Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-15 / 191. szám

i987. augusztus 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Partizánként harcolt Szolnoki képzőművész a Dürer- teremben Szerdán délután fél 6-kor nyílik Gácsi Mihály gyűj­teményes grafikai kiállítása Budapesten a Dürer-terem- ben. A kiállítás anyagát ta­vasszal a Damjanich Mú­zeumban rendezett tárla­ton a szolnoki közönség már megismerhette. A mű­vész grafikai munkássága, egyéni humora, sajátos lá­tásmódja minden bizony­nyal a fővárosi közönség tetszését is megnyeri. A ki­állítást Somogyvári Ru­dolf, Jászai-díjas színmű­vész nyitja meg, aki éve­kig a Szigligeti Színház tagja volt. Vendég Volvo uradból A közelmúlt napokban Anatolij Brjukov volgográ- di építészmérnököt látta vendégül az Alföldi Kőolaj­fúrási üzem és a Nagyal­földi Kőolajtermelő Válla­lat, illetve az olajipari KISZ bizottság. Anatolij Brjukov édesapja 1944-ben Szolnokon halt meg, sitt is temették el. Az olajbányászok vendé­ge egy marék hazai földet hozott édesapja sírjára. Vá­rosának arról a helyéről, ásta, ahol a II. világháború idején a legádázabb csata folyt. Apio sírjának felke­resése után az olajbányá­szok szolnoki központjával, illetve az egri, meg a haj- dúszoboszlói telepeivel is­merkedett meg. Hazautazásakor Anatolij Brjukov köszönetét mon­dott az olajbányászoknak azért, mert lehetővé tették számára apja sírjának fel­keresése mellett a magyar fiatalok élet- és munkakö­rülményeinek megisme­rését. —Es újra béke lett. A partizánok is lejöttek a hegyekből, s ők is az épí­tő munkához láttak. Akik tegnap rombolni kénysze­rültek a nép érdekében, azok ma építettek — re­gények lapjaira való len­dülettel és hűséggel, bin- ni és tenni akarással — ismét csak a nép, egy egész ország népe jövőjéért. Több mint két évtized múlt el azóta fejünk felett. Gyermekeink születtek. s az akkori pici emberkék is felcseperedtek. Az ő szá­mukra csak izgalmas tör­ténetek sorozata mindaz. Júniusban nyolc társával együtt antifasiszta iskolára került Tamapoltól északra egy kisvárosba Szentiványi tanító. Űj történelmet ta­nított ott Illés Béla, Révav József, Vass Zoltán, Rácz Gyula. Arról beszéltek, mi történt az októberi forrada­lomban, miért szükséges a földreform, mit hozott a németek „barátsága” a magyar népnek és így to­vább. És türelmesen meg- válaszolgatták mindazokat a kérdéseket is. amelyek elhangzottak. Ha most visz- szagondol az akkor késő estékbe hajló vitákra Szentiványi Zoltán, moso­lyognia kell. milyen naív dolgokat kérdeztek ők ott akkor. Például kell-e fizet­ni Moszkvában a villamo­son? Hát nem nevetséges? De akkor ők a Szovjetunió­amiket apáik a háború vér- zivataros esztendeiben vé­gigéltek, s amiknek cse­lekvő részesei voltak. Nem tudom, dr. Szentiványi Zol­tán rendőralezredes meny­nyit beszélt fiának arról az időről, amikor partizán­ként harcolt. De abban biztos vagyok: az ő fia is csüggött szaván, az ő fia is büszke volt, s az ma is apjára. Apjára, aki vállal­va a partizánok nehéz sor­sát, fegyverrel a kézben se­gítette a felszabadító szov­jet hadsereget a végső győ­zelem kivívásában. ról még vajmi keveset tud­tak. Egy azonban bizonyos. Nap-nap után egyre inkább tudatosodott bennük; a fa­siszta Németország csak pusztulást hozott. hogy minden nép felelős saját történelméért, s hogy csak egy gyökeresen megváltoz­tatott új társadalmi rend hozhat boldogulást a né­pek számára. Ügy, ahogy az Szovjet-Oroszországban 1917-ben történt. Dékénék nem jelentkeznek Partizánoknak egy Kijev melletti kisvárosban képez­ték ki őket. Az iskola ve­zetői Nógrádi Sándor és Rácz Gyula voltak. S míg ő ott dél-erdélyi bevetés­re várt. Burka Anionnal és ölvedi Ignáccal a két bá­nyászfiúval együtt, az is­kolán sorra megalakultak a magyar csoportok. Ott volt. amikor bevetésre indult a Szőnyi, az Úszta, a Dékán csoport. Ott hurrózott a többiekkel, s kívánt sze­rencsét a harcba indulók­nak. S bár a parancsnok­ság tiltotta, ők mégis bú­csú díszsortüzet adtak a hősök tiszteletére. Aztán a többiekkel együtt várta, hogy a Dékán cso­port is hírt adjon magá­ról. Ma már tudja: amikor Máramarosban földet értek, elromlott a rádiójuk, ezért nem jelentkezhettek. Hamar hazaérünk Később egy csoport pa­rancsnoka lett Szentiványi Zoltán. Tizenhat emberével a IV. Ukrán Fronthoz irá­nyították, a partizán stáb­hoz. Nehéz napok vártak rájuk. A hátországban nap­ról napra harcban álltak az ukrán nacionalistákkal, akiket még a németek fegyvereztek fel, s akik vadállati kegyetlenséggel gyilkoltak, raboltak, gyúj­togattak. A csoport ko­misszárja egy Ivanov nevű leningrádi fiú mindig ezt hajtogatta: „Meglátjátok, hamar hazaérünk.^ És 1945-ben Debrecenben ott volt Szentiványi Zol­tán, amikor megalakult a demokratikus hadsereg Vasútbiztosító alakulathoz került. Ez sem volt köny- nyű poszt akkoriban--• Manapság a Partizánszö- volségben találkozik néha dr. Szentiványi Zoltán ré­gi bajtársaival. Azokkal, akik a szerencsések közé tartoztak, akik hazatérhet­tek, akiket nem pusztított el az ellenség golyója. Ró­luk. mint hősökről beszél. Magáról úgyszólván sem­mit. Mert mint mondja: „Hát tettem én valami kü­lönöset?” Varga Viktória így kezdődött Váralmásra is eljutott a háború szele. Először csak a híre. aztán SAS-t>ehívót kaptak a legények, majd katonának vitték, ki a frontra a falu tanítóját Szentiványi Zoltánt. Jócs­kán belekóstolt már abba a pokolba, amikor 1944. április 1-én orosz fogság­ba esett alakulatával együtt. Napokon át Bukovinán keresztül gyalog menetel­tek a fogolytáborba, mind­össze két szovjet katona kíséretében. Egy este pihe­nőre letáborozva észrevet­ték: eltűnt a két őr. Ugyan hová lettek? Vártak türel­mesen. mi lesz. Reggeli e előkerült a két fiatal ka­tona. Hideg lévén elgyalo­goltak a közeli szeszgyár­ba, s hoztak egy kis tiszta­szeszt vödrökben, kannák­ban, melegítőnek. Az ital mellett aztán könnyen ment a beszélgetés. Új történelmet tanultak Hatezer holdat öntöznek a Középtiszai Állami Gazdaságban Megéri az igyekezet ígéretes volt a határ a megye legnagyobb mező- gazdasági üzemében, a 27 ezer holdas Középtiszai Ál­lami Gazdaságban. A cu­korrépa mutatta a holdan­ként! 230, a silókukorica a 150 mázsát. Aztán június 13-tól 50 napon át nem kaptak esőt. Illetve július 5-én mindössze 11 millimé­tert. A növényzet vízszük­séglete ebben az időszak­ban 130 milliméter lenne. Naponta lehetett látni, hogy mennek tönkre a kapások. A cukorrépa legalább 80 mázsát, a silókukorica is 50 mázsát leadott holdan­ként; Nem is jó rágondolni, mi lett volna itt, ha nem ez az állami gazdaság a megye legnagyobb öntöző üzeme. Július eleje óta működnek az esőztetőgé- pek. Tíz esőztetőberende- zés ontja a vizet, s árasz- tással is nagy területre jut­tatják el a mesterséges csa­padékot; Náluk 6 ezer hold ka­pott már vizet. Igaz, ebből 1200 holdon a rizs. De a legelő is 600. a cukorrépa 300, s a kukori­ca is ugyancsak 600 holdon jutott vízhez. Ezenfelül vö­röshere, lucerna, zöldbab, paprika. Az új vetésű lu­cernásokat meg kellett ön­tözni, hogy legyen belőle valami. Az öntözött földekre át­lagosan háromszor juttat­tak vizet. Egyszer-esvszer I« millimétert, végül is 300 millimétert. Kívánta már a föld nagyon. A víz persze ebben az üzemben sem ingyenes. A Középtiszai Állami Gazda­ság több mint 3 millió forin­tot fordít a 6 ezer hold öntözésére. Valószínű azért, mert meg­éri s csak úgy lehet ter­Augusztus 25-én nyitja meg kapuit a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár. A kiállítás a falu fontos társadalmi, politikai, szakmai eseménye, s mint ilyen nagyszerű alkalom arra, hogy bemutassa a mezőgazdasági üzemekben dolgozó ifjúság életét, mun­káját — mondotta a hétfőn megtartott sajtótájékozta­tón Molnár György, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára. A KISZ-bi- zottságok és szervezetek sokézer munkás, paraszt és diákfiatal látogatását szer­vezik a kiállítás megtekin­tésére. Szeptember 9-e a kiállítás ifjúsági napja lesz, s a programot az ifjúság érdeklődésének megfelelő rendezvényekkel gazdagít­ják. Dokumentumok illuszt­rálják majd, hogy ország­(Tudósítónktól) Értékelték a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére tett vállalásokat Szolnokon, a Ganz Villamossági Mű­vek Hegesztett Gépszerke­zetek Gyárában. Dalmadi Dénes esztergályos csoport­ja lett az első. A második helyre a Szamuely szocia­lista brigád, míg a harma­dikra a Kossuth szocialis­ta brigád került. Huszon­három brigád mérte össze erejét, közülük csak a leg­jobbakat említettük meg. szerte mintegy ezer ifjú­sági brigád működik. Az előadó ezután az ifjú­sági nap eseménysorozatá­ról szólott. Elmondotta, hogy az Express Ifjúsági Utazási Iroda szervezésében mintegy 20 000 falusi fia­tal 11 külön vonattal érke­zik a fővárosba a kiállítás­ra. A gazdag eseménysoro­zatból kiemelkedik a 60 úttörő mezőgazdasági szak- körveztő konferenciája és az országos pályázat ered­ményhirdetése. Az állami könyvterjesztő vállalat pavilonjában ifjú­sági könvvnapot rendez­nek, a filmpavilonban pe­dig ifjúsági és szakfilmbe­mutatókra kerül sor. A SZÖVOSZ „Csak fiatalok” címmel divatbemutatót is tart A csoportok, illetve bri­gádok által elért pontszá­mok azt igazolják, hogy az első öt helyezést elért csoport a termelési és egyéb feladatokat is tel­jesítette. Tartották az előírt minősé­gi követelményeket. Jó a kollektív szellem, szakmai színvonaluk állandóan fej­lődik. Kevesebb pontszámot ért el a Petőfi, a Rákóczi, a Gagarin szocialista brigád, valamint Pákái Lajos cso­portja. Bár a termelésben helytálltak, eredményeiket az igazolatlan távollétek, valamint a balesetek ron­tották le. Az értékelő bizottság vé­leménye, hogy a benevezett csoportok valamennyi tagja igyekezett. Ez a törekvés nagyban elősegítette a szol­noki gvár feladatainak tel­jesítését. Az első féléves eredmé­nyek még nagyobb lendü­letet adtak a brigádok­nak, különösen a lemara­dókat buzdították. Valószínű, hogy szoros ver­seny alakul ki, s nem árt ha egy kis tartalékra az el­ső helyezettek is szert tesz­nek. Mindenesetre megéri az igyekezet, hiszen az első öt csoport ezer-ezer forint pénzjutalmat vehetett fel a félévi munkája elismeré­séül. (Bakos) melm. Szeptember 9 — ifjúsági nap az Országos Mezőgazdasági Kiállításon Szombat este a Hortobágy szélén Augusztus 20-a, alkotmá­nyunk és az új kenyér ün­nepe. Egy héttel az új ke­nyér ünnepe előtt elláto­gattunk Nagyivánba, me­gyénk kis községébe, a Hortobágy szélére. Megnéz­tük, mivel töltik szombat estéjüket azok az embe­rek, akik nem is olyan ré­gen még szinte éjt nappal­lá téve dolgoztak a gabona betakarításáért A nagyiváni Űj Élet Tsz 996 katasztrális holdról ta­karította be a búzát 8,7 mázsa átlaggal. Meg kell jegyezni, hogy megyénk szinte legrosszabb termő­földjei itt vannak. Ezt a vidéket a szik uralja. E rossz adottságok ellenére is becsülettel helytálltak a tsz vezetői és tagjai, ök voltak az elsők a járásban, akik a kalászosokat elve­tették. % Virágh Lajos traktoros tényleg éjjel-nappal a kombájnszérűn volt. mivel traktorával hajtották a tisztítógépet. Vele az utcán futottunk össze. —• Munka után a vendéglőbe indult egy pohár sört meginni Bugán Mihályt, a tsz főagronómusát lakásán talál­tuk családja körében. A fiatal szakember most jár a kertészeti főiskolára, szabadidejét megosztja könyvei és kisgyereke között lirbán Mihály a tsz-ben géplakatos szakmát tanult, és alighogy felszabadult, egy SzK—4-es kombájnra került vezetőnek. Este a művelődési ház klubszobájá­ban szórakozott baráti társaságban (Foto: Nagy ZooP

Next

/
Thumbnails
Contents