Szolnok Megyei Néplap, 1967. augusztus (18. évfolyam, 179-204. szám)
1967-08-20 / 196. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1967. augusztus 20. SZAKONYI KAROLY CSILLAQOK ÉS PETÁRDÁK H ajnali hatkor felébresztett valami zümmögés, dehát még aludhattam volna, hanem Emőke hét óra felé a fejemre ült, kis kezével dobolt a mellemen, hogy mondjam meg, mikor kezdődik a tűzijáték^ Bárhogy szeretem Ernőkét, a kisebbik fiamat, ez az ostoba kérdezősködés kihozott a sodromból. — ugyanis este már szépen elmeséltem neki, hogy majd felmegyünk a tetőre, onnan jól látni a Gellérthegyet. Ngm tudom, Ernőkét mi izgatta jobban, a tető, vagy a tűzijáték, dehát emiatt verte ki az álmot a szememből. Gyula, a nagyobbik fiú, átjött a szomszéd szobából, előzőleg hallottam, hogy telefonon beszélt valakivel, már felöltözött, haját teleszórta az anyja hajlakkjával, fogadni mernék, hogy borotválkozott is a „Philips’'-emmel, pedig még pihéi is alig vannak, egyszóval átjött és közölte, hogy új gibbon majmokat szerzett az Állatkert, most beszélt az inspekciós állatorvossal, — gibbon, mondta, latinul hylobetes, és kissé a hálószoba tükre felé fordulva röpke előadást tartott eme majomfajtáról, méretéről, karja hosszúságáról, és arról, hogy Ázsia délkeleti részén található. Én nem tudom, mi a fenének veszi fel azt a nagyzoló pózt mostanában, talán én is ilyen voltam kamaszkoromban. már nem emlékszem. Tény, hogy ő sem hagyott aludni. Jól van, mondtam, ha már ilyen szépen összejöttünk, hol van anyátok, adhatna valami reggelit. Ki akartam bújni, az ágyból, de Ernőké megint rákezdte, hogy mikor lesz a tűzijáték. — Este. te átkozott kölyök — üvöltöttem. Persze. amilyen érzékeny, mindjárt bőgni kezdett. Nekem meg több sem kell, méregbe gurulok attól, hogy méregbe gurultam. — Nelli — kiáltottam. — Hol ténfe- regsz? — Edénycsörömpölés a konyhából, na majd kapok ezért a „ténferegsz”- ért! S miközben leráztam magamról a kétségbeesett Emőkét, odaállt az ágy lábához Gyula, hórihorgas alakja, mint egy profesz- szoré. Az arca meg egészen ráncos lesz ilyenkor. — Az indulat elhomályosítja az értelmet — mondta. — A pedagógia legrosszabb módszere az értelmetlen lehurrogás. Fel kell fogni a gyermek képesség-szintjét és inkább százszor megmagyarázni neki valamit, mint egyszer oktalanul elhallgattatni, ami, ki tudja, milyen rossz pszichés következményekkel járhat... — Mintha meg is hajolna cseppet, hogy részemre befejezte az oktatást. Most Emőke következik: — Tűzijáték csak este lehet, mert szükséges hozzá a sötétség. Hogy jól lehessen látni a petárdákat. Érted már? Tíz órakor lesz, pontosan tizenhárom óra' múlva. Nem sok idő, kibírod. Ernőké tátott szájjal hallgat, bólint. Lemászik az ágyról, nem kívánja többé a társaságomat; Meg kell hagyni, nem tudom mit tennénk Gvula nélkül Most. hogy kioktatta Emőkét, panírlapot húz elő a zsebéből. — Ide nézz. Apa! Beosztottam szépen a napot. Most hét óra húsz. Nvolcra felöltözünk, nyolc harmincra megreggelizünk Már intézkedtem a konyhán, anyunál. Vállalta. Kilencre kiérünk az Aúatkeríbe. Ha délig akarunk maradni, az bárom óra. Nem sok *dő, de megnézhetjük az emlősöket, a csúszómászókat, a madarakat, az akváriumot, persze csak futólag, a — növénykertre már aligha jut idő. Felhívtam a Kis- kakast, foglaltattam asztalt. Természetesen a nevedben. Zúzapörkölt megfelel? A szabadtéri színpadok programja itt van a másik lapon. A Városmajor ... a Hűvösvölgy... Megjelöltem, mit érdemes megnézni. Tehát;.. Bevallom, csodálom a fiút. Honnan van benne ennyi szervezőképesség? Tizennégy éves, és ezt a tizennégy évet úgy viseli, mint a legérettebb férfikort. Beszél, mondja a programot, de én alig tudom követni, a fejem még zúg a rossz hajnali alvástól, Emőke sírásától. Tehát a gibbon az Állatkertben. Ez is furcsa, mindent tud, minden érdekli, mindenhez van türelme. Kicsit félek is Gyulától. Pedig büszke vagyok rá, hiszen a fiam, az iskolában semmi baj vele, szülői értekezletre