Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-17 / 220. szám
1967. szeptember 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP a Az 8 felelősségük a legnagyobb. — Százak, ezrek anyagi biztonságáért, emberi mivoltáért felelnek. Egv-egy beosztottjuk személyes gondja éppen úgy tartozik hozzájuk, mint milliós üzletek lebonyolítása. Egyszerre kell figyelniük a mát és ismerni a holnapot. ök azok, akik az üzemi kollektívából a legtöbb felelősséget vállalják az új gazdasági mechanizmus előkészítéséért. A legtapasztaltabbak és legbátrabbak. Mégis ők tudják, ők értik legjobban, mi minden múlik a jövőben a munkásokkal, beosztottakkal tartott okos, jó kapcsolaton. övék, az igazgatóké a szó. VIGH SÁNDOR, a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyáregységének igazgatóba: ISMERJÜK GONDJAIKAT — Elmondhatom, hogy bújom az új rendelkezéseket. Roppant izgat az a gondolat, hogyan is csináljuk, ha majd a vállalat saját ügye lesz, hogyan rendezi kapcsolatait a munkásokkal. Én mindennél előbbrevalónak tartom azt a célt, hogy jó szakmunkásaink legyenek és azok szeressék, becsüljék az üzemet, ragaszkodjanak hozzá. Ezért külön is örülök annak a rendelkezésnek, — amely a közelmúltban jelent meg, s arról szól, hogy a kitűnő, jeles vagy jórendű minősítéssel szerzett oklevél vagy végbizonyítvány esetén a kezdő szakemberek fizetését akár 200—300 forinttal emehetjük a felső bérhatár fölé. Tudomásul kell vennünk, hogy a pénz nagyon sokat számít az embereknél. Mégsem jelentheti csak ez a vezetők és a munkások kapcsolatát. Fizetés vagy órabér emelésre aránylag ritkábban kerül sor, mint ahányszor ők szeretnék, sőt én se ellenezném. Dehát ennek a lehetősége a jövőben méginkább közös sikereinken múlik. Egyik munkásunk öt évvel ezelőtt kezdett nálunk. Négy év után szakmunkás- vizsgát tett. A múlt héten a művezetője elé állt azzal, hogy kilép a vállalattól. Hazamegy a szüleihez, akik öregek, segít nekik a betakarításban. Ennek a fiatalembernek szinte minden lépését ismerem, jó szakember lett, végtelenül sajnálom, ha elmegy. Javasoltam, adjunk neki a betakarításra fizetésnélküli szabadságot. Béremelést is ígértünk neki. Így sem maradt. Ilyen sokat még nem ígértem azért, hogy egy jó szakembert visszatartsak. SZILÁGYI OTTO, a szolnoki papírgyár igazgatója: CSAK ABBÖL TELIK, AMIT BETEREMTÜNK Milyen lehetne más, feszült nálunk a hangulat. A bérek teljesítmény szerinti széthúzását — mindidáig — senki nem magyarázta meg közülünk megfelelően a munkásoknak. — De ki is hiszi el könnyen, hogy mások nála jobban dolgozhatnak? Mennyi idő- pocséklás, lélektelen vita van emiatt. Pedig az az igazságos, ha a legjobban dolgozók a legjobban keresők is. Lehet, hogy ez nem való a cikkbe, de azt tapasztalom, hogy a nagy gondolatok — piaci értékítélet, hitelpolitika, stb. — az üzem munkásait egyelőre hidegen hagyják. Nem is azt várom, hogy az említett kérdéseket ők is részletesen ismerjék. Eddig elég sokszor tartottunk rózsaszín szemüveget a munkások szeme elé. Nem csoda hát, ha egykönnyen nem fárasztják magukat azzal, hogy részeljenek gondjainkból. Ami a jövőnket illeti viszont, következetesen törekszem. hogy gondjainkban közelebb kerüljünk egymáshoz. Ma is hosszasan tanakodtunk, vitatkoztunk mj vezetők, mire elhatároztuk, hogy húszezer forint munkabér megtakarítást — az új lehetőségeknek megfelelően — időalap nélküli jutalomként a napokban kiosztunk. Hadd érezzék az emberek, nemcsak abból áll az új mechanizmus előkészítése, hogy többet követelünk, hanem ha teljesítik amit megszabunk, a fizetésre is több telik. De csak a munkából telik, — semmi másból. Sokan azt is hiszik rólam, nekem nem fáj, hogy itt húszfelé van a fürdő