Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-21 / 223. szám

1WI. szeptember 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Hosszú huzG-vona utón Megoldódott a görgős ekék sorozatgyártása. Ille­tékes szervek döntésére a mosonmagyaróvári mező­gazdasági gépgyár a salgó­tarjáni acélárugyárral együttműködve hozzákez­dett az első kísérleti soro­zat gyártásához. A gyors eredmény érde­kében a terelőlemezek szerszámozását a mosonma­gyaróvári gyár készítette el, s készen küldte el azt Salgótarjánba, ahol nyom­ban meg is kezdődött az első 90 ekéhez szükséges alkatrészek gyártása- A gör­gős ekék terelőlemezeinek és szántó vasainak első so­rozatát még a héten el­szállítják Mosonmagyar­óvárra- A mosonmagyar­óvári gyár már az ősz fo­lyamán a mezőgazdasági nagyüzemek rendelkezésére akarja bocsátani az első görgős ekéket A jászapáti Velemi Tsz-ben 11 ezer libát neveltek fel. Ebből 3300 darabot már leadtak a BOY-nak, jelenleg pedig 3000 darab áll hízóban. A kenyérgabona védelmében Megyénkben évről évre jelentős a kenyérgabona vetésterülete. Sok gabonát vetnek ismét a gabona után. A 3—1 éves monokul­túrában termesztett gabo­natáblákon természetszerű­leg magasra emelkedik a kártevők és kórokozók egyedsűrűsége. Ezért az utóbbi években egyre sú­lyosabb gondot okoz a ga­bonafutrinka lárvája a „csócsároló”, a kis és nagy drótférgek, a bagolypillék lárvái, a torsgombák és a lisztharmat. A jövő évi termés biztonsága érdeké­ben még most, vetés előtt mindent meg kell tennünk, hogy a kártevők okozta ter­méskiesést a minimálisra leszorítsuk. Azokon a táblákon, ame­lyekben gabona után ismét gabona kerül, meg kell győződnünk a talajlakó kártevők egyedsűrűségérőL Ezt a legegyszerűbben az úgynevezett „mintagödör- á'ásos” módszerrel ellen­őrizhetjük. A tábla külön­böző pontjain 100 x 50 cen­timéteres mintagödröt ásunk 3 ásónyom mélység­ben. A gödörből kijövő ta­lajt kézzel szétmorzsoljuk és a talált kártevőket kis edénybe gyűjtjük. Az idei meleg, száraz időjárásban a kártevők a mélyebb, ned­vesebb talajrétegbe húzód­tak be, ezért a gödörásás folyamán a második és har­madik ásónyomban kell azokat keresni. Amennyi­ben a tábla 1 négyzetmé­terére 4 vagy ennél több kártevő jut, indokolttá vá­lik a vegyszeres védekezés. Talajfertőtlenítésre az alábbi növényvédőszereket javasoljuk: Hungária L—7 8 kg/kh, Hungária L—2 30 kg/kh, Aldrines szuperfosz­fát 100 kg/kh, Lindanos szuperfoszfát 100 kg/kh. A fenti növényvédősze­reket a vetés előtt 8—10 nappal szórjuk ki a talajra és kiszórás után azonnal dolgozzuk be a talaj fel­színi rétegébe. A porozást és a bemunkálást a legcél­szerűbben éjszaka végez­hetjük. Borzai József Szolnok megyei Növényvédő Állomás Kenderes A szociális juftatások a helytállás ösztönzői A SZÉLHÁMOS Hjl És Áldozatai I__II Vincze Vendelt, a Középtiszavidéki Vízügyi Igaz­gatóság szakszervezeti bizottságának titkárát kereste fel munkatársunk. Választ kért néhány időszerű kér­désre: — Melyek önöknél a leg­jelentősebb szociális jutta­tások? — Az igazgatóságnál na­gyon sok szakmát megta­lálhatunk. Kovács, asztalos, festő, esztergályos, építő, tervező és felsorolni is sok volna, amelyekben em­bereket foglalkoztatunk. Sok szakmával dolgozó, szinte határtalanul nagy „tizem” ez a mienk. Eb­ből már az is következik, hogy évente százezreket érő munka- és védőruhát, védőfelszerelést adunk ki. — Az idén például ösz- szesen egymillió 551 ezer forintot érő munka- és vé­dőruhát adunk ki. Három­százharmincezer forint az ebédhozzáiárulás és 180 ezer forint a különböző el­men kifizetett segélyek ösz- szege. Ezeket és a hasonló­kat pontosan összeszámol­hatjuk. De azt például, hogy négy év óta a több. mint háromezerből évente négyszázharminc—négyszáz­ötven dolgozónk üdülhet Siófokon saját nyaralónk­ban, hogy az esetleges be­tegeket gyógyfürdőbe küld­jük. hogy húsz tranziszto­ros rádiót vettünk a lakott helyektől távol dolgozó brigádoknak, hogy évente 2—300 forint segélyt kap­nak a nyugdíjasaink, ezek kihatásait, értékét már nehezabb volna számokban meghatározni. — Beszámítják-e mindezt a jövedelmükbe a dolgozók únv, mintha azt borítékból számlálhatnák ki? — Szerintem beszámítják és ez jó. biztató hatással van mindenkire. Nálunk az a szokás, hogy a jutal­makat J's a végzett munka . alapján osztják. Az embe­reink sem úgy számolnak, hogy a múltkor Péter ka­pott. most pedig Pál kö­vetkezik. Nincs egvenlősdl Évente átlag 800—840 ezer forint jutalmat osztanak ki nálunk. Száz—száztízezer forintot azok kapnak, akik versenyeznek a munka Pontosságáért, minőségéért. Ezeket a nem várt össze­geket mindig szívesen fo­gadják az igazgatóság dol­gozói. A szociális juttatá­sokat megbecsülik dolgo­zóink. Éppen ezért, az új gazdasági mechanizmusra készülve szakszervezeti bi­zottságunk következetesen képviseli azt az elvet, hogv a meglevő kedvezményeket csak bővíteni lehet, csor­bítani nem szabad. — Kik ragaszkodnak ezekhez? A dolgozók vagy a szakszervezeti bizottság? — Az igazgatóság dol­gozóinak — az idénymun­kásokat is ide értve — mintegy 94 százaléka szak- szervezeti tag. Tehát amit mi képviselünk, az egybe­esik a többség véleményé­vel/ Vannak, akik szerint jobb lenne, ha kifizetnénk nekik a gumicsizma. a munkaruha stb árát. hogy ők vehessék meg. Van, aki úgy hiszi, hogy amit a sa­ját pénzén vált meg az ember, azt jobban meg is becsüli. Ez ellen azonban a dolgozók többsége tilta­kozna. mert a jelenlegi él­ellátás s kevesebb a be­szerzési gond. — Elképzelése és értesü­lése szerint várhatók-e mó­dosítások e tekintetben a Középtiszavidéki Vízügyi I gazgatóságnál ? — Nem kizárólag vállalat vagyunk, mert hatósági te­vékenységet is végzünk. Ez is indokol ia, hogv ahol szükséges és lehetséges, 'o- vább bővítsük a szociális ellátást. Sajnos, ezek gya­korlati megvalósulására még nem látunk tiszta ké­pet, még nem alakultak ki a végleges elgondolások. Sem az Országos Víziigvi Fő’eazgatéság, sem a ME- DOSZ konkrét állásfogla­lását nem ismerjük, csak az általános irányelvekről tájékoztattak. Célunk, s az én elgondolásom, hogy az új gazdasági mechanizmus­ban a jó munkafeltételek megteremtésével, a maga­sabb fokú szervezettséggel oldhatjuk meg feladatain­kat. A szociális vívmányok megtartása, s a juttatások várható bővítése egvik leg­fontosabb ösztönző lesz eb­ben az igazgatóság“151 járással megbízhatóbb az Az ó-kor embere már széltében-hosszában hasz­nálta legősibb műanyagaink egyikét, az