Szolnok Megyei Néplap, 1967. szeptember (18. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-16 / 219. szám

WC7. szeptember 16. Szolnok megyei néplap S Rendhagyó filmjegyzet Csütörtökön moziban voltam. A Forra­dalmi Filmek Fesztiváljának keretében, a Tisza moziban műsorra tűzött Patyomkin páncélost néztem meg. Telt ház volt. a közönség túlnyomó ré­sze 12—18 év körüli fiatalokból állt. Is­métlem telt ház volt — a vetítés megkez­dése utáni első tíz percben. Utána szál­lingózni kezdtek kifelé. Egyesével, kette­sével, vagy többedmagukkal, csendben vagy hangos székcsapkodás és méltatlan­kodás kíséretében. Nem számoltam meg. de legalább egyharmadrész elment, mi­előtt a film befejeződött volna. Könnyű volna kimondani az örök frá­zist: íme a mai fiatalok! És csupa rosz- szat gondolni utána, udvariatlanok, ér­dektelenek. nincs bennük érzék a szép, a művészi iránt. Kár volna ezt tenni, mint ahogy kát volna a sikert egyértelműen az eladott iegyek vagy bérletek számával mérni. A statisztika nem jó mérce ebben az eset­ben. Azt ugyan meg lehet számolni, hogy hányán mentek be. de ki számolta meg, hogy hányán jöttek ki? És egyáltalán miért jöttek ki? Mi volt az oka. hogy a filmmúzeumokban ritka csemegének számító, minden idők legjobb filmalkotásai között számontartott fű­met otthagyták? Először is felmerül a kérdés, helyes volt-e néhány száz kamaszt beszervezni egy olyan film vetítésére, amelyről eddig csak azt hallották, hogy a világ legjobb filmjei közül való, hogy forradalmi vál­tozást hozott a filmművészetben, de amelyről sokan azt sem tudták, hogy né­mafilm. A legtöbben valószínűleg még sohasem láttak némafilmet és már ez is szokatlan volt számukra. Feltétlenül szükséges lett volna ebben az esetben nyolc—tíz mondatban, de szi­gorúan csak ennyiben, elmondani azt is. akár bent a moziban a kezdés előtt, hogy miért volt forradalmian új ez a film a maga korában és mik azok az értékek, amelyek időtállónak bizonyultak. — Aki csak a legkisebb mértékben is tud filmet nézni, aki nemcsak néz. de lát is. az észreveszi ezeket az értékeket — vethetné ellenem valaki. Nos. ha ez így van. akkor is gazda­gabbak lettünk egy tapasztalattal. Ifjú­ságunk jelentős része ezek szerint még ilyen minimális ismeretekkel sem rendel­kezik és a ..jó volt — rossz volf’ kritikai szintjén mozog, anélkül, hogy felvetődne benne a „miért volt jó vagy rossz?" problémája. Így van, de nem törvényszerű, hogy így legyen. S hogy ne így legyen, azért tenni kell valamit. Mindegy, hogy az iskolák, ifjúsági klubok vagy valamely más in­tézmény, esetleg az összes együtt tesz valamit, a fontos maga a tett lenre. B. A. MŰVELŐDÉSI HÁZ A SOROMPÓN TÚL A szolnoki járműjavító művelődési háza messze van a város központjától. A teherpályaudvar sorompója mintha egy kissé jelkép is volna. A város belső részé­ben lakók kétszer is meg­gondolják, amig kijönnek ide. — Ebbe a művelődési házba nem lehet véletlenül bevetődni — mondja B. Nagy János igazgató. — Ide különösen vonzó műsor kell, ha azt akarjuk, hogy a távolabb lakók is eljöj­jenek. Pedig valamikor szinte az egyetlen színvonalas szó­rakozást kínáló hely volt a városban. A járműjavító munkásainak áldozatkész­sége hozta létre még 1875— 76 körül. 1952-ig a művelődési ház fejlődött, gazdagodott, hi­vatását egyre jobban, egy­re színvonalasabban töl­tötte be. Abban az évben azonban helyhiány miatt az üzemi étkezdét a táncte­remben rendezték be, s ami azzal jár a szomszédos helyiségeket a konyha, a mosogató, a raktár foglal­ta el. Ez a kényszerű intéz­kedés nagymértékben aka­dályozta és visszavetette a kulturális munkát. És éppen a legnehezebb időkben versenytársak támadtak. Megnyílt a szín­ház, a kisebb kultúrházak. a Ságvári művelődési ott­hon irányítása alá kerültek és elhódították a város központjának lakóit. A jár­műjavító és a környező üzemek dolgozói azonban kitartottak ezekben az időkben is. 1965-ben az étkezde vég­re elköltözött az épületből, de a várt fellendülés még mindig nem következhetett be. A kényszerű „társbér­let” után fel kellett újítani az egész épületet. Kétszáz­hetvenezer forintot fordí­tottak a tatarozásra és új­jászületett minden. kott lenni a hallgatóság száma. Előadásaik között különleges helyet foglalnak el a műszaki akadémiák. A jelenlegi dieselesítési prog­ramnak megfelelően 12 elő­adásból álló sorozatot in­dítanak a diesel mozdonyok javításáról. Az ifjúsági klub meg­szervezésének feltételeit csak a felújítás után te­remtették meg. A szervezés az utolsó szakaszban van, már a foglalkozások prog­ramja is készen áll. Min­den csütörtökön foglalko­zást tartanak, vasárnap pedig zenés-táncos összejö­vetelt. Könyvtáruk nem nagy. de sok látogatója van. Jól bevált az úgynevezett le­rakatok megszervezése. A műhelyekben 100—200 kö­tetből álló „fiókkönyvtára­kat” nyitottak, így a bejáró munkásokat is el tudják látni olvasnivalóval „Filmmúzeum” — hénysserből Presszó a kulturházban A bedolgozó bedolgozói" A parányi konyhát pet­róleum lámpa fénye vilá­gítja be, de még a kis he­lyiséget is csak úgy. ahogy. Mindenesti kép a Kaszab családnál. A fiatalasszony a szövőszék előtt, Gyula a férje pedig a kétéves Ildi­vé] foglalkozik. Ilyenkor este megy igazán a mun­ka, amikor a kis „zsarnok” új rabszolgát lel apukában, s ő nyugodtan dolgozhat. Félszeme ugyan mindig attól fogva bedolgozója. Mégpedig az egyik legjobb bedolgozó a községben. — Régebben 12—13 ezer fo­rintot is hozott a szőnyeg évente. Az biztos, hogy ennyi pénzért keményen meg ken dolgozni. Karjai izmosak, vállai erősek, uj- jai szinte automatikus hu­rokvetők. — Árokszálláson többszázan csinálják ezt Ki szőnyeget, ki csipkét, ki hímzést. Félszeme Gyulán meg Ildin van zonytalan ujjakkal cso­mózni kezdte a szőnyeget. Megtanulta. Ügy mint a többi árokszállási gyerek. Csakhogy ők már koráb­ban kezdik., Itt van például az ötéves Görbe Gyuszi, aki ha csak teheti lemegy hozzá és könyörög, hadd csinálja. Ki hinné, hogy ez a csöppség olyan ügyesen csavarja a csomót. A Ma­dách utcában, ahol Kaszab- né lakik, minden gyerek szereti e mesterséget. A nagyobbak már a mintá­zást is tudják. Néha né­gyen, öten szorongnak a készülő szőnyeg előtt, ök a bedolgozó bedolgozói. Kaszabné szülei soha­sem foglalkoztak ilyesmi­vel. A három lány mégis megtanulta a szőnyeget. A nővére, meg a húga is kez­dettől fogva bedolgozója a szövetkezetnek. A húga azonban, mióta a futball- labda is bejött a községbe, hűtlen lett a szövőszékhez, öt már az új izgatja, most már labdát varr. Azt mondják nagyon ügyesen csinálja. Ö már csak a sző­nyeg mellett marad. Nyá­ron gipszben volt a kislány lába. Egészen jól tudott tőle dolgozni. Mióta levet­ték a gipszet a gyerekről, nem megy úgy a munka. Utána kell gyakran nézni, mert elszökik a kis huncut. No majd nemoksára, majd ha jönnek a rosszabb idők és be keli szorulni a lakás­ba. Akkor jobban ráhajt­hat. Mert kell a pénz a házra. — bj — Színház-moziterem, tánc­terem, mellette társalgó, klubszoba, tévészoba, könyvtár nyílt néhány nap múlva, állandó presszót is berendeznek az épületben. Minden lehetőség adva van, hogy ismét színvonalas kul­turális élet alakuljon ki. A kezdet biztató, bár szinte mindent élőiről kell kezdeni, mivel a hosszan­tartó felújítási munka még a korábbinál is kedvezőtle­nebb helyzetet teremtett. Színjátszó csoportjuk van, de munkája akado­zott, hosszú ideig nem tart­hattak előadást. Az ifjúsá­gi klub tagjai közül pótol­ni fogják azokat, akik idő­közben elmentek és még az idén megkezdik a mun­kát. A színjátszásnak nagy hagyománya van itt, az újjászervezés nem okoz túl nagy gondot. Valamikor vi­dékre is kijártak, főleg olyan helyekre, ahová a színház táj előadásai nem jutottak eL Kórus kellene A régi nagyhírű kórus is megszűnt, a jelenlegi tizen­öt-tizenhat főnyi gárda csupán társadalmi temeté­seken szokott rész tvenni. Ifjúsági énekkar van, de az is megerősítésre vár. He­lyes lenne felnőtt kórus szervezése is, hiszen a kul­túráiig élet kezdetét valaha a kórus jelentette és a ha­gyománytiszteleten túlme­nően ma is biztosan lenne érdeklődés ■ egy valóban színvonalas kórus előadá­sai iránt. Körülbelül huszonötén 7esznek részt a fotoszakkör munkájában, valamennyien a járműjavító dolgozói és családtagjaik. 1964-ben az induláskor a szakkör veze­tőjén kívül egyikük sem értett a fényképezéshez. Azóta már több kiállításon vettek részt, rendszeresen tartanak házi kiállításokat és még ebben az évben, részben áttérnek a színes fényképezésre, ami sokkal nagyobb tudást igényel. Száz—száz kallgató Január elsejétől önálló MÁV bélyeggyűjtő szakkör indul, legalább hatvan tag­ra számítanak. Szoros kapcsolatban van­nak a TIT-tel, az itt tartott előadások tematikailag rendkívül sokrétűek, az irodalomtól a hadtudomá­nyig minden téma nagyszá­mú hallgatóságot vonz. Egy-egy ismeretterjesztő előadáson száz körül szo­Mozijuk hetenként két filmet játszik, öt napon. A látogatottság nem nagy, pa­naszolják, hogy a jó filme­ket csak a második, har­madik utánjátszás végezté­vel kapják meg, rendszerint közvetlenül azután, amikor a mozik műsoráról lekerül. Így érthető, ha még a leg­népszerűbb filmek iránt is kicsi az érdeklődés. A járműjavító művelődé­si háza eddig a gyámegyed kulturális centruma volt. Reméljük, hogy felújítása, külső és belső újjászületése után még sokká] inkább az lesz és vonzási köre nemcsak a sorompóig fog terjedni, hanem a város többi részében is mind töb­ben veszik a fáradságot, hogy kimenjenek egy-egy előadásukra. Bistey András rajtuk van, de ujjai bo­szorkányos gyorsasággal kötik a csomókat. Nem próbálta még, de talán be­kötött szemmel is megcsi­nálna egy szőnyeget. Egy­színű, mintanélküli perzsát biztosan. Tizenhárom év nagy idő. Mióta a háziipari szövet­kezet megalakult Jászárok- szálláson, Kaszab Gyuláné ö most a házra dolgo­zik. Ezt a kis szoba, kony- hás lakást akarják jövőre átépíteni valami tágasabb­ra. A villanyt is azért nem vezettették be eddig. Majd az újba. Abba a szövőszék is jobban megfér majd. Mert a szövőszék nem ke­rül ki a házból. Legalább­is egyelőre nem. Tizenegy esztendős volt, amikor bi­A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár törökszent­miklósi gyáregysége felvételre keres — lehetőleg mezőgazdasági gépek szerkesztésében jártas — legalább 2 éves gyakorlattal rendelkező gépész ni érnoköt Jelentkezés személyesen vagy Írásban a gyáregy­ség üzemgazdasági osztályán; Á tószegi rest is kétszer fárad A példabeszéd úgy tartja: a rest kétszer fárad. A történet pedig a következő A jászszentandrási közsé­gi tanács 56 utcai lámpa felszerelését rendelte meg a Tószegi Gépjavító Állomástól. Még tavaly. A tó­szegi villanyszerelők ki is jöttek, dolgoztak, s ezév ja­nuár 5-re műszaki átadást tűztek ki. A jegyzőkönyv hosszan taglalja, paptokba szedve mi a kifogás, mi a hiba, miért nem jó a munka. Egyszóval a községi ta­nács a falu érdekében nem vette át. Jó. mondták a tószegiek, harminc napon belül itt vagyunk és rend­be teszünk mindent. Azzal elmentek. Telt. múlt az idő, benne a harminc nap többszö­röse is. mondja a tanácselnök. Irta a leveleket Tószeg­re. De csak nem jöttek a szerelők. Sőt válasz se jötc a le­velekre. Erre a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lyához. a felügyeleti szervhez fordult Közölte: ha most nem intézkednek, nem vár tovább, bírósághoz fordul. Ennek foganatja lett. A tószegiek mégis elmen­tek Szentandrásra. Dolgoztak, s már újra műszaki átadást ajánlottak. De mi a pláne a dologban. A hosz- szú idő alatt kiégtek izzók is. trafó is ment tönkre. A tanács azonban ragaszkodik hozzá, ő csak komplett, hibátlan munkát ismer el. Vagyis a tószegieknek azt is meg kell csinálniuk, ami időközbeni természetes el­használódás lenne. Ne Is mondjam, ez már ráfizetés. Egyszóval, mindent időben. Ezt a Tószegi Gépja­vító Állomás a saját kárán tanulja most. Mert hogy is tartja a közmondás? *>• •• ÍWWWVWVWNAWWWVWWWV BARÁT ENDRE: A drága csók Zömök öregember lépett ki a por­tásfülkéből. Kipödört fehér bajuszú, fehér hajú. Körülpillantott. Este nyolc óra múlt. Az úton nehéz te­herautók robogtak, villamos csöröm­pölt; a gyalogjárók megritkultak. A lejárt műszak dolgozói már haza­mentek. csupán egy húsz év körüli fiú. meg egy kis szőke lány álldo­gált a közelben, a avár kerítése mellett. Átkarolták egymást és csó- kolóztak — önfeledten. A portás figyelte őket és felém vágott a félszemével: — Ej. ezek... már azt hiszik, hogy vak az ember. Mintha itt se len­nénk. nem törődnek semmivel, ök csak csinálják a magukét... — Dehát csak nem iriavli őket? — kérdeztem. — Dehogy is nem — mondta az öregember. — Én bizony irigylem őket. nem tagadom. Leginkább a fiút. Lám. manapság milyen köny- nyen jutnak csókhoz a fiatalembe­rek! Bezzeg az én időmben fuka- rabbul bántak az ilyesmivel a lá­nyok, — mármint a csókkal. Em­lékszem. én már félesztendeje ud­varoltam Sárikának. Már jegyesek is voltunk, s 6 mégsem engedett. Kedves szót adott, kedves mosolyt, a kezét is ideadta. de csókot hiába kunyeráltam. Hiába no, rátarti lányka volt. — Elmondjam, hogy mégis mi­ként törtem meg n jeget? No. el­mondom. Szóval én akkor vasúti ember voltam. Egy nagyon kicsi ál­lomáson működtem, mint vezető. úgy hívták az ilyen hivatalt, hogy elöljáró. Az én Sárikám meg egy reggel a városba akart utazni az anyjával. Egyik rokonuk hívta meg őket esküvőre. Hát a gyorsvonat be­futott, egyperces állomás volt a miénk, azonnal indítani kellett. Ok meg elkéstek volna. — Láttam őket az úthajlatnál, ko­csin jöttek, lóhalálába. Integettek, hogy várjak, ne indítsam el még a vonatot. És én-., megtettem a üd­vükért. Hónom alá csaptam a tár­csát. vártam, nem intettem. — tel­jes három percig visszatartottam a gyorsot. Szóval... ez elég súlyos cse­lekedet volt. De én akkor, ezért a tettemért, megkaptam a kis meny­asszonyomtól az első csókot. Az ál­lamtól mea harminc korona bünte­tést. Nagy pénz volt az akkoriban... Lám. ilyen sokba került nekem az a csók. Az öreg portás elhallgatott. Jől­eső mosolygás mozdította meg fehér bajuszát, míg elmélázva, csende­sen hozzátette; — Igaz. a többi csók már ingyen­be jött™

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents