Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-16 / 219. szám
t «rptember 16. Szolnok megyei néplap 3- a vezetők szemével H. Megalakult a Nagykunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége Barangolás a mezőgazdasági kiállításon Szolnok megye a vásáron A kormány gondja a húsellátás Felszólalt Váczi Sándor, a Szolnok megyei pártbizottság titkára is. Elmondta. a szövetkezeti szövetségek megalakulása a Párt kezdeményezésének, a szocialista állam politikájának köszönhető. Czimmer József, a fegv- vemeki Vörös Csillag Tsz elnöke javasolta, a szövetségen belül érdemes lenne megvalósítani a zöldség és gyümölcstermesztő gazdaságok társultát. Fodor Mihály, a megvei tanács vb elnöke arról beszélt. a szövetségben nem arról van szó. hogv kikkel szemben szervezkednek, hanem arról, kiért és miért. Ez a szövetség huszonöt- ezer család érdekeiért alakul meg. Vörös Október. Varjú Sándor, az abádszalóki Lenin, Molnár Boldizsár, a tisza- őrsi Búzakalász. Nagy Benedek. a tiszaszöllősi Petőfi, Lakatos László, a törökszentmiklósi Aranykalász. ifi. Kovács Ferenc, a kisúiszállási Ady. Szurcsik István, a túrkevei Vörös Csillag és Suba István, a mezőtúri Vörös Október Tsz elnöke lett. A szövetség elnökének Kundra Józsefet, elnökhelyettesének Szurcsik Istvánt és Varjú Sándort, titkárának pedig Suba Istvánt választották meg. a? ellenőrző bizottság elnöke pedig Mézes Imre, a mezőtúri Béke Tsz elnö’-o tr?tt. B. L. Sokan emlegetik máig is Kádár elvtársnak emlékezetes beszédét, amelyben arról tett említést, hogy a dolgozóknak, a közvetlen feletteseik magatartása a legfontosabb, azt látják, abból következtetnek leghamarabb. Ez az igazság azóta csak erősödött. A beosztott vezetők közvetlen kapcsolatban vannak a munkásokkal, őket, a középvezetőket ismerik meg leghamarabb, először és együtt örülhetnek, ha szép eredményeik vannak, nekik kell leghamarabb tudni, mit tegyenek, ha akadályba ütközik a munka ritmusa. Az ő emberségüktől függ nagyon sokszor, ki milyen szívesen lépi át a műhely küszöbét. Ma ők mondják el véleményüket. BÁRSONY FERENC, a Ganz Villamossági Müvek szolnoki gyáregységének csoportvezetője: ITT SEM FENÉKIG TEJFÖL A szomszéd gyárak munkásai mindig azt hiszik, hogy ez a mienk egy paradicsom. — Ígéret van is itt mindig, mindenre bőven. De... Mi leginkább egyedi darabokat gyártunk. Ehhez magas szakmai képzettség kell. Indítottunk az üzemben egy hegesztő tanfolyamot. Voltak, akikben nagy volt a szorgalom. De aztán kevesen maradtak, akik türelemmel várták a fizetés- emelést. Szakmával a ke- kezükben már könnyen hén- cegtek, s azt hitték, máshol hamarabb jutnak nagyobb pénzhez. Gondolkodás nélkül itthagytak bennünket. Valamikor mi a vasipari vállalathoz tartoztunk. Most régi vállalatunk visszaszipkázza a munkásaink krémjét. Félek, hogy a jövő évben, ha szabadabb lesz a munkaerőmozgás, még a ma legjobb embereinket is elveszítjük. — Most hiányzik munkás? Mindig. Tizenhatan lehetnénk a csoportomban és vannak tizenketten. — Ezért őrlődöm mindig két malomkő között. A szakvezetés tőlem a kész terméket kéri. S majd valamikor később érdeklődik, mi van az emberekkel. Zúgolódtam már az adminisztrálás miatt is. Azt gondolja használt? Dehogy. Vannak normások, akik a gyártási időt úgy szabják meg, hogy attól néha falnak mehet az ember. Van, amikor egy gyártmányra a szükségesnek csak a negyedrésze időt kapjuk. Mit tesz a munkás, ha készen akar lenni? összecsapja. Csinál egy javítható selej- tet. Erre kényszerül. Két hónapja újítottak nálunk az anyagtakarékosságban. Nem vitás, kellett valamit tenni. Eddig mindenki maga szabta az anyagot. Az év első felében egymillió négyszázezer forintot érő anyagunk ment hulladékba. Kimondani is sok. De most két hónapig a ló másik oldalán ülünk. „Miniztünk”. Csak pontosan lemért darabokat kaptunk. Ez az elképzelés idáig jó, s az üzemnek is milliós megtakarítást ígért. Ha a jövőt nézzük, nagyon is kell erre vigyázni. De ahogyan a kivitelezés sikerült, az a megtakarítás java részét el is vitte. Éppen három napja várok én is az anyagra nyolc emberemmel. Mert lassú a darabolás. — Szóvátették? Kopogtam, ahol csak ajtó volt. Most két hónap után már elhiszik, hogy ilyen esetben érdemes volna előre szólni a „mini” beosztású embereknek is. TÖRŐCSIK JÁNOS a papírgyárból: HOL A HATAR? Mi, művezetők csak akkor vagyunk fontosak, ha valamit meg kell oldani. Ilyen pedig, ahogy sejtem, egyre több adódik. Néha úgy érzem, hogy egyre inkább hajcsárkodnom kell. Minőség és minőség, mindig ezt mondjuk, s ez kell is. Megköveteljük a precízebb munkát, többet fizetni viszont nem tudunk. Ezt nekem így kerek perec mondják az emberek: eddig jól dolgoztunk, most mit akartok? Hol a több fizetés? Ha azt mondhatnám, kaptok 20 fillér órabérrel többet, azért ezt és ezt kell negtennetek, minden könnyebb volna. A beosztott könnyen azt mondja: ha nem tetszem, akkor odébb állok. Néha takargatom, hogy ne derüljön ki szabálytalanság, mert arra én fizetek rá. Nemrég egy munkás kisurrant a gyárból műszak vége előtt. Pechjére a Fenyőben ösz- szefutott az üzemrész vezetőjével. Az másnap engem vont felelősségre: — János, maga a Fenyőbe is kilépőt ad? Én is akkor tudtam meg, hogy elment. Fegyelmi lett belőle. Ügy döntöttünk, hogy ha az előzőhöz még egy szabálytalanságot elkövet, alacsonyabb munkakörbe helyezzük az illetőt. Gondolja, hogy megszeppent? — Nem. De amikor érvényesíteni kellett volna döntésünket, felmondott. — Egy másik beosztottam többezer forintot érő kárt okozott. Fáradt volt, nem zárt el egy szelepet. Ahol ilyen nagy a tét, a legapróbb szabálytalanság is ezrekbe kerülhet. Ha így nézem, fegyelmit érdemel. Ha viszont ezt az embert megbüntetik, nem maradhat a helyén. Kit teszek oda? Ez már csak az én gondom marad. Elhiszi-e hát, hogy ilyen esetben az emberekért hadakozom a szabályok ellen, pedig ismerem azokat is. Sokszor keresem, hol a határ, amíg a hadakozással használok az üzemnek. TOLNAI GÁBOR a bútorgyárból: LEMEZSZABASZNAK „SZERZŐDTEM” Nálunk most nagy a felfordulás. Az építkezés mindent a feje tetejére áll ított. Új normákat is kellett kialakítani. Nem mondom, úgy is gondolhatja, milyen parazsat „taposunk” ilyenkor. Ha a vezetőket is elfogja az indulatosság, nagyon bele lehet magunkat lovalni a civakodásba Ilyen helyzetben a szakértelem győz. Én is voltam művezető, mielőtt technológus lettem. Nekem csak akkor panaszkodhatnak, — amikor jogos a kifogásuk. A vezető több türelmet tanúsítson. Ez ránézve kötelező. Az se szolgál hátrányára, ha segíti a szakma megértését. Én holnap reggeltől egy hónapra „leszerződtem” a lemezszabász gépekhez, csoportvezetőnek. Megmagyarázom, hogyan kezeljék, mert ezek új gépek. így döntöttünk, hogy megelőzzünk marakodást elmaradást egyaránt. Ügy szeretnénk, ha az építkezést, az új gazdasági mechanizmusra való felkészülést egyformán nagyszerű. biztató dolognak tarthatnánk. (Folytatás az 1. oldalról) várható nagy változásokról, méltatta a kormány intézkedéssorozatát, amely nagyban segíti a falu fel- emelkedését. Majd azt bizonygatta, hogy a leendő területi szövetség legideálisabb székhelyéül Karcag Az előadás után vita következett. Az első felszólaló Abonyi Lajos, a túrkevei Búzakalász Tsz elnöke volt. Ő városa mindhárom termelőszövetkezetének megbízásából kérte a területi szövetség tisztségviselői elsőnek azzal kezdjék munkájukat. ismerjék meg a szövetkezetek múltját, jelenét, gondját, baját, felhívta a figyelmet az együttes nagv feladatra: a régi termelő- szövetkezetek elavult gazdasági épületeinek korszerűsítésére. Hegyi István, a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke azt mondta, várakozással tekintenek a szövetség működése elé. Bíznak abban, hogy a termelőszövetkezetek ésszerű javaslatai a szövetségen keresztül eljutnák a kormányhoz. Fábián Márton, a karcagi Május 1 Tsz elnöke felhívta a figyelmet, hogy a tájkörzetben működő szövetkezetek segéd- és melléküzemági tevékenysége messze elmarad az országos átlagtól, ezért ebben vár segítséget a területi szövetségtől. Megkérdeztem egy túrkevei parasztembert, mi volt a legnagyobb élménye az idei kiállításon? Azt válaszolta, hogy milyen nagy a fejlődés a legutóbbihoz mérve. Nem is túlzás. Akinek ideje van rá, hogy tüzetesen megnézze — ahhoz legalább három nap kellene — nagyszerű .képet kap arról, hova jutott el pár év alatt a szocialista magyar mezőgazdaság. Talán ebben rejlik az a titok is, hogy volt már olyan napja a vásárnak, — amikor százezren látogatták meg. S honnan el nem jöttek. Találkoztam Tóth kínálkozik. Suba István javasolta, a szövetkezetek együttműködési vállalkozásának neve: Nagykunsági Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége legyen. Feladata többek között a termelési értékesítési együt- működés és érdekvédelem. Györggyel, a tiszaföldvári Lenin Tsz párttitkárával. Csoportot kísért fel. Ez a szövetkezet négyszáz vásári belépőt vett meg. Negyvenesével hozza fel a szövetkezet autóbusszá a tiszaföldvári tsz-tagokat. ☆ Megírtuk már. a mi megyénk milyen sikerrel szerepel az országos kiállításon. Ám ezt csak a seregszemlén érzékelheti igazán a látogató. A díjakat nyert tenyészállatok bemutatóidra került sor a lóverseny pályán. Jólesett hallani a Héki Állami Gazdaság nevét Azon meg már derültünk is. hogy alig akadt olyan felvezetett állatcsoport, amelyben a jászbol- dogházi Aranykalász Termelőszövetkezet tenyészjp- szágai ne lettek volna benne. A dologhoz hozzá tartozik valami. A pálvabelépő igen drága, az ülőhely II forint. Érthető, hogy a tribün erősen foghíjas s inkább a kapuban szorong a tömeg. Vagi; pedig másmódon „potyázik”. Tudniillik. a pályán felvezetett állatokat a vásár területén viszik vissza szálláshelyükre. Így a tömeg egyszerűen ezekre a helyekre tódul s pénz nélkül végignézheti ugyanazt a tenyészállat felvonulást. Arról nem is szóim, hogy végeredményben ezek az állatok is ott láthatók az ólakban istállókban a többiek között. Csakhát persze más hatást vált ki. amikor a legszíne- iava kerül az ember szeme elé. Szolnok megye szinte mindenütt ott van. Még az olyan nem várt helyen is. mint a mezőgazdasági klubkönuvtár pavilonja. Tudvalevő ugyan, hogy nálunk nincs könyvkiadás. Csakhogy e mintaszerű klubot tablók, fényképek díszítik. Közötte egy hatalmas méretű fotó a szolnoki Ságvári Művelődési Ház rádiós szakkörének életéről. ☆ A kiállításon bemutatják mindazt, ami élenjáró a mezőgazdaságban. Közöttük a törpegyümölcsösöket, a Bouche-féle francia törpealmást is. A piros gyümölcsök ott kínálgatják magukat centiméterre a föld felett. Nagyon szép látvány. Mintha csak a törökszentmiklósi Aranykalász Tsz törpegyümölcsös kertjéről másolták volna le. A vásár hagyományaihoz tartozik, s arculatához is illik, hogy a hangszórók magyar nótákat, népdalokat közvetítsenek. Most is így van ez. Ezt a műsort igen gyakorta megszakítja a Tranziszsztori, a Nem várok holnapig, s más olyan fesztiválszám, amelyet a faluból feljövök is jobban ismernek már, mint Dankó Pista hallgató muzsikáját. A népkultúra azért még bizonyos esetekben tartja az egyeduralmat. Például a karcagi csárdát egész estére lefoglalta. Tudniillik itt rendezték meg a vásáron résztvevő juhászok bálját. ☆ Árad a nép a vásáron végtelen tömegben. Azt, hogy ki falusi, s ki városi, könnyen meg lehet, tudni. Nem a ruházatról. \nem a viselkedésről uayan, hanem egészen másról. Arról, hogy ők nemcsak szemlélői, hanem szakértői is a látnivalóknak. S ha valahol az istállók, pavilonok, gépek előtt szakszerűen vitatkozó. nézelődő emberekre akadunk, bizonyára falusiakról van szó. — borzák -«■ (Folytatjuk) Borsi Eszter SENKI, SEMMI Ha az embernek nincs miről írni. írjon a SEMMIRŐL. Sok vers. színdarab, regény úgyis erről szól. de tárca még nem volt. ☆ A SENKIVEL lépten nyomon találkozhatsz Ha fényes nappal beverik az ablakod, ne keresd a tettest, SENKI nem hibás. Ha a raktárból eltűnik az áru. SENKI nem veszi észre. Az üzletben szokás szerint SENKI nem tudja, hol van a pa- naszkönyv. Miért késik két órát a vonat? SENKI nem tudja Ahogy lenni szokott. SENKI nem tudja megmondani, hogy a ma estére hirdetett darab helyett miért egy másik színdarabot mutatnak be holott te már eay hónappal ezelőtt megvetted rá a jegyet. Ismeretes hogy a SENKI, a SEMMI és a belőlük képzett szavak szívósan gyökeret, vertek a hétköznapi szóhasználatban. Gyakran még a szokványos „Hogy van?” kérdésre is ez a válasz: SEMMI kü- lönös--Mi tagadás, sűrűn halljuk ezt is: nem segíthetünk SEMMIT, próbálja meg máshol stb. A szerénység mindig megható, különösen amikor a bíróság előtt jelentik ki a tanúk: SEMMIT nem láttunk. SEMMIT. de SEMMIT nem hallottunk. Vagy például bemész a főnök szobájába és valami segítséget kérsz tőle Akkor még biztat: Majd elintézem. SEMMISÉG az egész. Amikor másnap érdeklődsz, ezt mondja: — Nem szólt SENKI, és kiment a fejemből. Harmadnap pedig elédáll a titkárnő: — A főnök ma nem fogad SENKIT. Sajnos, tapasztalhatjuk azt is. hogyan lesz sok mindenből SEMMI. Így például bőrből, textilből, papírból csinálnak cipőt, amit nem hord SENKI, ruhát, amit SENKI nem vesz meg. könyvet, amit SENKI nem olvas. És ha szólsz emiatt, leintenek: — Magát SENKI nem kérdezte! Beszélgetsz festőkkel. színészekkel és nyomban kiderül, hogy őket nem érti meg SENKI. Még a huligán is panaszkodik: őt nem neveli SENKI. A horgász emigyen kesereg: nem harap SEMMI. Természetesen én nem amellett vagyok, hogy kiirtsuk a szótárunkból a SENKIT meg a SEMMIT és ezzel szegényítsük nyelvünket: csak azt szeretném, ha mindennapi életünkből tűnne el a SEMMI. Ezzel be is fejeztem írásomat a SEMMIRŐL és ha szemrehányás* kapok, hogy SENKINEK sem kell. ezt válaszolom: — Nem értenek maguk SEMMI7! V. Ka. Több segítséget a régi szövetkezeteknek Nyíkos Károly, a kisúiszállási Búzakalász Tsz elnöke arról beszélt, hogy a szövetségben együttesen gondoskodniuk kell a termelőszövetkezeteknek az állattenyésztésben dolgozó tsz-tagok munkakörülményeinek javításáról. A szövetséget az ipari munkások szakszervezeti mozgalmához hasonlította. Dr. Gergely István miniszterhelyettes felszólalásában kitért arra: az országban három esztendeje megoldott a kenyérellátás. Ám nincs elegendő hús. főleg sertéshús. A kormányzat komoly intézkedéseket tervez a húsellátás érdekében. kérte, értsék meg a szövetkezetek és segítsenek az ország gondján. Végül megyénk első területi szövetségének« élére tizenegy tagú elnökséget választottak, amelynek tagja Kundra József. a karcagi November 7. Czimmer József. a fegwemeki Vörös Csillag. Zsarnai Béla. a tiszapüspöki Rákóczi. Nagy István, a kunhegyes!