üveget. Római­kori telepek, sírok felásása­kor szinte kivétel nélkül napvilágra kerülnek az ó- kor szebbnél-szebb üveg­cséi. A népvándorlás el­mosta ezt az ipari-iparmű­vészeti ágazatot is, s bi­zony jó ezer esztendő bele­telt, mire a középkori em­ber utolérte, majd túlszár­nyalta az ó-kor üvegessé­gét. A magyar középkor régészeti anyagában a XIII. századtól mind sűrűbben találkozunk — valószínű­leg Itáliából s Németor­szágból importált — üveg­edények maradványaival. Azonban az üveg még a XVI. században is — szin­te az ezüsttel vetekedő áru — luxuscikk volt. A XVI. századig — helyen­ként még jóval később is — az ablakokat jó részben viasszal, zsiradékkal bevont vászonnal, papírossal borí­tották. Mátyás király korában már a budaszentlőrinci (ma: Ságvári liget) pálos kolos­tor iparűző barátai is fog­lalkoztak üvegkészítéssel. Ók látták el üvegablakok­kal az ország — mintegy száz — pálos kolostorát. — Pozsony városának olyan jól ment, hogy 1434-ben még a városi hóhér laká­sának ablakait is beüve- geztette, ám az egri püs­pök szarvaskői várában még 1520-ban is akadt pa­pír- és vászonborítású ab­lak. Az újabb kutatások szerint 1489-ben az eszter­gomi érsekség állandó üveg­hutát üzemeltetett a Bör­zsönyben. Azt mondtam, rendőr a vejem... — Igaz, én szólítottam meg először. Ezt a bírósá­gon sem tagadtam. Hallot­tam, hogy foglalkozik ku- ruzslással... Nyílt tekintetű, értelmes asszony. Piciny unokája van. Alig két éve hagyta el a férje. Most, az öregkor küszöbén, amikor egyre in­kább támaszra vár az em­ber: — Pedig nem hittem én soha a babonákban. Az anyám se hitt, a nagy­anyám se. — Hát akkor miért kér­te Nagyné közreműködését? — Az élet sok mindenre ráviszi az embert. Még azt is megpróbálja. amiben maga se hisz. Nagyon sze­rettem volna, ha a férjem visszajön hozzám... — Mennyi pénzt adott Nagynénak? — Több részletben ki­lencven forintot- De nem csinált semmit és nem is adott, mint ahogy hangoz­tatják. — S ha adott volna? — Tán még ezt a ruhá­mat. ami rajtam van, ezt is neki adtam volna. Az a jó, hogy nem adott seni- mit. mert akkor talán én is mellette ülnék most. Bejárónő, havonta hat­száz forintért. Ebből fizeti a házigazdával együtt az SZTK-t. Ötszáz forintja marad. — Abból még a kilenc­ven forint kiadás is sok. — Az bizony. Higgye el, mikor láttam, hogy Nagy­né nem csinál semmit, csak állandóan molesztál, hogy még kellene pénz, meg me­gint, hogy ismét pénz kelle­ne, azt se tudtam, mit csináljak. Egész éjjel fent voltam, annyira bántott, hogy ilyesmibe fogtam. — Ho'gy szabadult meg tőle? — Az mondtam neki, rendőr a vejem. s elmesél­tem neki mindent Nagyné megijedt, azt ígérte, vissza­ad ötven forintot, csak ta­gadjam le a történteket. Nem fogadtam el a pénzt, örültem, hogy békén hagy. mert addig nem volt nyug­tom tőle. — A lánya tudott a Nagynéval felvett kapcso­latról? — Nem■ Mikor megtud­ták, azt hittem, elsüllyedek, úgy szégyelltem magam. Csak a fellebbviteli tárgya­lásra ne kellene menni. So­ha többé nem megyek be­le ilyesmibe. A verandára, ahol be­szélgetünk, rosszallóan ki­néz a háziasszony. Hiába, a bejárónőnek munkaidőben nem igen lehet disku-álni. Utóvégre azért kapja azt a néhány százast, hogy le­dolgozza