Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-25 / 252. szám
199T. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A SZERKESZTŐSÉG Ismerkedjünk az új törvényekkel POSTÁJÁBÓL Kedves Olvasóink ! A gazdaságpolitikai, az ideológiai és kulturális rovatok után a harmadik nagy rovatunkat, a belpolitikai rovatot mutatjuk be. E rovat foglalkozik a tanácsi közigazgatástól a közsékpolitikáig és a bírósági, rendőrségi ügyekig, a katonai kérdésektől a tömegszervezetek társadalmi tevékenységéig mindennel, amit gyűjtőfogalomként — jobb híján — belpolitikai életnek nevezünk. Az ő feladatuk a megye lakosságának gyors tájékoztatása a mindennapi eseményekről, s ezért egy régebbi kifejezéssel — munkájuk jellegére utalva — információs rovatnak is szokták nevezni. A belpolitikai rovat vezetője VargaViktória, a szerkesztő bizottság tagja. Rádióriporterként kezdte pályafutását, de már több mint hat éve dolgozik szerkesztőségünkben. Meleghangú írásait sokan nagyon szívesen olvassák. A rovatvezető helyettese Bognár János. A martfűi Tisza Cipő című lap szerkesztője volt, öt évvel ezelőtt került szerkesztőségünkbe, jószemű, fejlett kritikai érzékkel rendelkező riporter. Ebben a rovatban dolgozik a szerkesztőség egyik legtapasztaltabb munkatársa. Nagy Katalin, valamint Majnár József, lapunk honvédelmi tudósítója. aki a Békés megyei laptól jött hozzánk három évvel ezelőtt. A belpolitikai rovathoz tartozik Tóth L ászló, akit elsősorban rendőri és bírósági riportjai, tudósításai révén ismernek olvasóink. A három nagy rovat mellett, amelyeket bemutattunk olvasóiknak, van még egy sportrovatunk, amelynek vezetője Pataki István. Régi sporttudósító volt, néhány hónappal ezelőtt választotta főhivatásúi az újságírói pályát. S hogy fotóriporterünkről sem feledkezzünk meg: Nagy Zsolt szinte „gyermek korában", a gimnázium padjaiból került szerkesztőségünkbe hat évvel ezelőtt. A „kisinasból” azóta gyakorlott, jó fotó- riporter lett. A régi zsidótemplom udvarán lakunk, idős emberek vagyunk. A templomot a szolnoki városi tanács megvásárolta. Kiürítette és hogy az épület kihasználatlet is nyitva van. Nincs is se éjjelünk, se nappalunk. A szomszédos általános iskola diákjai a templom belsejét csatatérnek tartják. A drága színes, még Olvasóink írják November 7-re készülünk Fél évszázad választ él bennünket a világ első szocialista forradalmának győzelmétől. Az 50. évforduló alkalmával országszerte az a cél vezérel minden becsületes embert, hogy a megtett útra visszatekintsen, méltóképpen megemlékezzen a szovjet népről, amely felbecsülhetetlen áldozatok árán vitte győzelemre a szocializmust Intézetünk, a Karcagi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum a szovjet műszaki kiállítás megtekintésével nyitotta meg a tervezett ünnepi program-sorozatot. A kiállításon szerzett sok értékes gondolat rögzítésére pályázatot írtunk ki. A legértékesebbe- et november 4-i iskolai nnepségünkön díjazzuk. Diákjaink a közelmúltban labdarúgómérkőzésen találkoztak szovjet katonafiatalokkal. A játék után a klubhelyiségben baráti beszélgetésre került sor. November 3-án a tanári kar részére ünnepi tanácsülést szervezünk. November 11- én ismét szovjet katonafiatalokat látunk vendégül, akik kultúrműsort adnak. Ezt vacsora, majd táncest követi. Az ünnepi program záróeseménye egy kiállítás lesz. A Szovjetunió 50 éves fejlődését mutatjuk be — képekben. A