Szolnok Megyei Néplap, 1967. október (18. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-22 / 250. szám
\m. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP n A semmittevés elkorcsosítja az embert ó százéves, kisablakos vályogház Szolnok régi munkásnegyedében, megsüllyedve, megroppanva. A kaputól kis gádoros folyosó vezet az udvarra, hajód es zkapadlók nyikorognak a lépteink alatt A ház hosszan benyúlik a kertbe, az ajtók egymásutánja cellaszerűnek tűnik. A küszöb magas, a szoba-konyhák alacsonyak, kicsik, sötétek. A szobában diófabútorok, nagyon régiek, patinásak és rajtuk a gondos asszonykéz nyoma Asztalon, széken, a szekrények tetején megbámult újságok, iratok, könyvek, a Valóság és a Kritika legújabb számai. A házigazdám apró öregember, megőszült, halkszavú. A bemutatkozásnál fáradtan, szinte önmagának mondja a nevét: Bencze László. — Szeretem a csendességet. Az öregember mind szereti a csendet. Csak a mozdonyfütty kell! Nem voltam ugyan soha vasutas, de ez jó, úgy fütyül a mozdony, ahogy fiatal koromban. Jó, mert erre emlékeztet. Sok minden történt, sokat megértem akkor! Magát mi érdekli? — Minden, az ötven év... Feláll, azt mondja „ne én beszéljek”: újságokat, könyveket, fényképeket, iratokat tesz elém: a Forradalmi Munkás-Paraszt és Katona Tanács igazolványát, a Tanácsköztársasági Emlékérem okiratát, tárgyalási jegyzőkönyveket, büntetésvégrehajtó papírokat, börtönleveleket. Mindnek nyoma van az arcán is: egy-egy ránc... — Huszonöt évig voltam rendőri megfigyelés alatt — mondja, nagyon halkan, nagyon természetesen, mintha arról beszélne: szép időnk van. — Csináltunk mindent a múltban, amit lehetett, főleg a szakszervezetben, meg a Szociáldemokrata Pártban. írtam is. Nézze, olvassa el az újságcikkeimet. Töredezett, régi rotációs papírok. agyonolvasott újságok, a hátoldalakon egy-egy cikkecske vékony címe kiabál ki a vastagbetűs protokollszövegek közül: „Állítsák fel végre a tüdőbeteg- gondozót Szolnokon!" Aláírás: Bencze László. Forgatom a fosztó újságokat, a Nemzeti Jövőnket, a Szolnoki Újságot, a Szolnoki Népszavát. — Mindben egy-egy mélyről feltörő kiáltás, vádirat: „Gyermekorvost a szolnoki OTI-ba!" .......Engedjék b e az OTI-betegeket a Tisza gyógyfürdőbe!”... „Kapjanak gyógyászati segédeszközöket a rászorulók!" Alkonyodik a szobában. Érzem, hogy a csend, a nyugodt alkony és az öregember szövetségesek. Hallgatok, hogy ne zavarjak. Az apró öregemberből meg lágyan bukik ki a szó, mint ősszel a hordóból a must. — A szegényembernek csak a hite volt, meg a felesége, öreg vagyok, de szerencsés: mindkettő kitartott mellettem. Elmondani most már könnyű, de végigcsinálni! Elhiszi, hogy csak pihenni jártam haza, erőt gyűjteni és mentem újra tovább. Nézze meg ezt a kis szobát! Ha beszélni tudna. sokat elmondana. Fogja meg ezt az asztalt, amelyik mellett ülünk: mozog a lába, annyit könyököltem. töprengtem rajta. Elvisznek, nem visznek, becsuknak, futni hagynak... Volt így is, úgy is. Aztán 'a két háború között magántisztviselő lettem az Orrnál. Sok mindent láttam, ha leírnánk. lenne aki csak a fejét rázná: nem igaz. Pedig igaz. Hogy is írta József Attila? — „tengernyi fajta népbetegség, szapora csecsemőhalál” — Részem volt benne. Nem vagyok hős. bátor ember, de nyakig merültem a mozgalmi munkába, vitt az igazságérzetem. Űjabb fényképek. Iratok kerülnek elém. Egy forradalmi eet emléke is. — Ma semmiségnek tűnik, de akkor nehéz volt: 1929-ben megszerveztük a budapesti nyomdász- kórus szolnoki fellépését. Hamis műsort engedélyeztettünk a rendőrségen, így történhetett... Ha jól emlékszem, negyven-valahányan jöttek el Pestről, a saját költségükön. Néhányuknak úgy adták össze a vonatjegy árát. de eljöttek. Egy márciusi vasárnapon léptek fel a szolnoki