Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)

1967-08-11 / 188. szám

!«¥?- augusztus VL

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

8

Ügynöki megbízás, egyesülés, társulás

Vj szerződéses formák a külkereskedelemben

A gazdasági bizottság a külkereskedelemben közreműködő vállalatok kapcsolatainak elveit rögzítő határozatában fő feladatként jelölte meg a termelés és a külkereskedelmi tevékenység gazdasági egységének megteremtését, amelyet elsősorban a közös gazdasági érdekeltség útján kell elérni. Ugyanakkor néhány cikkcsoport külföldi értékesítésénél, illetve beszerzésénél változatlanul fenntartható a régi módszer.

A gazdasági bizottság határozata alapján a külkereskedelmi miniszter most megjelent utasításában megjelölte azoknak az árucsoportoknak, termékeknek, illetve tevékenységeknek a körét, amelyeknél a sajátszámlás elszámolási rendszert fenntarthatják;

Ilyen új forma a bizományosi megállapodás, továbbá az egyesülés társulás,

amely alapulhat a közös eredményben való osztozkodáson vagy pedig azon, hogy a termelő és értékesítő vállalat az ártöbbleten osztozkodik. Létrehozható az együttműködés ügynöki formában is, úgy, hogy a külkereskedelmi vállalat megállapodás szerint ügynöki jutalékot kap.

A külkereskedelmi és az ipari vállalatok megkezdték az új elszámolási formák kialakítására irányuló tárgyalásokat, szerződéskötéseket, hogy a jövőben már export—import feladataik többségéről együttesen vállalhassanak gazdasági felelősséget és ennek megfelelően az eredményekből közösen részesedhessenek;

Öntözik a paprikát a szelevényi Szikra Tsz kertészetében (Foto: Nagy Zsolt)

Jtlua fi á s mo zya ter Untti Lexikán ké&ziiL

KOCCINTOTTAM A PAPPAL

Saját számlára vásárolhatják a külkereskedelmi vállalatok például azokat a termékeket, amelyek viszonylag kis mennyiségben exportálhatók és kollekcióikban széles áruválaszték szükséges.

így például a kisipari szövetkezeti termékek többségét, vagy az olyan áruféléket, amelyeknek beszerzésénél több termelőrészleggel állnak kapcsolatban. Fenntartható az eddigi elszámolási rendszer akkor is, ha az üzem készítmé- "nyeinek olyan csekély hányada kerül exportra, hogy a termelőnek nem számottevő a közös érdek megteremtései

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését követően, tehát a jövő évben, a Külkereskedelmi Minisztériumhoz tartozó vállalatok exportjának várhatóan csupán 10—12 százaléka, az importnak pedig 4 százaléka bonyolódik majd le sajátszámlás elszámolás szerint. Ez egyben azt jelenti, hogy az árucsereforgalom túlnyomó részénél az újszerű, a közös gazdasági érdekeltségen alapuló kapcsolatok érvényesülnek;

Az év hátralevő részében majd tucatnyi, jelentős munkásmozgalmi kiadvány lát napvilágot a párttörténeti intézet gondozásában.

Már sajtó alatt van „A magyar forradalmi munkás- mozgalom története” című sorozat második kötete, amely 1919 augusztusától 1945 áprilisáig, a Tanács- köztársaság megdöntésétől a felszabadulásig kíséri figyelemmel az illegalitásban dolgozó kommunista párt vezette haladó erők tevékenységét.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom félévszázados évfordulójára elhagyja a nyomdát a hadtörténeti intézettel az Országos Levéltárral és az illetékes szovjet intézményekkel közösen összeállított kötetük „Magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és Szovjet- Oroszország polgárháborújában” címmel. Az ötvenedik jubileumra készítették — az MTA Történettudományi Intézetével közösen „A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és Magyarország" című tanulmánykötetet is. A tanulmányok a KMP megalakulásának, az 1918-as magyarországi polgári demokratikus forradalomnak, valamint a Magyar Tanácsköztársaság- történetének kérdéseivel foglalkoznak.

A Kommunista Interna- cionálé 1933—1938 közötti történetét elemzi „Az egységfront mozgalom és a Kommintern harca a munkásosztály egységes forradalmi pártjáért” című kötet.

1967-ben számos készülő mű kéziratát adták át a kiadónak, köztük a magyar szakszervezeti mozgalom százéves történetének különböző kérdéseivel foglalkozó tanulmánygyűjteményt. Igényes munka készül a magyar mezőgazdaság szocialista átszervezéséről, s a jövő év elejére befejezik egy munkásmozgalom történeti lexikon összeállítását, amely háromezer címszavában átfogja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom legfontosabb eseményeit, kiemelkedő szereplőinek életútját, elméleti, történeti fogalmait.

A

kis Tisza menti falu kellős közepében áll az ódon, túlméretezett papi kúria. A véletlen sodort oda. A máló falak csendjében előbb azt hittem, senki nincs otthon. Aztán előkerült a tiszteletes. Nadrágot váltott, mert előbb a kertben dolgozott ugyanis. A kongó üresség szinte nyomott, míg vártam rá. Aztán a pap lement a pincébe és bort hozott. Jó, pincehűvös bor volt. Jólesett a kánikulában. Magamban tréfálóztam is, — csak nem az úrvacsorához félretett borból iszom?

Beszélgettünk. Akárhogy is udvariaskodtunk, csalt kikívánkozott a köztünk lévő űr, amely kényelmetlenül közénk állt. Ki kellett mondani, — ámbár lehet, hogy visszaélve a vendégjoggal —, hogy mi az együtt poharazók más-más világ emberei vagyunk. A pap igen őszinte partnernek bizonyult. Elmondott egyet, mást a község hitéletéről is. Ö református pap, de ebben a faluban most a katolicizmus gyarapítja táborát. Ugyanis a községben sok a cigány. A falu legelmaradottabb rétege, tele babonákkal. Ök a leghívőbb hívők. És mind katolikusok. Anyagilag ez ugyan mit se jelent a katolikus felekeztnek, de a lélekszám lélekszám mégis.

E bben a kis település- ^ ben, mint mindenütt, rengeteg a rádió, a televízió. A lakosság újságokat könyveket olvas, előadásokat hallgat, tanul. S már korántsem olyan hiszékenyek. így aztán a vallás csak nagyon utódia gos a kisközség amúgy pezsgő életében.

Azóta foglalkoztat engem a gondolat. A tiszteletes úr is elmondta, hogy még nem is olyan régen milyen elsőrangú úr volt a pap, az egyház. Ebben az ő falujában elődjének még csinos magánbirtoka volt, s plusz ehhez az egyháznak 400 hold földje. A község földesurai pedig buzgó hitéletű emberek, anyagiakban, erkölcsiekben támogatták őket. Aztán az egyház földjét a földosztáskor azoknak adták a földesurakéval együtt, akik művelték. A mostani tiszteletes családja már fenn él Pesten, a felesége ott dolgozik. Bizony a papiaknak csak az épülete foglal már helyet a falu közepén, de szelleme, gazdája egyáltalán nem. Sőt elég távol esik mindentől.

Ez a valóság. Már most mi foglalkoztat engem? Éltem a régi faluban. Ott telt el gyermekkorom. Ismerem. És emlékszem rá, hogy ott is volt egy pap. Kimondottan és kimondatlanul a falu ura. Anyagi és szellemi uralkodója. Csinos kis birtoka volt neki is, béresei, szolgálói. És ennek a papnak a borából is ittam egyszer. De azt megelőzte valami. Disznótoros kóstolót vittem neki. Ha a faluban disznót vágott valaki, a papnak kóstoló járt. És mikor átadtam, kezet csókoltam. A mi falunkban aggastyánok, idős nénik és mindenki nagy alázattal kezet csókolt a papnak, ha találkozott vele, ha köszönt neki.

U

tólag mérem már föl. milyen megalázó volt ez. És akkor milyen természetes. így alakult ki nem tudni mióta. Nem tudom, az idősebbek találtak-e benne nagyon bántót, de nékem úgy rémlik, mintha beletörőd ötten fogadták volna. Próbálom önmagámnak megmagyarázni, miért. A pap körül zajlott akkor minden esemény. Belépett már születéskor a keresztelővel az ember életébe, s kísérte az iskolai hitoktatáson át az emberi élet nagy eseményeit, a párválasztáson, az esküvőn keresztül egészen a végpontig, a temetésig. A magánélet uralkodója volt.

S a közéleté is. Meghatározó szava volt a községi tisztviselők jelölésében, a tanítók kinevezésében, egy egyszerű ifjúsági rendezvényben, egy gazdaköri megmozdulásban. A pap tudta, beleegyezése nélkül a falu egyet sem léphetett. Abszolút úr volt a régi faluban.

^ agára hagyott, vásott ' * épület ez a parókia. Kicsit külsőleg is jelzi a változást. És csendes épület. Alig-alig nyitja ki ajtaját valaki. Nem tudom, elhiszi-e nekem a tiszteletes, még meg is sajnáltam egy kissé.

A változásnak azért szívből megörültem. S a bor — mindegy m; volt a rendeltetése —. valahogy olyan nagyon is jól esett.

Borzák LaJar

ASSZOCIÁCIÓ

Végre elmozdították, öt is kimozdították helyéről. Pedig minden jel arra vallott, hogy őhozzá nem nyúlnak, nem lehet kikezdeni.

Állt, szilárdan, mereven. Tőle beszélhettek az új időknek megfelelő követelményekről. Szónokolhatták éveken át, hogy a korral való haladás kötelezettsége alól senki nem vonhatja fej magát. Az érvek, intelmek leperegtek kemény, konok homlokáról, öt nem izgatta, hogy mások már a magatartásbeli normák, mint mondjuk tizenöt évvel ezelőtt, hogy a munka stílusában is tükröződnie kell a mind teljesebb demokratizmusnak. Maradt. aki volt. Makacsul következetes maradt egykori önmagához csak azt az egyetlen reagálásmódot volt hajlandó érvényesíteni az élet eseményeivel szemben, amit valamikor elkezdett. Egyetlen pozíciót ismert, amiből meg lehet ítélni a fejleményeket: a merev egyoldalúságot.

Abban a helyzetben volt, hogy ezt soha senki nem vetette szemére. Eszébe se jutott aztán, hogy betonszilárdnak vélt pozíciójából egyszer őt is kiemelhetik.

Mint mondottuk, a világ átalakulása végre az ő sziklaszilárd helyzetét is gyökeresen megrengette. Öt is elmozdítottík.

Másképp nem ment, csak a legkörültekintőbb technikai beavatkozással. Félő volt, hogy a legnagyobb óvatosság mellett is becsúszik valami végzetes hiba. De szerencsére olyan embereket bíztak meg a kiemelésével, akiknek sok esztendős tapasztalata van arról, hogyan lehet és kell a mozdulásra, átalakulásra nem képes alakokat leszállítani a piedesztálról.

Nem szégyellték a határozottságot, miután tudták, hogy magától úgysem hagyja el a helyét. Daruval álltak neki, s ő a megingathatatlan. a kikezdhetetlen, pár negyedóra leforgása alatt lekerült a magasból. Egészen szerény, gyámoltalan legényke lett. amikor lába ugyanarra a talajra került, melyen minden közönséges ember jár.

Félreértés ne essék: Baross Gábor budapesti szobráról van szó. melyet a napokban emeltek le talapzatáról, hogy a Keleti pályaudvar előtti tér átrendezéséig szobormegőrzőbe tegyék... Míg majd újra megkapja az őt megillető helyet.

X. L

i tiszteletben tartjuk hazánk minden lakosának meggyőződését. — Hisz-e istenekben, vagy a felvilágosodott eszmék, tudományos nézetek követője, ez nálunk kinek-kinek a legbensőbb ügye.

Az élet megy a maga rendjén. A parókiák, a plébániák ma is ott vannak még a falvak közepén. Legyen is ott, amíg bárkinek is szüksége van rá. De nagyon tárgyilagosan meg lehet ítélni már csak az épületnek van középső helye. A tudatlan ember képzelete szerint az ősember idején még a földön jártak az istenek. Aztán a görögöknél már felköltöztek a hegycsúcsokra. Mikor az ember a hegyekre is eljutott, az istenek újból lakhelyet változtattak, s az égbe tették át székhelyüket. Csakhogy az ember most már űrrepülőt küldött az atmoszférába, s az isteneknek már alig marad helyük.

Ezt a vissza szorulást jól jellemzik az egyházak is. Az én borozgató társam tárgyilagosan elismerte, a szocialista állam senkit nem korlátoz a vallásszabadságában. Nem is ebben rejlik a titok. Abban, hogy ez a szóbanforgó kis falu is, milyen nagy tudati változáson ment át. Nem abszolút úr már többé a pap a lelkek felett.

H