nem kell járni, nincs rá panasz. És tisztelettudó is. csak azért mégis félek tőle. titokban, mint ahogy egy öreg uralkodó félhet elmés miniszterétől. Tehát nekem, mi a dolgom. Borotválkozni, öltözni, reggelizni. Ülünk az asztalnál, fe- welmezetten eszünk, mert Gyula szerint nyugodtan, lassas kell enni. — Emlékszel? — mondom Nellinek — valamikor. gyerekkorunkban ezen a napon Szent István jobb kezét hordták körül a Várban... — Lehet. csak azért mondom, hoffv o’vas- miről essék szó amit Gyula nem tud Figyelem az arcát. Bólint. — Igen — válaszol anvia helvett — a budavári 7c; gmond-kápolnában őrizték. Számos legenda fűződött a jól bebalzsamozott jobbhoz-Feladom a harcot. Kilenckor hazamegvünk. how megvacsorázhassunk és tízre fel mehessünk a tetőre. Laposteteiű, modem házban lakunk, a szomszédok is mind fenn vannak már. bámuljuk a Gellérthegyet, várjuk a petárdákat. Ernőké türelmetlen. Mindenféle kis történetet találok ki, hogy megnyugtassam. — Ott most. fenn a hegyen, aorócska ólomkatonák sz-- dolozzák a rézágyúkat, és majd meglátod. színes, fénylő golyócskákat lőnek az égre. hogy örömet szerezzenek Emőkének, meg mindenkinek ezen az ünnepen. Igaz, ami igaz, megfeledkeztem Gyuláról, pedig ott állt a hátam megett. stoD- perrel a kezében. Hanem most: bumm, bumm! felszállt az első rakéta, aztán a második, harmadik, színes fényeső hullt az égből. Emőke ujjongott örömében: — Ez a kis rézágyúkból jön? Hiszen ezek csillagok! Az égből potyognak le! — Az, az, micsoda csilla geső! — örvendeztem Ernőkével. — Persze. nem lett volna szabad megfeledkeznem Gyuláról. — Az ilyen téveszméket, ki tudja» milyen nehezen lehet kiküszöbölni — mondja. — Hallgass rám. Emőke. Szó sincs ólomkatonákról. Azok ott fenn a hegyen, szakemberek. Ez is olvan szakma, mint más. A tűzijáték nem csillageső. De a csillagokról maid máskor. A tűzijáték fény- és hanghatások előállítása könnyen égő és robbanó anyagokból. Legismertebbek a rakéta, a szélmalom. a bengál' fény— — Nézi a stoppert. — Igen. Pontosan öt má- Bodpercenkét lőnek fel egyet. Pikk — pakk — pukk! Robbannak a petárdák Gyula olyan okos. Nelli büszke a fiára. Én is. De sokszor attól tartok, mindent annyira alaposan ismer. hogy talán nem is örül már semminek. Titokban odasúgom Emőkének: — Azok ott mégis csillagok. — Emőke szigorúan néz rám. — Gyula azt mondta, nem! Hát igen. Emőke is olyan lesz. Az biztos. Nelli, meg én, majd tanulhatunk tőlük. CSANÁDY JÁNOS: KENYER Az első harapásra nem emlékszem. Aztán - iskolatáska mélyén újságpapírba bújt szerényen. S jöttek mind nagyobb harapások - és már küzdeni kellett érte. Korai felkelések, kései elalvások; a kapa nyele, a kalapács, az ásó-gereblye. Az íze egyre erősebb lett. S egyszeresek hirtelen hiánya a kukoricalisztbe is belopta szagát, pirosát, ropogósát. Testét milliók áhítozták, S eszme lett, világnyira tágult: Seregek drága vére hullt, Kaszák helyett ágyúk küzdöttek érte; a béke szimbóluma lett. Harmadnapon megszületett,- nem mannaként hullott e földre * Es most egyszerre táplálkoznak belőle a roppant földgolyón ‘ a saskeselyük s a galambok! MEGGYES LÁSZLÓ: GERLE vnr3 MEGGYES LÁSZLÓ: HALÁSZ Nemzeti önismeret és nemzeti ábránd amerikaiak letét. eddigi önítéMinden ember meg van győződve arról, hogy az életben szükség van az önismeretre. Ami az egyes embernél eléggé nyilvánvaló, nem ilyen magától értetődő egész nemzetek esetében. A nemzetek nagy tarkasága és nemzetközi egyöntetűsége mellett több oldalról is felmerülhet a kétség: szabad-e egyáltalán az önmegismerést, az egyes ember lelki életének ezt a fontos jelenségét, a legnagyobb mai társadalmi közösségen, a nemzeten is számonkérni? A kérdés annál jogosabb, mert az emberi történelem első nemzet-rajzai, elragadtatott önarcképei és szatirikus ellenportréi, a nemzeteket az egyes ember tulajdonságaival ruházták fel, magasztalták és gya- lázták. Így olvashatunk hős és gyáva népekről, serény és lusta nemzetekről, nyílt szivű és álnok