Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-08 / 212. szám

SZOLNOK MEGYEI NEFLAE IMI, azeptamber 8. « Kádár János L. I. Brezsnyev (Folytatás az L oldalról) tathatatlan fölényét a ka­pitalizmus fölött. Bárhol harcoljanak a világon a ha­ladás. a béke erői. harcuk­nak realitást és támaszt a Szovjetunió politikája, gaz­dasági és katonai ereje je­lent elsősorban. Felé tekin­tenek a még elnyomott né­pek. rettegnek tőle az im­perialista zsarnokok, az ő ereje rettenti vissza a ka­landorokat a világhábo­rútól. Meggyőződésünk, hogy sem nálunk, sem más szo­cialista országban, sem ka­pitalista országban nem ne­vezheti. magát kommunistá­nál!, internacionalistának, de még haladó embernek sem az, aki szembéfordul a Szovjetunióval, aki szovjet­ellenes nézeteket hirdet. Rossz szolgálatot tesz a szo­cializmusnak, a nemzetkö­zi kommunista mozgalom­nak, az imperialistaellenes harcnak, a békének, saját nemzetének az, aki elszi­geteli, vagy szembeállítani törekszik országát és népét minden igaz ügy legtekin­télyesebb, legnagyobb és legerősebb országával, a Szovjetunióval. A kisebb szocialista és nem-szocialista országokat egyesek azzal ijesztgetik hogy „függő” helyzetbe ke­rülnek, szuverenitásuk ve­szélyeztetve lesz, ha a Szov­jetunióval kereskednek, vagy más téren együttmű­ködésre lépnek vele. A történelem már kellő­en bizonyította, hogy bár­miféle kisebb ország füg­getlensége veszélybe kerül, s nem egyszer el is vész, ha gazdasági, vagy katonai szállítások tekintetében az imperialistáknak szolgáltat­ja ki magát. De bármely kis ország, így Magyaror­szág, függetlensége és szu­verenitása éppen akkor és ezáltal és oly mértékben lesz biztos és szilárd, ami­lyen mértékben a minden ország szuverenitását, füg­getlenségét és egyenjogúsá­gát tiszteletben tartó Szov­jetunió a nemzetközi part­nere, mert ez a kapcsolat védi meg őt a legjobban mindenféle imperialista nyomástól és zsarolástól. Őszintén óhajtjuk a háborús veszély csökkentését Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! Jogosan mondják, hogy a nemzetközi helyzet bonyo­lult, s azt is, hogy az utób­bi időszakban ismét élező­dött. Azonban a lebonyo- lultabb helyzetben is lát­nunk kell a történelem fő sodrát és annak irányát. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50 évvel ezelőt­ti győzelmével az imperia­lizmus addig egységes, az egész világon uralkodó rendszere megtört, mert ki­szakadt belőle a világ egy hatoda. Az elmúlt két év­tizedben ismét nagyot vál­tozott a világ. Kialakult a2 Európára, Ázsiára és Latin- Amerikára kiterjedő szocia­lista világrendszer. Széthul­lott, jórészben megsemmi­sült a gyarmati rendszer. A ma már mintegy 50 millió ta­got számláló kommunista pártok mozgalma korunk legbefolyásosabb politikai ereje lett. Ugyanakkor azt is lát­nunk kell, hogy az impe­rializmus meglévő és le nem becsülhető gazdasá­gi és katonai erejét mozgó­sítva, különösen az utóbbi 2—3 évben különböző pucs- csok és jobboldali lázadások szervezésével, a vietnami és közel-keleti háborúk kirob­bantásával, s más helyi há­borúkkal akarja hanyatlá­sa rohamos folyamatát megállítani. Az imperializ­mus igyekszik kiaknázni és különböző manőverekkel ha lehet fokozni a nemzetközi munkásmozgalomban, a szo­cialista országok körében jelenleg mutatkozó vitát visszaél azzal, hogy a szo­cialista országok, a népek sorsáért érzett felelősségük­től indíttatva, kötelességük­nek tartják egy új világ­égés megakadályozását, és a vitás kérdések békés megoldásának útját keresik. Enyhítené a helyzetet, ha a tőkés hatalmak a té­nyek figyelembe vételével szabnák meg politikájukat, elismernék a valóságos helyzetet, a két Németor­szág létét, a háború ered­ményeként kialakult hatá­rokat. Ennek még kevés a jele, különösképpen