Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
1967. július 2. SZOLNOK MEGYES PHRPLAT 3 Nincs ok a titkolózásra Idestova két esztendeje, hogy az egyik kiváló termelőszövetkezetből, több tag aláírásával, levél érkezett az egyik országos hatáskörű irányítószerv vezetőjéhez. A levél hangsúlyozta, hogy a szóbanforgó termelőszövetkezet elnöke, főagronómusa, főkönyvelője, s többi szakembere is rátermett vezető és jól dolgozik. Nincs panasz a szorgalmas tagok megélhetésére sem. A tagságot azonban foglalkoztatja és bántja, hogy a vezető beosztású emberek eltitkolják, menynyi a szövetkezetből származó jövedelmük. Amikor- ezt szóvá tették az elnöknek, ő azt válaszolta, hogy a vezetők fizetésének megállapítása nem tartozik a tagságra, a tagoknak ebbe nincs beleszólásuk. így igaz-e, kérdezték a levélírók, kénytelenek-e belenyugodni a vezetők idézett válaszába? A termelőszövetkezetek I. országos kongresszusán szintén szóba került ez a probléma, ha nem is úgy, ahogyan az előbb említett levél feszegette. Általános érvényűnek szánt javaslatként hangzott el, hogy az illetékes főhatóságok tisztázzák egyértelműen, írják elő félreérthetetlenül, mennyi legyen a termelő- szövetkezetek úgynevezett függetlenített vezetőinek az illetménye, mert — úgymond — kínos dolog az, ha az elnöknek, a főagro- nómusnak, főkönyvelőnek és a többieknek kérniük kell a megfelelő bér megállapítását a tagoktól, a termelőszövetkezeti közgyűléstől. Elmondták á kongresszuson azt is, hogy némely helyen túlságosan nagy a termelőszövetkezeti vezetők jövedelme a tagokéhoz képest, más szövetkezetekben viszont indokolatlanul alacsony. Legjobb lenne hát, — ez volt az indítvány, — ha a tsz területének, éves termelési értékének, állatállományának, s még néhány fontos tényezőnek a figyelembe vételével, központilag határoznák meg ezeknek az illetményeknek, fizetéseknek a nagyságát A tsz-konqresszust megelőzően és azt követően is többször hangot kapott már lényegében ugyanez az elképzelés, jeléül annak, hogy évek óta megoldatlan, és változatlanul feszültséget okozó helyzettel állunk szemben. S most, amikor a gazdaságirányítás új rendszeréből fakadóan a termelőszövetkezeti élet és munka számos tényezője új megvilágításba kerül, feltétlenül szükséges ennek a problémának a tisztázása is, természetesen azoknak az elveknek megfelelően, amelyek pártunk agrár és szövetkezetpolitikáját vezérlik. Jól ismert és gyakran hangsúlyozott elv, hogy a termelőszövetkezetben maguk a tagok vitatják meg, döntik el a nagyüzemi társas gazdálkodás minden lényeges kérdését. Eddig is benne volt ez különféle jogszabályokban, az alapszabályban is, s persze nem hiányzik majd a most készülő termelőszövetkezeti törvényből sem. Nem szorul bizonyításra, hogy a munka díjazása, a jövedelem elosztása is a legfontosabb kérdések közé tartozik. Természetes tehát, hogy ebben is a termelőszövetkezeté, a tagságé a döntő szó. Furcsa lenne, ha bárki úgy foghatná fel a dolgot hogy a nem vezető beosztású emberek részesedésének mértékét, javadalmazásának módját a közgyűlés határozná meg, az irányító beosztásban lévőkét ellenben ők, saját maguk, vagy esetleg valamiféle hivatal. Mostanában maguk a termelőszövetkezeti vezetők is gyakran beszélnek arról, hogy mennyivel sikeresebben lehet gazdálkodni, ha önállóbb a tsz. Az önállóság .fokozása azonban nem korlátozódhat a vezetők önállóságának növelésére. A termelőszövetkezet egész közösségének lesz és legyen is nagyobb önállósága és felelőssége, beleértve természetesen azt is, hogy az irányító beosztásban dolgozók mindenféle illetéktelen beavatkozás nélkül láthassák el fontos feladataikat. Azt azonban ez alkalommal sem árt hangsúlyozni, hogy a tsz-vezetők és szakemberek továbbra is, sőt sokkal inkább, mint eddig, a termelőszövetkezeti tagságnak tartoznak felelősséggel mindem intézkedésükért, tettükért. Azoknak, akiknek a megbízásából vezető szerephez jutottak. Ha pedig így van, akkor kézenfekvő, hogy a megbízók a szövetkezet tulajdonosai állapítják meg azt is, mennyi jövedelme legyen a termelőszövetkezet elnökének, főagronómusá- nak, főkönyvelőjének és így tovább. Senkinek nincs és ne is legyen joga utasítást adni arra, hogy kinek mennyi fizetést állapítson meg a termelőszövetkezet Előfordul persze az is, hogy a tagság nem méltányolja eléggé a termelőszövetkezeti vezetők erőfeszítéseit, munkájának nehézségeit. Előbb-utóbb rájönnek azonban az ilyen helytelen felfogású termelőszövetkezeti tagok is, hogy