nációkról, jóllehet, hogy az ilyen sommás jellemzések tulajdonképpen az egyének értékelésére se alkalmasak. A nemzeti önismeretet helyettesítő jellem- képes-festés talán a leg- gyanúsabb, legrosszabb hírű művelet a politikai gondolkozás történetében. Az ártatlan romantikusoktól a sötét lelkű fasisztákig húzódik azok sora, akik egész külpolitikai rendszereket építettek valamely gyökerében hibás nemzeti „jellemtanra”. Ám éppen ez bizonyítja — ha a fonákjáról is —. hogy milyen fontos helyet foglal el a modem politikában az az ítélet, amelyet a nemzetek alkotnak önmagukról. Mert az önismeret a nemzetek elemi szükséglete. Minden emberi társadalom alapvetően tükrözi az egyetemes történelmi fejlődés törvényszerűségeit, valamint a fejlődés helvi, egyedi sajátosságait. Ezek a tényezők tudományos módon megismerhetők, tanulmányozhatók. Csakhogy az ilyen vizsgálatnál szükséges, hogy hátat fordítsunk a régi kezdetleges módszereknek, A nemzetek cselekvését nem az egyes ember hajlama, hanem a társadalmi közösségek általános és sajátos szabályai határozzák meg. A modern nemzeti önismeret tehát a nemzeti társadalmak gazdasági alapjait, társadalmi struktúrája alakulását, politikai és jogi hagyományait, s persze a rendkívül fontos tömegpszichológiai jelenségeket igyekszik pontosan megállapítani, hogy így minél gyorsabbá tegye a nemzeti közösségek továbbfejlődését. A na^r nemzetek, még a történelem által leginkább elkényeztetettebbek sem lehetnek meg alapos nemzeti önvizsgálat nélkül. Az angol gyarmatbirodalom. vagy Németország újkori történelmének megrázkódtatásai nemzedékek számára tették korparancsá az alaposabb nemzeti önismeret kimunkálását? S napjainkban a vietnami háborúba, faji torzsalkodásokba bonyolódott Egyesült Államok legjobb elméi körében is érik az elhatározás: újrafogalmazni az A kis nemzetek, s köztük is különösen a mostohább sorsúak számára gyakran szinte létkérdés a nemzet tudatának, magabecsülésének alakulása. Ha például Kelet-Euró- pa sokat sanyargatott népeire tekintünk, — rögtön szembetűnik, hogy a szüntelen készenléti állapot, az örökös résenállás a szellemi önboncolást mindennapos gyakorlattá tette. A nemzeti büszkeség megalapozása és ébresztése elengedhetetlen volt a nemzeti felszabadító küzdelmekhez. Azáltal, hogy Kelet-Euró- pa népei — köztük a magyar nemzet is — a nyugatiaknál sokkal erőteljesebben voltak kénytelenek önmagukra figyelni, politikai kultúrájuk részben izmosodott. részben torzult. — polgári nemzeteszme, amely itt később kezdett kifejlődni. — hétmérföldes léptekkel hozta be lemaradását. Ugvanakkor a nemzeti öntudat kirívó túlzásokat is mutatott, buján kezdett tenyészni a nemzeti önzés, tragikomikus formában jelentkezett a kisállaim ágasikodás, a gazdasági- társadalmi realitások önáltató leplezése. A nemzeti egvség ürügyén gyakran kapott bocsánatot az ósdiság. A nemzet misztikus történelmi elhivatottságába vetett balhit, a politikai messianizmus, az arisztokratikus kiválasztottság érzése, a történelmi szerepjátszás és pózolás jobban kisarjadhatott ezen a talajon. Sokan hitték, hogy az a tény, hogy beleszülettek egy nemzetbe, azt jelenti: marsalbottal jöttek a világra. S nem kevesebben voltak, akik nemzetük kötelékét megváltoztathatatlan sorstragédia jelének fogták fel. Végeredményképpen a kelet-európai népeken különösen megerősödött valamiféle kollektív elidegenedés, a más nemzetekkel szemben táplált mélységes bizalmatlanság. Mindez a magyar történelemre is érvényes. A magyar önismeretet is ilyen élesen kétarcú formában örököltük a múlttól. Komoly reális elemek, időtálló tapasztalatok fonódtak össze a nemzet tudatában képtelen, sőt káros ábrándokkal. Az elmúlt két évtizedben szellemi életünkben óriási munka folyt annak érdekében, hogy a magyar nép történelemlátásában megerősítsük azt ami jó. és kigyomláljuk a rosszat. Közvetlenül a második világháború katasztrófája után jóval kevesebbet láttunk meg népünk demokratikus, nemzeti teljesítményéből, mint