az Eu­rópa számos pontját meg­szállva tartó Amerikai Egyesült Államok és Nyu- gat-Németország részéről. A bonni kormánykörök pa­naszkodnak, hogy „új” ke­leti politikájukat a szocia­lista országok majd mind­egyike visszautasítja, mert „nem érti”. A szocialista, országok azonban nagvon is értik Bonn „új” keleti po­litikáját s azt is látiák, hogy az mennyire a régi. Ha valóban új. a ténvek reális figyelembevételén ala­puló politikával ielentkez- s* a Német Szövetségi Köztársaság —, és minden szocialista országnál jelent­kezne azzal, ideértve a Né­met Demokratikus Köztár­saságot is — akkor talál­kozhatna a szocialista or­szágoknak az európai hely­zet valódi normalizálására törekvő szándékaival. A mi szándékaink és ja­vaslataink világosak. Java­soljuk egy európai bizton­sági szerződés megkötését, amelyet valamennyi euró­pai állam aláírna, garantál­va a határokat, minden or­szág biztonságát, a békés egymás mellett élést, és a kölcsönös előnyökkel járó kapcsolatokat. Javasoljuk a NATO és a Varsói Szerző­dés egyidejű megszünteté­sét, atomfegyvermentes övezetek kialakítását és több más ésszerű lépést. Ez békepolitika. Mint, ahogy a háborús veszély csökkenté­sének őszinte óhaja vezeti a Szovjetuniót számtalan kérdés megoldására irányu­ló javaslatával. Ezt bizo­nyította legutóbb is, ami­kor Genfben beterjesztette az atomfegyver továbbter­jedésének megakadályozá­sára irányuló javaslatát, amellyel a Magyar Népköz- társaság teljes mértékben egyetért. Kedves Elvtársak! Elvtársnők! A szocialista országok, a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság is, mindig és minden kérdésben a ha­ladás. a nemzeti független­ség és a béke érdekében lépnek fel. Ugyanezért vál­lalt mindkét ország ismét ünnepélyesen kötelezettsé­get a ma megkötött és alá­írt, országaink kapcsolatait meghatározó szerződés­ben is. Közös feladataink közül is kiemelkedő fontosságú­nak tartjuk, hogy a szoci­alizmus és a béke általá­nos érdekei védelmében, erőinket nem kímélve dol­gozunk a legfontosabbért, az összes forradalmi és haladó erő tömörítéséért, az imperialista agresszorokkal szembeszegülő akcióegysé­gért. közös frontért. Mi a kommunista világ­mozgalom valamennyi párt­ja összefogásának, minden szocialista ország szoros egységének hívei vagvunk. a marxizmus—leninizmus elvei, a proletár-internaci­onalizmus alapján. Sajná­latosnak tartjuk, hogy egy­ségünket az utóbbi évek­ben az internacionalizmus­sal szemben álló nemzeti elkülönülés. sőt reakciós, nacionalista nézetek, • szov- ietellenes fellépések meg­bontották, különösképpen és elsősorban Mao Ce-tung és társai káros fellépése nyo­mán. Ennek a szakadár tevé­kenységnek az imperialis­ták komoly mértékben ha­szonélvezői voltak. Ennek ellenére továbbra sem kí­vánjuk az ellentétek mé­lyítését, a viták élezését —, azon fáradozunk, hogy ' a nézeteltéréseket félretéve fogjunk össze vietnami test­véreink, az Izrael által megtámadott haladó ara­bok, minden arraszoruló nép’ megsegítésére, az im­perialista agressziók vissza­verésére. A szocializmus, a béke védelméhez szükséges együttes lépések kidolgozá­sában fontos szerepet ját­szottak a kommunista és munkáspártok vezetőinek, a szocialista országok kor­mányfőinek az utóbbi hó­napokban megrendezett ta­lálkozói. Ügy véljük, hogy ilyen eszmecserékre a jö­vőben is szükség lesz, akár regionális jelleggel, akár a pártvezetők nagy nemzet­közi tanácskozásának for­májában. Mi hívei vagyunk a megfelelő előkészítés után azzal a céllal összeülő nagy tanácskozásnak, hogy meg­vitassuk, melyek mozgal­munk feladatai az antiim- perialista harcban. Szeret­nénk, ha a tanácskozáson minden párt képviselője je­len lenne, de úgy gondol­juk, hogy megrendezésével nem kell várni addig, ameddig az összes