és az öltöző, hogy itt, — a város szélén — nincs egy normális kultúrtermünk. Az ilyen gondok számomra felérnek a legnehezebb szakmai kérdésekkel. Minden feltételt szeretnénk megteremteni ahhoz, hogy a munkások értsenek bennünket, s valóban közös törekvésünk legyen a jövő eredményessége. Dr. SZILASSY JÓZSEF, a szolnoki bútorüzem gyárigazgatója: NEM A VÁLLVERE- GETÉS A FONTOS Itt van ez a nagy, 50 milliós beruházás. A bútorgyárra jövőre nem lehet ráismerni, olyan szép, korszerű lesz. De a növekedés arányában szaporodnak a gondok is. Mégis csodálkozhat: most sem vallom magam túlterhelt vezetőnek. Marad kedvem a feleségemmel vasárnaponként piacra menni, vagy a katonafiamat meglátogatni. A feladatok növekszenek, sűrűsödnek, s ezekhez nekünk is hozzá kell növekedni. Ha hiszi, ha nem, én nem szívesen gondolok vissza arra az időre, amikor egyetlen fajta nyerskonyhát gyártottunk, és a bútorboltban borravalóztak érte a vevők. Milyen más tudni, hogy a legszebb áruk közt is válogathatnak. Helyeslem az új mechanizmust, mert ott a fogyasztó lesz a fontos. Természetes, hogy a gondokkal is számolok. Egy- egy konyhabútor ötszáz alkatrészből áll. Két szál deszka sem egyforma minőségű. — Fontos, hogy a munkás hogyan válogatja össze. Oda használja-e a finomabb anyagot ahová kell. oda-e a silányabbat, ahol az is megteszi. A bútoriparban a „zsebből” való vezetés, a saccolás rossz szokás. Ezután viszont a pontosság dönt el mindent. Tavaly tizenöt fiatal technikusunk vizsgázott nálunk, nem mondtam én azt senkinek, de nagyon örültem, amikor erről elismerő szavakat hallottam. Azt tartom, hogy az a jó vezető, aki hamar felismer helyzeteiket, s a cél érdekében kamatoztatja munkatársai tudását, energiáját, biztos keresett forrássá teszi üzemét és nem az, áld a munkások vállát veregeti. (Vége) Borsi Eszter Szükség szült szerencsét Nemrégen az egyik községi tanács vb elnökével beszélgettem, aki panaszkodott. hiába van meg az egyes beruházásokhoz szükséges pénzfedezetük, a létesítmények kivitelezését egyetlen építőipari vállalat nem vállalja. Még ktsz sem. Ott állnak a legnagyobb gondok közepette, tehetetlenül. Van ugyan egy néhány főből álló házilagos építő csoportjuk, de megfelelő műszaki vezetés és szakipari részleg nélkül komolyabb munkára nem alkalmas. Az új gazdaságirányítási rendszer még csak jövőre lén életbe, de egyes szorosan hozzátartozó rendeletek már az idén napvilágot láttak. Ilyen többek között az építőipari vállalatolaiak az építési kijelölés alóli felmentése. ami azt jelenti, hogy néhány értékhatár feletti fontos beruházáson kívül olyan és annyi kivitelezési szerződést köthetnek kapacitásuk kihasználására, ami a leggazdaságosabb termelést biztosítja számukra. tgy maradnak egyre inkább vállalkozó nélkül kisebb és távolibb községek. önként adódik a kérdés, akkor mi lesz a kisebb értékű beruházásók sorsa? Azt már senki sem fogja elkészíteni? Biztosan nem marad gyógyíthatatlan a ma még aggasztónak látszó tünet amelyet akut .Jkapacifás szűkületnek’* nevezhetnénk. Ez nem csupán jóslat, hanem egy jó példával is bizonyítható bizakodás. A jó példa pedig a jászberényi járás községei által közösen létrehozott jászjákó- halmi és jászapáti házilagos építő csoport (HÉCS). Jászjákóhalmán a remekül felszerelt harmincnyolc munkást három adminiszt- tratív dolgozót és egy műszakit foglalkoztató szakipari részleg dolgozik, míg Jászapátiban az építőipari részleg található. A jászsági községeknek ez a közös vállalkozása egy éves múltra tekint vissza Ma már &z a járási HÉCS teljesen kielégíti az egyes községek építési és karbantartási igényeit, sőt az egész megye területén vállal munkát A HÉCS kétszintes épületeket kiváló minőségben készít, e mellett épület- és bútorasztalos részlege új termékek előállításával foglalkozik, de használt bútorokat is tavit. A szakiparban lakatosok. vízvezeték szerelők, asztalosok dolgoznak és jelenleg bővül a lista szobafestő és mázol óval. valamint villanyszerelővei. Ilyen jelentős üzemet saját erőből egyetlen község sem tudna fenntartani, de egy járás valamennyi községének összefogásából. közös anyagi erőből jól és gazdaságosan működő vállalkozás teremthető, amely Készülnek a komplett ablaktokok. egy csapásra megszűntette a korábbi kivitelezési gondjaikat. Egy esztendeje üzemel a házilagos építő csoport, tehát már összehasonlítási alap is van arra, hogy milyen árakkal dolgozik, áll ja-e a versenyt a vállalatokkal, építőipari ktsz- ekkefL Az eredmény minden várakozást felülmúlt. A járási HÉCS rezsiköltsége mindössze 70 százalék, a ktsz rezsi lének a felénél is kevesebb. A dolgozók bére viszont egy szinten van a kisipari szövetkezetben dolgozókéval. Ez teszi lehetővé elsősorban, hogy alacsony árakkal dolgozzanak. Néhány példát erre: Jászjákóhalmán az autóbusz várót a Jászberényi Általános Műszerész Ktsz 32 ezer forintért készítette. Ugyanolyant csinált Jánoshidán a HÉCS. amelyért 19 800 forintot számláztak. Jász- árokszállás község könyvtári berendezését az asztalos részleg 33 803 forintból hozta ld. ha ugyanezt ktsz csinálta volna, körülbelül 52 ezer forintjába került volna a községnek. Bátran mondhatjuk, hogy a szükség szülte a jászberényi járási HÉCS-et. Szerencsére nagyon jól sikerült a közös feilesztési alapból létesült vállalkozás; 1— bognár — 186 810 tonna lett, s az idén 178 000 tonna eladására számítanak. Pedig az idei is „vizes” esztendő volt. A statisztikai hivatal adatai szerint az állami és közös gazdaságokban csaknem 13 500 hold búzát ölt ki a belvíz. Óriási kiesés, hatalmas kár. Mégis több a búzánk, mint a harmincas években volt. Me nyénh igen számottevő szerepet játszik az ország kenyérgabona ellátásában. Nálunk a rozs vetésterülete jelentéktelen, a felvásárolt mennyiség sem számottevő. Ezért az országos részaránynál csak a búzát vettük figyelembe. 1954-ben az országban felvásárolt búza 8,6 százaléka Szolnok megyéből származott. A részarány 1958-ban 10,2 százalékra, 1965-ben 12,4 százalékra növekedett. Megyénk nagyüzemi gazdaságai sokat tettek azért, hogy a kenyérgabona-szükségletünket hazai termésből fedezzük, s ne kelljen búzát importálni. A termelőszövetkezeteink közül mindenekelőtt a ti- ■zaföldvári Lenint említjük. Itt több mint 2000 hold átlagéban az idén 28 má- tsás búzatermést értek el. Sok olyan gazdaságunk van, melyben az átlag a 20 mázsa felett van. A tisza- földvári Lenin búzája az idei országos mezőgazdasági kiállításon nagydíjat, a Szabad Népé, a cibakházi Vörös Csillagé, a mezőhéki Táncsicsé, valamint a Héki Állami Gazdaságé aranyérmet nyert. A tavalyi év nem kedvezett a búzának, a belvíz sokat kipusztított. Ennek ellenére legtöbb gazdaságunkban a búzát nyereségesen termelték. íme, néhány önköltségi adat a különböző termelőszövetkezetekből. Egy mázsa búzát 1966-ban a rákóczifalvai Rákóczi Tsz-ben 75, a mezőhéki Táncsics Tsz-ben 80,50, a tiszaföldvári Szabad Nép Tsz-ben 115,30, a fegyvemeki Vörös Csillag Tsz-ben 116,80 forintért állítottak elő. Az adókedvezménnyel. a minőségi felárral együtt a tsz-ek több mint 300 forintot kaptak egy mázsa búzáért, tehát jelentős nyereséggel termelték. A megyei átlagos önköltség is Í90 forintra csökkent. A rossz természeti adottságokkal rendelkező tszben — főként a nagy belvíz miatt — alacsony volt az átlagtermés és magas az önköltség. A mezőtúri Alkotmány Testben 5,4, a karcagi November 7. Tsz-ben 3,6 mázsát takarítottak be egy holdról, s egy mázsa búza több mint 400 forintba van. A terméshozamok számos tényező együttes hatásának eredményeként növekedtek. Röviden: megváltozott a termelés agrotechnikája. Érdemes erről is beszélni. Vedrődy Gusztáv, megyénk nagytapasztalatú főmezőgazdásza igen jó] ismeri a régi és a jelenlegi termelés közötti különbséget. A felszabadulás előtt 660 traktort tartottak nyilván a megyében. Ezek is korszerűtlen, kiskapacitású, izzófejes traktorok voltak, s a nagybirtokosok tulajdonát képezték. 