Karcagi Középfokú Mezőgazdasági Technikumban ugyancsak a hallgatók életkori sajátosságainak megfelelő programot készítettünk az évforduló megünneplésére. Készülnek a diákok a békemenetre, az egyes osztályok különböző témaköröket dolgoznak fel az évforduló jegyében. Az irodalmi kör műsorán szovjet írók, költők, színdarabíró művei szerepelnek. Az iskola önálló programján túl a tanári kar és hallgatóink természetesen részt vesznek a pártbizottság, a KISZ-bizottság ünnepi rendezvényein is. Csontos Imréné Karcag lan ne legyen, a szolnoki cukorgyárnak cukor tárolásra bérbe adta. Az üzem egyik teherautója a Ságván útra néző nagykaput és a kerítés egy részét betörte, egy másik megrongálta a Költői úti kaput. Az ígéret ellenére sem csináltattáK még meg. így teljesen nyitott udvaron lakunk. A cukorgyár most már elszállította onnan a cukrot Azóta a templom épüLám, ki gondolná, hogy még ez a szerény vonalka is országos üggyé válhat? Az iskolai és nem iskolai füzetekre gondolok. Az igazság az, hogy kiszámíthatatlan mennyiségű vonalkára lenne szükség. Ez ügyben megjelent, illetve elhangzott már több nyilatkozat, bírálat, de ezektől még a füzetek margózat- lanok maradtak. Ügy tudom, nem azon folyik a vita, hogy kell-e margózni vagy nem. A nagy kérdés: hová nyomják a vonalkát? Az ugyan már eldőlt, hogy a füzetbe, mert a „fogyasztó” igényeit Ismerő kereskedelem így igényli. A vitatkozó két országos főhatóság egyben ép üvegdarabokat vandál módra törik-zúzzák, s kidobálják az ablakokon a törmeléket Ezzel már egyikünknek kárt is okoztak. Éjszaka a 16—20 éves su- hancok csapnak pokoli lármát, trágár dalokat énekelve zavarják nyugalmunkat. Több helyen jártunk már panaszunkkal, de eddig még senki nem intézkedett Költői út 2 szám alatt lakók Szolnok már megegyezett: a füzetlap elejére és hátuljára is kell margó. De kell-e vajon margó a füzet fejrészére, hány centiméter széles legyen az? Milyen vastag és hány vonalka legyen — és egyáltalán, milyen színű festékkel nyomják a vonal- kákat? Egy csomó megoldatlan kérdés. Attól tartok, ha ez az ügy a kislányom fülébe jut, 6 azzal a kis buta fejével még majd kitalálja: a vitatkozó bácsiknak elküldi a már megmargózott füzetét, hogy pont ilyent csináljanak, mert amikor ő Ponciustól — Pilátusig ... A József Attila úton lakunk, a Rákóczi út és a Rózsa Ferenc utca közötti szakaszon. A házaink előtt nyitott árok szépen elvezette az esővizet, amíg azt meg nem bolygatták. Tudvalévő, hogy a József Attila úton a közelmúltban újították fel az úttestet. Jóval magasabb is lett. s útszegély hiányában az árokba folyhatna a felgyülemlett víz, ha... Ha a posta, illetőleg a Víz és Csatornamű Vállalat dolgozói évekkel ezelőtt be nem tömték volna azt. így most a víz — nagyobb esőzések után — elönti a járdát és némelyi- kőnknek az udvarára is befolyik. Előfordult már, hogy padlókon, téglákon tudtunk csak közlekedni az udvarokban. Természetesen a víz házaink állagát is veszélyezteti ilyenkor. Régebben és sokszor kértük már volt tanácstagunkat: segítsen, hogy kapjunk négy átfolyócsövet. A csövek beillesztését társadalmi munkában vállaltuk volna. Nem volt rá „keret”. Személyesen is jártunk a tanácsnál. Egyikőnket azzal küldt ék el: mindenki takarítsa ki az árkot a háza előtt. Másikónknak ugyanitt azt javasolták: írjuk meg problémánkat, ragasszunk a kérelemre egy 10 forintos okmánybélyeget... Küldtek