párt haj­landónak mutatkozik részt venni azon. A kommunista mozgalom ellenségei sem várnak újabb és újabb ag­resszív terveik kidolgozá­sával és kirobbantásával, s mi sem engedhetjük meg, hogy további időt nyerje­nek. A tanácskozás sikeres lesz, ha azok a pártok, ame­lyek az adott időpontban érdekeltek a széleskörű eszmecserében, . elküldik képviselőiket a tanácsko­zásra és ott közösen, elv­társi módon a marxizmus— leninizmus alapján elemez­zük a helyzetet, megvitat­juk a tennivalókat. Tisztelt Nagygyűlés! Kedves Elvtársak! íme, ezeket a gondolato­kat szerettem volna fel­vetni a magyar—szovjet ba­rátság e meleg hangulatú, szép gyűlésén, barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szer­ződésünk megkötésének napján, és annak kapcsán. A ma aláírt szerződés újabb erőt ad. még na­gyobb lendülettel és biza­kodássá1 folytatja népünk történelmi harcát és nagy munkáját a szocializmus teljes és végleges győzel­méig. Szovjet barátaink! Ha önök hazamennek, mond­ják el: a magyar párt, a magj^ar munkásosztály in­ternacionalista, a magyar dolgozó nép nagy többsége a szovjet—magvar barátság őszinte híve és a Magyar Népköztársaság a barátsági szerződés szellemében és betűinek betartásán őrköd­ni fog, azokat valóra váltja. Az eszmét, amely ma át­formálja a világot és ben­nünket is vezérel, fél év­századdal ezelőtt az orosz munkásosztály az egykori cári birodalom népei vitték győzelemre először az em­beriség történetében. Erről a nagy évfordulóról hazánk­ban is méltóképpen emlé­kezünk meg. A magyar munkásosztály, a magyar nép. amelynek élete, harca az elmúlt öt évtizedben összeforrt a szovjet forra­dalom sorsával, ezt az év­fordulót saját ünnepének tekinti. Felhasználva ezt az alkalmat, nagygyűlésünk­ről az egész magyar nép nevében forró, testvéri üd­vözletünket küldiük a szov­jet nénnek, sok sikert kí­vánunk a nagv Szovjet- ország további felvirágoz­tatásához. Élien a Szovjetunió Kom­munista Pártja és a kom­munizmust építő nagy szovjet nép! Éljen a megbonthatatlan magyar—szovjet barátság! Ellen a kommunizmus és a bétel (folytatás az U oldalról) Ügy gondolom, közülünk senki sem kételkedik ab­ban, hogy az eljövendő esz­tendőket a magyar—szovjet barátság megszilárdításá­nak újabb sikerei jellem­zik. Biztosítom önöket, ba­rátaink. hogy országunk kommunistái, minden szov­jet ember erre törekszik, s hogy pártunk Központi Bi­zottsága és a szovjet kor­mány megtesz minden erő­feszítést e magasztos cél elmésére. A szocializmus ügye győ­zelmet győzelem után arat mindenek előtt azokban az államokban. amelyekben sikerrel építik az új, igaz­ságos és humánus társa­dalmat — a szocializmust és a kommunizmust. A világ népei látják: a szo­cialista társadalom fejlő­désének nincs más célja, mint a nép érdekeinek megvédése és az a törek­vés, hogy mind nagyobb mértékben biztosítsa a tár­sadalom minden tagjának anyagi és szellemi igénye­it, a szocializmus külpoli­tikája pedig T- a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításának politi­kája. Éppen ezért a szocialis­ta államok határain túl is az emberek milliói szelle­mileg és érzelmileg mind­inkább a szocializmus és a kommunizmus mellett döntenek. Egyre nő a nemzetközi kommunista mozgalom ak­tivitása és befolyása. A gyarmati függőség igáját levetett országok sokmilliós néptömegei körében is szi­lárdul és növekszik a szo­cializmus vonzó ereje. A szocializmus továbbra is új sikereket arat. Példá­jának ereje világszerte hat mivel a nép nagy igazát, a szocializmus képviseli, — melyet soha senki sem lesz képes legyőzni. Az imperializmus tábora egjnje jobban megrendül azoknak a mély belső fo­lyamatoknak következté­ben, amelyek a kizsákmá­nyoló erőszakot gyakorló társadalom lényegéből fa­kadnak. Növekszik az ősz- tályharc