1966 végén megyénk traktorállománya 4850-re növekedett. Az őszi gépi vonóerő 8785 traktoregységet tesz ki. A műszaki bázis tehát óriásit fejlődött. Régen lovak, ökrök karis- tolták a földet, ma gépek segítségével korszerűen művelik. Azelőtt csak 90—100 kilogramm vetőmagot használtak fel holdanként. A Bánkúti igen jó] bokrosodó fajta, de ebből is legalább 130 kilogramm mag kellett volna. A vetőmagnorma a korábbihoz képest 30 százalékkal növekedett. A Horthy-rendszer idején mindössze öt kiló műtrágyát használtak fel holdanként. Ezt is sorbavető géppel juttatták a talajba. A kisparasztok földjét — sok nagybirtokosét is — a madarak „trágyázták”. Jelenleg több mint két mázsa vegyes műtrágyát kap a búza, melynek fele nitrogén. Kezd meghonosodni a levéltrágyázás is. Valamikor úgy voltak a vetéssel: ha jó az idő, karácsony körül sem késő. A kényszerűség is hozta ezt, mert kevés volt a fogat és a gép. Keveset törődtek azzal is, hogy mi legyen az elővetemény. Most optimális időben, október végéig elvetik a búzát. A szövetkezetekben is meggyőződtek a korai vetés termést fokozó hatásáról. A durván elmunkált, rögös talaj nem is adhatott magas hozamot. A csorosz- lyás vetőgépekkel még megfelelő súlyozással is alacsonyan került a földbe a vetőmag. A növény így nem tűrte a szárazságot és a fagyot. Most szinte mindenütt a korszerű, tárcsás, nagyteljesítményű szovjet vetőgéppel vetnek. Méghozzá tisztított, csávázott vetőmagot. Ki törődött azelőtt azzal, hogy milyen magot vetnek. A szocialista gazdálkodásban meghonosodott: a gazdaságok négy évenként felújítják vetőmagjukat. Ez Saját érdekük. Rendszeresen igényelhetnek fajtiszta, jó minőségű vetőmagot. A búzatermesztésben — túlzás nélkül állíthatjuk — forradalmi változást idéztek elő az intenzív fajták. Most már senki sem vitatkozik előnyeikről, magas terméshozamukról. 1960- ban még csak hétezer hold volt az intenzív fajták területe a megyében. Három év múlva már 117 ezer hold. Most az összterület 85 százaléka Bezosztája I-es. Hála e kiváló szovjet fajta kitenyésztőinek. A Bezosztája jól bírja a telet és a szárazságot. Szalmaszilárd, nem dől meg, igazi kom- bájnbúza. Valamikor acatolók irtották a tüskés gyomot. Egy ember napi teljesítménye csak egy hold volt. Ráadásul az egyéb gyomok bent maradtak. Pedig egy négyzetméteren több ezer gyom- mag van. Ha kikelnek, fojtogatják a kultúrnövényt. A vegyszeres gyomirtás szintén forradalmi változást hozott a búzatermesztés történetében. Úgyszintén a kombájn- aratás is. A summás világban hajnali 3-tól este 10-ig egy aratópár csak egy holdat tudott levágni, összerakni. Hol volt még a be- hordás, asztagba rakás, cséplés. Az idén 700 kombájn learatta, elcsépelte a búzát méghozzá augusztus 20-ig. Az utóbbi években meghonosodtak a bálázó és kazlazó gépek is. A búza- termesztést teljes egészében gépek végzik. Megszabadult az ember a legnehezebb fizikai munkától. Tehát így fest a változás: kisebb területről, több búzát, kenyérnek valót termelnek Szolnok megye gazdaságai. A szocialista nagyüzem, az emberi szorgalom, szakértelem diadala ez. Büszkék lehetünk rá. Máthé László A beosztottak- az igazgatók szemével ni.