munkásotthonban. Sose felejtem el, fehér ingben szavaltak, álltak egymás mellett, mint a sziklák és a hangjuk teli mennydörögte a kis előadótermet. „Feltámadott a tenger Tudja mit jelentett ez akkor? A detektívek elrohantak a rendőrökért. a kórus szinte utánuk zúgott: „Ijesztve eget. földet.." A csendes kis öregember tűzbe jön, kiül az arcára az emlék, egészen fiatalnak látszik. — Nem tudom hányán élnek még a pesti elvtársak közül, — akik már nincsenek, nyugodjanak békében — de szeretnék még némelyikükkel találkozni, * elmondani nekik, talán ők maguk sem tudták. hogy mennyit jelentettek akkor nekünk. A léleknek is szüksége van néha gyógyszerre, erősítsére. Ezt kaptuk tőlük. — Szegény megboldogult Ascher Oszkárt még mindig magam előtt látom — ő vezényelte a kórust —, félelmetesen hatalmasra nőtt a színpadon az az apró ember. Az emlékek izzanak, a halk szavú öregember már olyan*' mintha a szólót mondaná a kórus előtt, s szavai mögött ott zúg a negyvenval ahány nyomdász hangja. Felemeli a kezét, mintha vezényelné a kórust, azután elcsendesedik. — Jöttek a rendőrök, egyenként loptuk ki a nyomdászokat a vasúthoz. A fal mellett jártunk, nagyon az árnyékban. Ez jutott, de nem adtuk fel. Nem sokkal később megszerveztük a szocio- foto kiállítást. — Már hetvenöt éves vágyóit, de még mindig dolgozom. Jobbára csak itthon. Rendezgetem a birodalmamat — mutat a könyvtárnyi sok régi iratra, újságra. — Teli van velük minden, nemcsak a szívem, és talán futja még az erőmből, szeretném megírni az emlékirataimat. Nem hivalkodni akarok öreg koromban sem az életemmel, hanem azt szeretném elmondani. hogy csak a munkáséletnek van értelme, a könnyű semmittevés elkorcsosítja az embert. Aki nem hagy semmit maga után, az megsirathatja az életét! Egy cseppet, de valamit hagyni kell... Amikor kikísér és a vastag hajódeszkapadlók már elnyikorogták a magukét, eszembe jut, megkérdezem még azt, hogy... De nem, leintem magam, hiszen arra is választ kaptam, amit meg sem kérdeztem: hogyan lehet az ember boldog. Tiszai Lajos Hízni annyi, mint öregedni Nincsenek pontos adatok az elhízás különböző fokozataiban szenvedő emberek számáról. Ám feltételezhető, hogy általában sokan vannak. S míg az elsőség pálmája itt a múltban a nőket illette meg, addig ma már elmondhatjuk, hogy a férfiak is felzárkóztak. Bármilyen furcsán Is hangzik, tény, hogy ezt sokban elősegítette a műszaki haladás; A mai ember különféle okok folytán kevesebb mozgásenergiát használ fel. mint nem is olyan távoli elődjei. Így tehát az elhízást szociális betegségnek, igen, kimondottan betegségnek tekinthetjük, mert nem annyira a jó alak, a karcsú. sudár termet elvesztéséről van szó. (ami ugvan- csak nem lebecsülendő) mint inkább az egészséget fenyegető reális veszélyről. Ismeretes, hogy a felnőtt ember szervezete hét-tíz kilogramm zsírt tartalmaz. Ez a testsúlyának átlagban tíz-tizenöt százaléka. A kövér embereknél azonban szervezetük zsírtartalma olykor rekordmagasságokba emelkedhet. Sajtójelentések szerint a világ legkövérebb asszonya a 47 éves amerikai F. Wages, aki 154 cm maros és súlya — 375 kilogramm. Sréles ^erék, rövicf élet Tréfásan azt mondják, hogy a teltségnek három fokozata van. Az első irigységet, a második mosolyt. a harmadik részvéte* vált ki. Tréfa ide — tréfa oda. e két utolsó fokozat mégiscsak komolvan vészé'veztéti az egészséget. Az elhízás szívbántalma- kat. érszűkületet okoz, — megnehezíti a légzést. a mái. a belső elválasztási mirigyek funkcióinak zavaraihoz. cukorbajhoz. magas vérnyomáshoz, érelmeszesedéshez vezet. Ne fe- lediük. hogy a szív-, érbetegségekben szenvedő személyek 75 százaléka a kövérek közül kerül ki. „Mennél szélesebb a derék, annál rövidebb az élet”, — mondja egy angol közmondás. S valóban, az elhízott embereknél a vérképzés Igen lelassul, a szövetek elgvengfilnek. mivel részben összevegyülnek Irta: B. Maikin, orvos a tehetetlen zsírtömeggel és a szervezet gyorsan kopik — öregszik. A statisztikai adatok szerint a 10 kilogramm súlyfelesleggel rendelkező személyek halálozási arányszáma 20 százalékkal magasabb, mint a normális testsúlyúaké. Ok a mértéktelenség Az elhízás okai között szerepelhet az életkor, a vele összefüggő hormonális változások, a hízásra való öröklött hajlam, a zsírtartalékoknak a szervezet által való nem kielégítő felhasználása, a bélműködés zavarai, s nem utolsó sorban a foglalkozás. Ám az igazsággal szembe nézve, be kell vallani, hogy az elhízás fő, leggyakoribb oka az evésben való mértéktelenség. Az étvágy jelentkezése távolról sem mindig tanúskodik arról, hogy a szervezetnek valóban táplálékra van szüksége. Sokan azonban az étvágy legkisebb megnyilvánulására is „egy kis édességgel”, egy kis ezzel, egy kis azzal igyekeznek elverni éhségüket. Márpedig az egészséges felnőtt ember átlagos napi élelmiszeradagja (a folyadékot is beleértve) nem haladhatja meg a 3 kilogrammot. A hosszú élet problémáit tanulmányozó számos tudós megá’lapította: Minden nagy kort megért ember aktív, mozgékony életmódot folvtatott és az evésben a legnagyobb mér- sék’etet tanúsította. — Az evésben való mérséklet egyáltalán nem aszkétiz- mus. A súlvfelesleg leadható, de mindenekelőtt korlátozni kell a szénhidrátok, a só a folvadék. s vévül a zsír fogyasztását. Ugyanekkor ajánlatos növényi rostokban gazda? ételeket fogyasztani. Hasznosak a tehermentesítő napok Is, heti eev-két alkalommal, de feltétlenül orvosi tanácsra. P Elju nk ésszerűen — sokáig Fontos szerepet játszik a táplálkozás rendje Is. Megjegyzendő: a sovány angol nők igen bőséges reggelit és szegényes vaI esorát fogyasztanak, a telt osztrák nők viszont fordítva. Arról sem szabad hallgatnunk, hogy súly- csökkentésre törekedve sokan a dohányzáshoz folyamodnak. A nikotin és a dohányban lévő egyéb mérgek megbénítják, elgyengítik a gyomor- és bélfalak izmait, lassítják az emésztési folyamatokat, s ezért a dohányosoknál általában gyengül az éhség-érzet. Ezért azonban a dohányosok drága árat fizetnek, mert lépten-nyo- mon ott leselkedik rájuk a gyomor- vagy nyombél- fekély, a tüdő. és a légző- utak krónikus megbetegedései, a szív-érrendszer zavarai, s gyakran pedig a rák. Meg kell jegyeznünk továbbá: az elhízást elősegítő fő tényezők egyike az alkohol, amely növeli az étvágyat, de lassítja a cserefolyamatokat. Természetesen megtörténhet, hogy valaki csökkenti a napi élelmiszeradagot, lemond a dohányzásról és az alkoholról, ám ez olykor mégsem segít sokat a cél elérésében. Arról van szó. hogy a kevés mozgással járó. főleg ülő életmód is kedvez az elhízásnak. — Ezért az ésszerű táplálkozást helyesen össze kell hangolni a testgyakorlatokkal, azok időtartamának és intenzitásának növelésével. Azoknak, akik fogyni szeretnének, feltétlenül végezniük kell reggeli tornát, mindennapi sétát, azonkívül minden adandó alkalmat meg kell ragadniuk arra, hogy túrázzanak. ússzanak, síeljenek, vagyis hogy ki-ki a maga kedvenc sportját űzze. Mozogni, különösen a közép- és idős korban, feltétlenül szükséges! Az izmok elsorvadnak, ha nem mozognak. Megállapították, hogy kétheti ágyban fekvés után az idős emberek izmai annvira legyengülnek, hogy újra meg kell tanulniuk járni. A régi Róma egyik 112 éves lakosának sírfeliratán olvasható: „Mértékletes volt ételben és italban” — Hérodotosz és Plutarhosz ókori történészek úgv vélték. bngv a hosszú élet két fő tényezője az evésben való mértéktartó' és a fizikai munka. — Bölcs megállapításuk mindmáig nem avult el. (Ford.: Dosek Lajos) MEGGYES LÁSZLÓ: AKT BOKROS LÁSZLÓ: BALATONALMÁDI ÖBÖ'