lendülete a fej­lett' kapitalista országok­ban. Utalhatunk például a világimperializmus fő fel­legvárában — az Amerikai Egyesült Államokban — Külpolitikánkban tovább­ra is keményen kitartunk amellett, az elv mellett, amely szerint az államok függetlenségének, szuveré- nitásának és területi sért­hetetlenségének tisztelet­ben tartásával valóban le­hetséges a szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élése. És minél erősebbek lesznek a szocialista országok pozí­ciói, annál több lehetősége tesz arra, hogy ez az elv győzedelmeskedjék a nem­zetközi kapcsolatokban. Az imperializmus és reakció erőinek cselszövé­seire. mi, kommunisták az­zal válaszolunk, hogy még aktívabban törekszünk a kommunista világmozga­lom tömörítésére, még ha­tározottabban szembeszál- iunk minden olyan kísér­lettel, amely megbonthat­ná soraink egységét. Az élet nap nap után bizo­nyítja: nem lehet kommu­nista az, aki félredobja mozgalmunk legerősebb fegyverét — a proletár in­ternacionalizmust; aki a forradalmi erők nemzet­közi egységét és harci szo­lidaritását korlátolt, ideo­lógiánk számára idegen na­cionalizmussal cseréli fel: aki szakadár-politikát szít és ezzel osztályellenségünk kezére játszik. Ezért vált ki az egész világ marxista—leninistái körében olyan felháboro­dást Mao Ce-tung és cso- I portjának kalandor tény­kialakult helyzetre. Ott is észlelhető a munkásmozga­lom bizonyos aktivizáló­dása. Egyre aktívabb ellenál­lást vált ki az imperializ­mus neoikolonialista po­litikája Ázsia, Afrika, La- tin-Amerika népeinél. é jelenlegi társadalmi fej­lődés problémáira, a né­peknek a nemzeti függet­lenségre. haladásra és bé­kére való természetes tö­rekvésére az imperializmus csak egyetlen választ is­mer: erőszak, véres bűn­tettek a népek ellen. Vilá­gos tanulságai ennek az imperialisták olyan cse­lekedetei, mint az agresz- szió kiszélesítése Vietnam­ban, a független arab ál­lamok elleni izraeli tá­madás megszervezése, s katonai-fasiszta puccs Görögországban, Bonnak az „egész Németországra” az európai határok módosítá­sára vonatkozó makacs igénye. Manapság az im­perializmus erőszakos jel­lege különösen világossá teszi azt, hogy az imperia­lizmus történelmileg halál­ra van ítélve. Az imperializmus lénye­gesen meggyengült, de még mindig elég erős ah­hoz, hogy komolyan veszé­lyeztesse a világbékét, s népek biztonságát A szocialista országok né­peié elsőrendű kötelessé­güknek tartják, hogy meg­feleljenek barátaik bizal­mának szerte a világon és osztályellenségeik cselszö­véseire válaszolva újabb sikereket érjenek el a szo­cializmus és kommuniz­mus építésében. A béke és szocializmus érdekei, minden ország dol­gozóinak érdekei a szocia­lista országoktól, a mai fel­tételek között állhatatosan azt követelik, hogy ez or­szágok mindegyike az egész közösség érdekében tömörítse sorait. Most minden eddiginél fontosabb, hogy erősítsük a szocializmus országainak szövetségét a nemzeti-fel­szabadító mozgalommal, mindenkivel, aki az impe­rializmus ellen harcol. Az impeerializmus ka- lan'dorpolitikája megköve­teli, hogy mindannyian megőrizzük fokozott éber­ségünket és szüntelenül erősítsük a szocialista or­szágok védelmét kedése. Ma már az egész világ számára világossá vált e csoport nagyhatal­mi, soviniszta irányvona­lának igazi célja. A té­nyek arról tanúskodnak, hogy ez a csoport valójá­ban nem az imperializmus ellen, hanem a szocialista országok, a kommunista mozgalom ellen harcol. Mint ezt az utóbbi kínai események mutatják, Mao Ce-tung és cinkosai veszé­lyeztetik a kínai nép for­radalmi vívmányait. Amit Mao Ce-tung csoportja „kulturális forradalomnak” nevez, helyesebb lenne el­lenforradalomnak nevezni. Lényegében véve Kínában ma csapást mérnek a népi demokratikus hatalomra. Gyakorlatilag beszüntet­ték tevékenységüket a párt alapszabályzatában feltüntetett szervei és az államhatalom alkotmányo­san előírt szervei, szét­kergették a szakszerveze­teket, a kommunista ifjú­sági, társadalmi szerveze­teket. A párt és állam sok kiváló és nagy érde­meket szerzett dolgozóját, a kínai forradalom sok is­mert funkcionáriusát, több kimagasló katonai vezetőt, a tudomány és kultúra je­les kénviselőit becsmérlik, embertelen represszióknak vetik alá. Megsemmisítik a dolgo­zók szociális vívmányait és jogait. Fesweres megtor­lásnak vetik alá azokat s kínai munkásokat és pa­rasztokat, akik az ország különböző részein fellép­nek Mao Ce-tung és krea­túráinak önkényuralma el­len. A kínai események nem­csak a Mao Ce-tung-cso- porlosulás eszmei-politikai hanyatlásáról tanúskodnak hanem arról az erős ellen­állásról is, amelybe e cso­portosulás politikája a dolgozók széles rétegei, számos párt- és állami be­osztásban lévő személy, a fegyveres erők legjobb képviselői körében ütközik. Kína Kommunista Párt­ja és népe most történel­mének kritikus szakaszát éli át. De bármennyire bonyolult is legyen ez a harc, biztosak vagyunk abban, hogy végeredmény­ben találni fognak erői ahhoz, hogy megvédjék a forradalom vívmányait és nagy országukat a helyes útra vezessék. Meggyőződésünk, hogy Kínában végeredményben győzni fog a szocializmus ügye. Ezt az SZKP és az egész szovjet nép, amely­nek érzelmeit Kína kom­munistái és népe iránt a testvéri barátság és a proletár internacionalizmus szelleme hatja át, közös nagy ügyünk fontos győ­zelmeként fogja üdvözölni Huszonnégy európai or­szág kommunistáinak ez év tavaszán Karlovy Vary- ban megtartott konferen­ciája a testvérpártok kol­lektív együttműködésének jó példáját mutatta. Ügy látszik, itt az ideje, hogy fokozzuk ilyenirányú közös erőfeszítéseinket. Ilyen ál­láspontot foglal el sok párt és ezzel mi is teljesen egyetértünk; Az egység harci jelsza­vunk volt, ma is az és az marad a jövőben is, biztosítani szeretnénk önöket, kedves elvtársak, arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja min­den tőle telhetőt megtesz és a jövőben is meg fog tenni annak érdekében, hogy a leghatékonyabban teljesítse történelmi fel­adatát — betöltse a béké­ért, nemzeti függetlensé­gért, demokráciáért és szo­cializmusért vívott világ­méretű harc ihletőjének és vezérénél! szerepét. Elvtársak! Az Októberi Forradalom 50. évfordulóját nemcsak a szovjet nép fogja megünne­pelni. hanem az egész kom­munista és felszabadító mozgalom, az egész haladó emberiség. Jól tudjuk, hogy a magyar kommunisták és a szocialista Magyarorszé a egész népe olyan aktivitás­sal készül a Nagy Október jubileumának köszöntésére, mint saját nagv ünnepére. Ezért mély hálával tarto­zunk önöknek, drága ba­rátaim. Soha nem felejtjük eh hogy a magyar dolgozó nén fiainak tízezrei aktívan vettek részt az oroszországi októberi forradalomban és harcoltak népünk, a szo­cializmus ügyének védel­mében. E derék internacio­nalista harcosok közül so­kan ma is élnek. A szovjet emberek testvérüknek te­kintik őket. • s nagy ünne­pük óráiban tisztelettel adóznak nekik, mint Októ­ber minden hősének. Ok­tóber 50. évfordulója lehe­tőséget ad arra. hogy való­ban történelmi méretekben értékeljük annak a nagv tettnek a jelentőségét, ame­lyet 1917-ben Oroszország munkásai és parasztjai vég- hezvittek. Leninnel és a Bolsevik Párttal az élen. Éljen a magvar és a szovjet nép örök. megbont­hatatlan barátsága! Elien a Magvar Szocialis­ta Munkásnárt — a ma­gvar dolgozók kipróbált ve­zetője! Fejlődjék és arasson új győzelmeket; a béke. a de­mokrácia. a nemzeti füg­getlenség és a szocializmus aggj ügyts Kínában van erő a forradalom vívmányainak megvédésére

Next

/
Thumbnails
Contents