azt a havi száz­húsz órát Vágyairól beszélgetni, el­rontott életét rendbehozni ráér azután is— Nagvné jól számított. Arra hivatkozva, hogy ..el­intézi” férje állítólagos sze­retőjét, rendszeresen zsarol­ta az asszonyt. Az meg csak remegett, fogyott, idegállapota megromlott, alig állt a talpán. — Mindig azt hangoztat­ta nincs ennek még vége, sokba került ez neki. Mármint Nagynénak ke­rült sokba. Legalább is szerinte. Jó alanyt fogott ki. gondolta, zsarolja, amíg lehet. Egyszer a szabad­kozó „paciensére” ráparan­csolt az utcán: menjen előtte. Irány: a Nagyné la­kása. — Ott az utcán sem mer­tem ellentmondani. Ügy kísért, mintha rendőr lett volna. A lánya már várt, bennünket. Elszörnyedtem. hogy milyen putriban laknak­Leültették. Jól bevált re­cept szerint egy békát tet­tek vele szemben az asz­talra. — Minden erőm elhagyott a félelemtől. Menekülni kel­lene, gondoltam, de Nagyné lánya elállta a bejáratot. Elszedtek tőlem több mint nyolcszáz forintot. Nem tudtam, mitévő legyek. Nagyné tudta. Azt is. mi­képpen biztosítsa magát a feljelentés ellen. — Ott is egy írást csinál­tattak velem. Azt kellett leírni, hogy én a szomszé­daim és azok jószágainak elpusztítását kértem Nagy­úétól. Erre az írásra gon­doltam mindig, ezért nem mertem szólni a férjemnek se, a rendőrségnek se hosz- szú ideig, csak emésztettem magam. Az egyik ember őszinte vágyát, tiszta szándékát, a másiknak akaratgyengesé­gét, félelmét, a harmadik­nak hosszadalmas l>etegsé- gétől való szabadulásába vetett reményét használta ki, Nagyné. Nem dolgozott. „Magas a vérnyomásom” — ezzel mentegetődzött. De viselt dolgaitól nem szö­kött fel a vérnyomása. A beteg asszony suta mozdulattal felém fordul • — Tessék elhinni, kevés az a tíz év az ilyennek, mint Nagyné. A történtekről ísv véle­kednek a károsultak. S hogyan vélekedik minder­ről a börtönben levő Nagyné? (Volytn+int?.) Simon US* Awsikor a hóhér ablakéi üvegezték As asztalon ült a béka Vékonydongájú asszony a harmadik károsult. Mozgá­sa nehézkes, nem régen operálták. — Én nagyon ijedős va­gyok. Nagyon félek min­dentől. A békától, a kígyó­tól, a sündisznótól is. Meg attól, hogy az életemre tör­nek. — Mikor Nagyné meg a lánya bejött. s látták ijedtségemet, rámzárták az ajtót. Ügy reszkettem, mint az az egér, amelyet körül­fogtak a macskák. Nagyné hókusz-nókuszolt. összetekert kendőből bé­kát ugratott ki. — Akkor aztán végképp megijedtem. Azt mondta, abból a békából kígyót va­rázsol, s az megmar. — Elhitte neki? — Nem tudom, tán meg­hipnotizált, de én tényleg úgy láttam, hogy a tojás­ból jön elő a béka. Meg aztán úgy féltem, hogy az életemre jönnek, mindent megtettem volna, csak hogy megszabaduljak tőlük. Csak ideiglenesen sike­rült. Nagyné és a lánya összepakolt néhány dolgot, s az ellenértékként ki nem fizetett összegről nyugtát írattak áldozatukkal. Biz­tos. ami biztos. Hátha a rendőr megkérdezi, honnan van az áru? Nyugtát kért Nagyné. pedig az íráshoz se ért- De az emberek be­csapásához annál jobban. — Mit szólt mindehhez a férje? — Csak a bírósági tár­gyalás után tudta meg. — Miért nem szólt neki? — Másfél éves házasok voltunk. Nem mertem neki elmondott-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents