Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-13 / 190. szám
1991. augusztus 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Munkában a szabászgép a mezőtúri szabászatán ruházati ktsz Hét kilométer f lm két nap alatt Törökszentmiklóson, a városi művelődési házban rendezték meg a hét elején a város és járás népművelési ügyvezetőinek, a művelődési ház igazgatóinak, a népművelés aktivistáinak ankétját. Az ismeretterjesztési munkáról, az aktuális tennivalókról hangzott el előadás, majd két nap alatt hétezer méter filmet forgattak le, — amelyeket a Ságvári Endre megyei Művelődési Ház az ismeretterjesztő előadások szemléltetésére ajánL Virágos falu Jászfelsőszentgyörgyön naponta kétszer halad keresztül a budapest—hevesi autóbuszjárat Az átutazóki virágos falunak nevezik a községet. S ennek meg is van az alapja: háromezerkétszáz négyzetméter park húzódik végig a széles főutcán. A községi tanács gömbakáccal, rózsákkal ültette be a parkot, a lakosság pedig sok egyéb nyíló virágot palántáit az ágy ásókba. A főutcán kívül az idén megkezdték a mellékutcák parkosítását is. A lakosság eddig 17 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a parkosításnál. Fehérjefogyasztásban ötödik, kaié riet fogyasztásban a tizenharmadikok vagyunk A Központi Statisztikai Hivatal kiadásában megjelent az Élelmiszeripari adattár, amely részletes áttekintést 'nyúj mindarról, ami a szakembereket, de az egyszerű olvasókat is az élelmiszeriparral kapcsolatban érdekelheti. Két kocsi lelet — Miért nem jöttek valamivel korábban — fogadnak a jászdózsai határban levő ásatásoknál —, akkor azt mondtuk volna: szerencsét hoztak. Alig fél órája került elő ugyanis két szép arany karika. Szóval megint találtak aranyat — bár még koránt sem annyit, amennyit tavaly. Igaz, még nincs is olyan mély a szelvény, mint egy évvel ezelőtt. Az egyéb lelet viszont annál gazdagabb. A szomszédos iskola csűrje tele van a leleteket tartalmazó zsákokkal. Két kocsira való rakomány biztosan lesz. Angol és amerikai érdeklődő Nem véletlen tehát a közelmúlt napokban ottjárt egyik angol kutató álmél- kodása. Nézte, nézte az ásatást, s közben csak azt hajtogatta: ah, ah, fantastic. Hát ha nem is fantasztikus. de tagadhatatlanul érdekes ez a kutatószelvény, nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok számára is. Jönnek is esőstől. Dr. Bóna István egyetemi docens kíséretében még egy amerikai amatőr régész is ellátogatott ide. Felesége társaságában nézegeti a napvilágra került tárgyakat Gyakori látogatók a környékbeliek is. Az ásatást vezető Stanczik Ilona régész szinte nem győz válaszolni a kérdésözönre. A régész szállássá átalakult tanítói lakásban vesz- szük mi is szemügyre a leletek egy részét. Díszített agyag cseréotűzhely maradványai, finomművű edények tömkelegé gyönyörködteti az ember szemét. Van köztük középkori söröskorsókra emlékeztető parányi edény, nagysága alig éri el egy gyufálsdobozét Díszítése remek. Milyen célt szolgált vajon? Talán egy bronzkori asszony széni főszereinek tárolására használták? Kevésbé idilli a másik lelet: leégett házból való üszkös gabonaszemek. Pontosabban nemcsak gabonaszemek. hanem a régészek által ismeretlen magvak. A Mezőgazdasági Múzeumban biztosan megörülnek maid azoknak. Mit rejt a szomszédos dűlő Míg a leletekben gyönyörködünk. beállít Kist Lajos nyugalmazott iskolaigazgató: — Hoztam én is néhány tárgyat a gyűjteményemből. Szeretném, ha megmondanák; milyen korból valók és milyen célt szolgálnak7 Dr. Bóna István kézbe veszi az egyik tárgyat — Bronzkori lelet — modnja. — Valószínűleg kultikus célokat szolgált. — Kutatás közben ke- rült elő az egyik szomszédos dülüben — mondja az öreg. — Behozták nekem, csak úgy grátis, mert tudják. hogy gyűjtöm az ilyen dolgokat. De nemcsak a régiségeket. hanem pipere- szappant, régi pénzeket, kaktuszokat és sok minden egyebet. Magyar bélyegeim például postatisztán megvannak a század elejétől, s tíz év óta kiadott francia bélyegek ugyanúgy. Van egy hatezer éves halotti urnából származó kis korsóm is. — Megnézzük egyszer a gyűjteményét. Pista bácsi — mondja Kaposvári Gyula múzeumigazgató. Aztán hozzáfűzi: — Az ilyen emberekkel jobban kellene tartanunk a kapcsolatot, de közlekedési eszközök hiányában nehéz ez. Nehéz, ez tagadhatatlan, mint ahogy a kutatómunka is nehéz, ha egy-egy gazdag lelőhely csak egy parányi részének felkutatására van pénz. Ezért lenne jó, ha testet öltene az a vezető testületek előtt felvetődött gondolat hogy külön összegből fedezzenek egy-egy számottevő munkát — így például a szolnoki vár feltárását és részbeni rekonstrukcióját. Vagy. ha úgy tetszik az itteni, jászdózsai ástatást Ä haszontalan iskolaépület Néha ugyanis jelentéktelen összeg miatt nem válik valóra valamilyen hasznos ötlet Itt a jászdózsa- kápolnahalmi ásatásnál levő iskolát például lebontják az idén. Tulajdonképpen csak a tetőt illetve a nyílászáró szerkezeteket lehet majd értékesíteni. Ugyanakkor itt még évekig lesznek ásatások, s a környéken néprajzi gyűjtőmunka is folvik. Szállásnak. lelettárolásra nagyszerű lenne az épület jó volna, ha — legalább néhány évre — a múzeum kezelésébe kerülne. De ez még a jövő dolga. Intézése majd elválik, mint az. hogy mi van még a domboldalon egymás után feltáruló házpadlók alatt. •— *. b. — Az összeállításból megtudhatjuk, hogy élelmiszer- iparunk évente több mint 46 milliárd forint értékű árut termel, ebből majdnem 10 milliárdot a hús —, és nyolcmilliárdot a malomipar. Ezt a nagy mennyiségű élelmiszert 145 000 ember állítja elő. A kötet érdekes nemzetközi adatokat is tartalmaz. Ebből kitűnik, hogy a leg- kiadósabban Üj-Zélandban táplálkoznak. Itt egy-egy lakos naponta 3410 kalória- értékű élelmiszert fogyaszt. Napi 3055 kalóriánkkal ml a 13. helyet foglaljuk el a világ ranglistáján. Viszont ötödikek vagyunk a fehérjefogyasztásban, ami egyben azt is jelenti, hogy a világ legjobban táplált nemzetei közé tartozunk. Egyébként abszolút értelemben is az új- zélandiak táplálkoznak a legbőségesebben, mert napi 110 grammos fehérjefogyasztásuk is a legmagasabb a világon, őket 100 grammos fehérjefogyasztással a franciák követik, míg hazánkban naponta 96 gramm fehérjét tartalmazó élelmiszer jut egy lakosra. A Magyar Ifjúságban olvastuk Jogvita egy KISZ-lakás* építkezés körül Nagykátán, 1966. novembere óta húzódik egy vita. Ennek kárát 27 fiatal házaspár látja, akik KISZ- lakásépítésre szánták el magukat. A vita lényege az, hogy építő közösségükkel nem köt kivitelezési szerződést a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat, mondván: „A KISZ lakásépítő közösség nem tekinthető jogi személynek. A vállalat a munkát egyébként örömmel elvégezné, a kapacitása biztosított, elvben mindent el is vállal, csak éppen nem köt szerződést annak rendje és módja szerint. Hiába a KISZ járási bizottságának is minden érvelése, IX. párt- kongresszus határozatára, a VII. KISZ kongresszus határozatára, a legutóbbi kormányrendeletre való hivatkozása, mely szerint a 10 ezer ifjúsági lakás felépítését minden szervnek támogatnia kell. A telek, a háromszintes épület tervei, az OTP-kölcsön, minden biztosított, az építőipari vállalat azonban változatlanul a jogi személyt keresi. Azt a 27 házaspárt, akik a KISZ járási bizottságának, mint választott testületnek bizalmát és támogatását bírják, akik valamennyien a nagykátai járásban rendelkeznek munkahellyel, s akiknek nagyrésze évek óta sok áldozatot vállal az ifjúsági munkában, nem fogadják el megbízható partnerként, velük nem szerződnek. Az alkudozás lassan évfordulójához közeledik. És mindez egy kormányszinten zöld utat kapott ifjúsági akció jogi elismerése körül zajlik, Budapesttől alig 60 kilométerre. (K. E.) Fentieket azért közöltük, mert kiváncsiak vagyunk az állami építőipari vállalat véleményére, várjuk válaszát. cLfutélágyak A KIN KÁNKÁN Augusztus 3. óta a Kert moziban esté fél nyolckor kezdődnek az előadások. Ez még nem is lenne baj. az azonban már inkább, hogy a műsort pénteken este is 25 perces késéssel kezdték. A Kánkán című nagy film előtt az előzetest is beszámítva négy — egyébként kitűnő — rövidfilmet vetítettek. Ilyenmódon a nagy film jócskán elkésett. Persze, gondolom ez azért történt, mert a benti moziban is ezt a filmet vetítik, ugyancsak fél nyolcas kezdettel, s az első tekercs nem érkezett meg, s addig csak ki kellett valamivél tölteni az időt. Sajnálom, hogy a Moziüzemi Vállalat igazgatója nem ’’csípett” el néhány véleményt a mélyhűtött nézőtérről. Talán lenne valami megoldás. Ha más nem, legalább továbbra is este nyolckor kezdődjenek az előadások a szolnoki Kert moziban. AZ IGAZI ZEBRA A szolnoki fűutca felfestésével nem először foglalkozik a Néplap. Nem is bírálni akarom a felfestés tényét, hanem azt teszem szóvá, hogy a felfestett útfelület mostanában kezd csak igazi zebrához hasonlítani. Megrendelni sem lehetett volna jobban. Jöttek a festők, s elvégezték,a festést. Utánuk jöttek az aszfaltozókés szép i nyugodtan felbontották az úttestet — a festéssel együtt. Gondolom, drága mulatság volt a főutcán a forgalmi sávok felfestése. Mindenképpen megérte volna, ha az illetékesek előbb tárgyalnak az aszfaltútépítőkkel, vajon mikor akarják „felszántani" a főutcát. MAXIZOKNI A kánikula ellenére zoknit akartam vásárolni. Legnagyobb meglepetésemre csak jó lábszárközépig érő zokni van az üzletekben. Kezdetben volt a minizokni, ami csupán a kedves vásárló sarkát takarta be. Most éppen az ellenkező végletbe estünk, s megjelent a ma- ' xizokni. Kedves illetékesek, nem lehetne valami közép- I utas megoldást találni? —. Molnár Sándor Horváthné oklevele Sok oklevelet láttam már. A legtöbb aranyozott keretben függ a falon, hogy minden arra vetődő emberfia lássa, s gazdája vitathatatlan érdemeire gondoljon. Horváth Jánosné, a kisújszállási Faipari Vállalat dolgozója is kapott egy ilyen oklevelet. De nem ke- reteztette be. Csendesen, szerényen ott lapul a pecsétes írás a szekrényben, a gazdára váró könyvek, SZTK ügyiratok társaságában. Pedig nem is akármilyen oklevél ez. Nem kisebb helyen nyomták rá a pecsétet, mint a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Fő- igazgatóságán és a SZÖ- VOSZ-ban. Az érdem: több évi kiváló könyvterjesztői munka. Az ünnepi könyvhéten mindössze hárman kaptak ilyen oklevelet a megyében, mégpedig rajta kívül a jászkiséri Kövesd! Sándorné és a kenderes! Bogdán Kálmán. Mi is van a „több évi kiváló könyvterjesztő munkáért” mögött? Erről fagÍ gatom Horváthnét. — Tíz éve foglalkozom • könyvterjesztéssel. Kezdetben nagy szó volt, ha valaki könyvet vásárolt. — S most? — Havonta átlag háromezer forint értékű könyvet vesznek. Pedig nem nagy az üzem, s az átlagfizetés nem több 1300—1400 forintnál. — Mit vásárolnak leginkább? — Hiánycikk a Berkesi könyv. Amellett — tekintve, hogy dolgozóink többsége nő — szívesen vesznek gyermekeknek való kalandos történeteket. Kisebb körben ugyan, de nagyobb kiadással járó müveket is vesznek. Bartók Lászlóné szegező például — bár három gyermeket nevel — megrendelte a lexikon köteteit, Közismert pedig, hogy majdnem ezer forintba kerül az. — Az olcsóbb kiadványokból egyre kevesebbet tudok eladni. Vásárlóim szeretik a szép kiállítású könyveket Nagyon sokan szép kis házikönyvtárt gyűjtöttek már össze. Kovács Györgynének legalább nyolcszáz kötete van, de jönéhány könyv gazdája Dobrai Sándorné, Bokros Sándorné, ifjú Ná- nási Lukácsné és még sokan mások az üzemből. S többségük fizikai dolgozó. Érdeklődésük igen széleskörű. Nagy Imréné játékszerelő például a filmlexikon beszerzését kérte. — Üzemi könyvtár van-e? — Van. ötszáz kötetes, a megyei szakszervezeti könyvtárból cseréljük a köteteket. Érdekes azonban, hogy az itteni munkások inltább megveszik, mint kölcsönzik a könyveket. Kölcsönözni többnyire azok szoktak, akik betegszabadságra mennek, vagy pedig gyűjtenek valami magasabb kiadással járó dologra. — Eszerint az üzemen belül szinte könnyebb könyvet eladni, mint kölcsönözni ? — Hát sokan vásárolnak. S egyre inkább olyan köteteket is, amilyenek eladására egy-két évvel ezelőtt nem is gondolhattunk. Most már megveszik például a mai magyar költők köteteit is. Nemrégen még Petőfinél, Aranynál bezárult a sor. Búcsúzóul azt kérdem: hány forint értékű könyvet adott el tavaly? — Megnézem a kimutatást — mentegetőzik — bár ezt illene tudnom anélkül is. Míg a szekrényben kutat arra gondolok: nem is a kimutatás a fontos, hanem az, hogy megtalálta az utat munkatársai szívéhez, megszerettette velük a könyvet. a m
