Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-24 / 226. szám
I t # SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP szeptember tt, c zerette volna megva- kami a térdét. Már meg is mozdult a keze, hogy jóles óén megkapargassa a kellemetlenül viszkető testrészét, mikor ijedten visszarántotta. Nem lehet! De miért nem, amikor viszket? S te jó atyaúristen, már nemcsak a térde viszket, de a füle is. Egyik kezével térdét, a másikkal a fülét kellene megvakami. De hogy jön az ki? Königratzi csatavesztés és kétkezes vakaródzás.. Abszurdum ... — Tehát kérem, milyen hatással is volt az osztrák hadsereg súlyos veresége? — kandikál kíváncsian a tanár, szemüvegén keresztül. Tényleg, milyen hatással volt? Vakaródzhattak legalább utána a hadfiak, ahogyan csak akartak. De mit akar ez most pont Königgratzel. Annyi gond, baj van s világon, itt állunk az új tanév elején, rakétakísérletek, meg miegymás és ez meg jön itt Königg- ratzzel. Átkozott múltba fordulás. Igen, ez a pedagógusok átka, ezen kellene segíteni: ahelyett, hogy a jelen és a holnap égető kérdéseire adnának választ a felnövekvő fiatalságnak ;.. igen .. ehelyett, pont az osztrák ármádia dolgai után faggatják. — Szóval? Vagy nem tudja? — vált kissé vészj ódóra a tanár hangja és mintha a viszketés a Eülemögött kissé abbamaradt volna. De a térd, a térd! — A königgratzi csatavesztés?... Márminthogy az úgy volt, hogy az osztrák hadsereg itt vereséget szenvedett... Königgratznél, amelyet másképp Sadovának is hívnak..; Nem is reagál rá, hogy a másik nevét is tudja. Micsoda érdektelenség, micsoda semmibevevése az ember többoldalúságának. Vagy nem is Sadova a másik neve? Savoya? Á, az valami ház... Olaszországban, vagy Francia- országban... dehogy, királyi ház... Megvan! — ...Kedves tanár úr, az úgy volt, hogy a csatavesztés után a Habsburg-ház nagy dilemma előtt állt... Oda a nagy német eszme, gazdasági és politikai csőd, és... — Már azt hittem, nem tudja, kérem — jegyezte meg egyked vűen a tanár, semmi együttérző hogy a kisujjában van az egész örömet, lelkesedést nem mutatva, hogy im, igenis tudja, mi az, hogy tudja, azt is tudja, hogy... — ...ez volt tehát egyik oka a kiegyezésnek 1867-ben, a másik... — hadarja lelkesen, hogy tud, königgratzi izé, s hogy a térde sem viszket. — Jól van kérem, akkor talán egy másik kérdést — vág közbe a tanár rendíthetetlen nyugalommal. Mi van itt? Mi ez? összeesküvés, machináció, tudatos és sátáni terv, hogy lehetetlenné tegyék, hogy kiforgassák nyugalmából, hogy nevetségessé váljék? — Mi a véleménye, Anglia miért nem támogatta a magyar szabadságharcot? Érdekes ez a szoba, tompa színei, alkóv-szerű beíve’ése... egészen érdekes... Hogy mi, micsoda? Már megint Anglia. Hát mit képzel ez a ^anár, diplomatával áll szemben? Hát honnan tudja egy szerencsétlen halandó, miért nem lépett Anglia uk-muk-fuk háborúba a magyar szabadságharc mellett? Anglia... A ködös Albion... Dover fehér sziklái... a Picadilly. Érdekes volna egyszer elutazni Londonba, végigsétálni a Temze partján, megállítani egy ott őgyelgő embert __ és csak úgy könnyedén, csevegőén, magától értetődő természetességgel, megkérdezni: — Mondja, Mister, már megint az az angol hidegvér? Mi az isten csudájáért nem avatkoztak be maguk a magyar szabadságharcba... — Uram, ön, úgy látszik, mesz- sziről jött... Mi beleavatkozunk minden szabadságharcba... — Mondja kérem, vagy nem mondja? — riadt fel a tanár ideges hangjára. — Utóvégre nincs időm, hogy magával itt fél dél- előttöket eltöltsék! — Mondom, hogyne mondanám. Anglia mindig beleavatkozott a szabadságharcokba... Így volt ez a magyar szabadságharc idején is, amikor... Amikor — te jó úristen, mi is volt akkor? — igen, amikor szívesebben látott egy erős Ausztriát Oroszországgal szemben, mint... — Köszönöm... Bizonytalan volt, sokat gondolkodott, de úgy látom, hogy a lényeget talán mégis érti... Közepest megadom, vagy akar még egy kérdést a jóért Még egy kérdést? Nem akar Jő lenni, maradjon csak közepes, a közepes emberekkel kevés baj van, s nekik is kevés bajuk van az élettel. Minek a feltűnés, i s minek újabb vájkálás a múltban? Legyünk szerények, érjük be azzal, amink van. — Köszönöm tanár úr, megelégszem a közepessel... Otthon a gyerek rágja magát át egy tankönyv oldalán, mint valami nagyra sikerült könyvmoly. — Jé, apu, itthon vagy? — Ilyen nagy fiú ne kérdezzen hülyeségeket. — Biztosan nem sikerült a vizsgája apádnak, azért ilyen mogorva — int gúnyosan az asz- szony. — Mi az, hogy nem sikerült... Kikérem magamnak, igenis sikerült... — háborog sértett önérzetében. — És mit kérdeztek, apu? — kíváncsiskodott a gyerek. — Az izotópok gyakorlati fel- használását... És a... a... — De apu, ez nincs is benne a történelemkönyvben... — Engem ne oktass. Én is tudom, hogy nincs benne, de tőlem ezt is kérdezték, hogy meg tudjanak végre fogni... Meg mást is... De mindent tudtam... Apád igazán példa lehet előtted... S most tanulj... Mi a lecke? — A königgratzi csata és hatása... GIVRKO GÉZA: Talán érti a lényeget Kolozsvári magyar írók között Aranyló nyárvége! Sárga nap-ívek alatt szunnyad a táj. az ősi város. Kicsit fáradtan, kvarcos homokot sodorintva fut már a Szamos is, amelynek tükréből a több évszázados magyar múlt történelmének hősi, romantikus képei, alakjai tekintenek ránk. Apáczai, Bethlen, Bolyai, Báthoryak. A Királyhágó felől köny- nyű szél kerekedik. Körülcsókolja a Szabó-bástyát, a reformátusok öreg templomát. amelyben Apafi? fejedelem nyugszik nemesi zászlók, ősi címerpajzsok veretes négyszögében. Meg- símogatja Fadrusz ismert Mátyás-szobrát, s a házat is, hol a történelem formáló nagy király született. Jóságos, puha a fuvallat, mint fiatal asszonyten verek, s nem úgy, miként télidőn, ha farkas-üvöltéssel, dermesztő hidegekkel tör a vidékre. — Szabó Dezső ifjúkori lépteit keresed? No, gyere ide az ablakhoz! Látod jobbra azt a vörös kéményt? Igen? Ott. a kórház-negyedben! a téglakémény a krematóriumé. Annak a helyén állt a ház, amelyben az író született... Három emelet magasából tekintek a párás messzi- ségbe, a háztetők fölé, szorosan mellettem a korán deresedé, keskenvarcú költő; Kányády Sándor. — Előre megmondom, sokra nem mégy a kutatással. Leérettségizett valamikor az 1890-es évek végén, s aztán haldiáin alig- alig látogatott haza Kolozsvárra — fűzi hozzá később, immár beszélgetésünk fonalát rendezgetve. — S az örökség? — Nálunk is, mint Magyarországon. 1947-ben államosították az iskolákat, így a hagyaték, tudtommal, Budapesten maradt. ' Lászlóffy Aladár szintén költő, szerkesztő. a Napsu- gár-nál, az erdélyi magyar- nyelvű gyermeklapnál. Nyersebb, robosztusabb Kányánál, s ellentétben önmagé mélyen intellektuális lírájával. Mellesleg 6 a Román tr(, Szövetség ko- lozsvár-terül éti szervezetének párttitkára, ilyenformán autentikus különböző irodalmi kérdések feszege- tésében, s tájékoztatásban. — Az írott szó. az erdélyi magyar Jrodalom jelene érdekel! Talán az idei népszámlálással kezdeném, amely nálunk volt, Romániában. Velünk együtt közel kétmillió polgár vallotta magát magyarnak. Ehhez mérten kielégítő a magyarnyelvű sajtó. Bukarestben. Marosvásárhelyen, Temesváron, Aradon, Kolozsváron jelenik meg napilapunk, aztán van még több tartományi székhely, ahol hetilap működik. Régi magyar újságok is feltámadnak, mint legutóbb a brassói Üj Idő, amely hetenként kétszer kerül az olvasók kezébe. Valamennyi újság önálló életet él, saját szerkesztőséggel és nem csupán a mindennapi élet kérdéseivel foglalkozik, hanem kulturális, művészeti melléklettel segíti az erdélyi magyar irodalom vi- rágoztatását. — Se kisebb egész. Kolozsvár irodalmi élete mire épül? — Kétévtizedes múlt áll már szinte minden helyi irodalmi orgánum mögött. A Gaál Gábor által alapított hetilap, az Utunk például 1946 óta jelenik meg. Ennél jóval öregebb a hajdan szintén Gaál Gábor szerkesztette Korunk, melynek születési évszáma 1929. A Horthy-éra alatt betiltották ezt a folyóiratot. s tíz évvel ezelőtt, 1957-ben indult meg újólag, itt, Kolozsváron jelenik még meg a Dolgozó Nő, s a Napsugár. amelyet 1957-ia Asztalos István, az erdélyi parasztirodalom kiemelkedő egyénisége szerkesztett. — És a könyvkiadás? Nagy István. Bartalis János, Salamon László, Lé- tay Lajos. Márkv. Horváth István. Kányády, Huszár Sándor, PaneK Zoltán, Fodor Sándor, Deák Tamás, Szabó Gyula, Méhes György személyében nagyon erős, széles skálájú író-gárda él Kolozsváron és környékén. — A romániai magyarnyelvű könyvek nagy részét itt. Kolozsváron szerkesztik. A bukaresti állami és ifjúsági könyvkiadónak két külön magyar részlege működik nálunk, s még a nyomás jelentős része is városunkban, a régi Minerva-nyomdában készül. Szeretném kiemelni a magyar nyelvű könyvek közül a Forrás-sorozatot! Ez az elsőkönyves írók, költők fóruma. Mi fáj az erdélyi magyar íróknak, költőknek? — A magyarországi visszhanatalanság! Megjelenik Erdélyben tíz könyvünk, jut mindből Magyar- országra 5—600 példány, s a tízből jó ha egyről megemlékeznek. Ügy érezzük több támogatást érdemelnénk a magyarországi író- társaktól — mondja elutazásom előtt rezignálta« az egyik kolozsvári író. majd amikor Kányády Sándorhoz fordulok üzenetért, mappájába túr, s az alábbi verset küldi a szolnoki olvasóknak; Kikapcsolódás Távoli harangszót érzek ereimben, nagy székesegyházak nyugal 'r 7 s hűvösével agyamban fekszem. Mióta már? öt perce kettő? Óceánok, erdők. Könnyedén ring a holdszelíd nap alumínium gömbje, kondulna, mint a harangok, ha megkoppintanám. Boldog vagyok: Nagy Sándor kardja villan meg hirtelen s a csomó szétesik, Szokrátesz koccint a poharával. Pláton mosolyog, János maga hozza a tálban a fejét felém, inkvizitorok ölelkeznek eretnekekkel, mint régi barátok, angyalokat ereget a krematóriumok kéménye, hatalmas léglökésesek suhannak elébük előzékenyen; a gomba, melyet az imént láttam egy fa tövében. emelkedni kezd, mint a startoló rakéták, elrúgja maga alól a földet s már fönt van, karimája elfödi előlem az angyalokat, elvágja bennem a harttngszót, s é» nem merem kinyitni r astaoMtn. J^pfdvay Győző MÉSZÁROS LAJOS: TÁBORTŰZNÉL É lete első randevújára 22 éves korában indult el Török Zoltán. Az elsőre még siet az ember, ő nem akart elmenni. Félt. „Látod, ilyen a csók!’’ De aztán mégis elment, mert az első randevúra mindig elmegy az ember. Telefonon ismerkedett meg a lánnyal. Bár ehhez általában nem szükséges telefon, hiszen annyi ilyen alkalom kínálkozik. Török Zoltán esetében azonban úgy látszott, hogy ez a legjobb alkalom. mert ő még sohasem ismerkedett meg lánnyal. Se így, se úgy. Zoltán ugyanis vak volt. így is született, lehunyt szemmel. Szüleivel élt, akik mindent megadtak neki, csak hát nem nagyon ismert lányokat. Egyszer ugyan megcsókolta őt egy lány. A Balaton partján nyaralt, és minden este kint üldögélt a ház előtti pádon. Mindig egyedül, egyszer azonban mellé ült egy fiatal lány. Beszélgetni kezdtek és a lány megkérdezte tőle, milyen érzés semmit se látni. Aztán azt is megkérdezte, tudja-e, hogy a lányok és fiúk csókolózni szoktak. A lány 16 éves volt, Zoltán 21; nem tudott mit válaszolni, a lány nevetett, és Zoltán érezte, hogy két kéz fogja körül, és ez n hét kéz forró, és egészen hozzá simul, aztán a lány is egészen hozzásimult, aztán megcsókolta őt a lány. Néhány pillanatig tartott az egész. A lány felugrott, és már távolról kiáltotta; „Látod, ilyen a csók!" Telefonközpontban dolgozott, és ez azért is nagyon jó volt. mert itt sokszor durván beszéltek vele az emberek. Természetesen csak azok beszéltek így vele. akik nem ismerték, de éppen ezért volt jó. Sokkal jobb, mint amikor udvariasan szóltak hozzá. „Tessék csak 1 jönni, maid én átkísérem... Merre megy? Óh, én is arrafelé, csak karoljon nyugodtan belém...” Az a lány. akit telefonon ismert meg, nagyon ingerült hangon beszélt vele. Azon a napon többször is jelentkezett, és mindig siettette. Kellemesen csengett a hangja. Zoltán csak később lepődött meg. mert amikor a lány megint hivta, akkor azt mondta, hogy ne kapcsoljon senkit, mert vele akar beszélni. Telefonközpontost csak ritkán, hívnak, őt pedig soha, mindig a- „Melléket” kérik. Most a lány vele akar beszélni, és bocsánatot kért, hogy délelőtt úgy siettette, „de hát biztosan megérti, olyan nehéz napunk volt?’. Zoltán nem tudta, mit válaszoljon. A lány nem tette le a kagylót. Miért ilyen szomorúf a hangja? Ilyet még senki sem kérdezett tőlem. Hallgatta, ahogy a lány beszél, és elfelejtett sok mindent, még azt KESKENY AZ UTCA is, hogy „Látod, ilyen a csók”, mert a lánynak nagyon kedvesen csengett a hangja... , Már félórával a megbeszélt idő előtt ott állt és várt. Az utca népfelen volt, de éppen hét órakor lépéseket hallott. Elmúlt tíz perc. Egy hirdetőoszlop állt közöttük. Ketten, ha találkoznak, akkor együtt mennek tovább és összesímulnak. „Bújj hozzám és hajtsd, a. váltamra a fejed.’’ „Látod. ilyen a csók." Zoltán nem mert szólni. Hét óra H perckor Zoltán ismét hallotta a lépteket. Távolodtak. Kiáltani szeretett volna, a fehér bot kiesett a kezéből. Elindult a hangok felé. Kitárta karjait és úgy érezte, nem kell a fehér bot, ő lát, mindent lát, a lányt is látja, és nem lehet, hogy sohase találkozzanak. A zajra megállt a lány. Mit látott? Fekete szemüveg, kitárt karok, és egy földön heverő fehér bot. Gyorsan lehajolt, felvette és átnyújtotta. „Ne haragudjon, nem vettem észre, hogy itt volt. Átkisér- jem?’’ ,,Az a hang volt szólj már!” „Látod, ilyen a csók!’’ Nem szóit. A lány átkísért a túloldalra egy vak embert és közben többször is visszanézett. Ahogy mentek, a lány belekarolt. „Most megyünk, megyünk, soha nem ér véget ez az út!" Keskeny volt az utca .. hamar vénet ért. Benedek B. István
