Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-20 / 222. szám
1987. szeptember 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 »TV KÉPERNYŐIÉ ELŐTT ■hhuhSBSSSí A néső csalódása Roy Baker filmjével, a Kétballábassal kezdődött. Ugyanis mindazok, akik őszinte hangvételű emberi drámára számítottak — így jelezte a Rádióújság is — mélységesen csalatkoztak. Baker és Hopkins felszínes és sablonos történettel traktálták a nézőket Ponyvaízű históriájuk a tej feles-szájú Alánról, aki egycsapásra hódítja meg n szépséges majdnem utcalányt, , csaknem érdektelenül pergett le szemünk előtt a képernyőn. Ki fia-borja ez az Alan, miért is kellene állítólag egyedül éreznie magát — ugyanis mi csak „társaságban” látjuk — arra ebben a steril históriában nem derül fény. Az apa ugyan égy ízben színre lép de csak azért, hogy operettbe illő aranyigazságokat mondr jón ki. S mindez azért is bosszant bennünket, mert ebből a nemből már láthattunk klasszikus remekművet is. A nagysikerű amerikai film Martyjára mindannyian jól emlékszünk. Milyen szívszorító és helyeként megrázó volt furcsa vergődése a társas élet számára ingoványos talaján. Milyen konkrétan és plasztikusan bontakozott ki emberi tragédiájának társadalmi háttere. Ebben a kétballábas angol filmben azonban mintha minden légüres térben zajlott volna. Légüres térben, meggyőző erő nélkül. Palinosz gyémántjaitól is mást vártunk, mint amit végül is kaptunk. Nyár végi krimire spekuláltunk, de sajnos a három részes film francia készítői éppen azt irtották ki, helyesebben azt hagyták ki rendhagyó bűnügyi történetükből, ami sava-borsa: a valódi izgalmát. Ehelyett 'eljátszottak a krimi eszközeivel. Mintha csak azt akarták volna mondani: izgalomra semmi ok, csak játék az egész; még az az egyszem gyilkosság is. Elvisszük önöket görög hon napfényes tájaira, s mellesleg a krimi perifériájára. Séta klasszikus romok között — s egy kis tekergés egy romos „bűnügy” háza- táján. A gyermetegen síró kivetkezett steward láttán, amint a ringatózó gondolán vízbe hullott kincseit siratja — mi nézők is elsírhattuk volna magunkat. Nem a meghatódottságtól. Keserűségünkben, az elveszett, odaveszett órákért. Az alkalmi műkedvelő nyomozó triászt is szívesebben láttuk volna egy szerelmi történet hőseiként, mintsem szükséges kellékként egy bággyadt históriában. Még az egyetlen igazi összecsapás is a hajó kabinjában inkább emlékeztetett gimnasztikái és ügyességi bemutatóra, természetesen az alkalomra koreografálva, mintsem vérbeli hirigre. Ennek az abszolút vérmentes bemutatónak láttán méltán vetődhetett fel ben-' nünk: mindez a kriminek valami furcsa, kissé a paródiára emlékeztető változata csupán? Egyébként a mesélő szubjektív felhangjaiból is ezt érezhettük ki. Sőt még Scarlatti, a sötét figura és az Interpol ko- médiázó embere is ezt sugallta. Bármiképp legyen is, csak enyhített bosszúságunkon, de meg ,nem szünteti. S ha netán nyájas stewardunk daloló gondolásként bukkanna fel, hogy fuvarozza Velence utasait, s közben suttyomban maszek-terveit szövögesse a kanálisba hullott gyémántok visszaszerzésére —■ Velence gyémántjai — biztos vagyok benne, az nem az én szemem láttára történik. A gálaest viszont beváltotta reményeinket. Ennél többet nem várhattunk. Régi dalokat új köntösben. A meghívott énekesek általában jól idomultak a nehézkes fordítású dalokhoz s főképpen előadói minőségükben múlták felül magyar kollégáikat. Valahogyan többet adtak egyéniségükből, előadásmódjukban produkcióvá vált a dal. Közülük is kiemelkedett Giogliola Cingvetti kristálytiszta hangjával, mély, érett átéléssel előadott számával. Nemes eleganciája és megjelenése a gálaest fénypontjává avatta. Rajta kívül Monica Hauff természetes és fiatalosan bájos egyéniségére ' figyelhettünk fel; ő énekelte az Ádám hol vagy? slágerré vált dalt. Annál érthetetlenebb volt Ray Philips nagy ová- ciójú fogadtatása. Torz, mesterkélt vigyora, s még torzabb gesztusai, s feltűnően gyenge hangja jogos visszatetszést idézett elő a kritikusabb nézőkben. Lehet, hogy a taps ezúttal is csak a sikerült dalnak szólt — mert Philips javára azonkívül hogy angol, s a beat-zene honának szülötte — aligha írhatunk mást a gálaesti produkciója alapján. Egyébként valószínű, hogy a rendezők több bőrt már nem húznak le a Fesztivál 67-ről; ez a mostani is inkább a slágerek esetleges európai diadalútja jegyében zajlott némileg. Hiszen a résztvevő külföldi énekesek bizonyára magukkal viszik majd az általuk megtanult, világnyelvre fordított dalokat. Még valamit: egy nemeztközi gálaest színvonalának aligha tett jót a virággal kedveskedő házigazdák sete-suta ténykedése. Ilii tiden A szolnoki Nagy családról készült filminterjú kedves színfoltja volt a Falusi dolgokról szerdai adásának. Valamivel melegebb beszámolót vártunk finn testvéreink életéről, s a ba- rátkozás eseményeiről. Az ősi kantele hangjai csak kívülről színezték, de át nem járták Mátray Mihály és Vértessy Sándor filmjét. A Nero televíziós vetítése elégtételt jelentett a méltatlanul elfeledett Felkai Ferencnek, a kiváló drámaírónak. Ismét" gazdag anyaggal jelentkezett a Zenei Figyelő. A Tizenkét szék című művészeti vetélkedő végéhez érkezett. Csak sajnálni tudjuk, hogy a rokonszenves játék székeinek számát nem lehetett tovább növelni. Azonnali belépéssel keres szolnoki telephellyel PORTASOKAT és október 15-i belépéssel vizsgázott kazánfűtőket ipari vállalat. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: Szoinok, Mosonyi út 8. sz. I. emelet 3. sz. (Fábián Imre) munkanapon 17—19 ápu között. Ötven éves a jászberényi Tanítóképző Intézet Ebben az évben ünnepli a jászberényi Tanítóképző Intézet alapításának 50. évfordulóját. Az intézeti tanács úgy döntött, hogy november 30-tól— december 2-ig tartják a jubileumi ünnepségeket, — amelynek keretében a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére rendezett tudományos ülésszakkal kapcsolják össze a megemlékezést. A kettős feladat sikeres megoldására már előzetesen elkezdődtek a munkák. Az intézet jelenlegi tanárai és hallgatói méltók akarnak lenni az elődökhöz. ötven év a történelem mércéjével mérve nem hosszú idő. Az első végzett növendékek közül még sokan élnek, sőt munkálkodnak. így nem is kerültek még" a történelem ítélőszéke elé, amely dönthetett volna, mi volt munkájukban a maradandó alkotás. Ennek ellenére most is elmondhatjuk, hogy a nehéz időkben helytálltak, tudtak példát mutatni az utódoknak. Az 1917-ben alakult intézet már 1919-ben katonákat küldött a Tanács- köztársaság védelmére, tanárai közül többen — mint Kovács Ferenc, Va- czek Béla, Pinkert Zsig- mond igazgató — állásuktól megfosztva vagy fegyelmi büntetéssel sújtva voltak kénytelenek megválni az iskolától, mert haladó szellemben oktattak és neveltek. Az ellen- forradalmi Horthy-rend- szerben is találtak módot a tanárok arra, hogy haladó szellemben tanítsanak Többek között e példák ösztönözték azokat a tanárokat, akik két éve metodikai kutatócsoportot hoztak létre. Az ő munkájuk eredményeképpen jelenik meg az intézet kiadásában az évfordulóra egy tanulmánykötet, amelynek címe: „Az olvasástanítás összefüggő szakaszának tantárgypedagógiai vizsgálata”. December 2-án, amikor az intézet 50 éves múltjára emlékeznek, megalakítják az öreg