Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-14 / 164. szám

ism, fttus 14. SZOLNOK HEGYEI NÉPLAP 3 Nyers Resső felszólalása as országgyűlésen Üzemben a termálkutak — ahonnan a strandokat táplálják Izland kivételével talán egyetlen ország sincs Euró­pában. amelynek annyi gaz­dag melegvíz forrása lenne, mint Magyarországnak. Ezek nagyrésze az Alföldön tör fel, igen sok Szolnok megyében. Négy termálkutat látogat­tunk meg, ezeknek azonos és eltérő problémáiban jó­részt megmutatkoznak mindazok az akadályok és nehézségek, amelyek álta­lában gátolják a kutak gaz­daságosabb kihasználását Kisújszálláson biztató kép fogadott. Most épül a város új strandfürdő­je. megnyitását július 16-ra tervezik. Harminchárom méteres úszómedence, gyer­mekmedence, csónakázó tó készül, benne kis sziget. Bi­zonyára kellemes pihenést és szórakozást nyújt majd a város lakosságának — ha elkészül július 16'ra. A kö­zeli határidőhöz képest még túlságosan sok munka vein hátra, bár a város lakossá­ga társadalmi összefogással járul hozzá a műveletek meggyorsításához. Naponta átlagosan tíz-harminc em­ber dolgozik az építkezésen, főleg asszonyok. Sokszor a harmadik műszakban, a munkahelyükön és a ház­tartásban végzett munka után jönnek el néhány órá­ra földet, maltert hordani. Berekfürdőn többféle módon is haszno­sítják a melegvizet. A szé­pen megépített, gondozott strandfürdő, a Béke Tsz üvegházai, az üveggyár is a kút vizét használja. Negy­ven éve fúrtak itt először és ha ezt vesszük tekintet­be még ennyi is kevés. A víz bőven ömlik, a három felhasználó csak egy részét hasznosítja, a többi elfolyik. A Béke Tsz a meglévő 1000 négyzetméteres üvegházból évente mintegy 100 ezer fo~ Megpróbáltam látat­lanban elképzelni, — mi­lyen ember lehet az, aki egy évben kétszázötven— nyolcszáz munkás személyi gondjával törődik, foglal­kozik naponta. Találkozá­sunk nem lehetett hivata­los, de annál kellemesebb volt Erzsiké, özvegy Nagy Imréné ugyanis két hét szabadságon van. S a mo­sógép mellett is csinos, — mondhatni elegáns. A vá­ratlan beszélgetésre is szí­vesen vállalkozik — ha nem kell bemennie az üzembe. — A munkájával járó gondjait úgy sem tudja fiókba zárni. — Még az évekkel ez­előttieket sem. Van ami évek múlva sem hagy nyu­godni- Máig is keresem például annak a magyará­zatát: évekkel ezelőtt, ha fiatalok kerültek az üzem­be, már tudtam, ki milyen rosszalóan fog rájuk nézni, ki az aki egy-két jó szóval sem hajlandó őket segíteni, ki az aki — magyarán szólva — félti tőlük a ke­nyerét. Most meg már lép- ten-nyomon azt tapaszta­lom, hogy a régi, tapasztalt szakmunkások a közléke­nyebbek, segítőkészebbek, s a fiatalok az újonnan ér­kezők törődhetnének töb­bet egymással. Két fiatal ösztöndíjas leányunk van. Együtt, egy­szerre végeztek, szinte azo­nos osztályzatokkal a techni­rintos tiszta jövedelemre tesz szert, pedig az üveg- házak elavultak, altalaj fű­tésük nincs, csak paradi­csomot tudnak termeszteni, a korai paprika nem terem meg benne. A tsz újabb 1000 négyzetméter üveghá­zat akar építeni, hiszen a termesztés kifizetődő. A kútnak jelenleg nincs gaz­dája, a vállalatok nem tudják összehangolni a ter­veket. Ezt a lehetetlen hely­zetet a felhasználók szíve­sen megszűntetnék. A Béke Tsz-ben elmondották, örül­nének, ha valamelyik szerv átvenné a kút kezelését, még akkor is, ha ezután a víz felhasználásáért fizet­niük kellene. A strandfürdő bővítésére, fejlesztésére fordított összeg sem kidobott pénz. A láto­gatottság egyre növekszik, a külföldiek is egyre szíve­sebben keresik fel. Cseh­szlovákok és lengyelek mel­lett tavaly angolok, fran­ciák. olaszok is látogatták. Az idén Csehszlovákiából és az NSZK-ból jöttek vendé­gek. Több magyarországi vállalat üdülőházakat épít­tetett Berekfürdőn. Július 1-ig csaknem 30 000 fürdőző fordult meg itt. A berekfürdői jó ered­mények és a vállalkozókedv láttán érthetetlennek tűnt, hogy Túrkevén a tsz szabadulni akar a melegvíztől, üvegházi ráfi­zetésesek. Érdeklődésünkre Koszna Mihály vb-elnök elmondot­ta, hogy a tsz-ek nem szí­vesen foglalkoznak a pri­mőrtermeléssel, mert a víz sok iszapot hoz fel, a csö­vek gyakran eldugulnak, az üvegház favázas, 2—3 éven­ként fel kell újítani. A ta­laj hideg, kötött. Nincs elég szakember, a kertészkedés­nek nincs hagyománya. Az utóbbi érvek azonban nem fogadhatók el. A hagyomá­nyok hiánya és a szakembe­rek kis száma olyan akadály amellyel a tsz-ek más te­rületeken is gyakran szem­bekerülnek és megoldják azokat. A feltételek meg­változtatása beruházást igé­nyel, de számtalan példa bizonyítja, hogy az ilyen beruházások megtérülnek. A másik hasznosítási mód itt is a strandfürdő, amelyről a tsz nem mond le, mert évi 150—160 ezer forint hasznot hoz. Korsze­rűsítése azonban a tsz ere­jét meghaladó beruházáso­kat igényelne. A meglevő két kisméretű medence és a hét kád már kevés a vá­ros lakosságának. Cserkeszöllő híres a gyógyfürdőjéről, a termálkút itt elsősorban a fürdő igényeit elégíti ki. A parkolóhelyen sorakozó gép­kocsik, a hétköznapon is itt található tömeg bizonyítja, hogy a fürdő elsőbbségi igénye jogos. Megállapodás van a tsz-szel télen az üveg­házakban hasznosítják a vi­zet. A fűthető terület 1650 négyzetméter, kihasználás szempontjából nem túl gaz­daságos. A víz ugyanis mészkőrétegen folyik ke­resztül, a csövekben lera­kódik a mészkő, havonta újra kell fúrni 30—50 méter mélységig. A melegvizet nem lehet közvetlenül az üvegházakba vezetni a lera­kodás miatt, a hőkicserélő pedig, amelyet most hasz­nálnak, csak körülbelül 44 fokos vizet tud biztosítani. Ez pedig mínusz 10—15 fok­nál már kevés, pedig erede­tileg a víz hőfoka 84 Cel­sius. Négy termálvíz forrás, számtalan probléma, köny- nyen megoldhatók és jelen­leg még megoldhatatlanok. Egy azonban bizonyos, a melegvíz olyan kincse az Alföldnek, amelyről nem szabad lemondani, hiszen az érdekek és a tervek egy­behangolásával a mostani­nál sokkai nagyobb lehető­ségek nyílhatnak a haszno­sításában. Bistey András (Folytatás a 2-es oldalról) nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fo­kozza az állami ellenőr­zést, A beruházások A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossá­ga persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudjá, hogy ez holnapun­kat, gazdasági fejlődésün­ket szolgálja. Annál na­gyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra bizto­sítsunk lehetőséget és mi­lyen célokra Beruházási igényeink lé­nyegesen nagyobbak anya­gi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet válto­zatlanul hagynánk bele kellene nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervszerűtlenségbe, a kivitelezés lassúságába Ezekkel a jelenségekkel vi­szont nem békélhetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról to­vább kell növelni a nép­gazdaság egész építési ka­pacitását, a másik oldal­ról pedig a beruházási igé­nyeket — a feltételek szi­gorításával — a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni. Az új gazdálkodási rend­szer mindebben nagy se­gítséget jelent, hiszen alaposabb meggondolásra készteti majd a vállalato­kat is, kedvezőtlenné te­szi a gazdaságtalan beru­házásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos be­ruházásra. Nem hunyhatunk szemet afölött, hogy — hosszabb távon gondolkodva — fej­lődési céljainkhoz képest viszonylag szűkös az or­szág mai felhalmozási alap­ja, kívánatos ennek bőví­tése, az viszont kétségte­len: a beruházások nem bővíthetők, ha nem bizto­sítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növe­kedését. Mi következik eb­ből? Az, hogy csak egy módon, a gazdaság inten­zív fejlesztésével bővül­hetnek jobban a beruházá­sok, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nem­zeti jövedelemből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelé­sére. A külkereskedelem Közismert, hogy gazda­sági fejlődésünk milyen nagy mértékben függ a nemzetközi kereskedelem­ben és munkamegosztás­ban játszott szerepünktől. — Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szük­ségképpen lelassul, ha vi­szont a külkereskedelem erőteljesen növekszik, ak­kor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen len­le, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmünket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban «izüntelenül növekvő ten­denciájú és már eléri a nemzeti jövedelem 39 szá­zalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösztönözni a gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk. — A megoldás kulcsa termelé­sünk export-képességének növelése. A magyar népgazdaság fejlődésének feltétele, hogy egyszerre két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonyla- tú külkereskedelem az egésznek 70 százalékát rep­rezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tar­tanunk. A szocialista or­szágok piaca nagy ösztön­zője termelésünknek és gazdagodásunknak. Külön kiemelendő a hatalma« szovjet piac fontossága iparunk fejlődése szem­pontjából, s az a körül­mény, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tudjuk ellensúlyozni. Külkereskedelmünk a tő­kés országokkal ugyancsak bővül, de nehezebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben is növelhessük külkereskedelmünket, fel­tétlenül növelnünk kell külföldi versenyképessé­günket a tőkés piacokon, műszakilag is, jó és üzem­biztos konstrukciókkal, de gazdaságilag is, hogy bír­juk az élesedő versenyt a tőkés piacokon; Végeredményben nincs okunk borúlátásra. — Az exportra termelő vállala­tok szemmelláthatóan nap- ról-napra aktívabbak lesz­nek, erősödik a termelés és a kereskedelem kapcso­lata és ez nagyon jó elő­jel. A Külkereskedelmi- és Pénzügyminisztériumnak erőteljesen ösztönöznie kell az export és importstruk­túra javítását, az ésszerű lehetőség határáig alkal­mazva az exportszubven­ciót és a kereskedelmi vá­mokat. A nemzeti önállóság ál­talános politikánknak kar­dinális alapelve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű ér­telmezésébe már nem fér bele a gazdasági elzárkó­zás, az autarchia növelése, de még az sem, hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi munkamegosz­tásban való részvételünket. A nemzetközi együttműkö­dés ma már „vastörvénye'’ a gazdasági életnek, egyet­len ország sem vonhatja ki magát alóla. Kedves Elvtársak! Kormányunkra nagy fel­adatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltéte­le, hogy a kormány épít­sen az országgyűlésre, mi képviselők pedig bizalom­mal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jól érvényesít­hesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak te­kintem, mint ami az együt­tes bizalmat megérdemli, ezért azt megszavazom és támogatásra ajánlom. A következő hozzászóló dr. Zsigmond László Vas megyei, Varga Gáborné Borsod megyei és Klaukó Mátyás Békés megyei kép­viselő volt, majd szünet következett; A szünet után Vass Ist­vánná elnökletével folyta­tódott az ülés. Az ebéd­szünetig Venéczi János bu­dapesti, dr. Novák Pálné Heves megyei, K. Papp József Tolna megyei, majd dr. Guba Sándor Somogy megyei képviselő kért és kapott szót. Az ebédszünet után dr. Korom Mihály igazságügy­miniszter volt a következő felszólaló. Beszédében a többek között a következő­ket mondotta: — A párt IX. kongresz- szusa és a Központi Bi­zottságnak az új gazdasági mechanizmussal kapcsola­tos határozatai világosan megadják a reform kon­cepcióját. Részletes kidol­gozása, bevezetése és gya­korlati megvalósítása va­lamennyi társadalmi és állami szerv összehangolt, céltudatos munkáját köve­teli meg — A gazdasági életre vonatkozó ma még hatá­lyos jogszabályaink termé­szetesen a mostani gazda­ságirányítási rendszert és annak módszereit tükrözik. Ezeknek alapvető megvál­toztatása egyes jogterüle­tek átfogó átalakítását is megkívánja, részben most, különösen pedig a későbbi években. Fő figyelmünket most arra kell összpontosíta­nunk, hogy a gazdasági követelményekkel össz­hangban álló jogszabályok elkészítésével is biztosítsuk az új irányítás# rendszer 1968. január 1-i bevezeté­sét. Az előkészítés érdeké­ben már eddig is több jog­szabály látott napvilágot. Ebben a félévben meg­születnek azok a törvények, amelyeket a kormány el­nöke beszámolójában fel­sorolt, továbbá az olyan fontos kérdéseket rendező jogszabályok, mint a be­ruházások rendje, a hitel és pénzforgalom, a döntő- bizottsági eljárás, a gazda­sági és pénzügyi ellenőrzés új rendszere, továbbá az újítások, a tanácsok gaz­dasági feladatai, az árha­tósági feladatok szabályo­zása, szocialista szerveze­tek vállalkozási szerződé­sei stb. A reform bevezetésével összefüggésben a kormány­nak számos rendeletet és határozatot kell kibocsá- tania. A Minisztertanács a jogszabályokmegalkotásánál biztosítja a gazdasági élet szerteágazó területeinek megfelelő koordinációját. — Gondoskodunk arról, hogy a szükséges jogszabályok idejében elkészüljenek. A kormány gazdasági bi­zottsága egyébként úgy ha­tározott, hogy az új irányí­tási rendszerrel kapcsola­tos, november közepéig megjelenő jogszabályokat ez év végén egyeséges gyűjteményben az érdekelt gazdasági és más vezetők­höz eljuttatjuk, hogy így is megkönnyítsük az áttekin­tést és eligazodást. Az új gazdasági mecha­nizmussal kapcsolatos jo­gi szabályozás nem meny- nyiségi kérdés, jelentősé­gét tehát nem a kiadott jogszabályok számával mérhetjük le. Befejezésül jelentem, hogy a reform jogi mun­kálatait is meghatározó kormányhatározatban fog­lalt feladatok megoldása összehangoltan, megfelelő ütemben halad. Az előt­tünk álló feladatok na­gyok, de minden feltéte­lünk megvan ahhoz, hogy az új gazdasági mechaniz­mus bevezetését és al­kalmazását a jog eszközei­vel is jól szolgáljuk és összefogott erővel sikerre vigyük. Az igazságügyminiszter után Rujusz Lászlóné Vas megyei, Katona Sándor Csongrád megyei, Szilágyi Sándor Veszprém megyei képviselő jelentkezett a napirend vitájához. Orbán József Szolnok megyei képviselő felszólalása Orbán József hangisú­lyozta, hogy a gyermek gondozási segély bevezeté­se, a tsz-nyugdíj és beteg- ellátási segély emelése és egy sor egyéb intézkedés jelentékenyen hozzájárult az életszínvonal emelésé­hez. — Amikor örömmel nyug­tázzuk az eredményeket, nem hallgathatunk arról sem, hogy szociálpolitikai téren a következő időszak­ban még jónéhány súlyos gond, probléma vár meg­oldásra. Az ország nem egy vidékén sürgető fel­adat például a szakmával nem rendelkező, munkaal­kalmat kereső asszonyok, lányok megfe’fclő fogla>- koztatása. Szolnokon pél­dául mintegy 600 asszony várja, hogy kereseti lehe­tőséget biztosítsanak szá­mukra áz illetékesek. A tegnapi ülésen felszó­lalt még Ráköv József So­mogy megyei. Borbély Já- nosné Szabolcs-Szatmár megyei, dr. Mátay Pál Fe­jér megyei, Horváth Kál­mán Veszprém megyei. Ba­ta János Pest megyei, Ti- liczki József Heves megyei, Tűz Ferenc Komárom me­gyei és Marton János Győr megyei képviselő. Az országgyűlés pénte­ken a kormány beszámoló­ja feletti vitával folytatja munkáját; Erzsiké, a személyzetis kumban. Ide jöttek dolgoz­ni, s egyikükről már el­hangzott az üzemben, hogy a szakmájában hasznave­hetetlen. Ma sem hiszem, hogy ne segíthettek volna többet egymásnak. Van osztályvezetőnk, aki szin­tén fiatal. Tele ambícióval, jó elképzelésekkel. Csak éppen azzal törődik keve­set, hogy fiatal beosztottai is haladjanak, belejöjjenek a szakmába- Oly nehéz rá­beszélnem, hogy a terme­léssel együtt olykor az emberekkel is jobban tö­rődjön. A mostani napok fő gondja? A mi szakmánk­ban, s nálunk, itt a Barom­fiipari Országos Vállalat törökszentmiklósi gyáregy­ségénél is az idénymunká­sok okoznak legtöbb gondot. Az új gazdasági mechaniz­mus, a sokféle kötöttség feloldásával nekünk csak segíthet. Ezt várom pél­dául attól, ha a „kilépett?’ bejegyzés nem von magá­val annyi hátrányt, mint eddig- A fejem fogtam még minden őszi szezonban, mert férfi munkások nem jöttek, vagy ha jöttek se adhattunk nekik megfelelő órabért. — Hetedik éve végzi ezt a munkát, s tizennyolc éve dolgozik az üzemben. Sok­féle embert megismert — Hűséges idénymunká­sokat, szorgalmas és felü­letes embereket, a sorstól megleckéztetett asszonyo­kat, munkát vállaló család­anyákat. Az ilyen, sok megpróbáltatást kiállt em­bereket két nagyobb cso­portra osztom. Egyik cso­portba azokat sorolom, akik úgy becsülik a munkát, ahogyan a kenyeret be­csülni kell. Dolgoznak ki­tartóan, zokszó nélkül. Má­sok — kevesek — éppen szerencsétlenségükre, nehéz helyzetükre hivatkozva azt hiszik, hogy nekik min­dent, mindent elnéznek mások, ők a szánalomból, a jóindulatból is megél­hetnek. Egy-egy ilyen eset kihoz­za a sodrából, pedig ő iga­zán megértő. Ismeri mi a bánat, mi a kenyérgond. Hét éve, hogy a férje tra­gikusan meghalt. Azóta fil­léres beosztással kellett él­nie, mert közben házrészt is fizetett- Éveken át ha­vonta 600 forintot postázott az 1900 forintos fizetésből. Most egy kicsit fellélegzik, s az idén már üdülésre is költ. Igaz, hogy csak olyan látogató üdülés lesz. Ga- radna-völgyébe megy, ahol Imre fia, a leendő ipari ta­nuló, a Petőfi úti iskolával táborozásra megy. Ott tölt három napot. A két hétből a többit nagymosás, nagy- takarítás tölti be, hogy ez a csupa virág kis lakás olyan helyes, barátságos le­gyen, mint tulajdonosa, a személyzetis. Borsi Eszter

Next

/
Thumbnails
Contents