bennünket a KPM útépítő vállalatához — innen vissza a tanácshoz. Tudjuk, hogy az utcát csatornázni akarják. De mikor? Szeretnénk, ha addig is átmeneti megoldásként a 90-es számú ház előtti áteresztőt kicserélnék, mert így az esővíz az aknába folyhatna. A további karbantartást ugyanúgy vállalnák, mint megtettük azt korábban is. Nincs egyedül özvegy Hercegh Jánosnénak már régóta javításra várt a kerítése. Október 14-én, szombaton hozzá is fogott a család. Benépesedett az udvar. Jöttek segíteni — fiatalok, idősebbek egyaránt. Ott volt a Budapesten kubikos brigádban dolgozó unoka. A Csuka brigád is részt kért a munkából — az apa négy fiával dolgozott szorgalmasan. Nem mulasztom el ezt a szép, követésre méltó cselekedetet megírni a szerkesztőségnek. Ozv. Csete Bálijítné Mezőtúr Akácos út... ...ha végig megyek rajtad én... — így mondja a nóta. Nos, ha végig megyek, igencsak vigyáznom kell, hogy a sötétben ki ne törjem a bokámat. A nyáron még reménykedtünk az itt lakó tizenkét család mindegyikével, hogy ez az állapot nem tart sokáig. A TITÁSZ ugyanis ígérte: augusztus 30-ra bekapcsolja a villanyáramot. Ám sajnos, csak ígérte... Sokan vásároltunk már — előre a medve bőrére — szép csillárt, hangulatlámpát, rádiót, még televíziót is. Szeretnénk már használni is őket. örülnénk, ha villanyfénynél tanulhatnának gyermekeink, olvasgathatnánk a hosszú őszi estéken. A petróleumlámpákat is boldogan „nyugdíjaznánk" már. — Ki tudja, mikor kerülhet erre sor? Tizenkét család Tisza j enő < A margó AZ ŰJ MUNKAJOG ALAPELVEI 1. Amióta az országgyűlés megvitatta és elfogadta a Munka Törvénykönyvét amelyet történelmünk során első ízben tárgyaltak a legfőbb törvényhozó testület fórumán, — a közvéleményt élénken foglalkoztatja a a kérdés, mennyiben tér el a munkajogi szabályozás a régitől, milyen új elvek érvényesünek a munkát , munkaviszonyt, munkakörülményeket meghatározó rendelkezésekben. A jelenleg még érvényben lévő, túlcentralizált, központi utasításokra épített gazdaságirányítás — saját logikáját követve — központilag szabályozta a munkával összefüggő kérdéseket is. A különböző változások, amelyek az utóbbi években a munkaerőhelyzetben bekövetkeztek) több ízben a szabályok módosításához vezettek, s így nem egy rendelkezés a sok módosítás következtében ellentmondásossá, az egész törvénykönyv áttekinthetetlenné vált. Emiatt is sor került volna előbb utóbb a Munka Törvénykönyve átdolgozására. De meggyorsíttotta ezt a folyamatot az, hogy az 1968. január 1-ével életbe lépő gazdaságirányítási rendszer a munkajogi szabályozásban is lényeges változást követel. Az új Munka Törvénykönyve, a gazdaságirányítás reformjával összhangban, elsősorban abban tér el a régitől, hogy csupán a szabályozás elveit rögzíti, s a részletes intézkedések kidolgozásában messzemenő önállóságot ad a vállalatoknak, teret enged a helyi körülményeket, feltételeket szám- bavevő mérlegelésnek. A vállalatvezetés és a dolgozókat képviselő szakszervezet kollektív szerződésben állapodik meg tehát a munkaviszonyt érintő minden lényeges kérdés szabályozásáról. A helvi körülményekhez szakmai feltételekhez történő önálló alkalmazkodás egyben a dolgozók jogainak bővítését, érdekvédelmének fejlesztését is lehetővé teszi, mert helyileg számtalan olyan probaléma megoldható, amelyre a központi szabály nem lehet tekintettel. A vállalatok a központi elvek szem előtt tartásával módot találhatnak a szakmával, az egészségi állapottal, a családi körülményekkel, a korral kapcsolatos sajátos dolgozói érdekek érvényesítérése. De maguk az elvi szabályok is sok tekintetben _ a jutalomszabadság, a hátrány nélküli munkahelyváltoztatás biztosításával, a jubileumi jutalom feltételeinek egyszerűsítésével bővítik azokat a jogokat, kedvezményeket és juttatásokat, amelyek a dolgozókat megilletik. A törvény elfogadását megelőző vitákból úgy tűnt: sokan tartanak az önálló szabályozás lehetőségétől, vagyis attól, hogy a vállalati vezetők visszaélhetnek az önállósággal és önkényes intézkedésekkel megsérthetik a dolgozók jogait. A törvény azonban nagyon egyértelműen és határozottan állást foglal az önkényeskedéssel szemben, szigorú szankciókkal sújtja a joggal történő visz- szaélést és biztosítja, hogy a dolgozó bármely ránézve sérelmes intézkedéssel szemben a munkaügyi döntőbizottsághoz, illetve a szakszervezethez forduljon, A legfőbb garanciát a joggal való visszaéléssel s az önkényeskedéssel szemben a szakszervezetek törvénybe iktatott képviseleti és érdekvédelmi tevékenysége biztosítja. Ez azt jelenti, hogy a gazdasági vezetők minden, a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésben csak a szakszervezet meghallgatásával, egyetértésével dönthetnek, s ha egyes esetekben a döntés sérti a törvényeket, a szocialista erkölcs szabályait, a dolgozók igazságérzetét, a szak- szervezet vétót emelhet a döntés ellen, s végrehajását mindaddig felfüggesztheti, amíg az illetékes szerv — egyedi ügyekben a Területi Munkaügyi Döntőbizottság, a dolgozók nagyobb csoportját érintő kérdésekben pedig a vállalat felettes szerve és a szakszervezeti felsőbb szerv — állást nem főglal. Joga van a szakszervezetnek továbbá arra is, hogy a vele egyetértésben hozott döntések végrehajtását ellenőrizze, s a különböző kérdésekben tájékoztatást kérjen a gazdasági vezetőktől. A szakszervezet észrevételeire a gazdasági vezetés köteles válaszolni megindokolni az észrevételezett intézkedést. A vállalati szociális és kulturális alapok felhasználásáról pedig a szakszervezet dönt, meghallgatva a gazdasági vezetés véleményét. Mivel a szakszervezet aktivistái jogaik gyakorlása közben összeütközésbe kerülhetnek a gazdasági vezetőkkel, a Munka Törvénykönyve védelmet nyújt az esetleges retorziókkal szemben, s a szakszervezeti tisztségviselők munka- viszonyának megszüntetését a felsőbb szakszervezeti szerv hozzájárulásától teszi függővé. S. E. (Folytatjuk) A csendes szemlélő Sertésnevelési szerződést kötöttem. Vállaltam, hogy felnevelem egy anyakoca szaporulatát. A takarmányt segédmunkási fizetésemből vásárolom meg, abban a reményben, hogy ezzel segíthetek „ családomon, ezen túlmenően a népgazdaságnak is hasznot hajtok. A takarmányutalvánnyal feleségem ment el ok- tóber 10-én a terményforgalmi vállalat fegyverneki kirendeltségere, mert■ nem akartam egy munkanapot elveszíteni. Arra gondoltunk, van ott ember aki megméri a 400 kilogramm árpát. Az ott dolgozó erőteljes fiatalember valóban ki is mérte a takarmányt, miután a feleségem és egy segítségül hívott asszony a terményt zsákba szedte, mázsára rakta. Amíg a két asszony erőlködött, cipekedett a zsákokkal. addig ő zsebretett kézzel szemlélte őket. negtiltotta dolgozójának, hogy lem hiszem, hogy ez a módszer kötést. Hét aláírás, Szolnok Tatár Imre Fegyvernek Nyugalmat szeretnénk
