Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-10 / 187. szám
1967. augusztus 10, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Delelő tehenek (Foto: Nagy Zsolt) Kádár János a székes- fehérvári VTRCV-ben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára szerdán a székesfehérvári villamossági-, televízió és rádiókészülékek gyárába látogatott Társaságában volt Tóth Mátyás, a Központi Bizottság osztályvezetője és Darvas István a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. A vendégeket elkísérte Herc- zeg Károly, a Fejér megyei pártbizottság első titkára. Az igazgatósági tanácsteremben Papp István vezér- igazgató adott tájékoztatást a tizenegyezer munkást foglalkoztató gyár eredményeiről. valamint a fejlesztés terveiről. Vándorló munkások közöli Kérdezzük meg a számítógépet! Másodpercek alatt több millió variáció A vasút szállítási feladatai évről évre növekszenek, s bár közúton is évről évre több terhet szállítanak, mégis a vasútra évenként már 120 millió tonna áru továbbítása vár. A KPM kibernetikai csoportja a műegyetem közlekedésgazdasági tanszékével együtt munkához ig látott: elkészítették visszamenőleg az 1960-as esztendő szénszállításainak operatív programozását, — lineáris programozással, számítógépek segítségével — és összevetették 1966 tényleges adataival. í Tonnánként két forint A vizsgált 1960-as esztendő átlagos szénszállítási távolsága meghaladta a 90 kilométert. Megállapították; ha kibernetikai módszerekkel történik a szállítások diszponálása — több mint 20 kilométerrel rövidült volna pl. a szénnel megrakott vagonok útja, 0,2 nappal csökkent volna a kocsifordulók ideje, megtakaríthattak volna több mint 4 millió munkaórát Meglepő eredmény, noha a szakemberek számítottak is e meglepetésre; Félreértés azonban ne essék — nincs itt szó vétkes köny- nyelműségről, nemtörődömségről, vagy tudatlanságról; A szállítási ügyintézők legjobb tudásuk szerint dolgoztak. De a korszerű matematikai módszereket nem pótolhatja a nagy tapasztalat, a rutin és a lelkes jóindulat sem, hiszen az ország bányáiból több ezer megrendelőnek évente több mint 300 különböző fajta szén kerül szállításra. Ez a lehetséges szállítási variációk hihetetlen mennyiségét jelenti, s közülük a leggazdaságosabbat, legegyszerűbbet — hogy melyik bánya kinek, mikor, mennyit szállítson — hagyományos eszközökkel kikeresni nem lehet. A MÁV kibernetikai csoportjának elektronikus számoló gépe ma már hó- napról-hónapra pontosan kiszámítja, hogy a lehetséges beszerzési helyek, a szénfajták, és a rendeltetési állomások figyelem- bevételével hogyan lehet a fűtőházak igényeit a legkisebb, tehát a legolcsóbb, szállítási teljesítménnyel kielégíteni. Az „okos gépek” tanácsát követve 1965-ben — 1964-hez viszonyítva, amikor még a hagyományos módon diszponálták a saját felhasználású szén szállítását — az átlagos szállítási távolság 40 kilométerrel rövidült ezáltal — tonnánként T,10 Ft-ot, összesen pedig 18 millió forintot takarítottak meg! A MÁV esetében a felhasználó kereste meg, hogy merre gazdaságosabb a szén szállítása, ő jelölte meg: honnan kapja a szenet, s ennek megfelelően adta fel a megrendeléseket. Eképzelhető azonban, hogy a szállító az, aki kikeresi a leggazdaságosabb utat a megrendelőhöz, s összegyűjtve az igényeket, ő határozza meg, melyik termelő üzem, melyik felhasználót szolgálja ki. Olcsóbb a drágább A tröszt mátrixba (táblázatba) foglalta az ország valamennyi vasútállomását és kőbányáját, feltüntetve valamennyi állomásnál valamennyi kőbányától a fuvardíjat. Az ország minden részéből negyedévenként érkező igényeket — vasútállomásonként, s a bányák negyedéves kapacitását szintén betáplálják az URAL II-be. A gép percek alatt „végigjátsza” az összes variációt, s kiválasztja, hogy melyik megrendelő melyik bányától kapja abban a negyedévben a legolcsóbban a követ. A gép „érzékenységére”, arra, hogy valóban mindenre képes „gondolni” íme a példa: Acsád 10 ezer tonna követ rendelt a harmadik negyedévre. A gép „döntése”: kapja Uzsáról, tonnánként 32 forintért. Hogyah? Hiszen Sümegről csak 30 forintba kerülne a fuvar? Nos, a gép a következő „eszmefuttatást” végezte. Van az országban olyan helység, ahová a szállítási költség Sümegről és Uzsáról teljesen azonos, van olyan, ahová Sümegről 1, van olyan, ahova 2, s olyan is ahova 3 forinttal olcsóbb a fuvar, mint Uzsáról. Uzsa kapacitása negyedévenként 100 ezer tonna, Sümegé 4 ezer. Tehát Sümeg ezt a 4 ezer tonnát ne oda szállítsa, ahova Uzsánál csak 1—2 forinttal olcsóbban szállíthatna, hanem oda ahol 3 forint megtakarítás jelentkezik tonnánként. A vasúton szállított legfontosabb tömegáruk — a szén, a kő, az olaj, az építkezési anyagok, a cukorrépa, a tűzifa — szállításának kibernetikai programozásával eddig több mint 100 milliót takarítottak meg, csakhogy a vizsgálatok azt bizonyítják: e megtakarításnak évenként többszörösét is elérhetnék — ha valamennyi ágazatban, de kiváltképp a nagy szállítási teljesítményeket igénylő ágazatokban (mezőgazdaság, építőipar, kohászat), alkalmaznák szállítási útikalauzként a kibernetikát; Ha pedig az ember tovább fűzi a gondolatot, könnyen eljut arra a következtetésre, hogy a korszerű matematikai, számítástechnikai módszerek nemcsak a minisztériumokban^ főhatóságoknál, a szállítási teljesítmények országos koordinálásakor lehetnek rendkívül hasznosak, a megyei autóközlekedési vállalatok is szép sikerrel alkalmazhatnak G. F. — B. János vagyok. Eddig elég sokat vándoroltam, bár csak most töltöttem a huszonhatodik évemet. Ez a negyedik munkahelyem, de itt szeretnék megmaradni, ötötven az órabérem. Ha kell, mindig bent is maradok. Menyasszonyom van. Nősülni fogok. Kell az a kis túlórapénz. Kiléptem a vegyiművekből, s itt hatszázzal kevesebbet kapok. Jó lenne, ha megszűnne az a hátrány, ami a kilépés miatt ért. Munkaruhát és szabadságot is jobban kapnék. Tolna megyei születésű vagyok, de Szolnokon szeretnék letelepedni. Szeretem itt a munkát. Géppel dolgozom, sokszor „úszom” az olaj ban’ de a gép kedvéért ezt sem bánom. Még nem is volt kifogás ellenem, * — Kérem! Én nem szereltem le. Ott alkalmaztak, ahol sorkatona voltam. Jól jött, hogy nem kellett munka után menni. Igaz, nehéz meló volt. sokat kellett cihelődni. De bírtam. Csak rájöttek, hogy megvertem az öregemet, meg az asszonyt is. Előszedett a szakszervezet. Azt hiszik begyulladtam, pedig nem tartozik rájuk, hogy a saját házamban mit csinálok. A rendőrséggel meg a bírósággal fenyegetőztek... Hogyhogy van beleszólásuk?! Kérem, én modern ember vagyok nem szeretem az érzelgést. Ezt meg kell nálam szokni. ...T. József most huszonkét éves. megfigyeléseimet az emberi, s ezen belül különös tekintettel a női természet iránt befejezzem, hogy egy nagyobb tanulmányban kifejthessem: mit bír az ember, ha nő? Izgek-mozgok, veri- tékezem az árnyékban, pedig engem még vádolni sem lehetne teltkarcsúság- gal, lágy és makacs hőguta kerülget, de a férfi se kutya: ha ő bírja a navon, én bírom az árnyékban. De vajon mit akarhat? Valóban, valami napimádó szekta tagja? Vagy, már nincs ereje felkelni? Mert ez már nem napozás, ez már magas fokú edzés ahhoz, hogy valaki sértetlenül járja végig majd egy izzó pékkemence belsejét B. Kálmánnal egy karcagi építkezésen találkoztunk — Nekem az.apám mindig azt mondta: „Addig hetvemkedd ki magad, amíg nincsen, aki kenyeret kérjen tőled. De aztán, ha a derekad beleszakad. akkor se ugrálj.” Hát én csak az elején tartok ennek az apám engedélyezte szakasznak. Azt mondja, a maga idejében ő is nagy franc volt de az anyám máig sem hiszi él neki. Rendesen felnevelte, kenyérrel. ruhával ellátta és szakmával engedte útnak mind a négy gyerekét még a lányát is. Tavaly ment nyugdíjba. Eléggé összetöppedt a kisöreg. — A régi emberei meg-meglá- togatják — Mi lesz jövőre? Az még olyan messze van. És ha az ember nem fázik a munkától, meg lehet azt úgy játszani, hogy ne járjon túl rosszul. Eddig is meg lehetett Tudja, mit össze lehet maszekolni? Amíg annyi építés lesz, amennyi manapság van, ha egy kőműves kettőbe szakadna, akkor se lennénk sokan, ft F. Béla legfrissebb munkaköre szerint rakodómunkás. — Voltam én útépítő, gépgyári dolgozó. közben ráadtam a fejem a tanulásra is. Az nem ment. Nekem a karom, az izmom bírja a munkát, a fejem nem termett rá. Olajos is voltam, most meg rakodó. Jogom van hozzá, hogy kikeressem, melyik munka Es most, igen most a nő felül. Lassú mozdulatokkal feláll, nyújtózik és bekiált mellém az árnyékba, egy alacsony kis köpcös, félájult férfinek. Biztosan a férje! — Jenő, nézd csak... Még egy óra és barnább leszek, mint Piri... Nekem ne hencegjen a jugoszláv tengerpartjával... — szól s egy méterrel arrább újra lefekszik, fizikusi pontossággal bemérve a legmegfelelőbb beesési szögét a Nap sugarainak. Felnyögök és négykézláb elvonszolom magam. Még öt percig nézem, s menthetetlenül napszúrást kapok. O pedig fekszik tovább, kinyújtózva ismét, hason.-. Gyurkó Géza van ínyemre. Vagy nincs? Magam érzem a hátrányát annak is, ha kilépek. De idáig még legtöbbször elértem. hogy nem azt írták be. Rendesek voltak. El sem tudom azt képzelni, hogy 25—30 évig én egyetlen üzem kapuját koptassam. Halál unalmas lehet. Van, aki bírja. Emberek vamunk. * V. Lajos mondja: — Velem kérem mindenütt kitoltak, mert én mindenkihez jó vagyok Vártam, hogy valahol majd elcsípem a szerencsét de idáig még nem sikerült. Dolgoztam a jászberényi Hűtőgépgyár építkezésén, aztán a gyárban is. meg az Aprítógépgyárban is. Nekem mindig a munka leg- nehezét adtak. Volt aki megállt figyelni és nevetni, hogyan citerál a lábam, ha nagy súlyt emelek Maga nem ismeri azokat akik már révben vannak. Nem tudja, milyen kíméletlenek tudnak lenni azokhoz, akik közéjük akarnak kerülni. — A génjavító állomáson szeretteim volna megtelepedni. Szerettem a kombájnt a földet a határt Aztán azt mondták nem szájjal, karral kell a ragaszkodást bizonyítani. Ez a hetedik munkahelyem. S nemsokára túlleszek a negyvenen... Hiába, sehol nem értettek meg. ír Beszélgettünk. Az üzemük. munkahelyük mellett hűségesen kitartó munkások után most olyanokkal, akik szeretik a vándorlást, akik nem tudnak gyökeret verni egy-egy helyen. Tudom, hogy volt közöttük, aki a családja elől szökik, s van, aki görcsösen ragaszkodik üzeméhez mert egy korábbi ballépését akarja jóvátenni. Más henceg, s talán önmagának sem vallja be, hogy szeretne előbbre látni saját jövőjében. Van, aki környezetét hibáztatja saját sorsáért. Ügy talán könnyebb neki. Nem hittem, nem vártam, hogy pontos választ adjanak arra. mi hajtja, mi kergeti őket egyik munkahelyről a másikra, hiszen ők maguk sem mindig tudják. Előfordul, hogy fizikai erejük, hallatlanul nagy munkabírásuk révén sokszor a munkahelyükhöz leghűségesebb munkásokat is lepipáló anyagi előnyökhöz jutnak. Élnek, dolgoznak sok-sok ellentmondással. Mint eddig, ezután is *— .várhatóan — ők lesznek a munkaerőgazdálkodás legnehezebb emberei. Bors! Eszter HASON Ott feküdt a napon kinyújtózkodva, hason fekve és „Buddhá”-hoz illően, mozdulatlanul. Negyedórája, félórája? Fészkelődésemet minimálisra csökkentve pi- hegek az árnyékban és nézem a mozdulatlan és kinyújtózott „Buddha” kétrészes fürdőruháját, s azt amit a fürdőruha mutatni enged. Teltkarcsú hölgy, lány, asszony ez a nőnemű lény — ez a mozdulatlan „Buddha”, hosszú, manapság férfiasnak nevezendő hajjal, sütteti, dehogyis sut- teti, égetteti magát a nappal. Nézem. Bámulom: hogy az Ördögbe bírja ki ennyi ideig a napon, hogy nem kap gutaütést, miért nem olvad' el, vagy szikkad ki ennyi idő alatt s egyáltalán, hogyan lehet ilyen mozdulatlanul feküdni. Körülötte nyüzsög az élet az árnyas fák alatt és a medencében, élesedik, vagy tompul a külpolitikai helyzet, repülőgépek szállnak fel és zuhannak le, jéghegyek — jéghegyek! — úsznak le északról délre, emberek születnek, esküdnek, válnak, halnak meg és fúrják egymást, de a kinyújtózoit „Buddha" fekszik hason immáron lassan egy órája, teljesen mozdulatlanul. Ah, most megmozdul. Igen, lassan, mint valami lomha, feszülő bőrű kígyó, átvonaglik a hátára. Nőiessége belehetykélkedik a napsugárba, a kék égbe, csípője igen takarékos mozdulatokkal helyet keres magának, aztán folytatódik a szertartás, ennek a női fa- kírnak áldozata a Napistenhez: mozdulatlanul fekszik tovább, 33 fok árnyékbant Nem, most már azért sem mozdulok. Itt az ideje, hogy