Diákok Baráti Körét, gyönyörködnek a volt diákok és tanárok képzőművészeti alkotásaiban, hangversenyükben. Az intézet ezt az alkalmat is megragadja arra, hogy kérje a régi tanárokat és diákokat, akik még nem vették fel a kapcsolatot a régi iskolával, közöljék címüket, mert személyre szólóan is meg szeretnék hívni valamennyieket. Kopácsy Béla int. igazgatóhelyettes jr-’ " Kötözik a kendert a tiszai öldvári Lenin Tsz-ben — N. Zs. — Á kenyérnek valót már közösen vetik Egy évvel ezelőtt egy összevont taggyűlésen Bo- da István, a kétpói Dózsa A SZÉLHÁMOS NO ÉS ÁLDOZATAI A törökszentmiklósi járásbíróság csalásért és zsarolásért Nagy Xmrénét tízévi, férjét három év és hathónapi, lányát Pedig tízhó napi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Ezután kerestük fel a károsultakat és a másodfokú ítéletre börtönben váró Nagynét. — A kuiuzslót a halál váltotta íel — Nem fullad ki senki, ha átszalad a településen. Három rövidké utca. mindösz- sze kilencven ház, — eny- nyi az egész. Középen, a kókereszttel szemben üres porta, sarkára épített buszmegállóval. — A templomnak lett az kimérve. Inas. bőbeszédű asszony viszi a szót a hirtelen ösz- szeverődött társaságban. — Már a pénz is megvolt rá. Wieser tisztelendő gyűjtötte itt, meg a tanyákon. A törökszentmiklósiak is adományoztak. De azután a tisztelendő úr elment kanonoknak Egerbe- Örömmel fogadták biztosan, mert sok pénzt vitt magával. A falu meg úgy maradt, mint a Samu nadrágja— Hát az hogy maradt? —: Egybe. Vagyis nem változott. Kéthetenként jár ide pap. Tiszapüspökiböl jön a gáton, biciklivel. — Orvos van-e? — Az is kéthetenként jön Törökszentmiklósról. ■ — S mi van akkor, ha hirtelen megbetegszik valaki? — Hát bemegy busszal a városba. Van busz napjában többször— Olyan ..tudós asszony” nincs a faluban? — Nemigen hisz már a kuruzslóknak senki. SZTK- taaok vagyunk. — Az a. — bólint az inas szavaira egy nála . més idősebb, fogatlan néni. Talpig feketében van. mintha gyászolna valakit. — Régebben még inkább hittek a babonában. — Az én húgomat is megfüstölték ötven évvel ezelőtt. — Mit csináltak vele? — Megfüstölték, hogy ne menjen a hasa. Sofőrünk, aki eddig ka- jánkodva figyelte a beszélgetést, megszólal: — A szalonna is úgy áll el. ha megfüstölik. — Ügy bizony — nevetnek az asszonyok. — S hogy füstölték meg a húgát? — Hát beletették a fü- rösztö teknőbe. A teknő alá tüzet raktak, s arra mindenfélét rá kellett dobni. Sok ember gyűlt akkor oda, mert árvíz volt, s mi á gátőrházban laktunk. Az öreg Kakó, a dinnyecsősz vágott mindenkinek a hajából. egyéb szőrzetéből, meg a gatyamadzagjából. Azt. is a tűzre dobta. Mindenki ráállt a dologra, csak a szakaszmérnök szabadkozott. „Szívesen adnék én is a gatyamadzagomból —mondotta —. de én gombos gatyában járok”. — Ügy hallottam. nem kell ilyen példákért ötven évre visszamenni. Az asszonyok elkomorulnak. összenéznek. — Arra a d gányasz- szonyra aondol? — Arra. — Az csak egy beteg asszonyhoz járt, oda, abba a házba. De aztán a tanácselnök kitiltottn a 'faluból. Ideje is volt, mert szinte telesen kisemmizte a családot. Éveken át hitegette a beteget, hogy kigyö- gyítja a bajából. A cigányasszonvt a halál váltotta fel. Néhány éve az vette végleges gondozásba a beteget. Most már úi asszony van a szépen rend- bentartott portán. Útmutatása nyomán taláüuk meg férjét a szövetkezeti táblákon. Jól megtermett, csendes szavú ember. Nagvné említésére lesz csak indulatos a hangja. — Ki kellene az ilyeneket Zavarni a világból. Azok biztosan nem tennék meg, hogy naponta tizenhét órát itt legyenek az öntözőberendezésnél. Itt aztán nincs vasárnap. Kis ideig hallgat, emlékezik. • — Tíz forintom maradt csak a felesé—- halála után. De most már rendbe- jöviink. Nincs olyan vacsora. hogy három féle ne lenne. Vasárnap sört is szoktunk hazavinni, mert én nem járok a kocsmába. Van három hízónk. Tavaly is annyi volt. — Mit tud megkeresni? — Naponta valamivel több mint három munkaegységet. — S mit ér egy munkaegység? — Tavaly a prémiummal együtt majclnem ütötte o negyven forintot. Nézem, s arra gondolok, hogy ez a nagydarab, szorgalmas ember, hogyan engedhette. hogy kisemmiz- zék a cigányok. Mintha kitalálná gondolataimat, megszólal: f — Beteg ember voltam én. kérem. Ha ilyen erőben lettem volna, mint manapság... Sokatmondóan néz rám. Könnyű a mondat folytatása: ha ilyen erőben lelt volna; a nyakuk közé csap azoknak, a pénzt követelő éjszakai látogatásukkor. Éj - szakánként iártak ugyanis oda a cigányok, hogy a szomszédok ne lássák őket. Mindent egybevetve 12 ezer forintét csaltak ki az idős házasnártól. Ha ilyen erőben lett volna! Még most sem gondol arra. hogy a közösség erejével is szembeszállhatott volna a zsarolókkal. Joggal számíthatott volna pedig erre. hiszen miattuk tiltották ki a faluból a cigánycsaládot. Az együvé tartozás érzését azonban a tudat alá szorította nála a szegényember beidegzett kiszolgáltatottsága. Jő volna. ha Példája tanulság lenne mások számára. Hiszen a szövetkezés nemcsak a munkára, ha- ftem az emberhez méltó élet minden rezdülésére vonatkozik. <Folytatjuk.) Simon Béla Tsz párttitkára azt mondta: „Az öss-zefogás, egymás biztatása, segítése lehet a záloga a mi előbbre jutásunknak. Annak, hogy a szétszórtság ellenére is felzárkózhassunk a jó szervezési lehetőségekkel rendelkező községek mellé.” E£>ben részben arra célzott, hogy a két szomszédos termelőszövetkezet, a Dózsa és a Szabadság megalakulása óta kölcsönösen segíti egymást. A Szabadságból gépeket küldtek a Dózsá- soknak, azok pedig szalmát kölcsönöztek, mikor mivel lehettek egymás hasznára. „ Mindez azonban még nem a végleges segítségnyújtás. A kétpói szétszórt tanyavilágban, ahol a munka szervezése az átlagosnál valóban sokszorta nagyobb erőfeszítést kíván, egymásra vannak utalva a szövetkezetek. A tavalyi taggyűlés óta is sokszor esett erről szó. A sok tanakodásnak, vitatkozásnak most lezárult egy szakasza, s vele beteljesült az, amire annak idején Boda István célzott. A legutóbbi közgyűlésen ugyanis mind a két szövetkezetben megszavazták a régóta érlelődő gondolatot: a jövő évtől egyesítik erőiket, egy szövetkezetként működnek. Az 1220 hold földterületen gazdálkodó Dózsa Tsz- nek mindössze 78 tagja van. Közülük is húszán járadékosok vagy nyugdíjasok. A Dózsa Tsz kilenc évvel ezelőtt alakult. Az összes jelentősebb beruházásuk azóta egy 110 férőhelyes növendékistálló volt, s az a 70 ezer forint, amivel a villanyt' bevezették. Három kilóméternyi bekötőút is nagyon kellene, mert ezen a ragadós, fekete talajon esős időben minden vonóerő kimerül. Arra már nem telt. Amit tehettek, mindig, mindent megtettek azért, hogy a hálásan termő föld ne maradjon adósuk, de ami ennyi emberre sok, az sok A Szabadság Tsz évek óta kiegyensúlyozottan gazdálkodó üzem. Tagjai elismeréssel figyelték mindeddig a Dózsások erőfeszítéseit. Sokan tudtak arról a megbeszélésről is, amelyet a két szövetkezet szakvezetői — a pártszervezet javaslatára — a nyáron tartottak. így adódott, hogy az augusztusi közgyűlésen ebben a csaknem négyszáz tagú szövetkezetben mindössze hárman jelezték tartózkodásukat a két szövetkezet egyesítése miatt. így aztán az őszi búzavetési tervet már úgy készítették el, hogy a jövő évi kenyér vetése közös gondjuk legyen. B. I
