volna például egy-egy ásatást közelről látni. Megismerni olyan dolgokat, amik ugyan nem tartoznak a szakmánkhoz, de érdekelnek bennünket. brigádparlament — Első azért az elektroműszerészet. „Osztozkodtunk" azon is. Eldöntöttük, hogy a szakmának melyik részágában ki szerezzen magasabb képzettséget. — Aztán, amikor kell, egymáshoz járunk tapasztalatcserére. — Vita soha sincs? — Van, néha nagy is. A „brigádparlamentben” — így nevezzük a megbeszéléseinket — szigorúak vagyunk. Az üzemnek egy bejárata van. Ha valaki — nagyritkán — elkésik, mindannyian látjuk. Azonnal előszedjük. Ketten már olyan „törvényt ülünk” az elkéső fölött, hogy sokáig nem felejti el felhúzni a csörgőórát. Nagyon szigorúan ítélkezünk akkor is, ha valaki selejtet csinál. A házigazda feketekávéit tesz az asztalra. — Kell frisseségi Ha a brigádot „bemutatjuk” új műszakot kezdünk. A többiek már várnak bennünket. — Hol és miért? — Éppen kettőnknek — Madarász Györgynek és Nagy Imrének — lakást ígértek a kiszesek az ifjúsági társasházban. De csak úgy számíthatunk rá, ha lebontjuk a régit, ahol majd az új felépül. Kettőnknek sok volna ami a 48 méteres épületből ránk vár. A brigádból néhányan minden nap eljönnek, azok, akik éppen tudnak időt szakítani. Mára négyen ígérkeztek. Mire odaértünk a Rákóczi úti öreg épülethez, öten már szedték a cserepet. Az ígérkező négy brigád - taggal egy tanuló is eljött Ilyen műszerészekhez ki ne ragaszkodnék?. Borsi Eszter Ujszentgyörgyi Robinsonok MM Üjszentgyörgynek ennek a körülbelül hatszáz lelket számláló településnek nincsen. kövesútja. E település a Tornajmonostorát Ti- szaszentimrével összekötő út mellett van és körülbelül egy kilométeres földúton lehet megközelíteni. Száraz időben. Ősszel és télen ugyanis csak gyalogszerrel lehet közlekedni a kövesút és Üjszentgyörgy között. Olyankor nincs gépkocsivezető, aki arra merne vállalkozni, hogy nekivágjon talán a megye legbizonytalanabb ezer méterének. Ha bejön a rossz időjárás, akkor bizony a kenyeret az egyéb élelmiszereket és a közszükségleti cikkeket is lovaskocsira átrakva tudják eljuttatni az újszentgyörgyi „Robinsonoknak”. Ilyenkor ennek a kis településnek a lakói úgy el vannak vágva a külvilágtól, mint a lakatlan szigetek hajótöröttéi. Elképzelhető, milyen gondot okoz ősszel vagy tavasszal egy szülő anya, vagy egy súlyos beteg gyors kórházba szállítása. Egyszóval, a jelenlegi állapot már tarthatatlanná vált. Megfelelő bekötőutat kérnek az úis^mtgvörgyiek. az elmúlt tanácstagi jelölőgyűléseken felszólalók mindegyike a kövesúttal kezdte és fejezte be mondanivalóját. MM Az újszeotgyörgyieknek szinte létkérdés a településüket a külvilággal összekötő kövesút. Mit mond a közeli előkészítés lehetőségeiről Szita Mihály, a KPM Budapesti Közúti Igazgatóság szolnoki ki- rendeltségének területi osztályvezetője? — A harmadik ötéves terv beruházási programjában szerepel az újszenl- györgyi bekötőút kivitelezése. A tervidőszak utolsó három évére ütemeztük. A tervezet jóváhagyása és a pénzügyi fedezet biztosítása főhatóságunktól, a Közlekedési és postaügyi Minisztériumtól függ, — Mikorra várhaté döntés az ügyben? — Körülbelül egy hónap múlva eldől, hogy benne marad-e a harmadik ötéves terv útépítési költségvetésében vagy sem. A település közigazgatásilag Tiszaszentimréhez tartozik. A község vezetői elmondták, hogy az újszentgyörgyi ek eddig már körülbelül 45 ezer forint értékű társadalmi munkát végez- 1 tek. az útépítés megkezdésénél elengedhetetlen tereprendezést csinálták. Félő azonban, hogy a földmunka egyelőre még felesleges volt. hiszen a hátralévő idő alatt az időjárás megsemmisítheti az emberek önfeláldozó munkáját - bj Aleksza, Oleksza, Elek... Ma huszonöt esztendeje. 1942. október 3-ra virradóra, a Margit körúti fogház siralomházában íródtak e sorok: „Búcsúzom tőletek, kívánom , nektek, érjétek meg a békét és a boldog életet És ha megéritek, emlékezzetek meg rólam, csendesen, szép szóval...” Az a férfi, akit azon a borús okóberi reggelen — pontos adat van róla — 8 óra 50 perckor a fogház udvarán kivégeztek, feleségének és kislányának címezte a búcsúsorokat. De ma, mártírhalálának 25. évfordulóján a nagyobb család is kegyelettel emlékezik rá, a szovjet ejtőernyősre, aki élete utolsó pillanatában ezt kiáltotta: „Éljen a független, szabad Magyarország!”... Aleksza Borkanyukra emlékezünk. Pontosabban Olekszára. ahogyan szűkebb pátriájában, kárpátaljai falujában emlegették. Azaz: Borkanyuk Elekre — amint magyar barátai és harcostársai szólították. „41 évet éltem, ebből 20 évet a szegény emberek ügyéért vívott harcnak szenteltem. Egész életemben becsületes harcosa voltam a szabadságnak, minden egyéni haszon, vagy érdek nélkül”, — olvassuk búcsúlevelében. Nem a véletlen vezérelte a szegény emberek ügyének oldalára: maga is földhözragadt szegény ruszin parasztcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot a kárpátaljai Kőrösmezőn. A vérlázitó nyomor elleni küzdelem vágya vitte huszonkét éves korában a Csehszlovák Kommunista Párt soraiba. Tanult, az ezer- kilencszázhuszas évek derekán Harkovban pártakadémiát végzett, újságíró lett, majd Komszomol-titkár, területi lapszerkesztő, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja és parlamenti képviselő. A világháború kitörése után ez az életút egyenesen vezette őt a szovjet hadseregbe. 1942. januárjában Aleksza Borkanyuk magyar partizántársaival repülőgépen bevetésre indult. Az ejtőernyős-csoport a megadott térségtől távol, Kárpát-Ukraj- na havas hegyeiben ért földet: ki azonnal elesett a tűzharcban, kit elfogtak — egyedül Borkanyuknak sikerült eljutnia szülőfalujába. Végül azonban őt is elfogták... Aleksza Borkanyuk hamvait 1945-ben, hazánk felszabadulása után, hazaszállították szülőföldjére. Ott, Rahón emlékművet állítottak neki. Emléke — és a nagy mű: a független és szabad, szocializmust építő, Magyarország, amelyért életét áldozta, él. / parasztokkal együtt harcoltak. — ök kapták azt a feladatot, hogy létesítsenek hídfőállást Tiszafürednél,