a hozzáértő, jó vezetőt — éppen a saját érdekükben — tisztességesen meg kell fizetni. Nincs tehát semmiféle elfogadható ok arra, hogy rendeletben, utasításban írják elő, menynyi fizetést köteles adni valakinek a termelőszövetkezet. Ha valamelyik járási, megyei vagy országos hatáskörű hivatal, intézmény ezt tenné, akkor utat nyitna olyan intézkedések előtt, amelyek újra megsértenék a termelőszövetkezetek helyesen értelmezett,. és ma már szigorúan vett önállóságának elvét, s azt a gyanút ébresztenék a szövetkezeti parasztságban, hogy az ő beleszólási, döntési joga csak formális, mert úgyis máshol, valahol „fent” döntik el, mi legyen a szövetkezetben. Nyilvánvaló hogy ilyen gyanúnak nem szabad tápot adni. Éppen ellenkezőleg, mindent el kell követni azért, hogy a még kételkedő termelőszövetkezeti tagok is tényekből győződjenek meg: valóban övék a termelőszövetkezet, ázok lesznek benne a vezetők, akiket a tulajdonosok arra alkalmasnak tartanak és részesedésüket is ők állapítják meg Gulyás Pál Kádár elvtárs beszéde (Folytatás az !• oldalról) tesen vannak anyagi, művelődési problémái. Ezekkel foglalkoznak az illetékesek, de tény, hogy tíz esztendő alatt a dologzók reáljövedelme több mint ötven százalékkal növekedett. Ennek megfelelően az ifjúság — a mai korosztály is — ennyivel jobban él, mint a tíz esztendő előtti fiatalság A művelődésben is nagy eredmények vannak. Tíz évvel ezelőtt az iparitanuló iskolákban 88 ezer fiatal volt, most 183 ezren tanulnak. A középiskola nappali tagozatán akkor 126 ezer volt most 230 ezer a hallgatók száma. Örülök annak, ami már megvan a középiskolai, főiskolai, egyetemi diákok számára és szeretném, ha még több lenne', de azért a továbbfejlesztésnél meggondolásra ajánlanám a következőket Most, ha az egyetemi hallgatónál az összes feltételek összetalálkoznak — tehát az ideális esetet veszem —, szociális származás, jól tanul — akkor olyan kedvezményeket kap, hogy 600—800 forint zsebpénze is van havonta. Láttam már belülről a debreceni új/ kollégium épületét a műegyetemibe is belátogattam. Csak örülni lehet Mégis elgondolkoztató az, hogy végeznek a fiatalok, az egyikből agrárszakértő, a másikból műszaki szakember lesz és — ahogy mondják — kimennek az életbe, elhelyezkednek. Akikor jön a lakás- probléma, meg egyéb gondok és azt hiszem nem állok messze az igazságtól, ha azt mondom, hogy annak a diáknak csak nagyon sokára lesz még egyszer 600—800 forint zsebpénze. (Nagy taps.) Mert felnő, családot alapít, s akkor más „főhatóságok” jönnek, a keresettel el kell számolni. (Derültség.) De vegyük a legjobb esetet: kap lakást, de olyan norma szerinti kultúrát, civilizációt, mint amilyen a mostam legjobb kollégiumokban van, csak nagyon sokára kap. Okos dolog ez? Nem azt mondom, hogy vegyük el, mert elvennünk nem kell semmit, inkább arra kell majd gondolnia a társadalomnak, hogy ne legyen ilyen nagy az esés, ha a fiatal kijön a főiskoláról. Inkább abban fejlesztenénk; ami a főiskola után jön. Az ifjúságnak most inkább erre van szüksége, mint az iskolán belüli kedvezményekre. Annál is inkább, mert különben nem az a mentalitás alakul ki a fiatalban, amit az élet megkíván. A KISZ- ről annyit szeretnék mondani, hogy az összes ismert és mérhető tényezők alapján a párt egyes konkrét esetekben, és általában is megállapította, hogy a KISZ munkája fejlődik. Fejlődik a munka politikai tartalma és szervezeti ereje is. A magyar ifjúság jelen van mindenütt és helyt áll tanulásban, termelő- munkában, városban, falun, szocialista brigádmozgalomban, a munkaverseny vállalásokban és így abban a tudaformáló tevékenységben, ami a legszorosabban függ iisz- sze a termelőmunkával, és teljesíti honvédelmi kötelezettségét. Komoly vita van — ez részben a nyugat befolyása, részben saját, még nem tisztázott kulturális nézeteinkből következik — a modernség és a korszerűség körül. Mi a modem, mi a korszerű? A fiataloknál ennek nagy jelentősége van, mert természetesen mindenképpen modemek és korszerűek akarnak lenni. Végül van vita akörül — ezt nem a fiatalok kezdik —, hogy milyen a magyar ifjúság, milyenek a magyar fiatalok. Ezekről szeretni néhány szót szólni. A vadnyugati nadrágokkal, meg hajviselettel, meg szakállal nem akarok foglalkozni. Az öltözködésnek megvan a maga jelentősége, minden ember szeret jól kinézni, a fiatal pedig tetszeni is akar, és ez normális dolog. Azonkívül van a világon divat is, és azzal valamiféleképpen haladni kell. Persze ennek is megvannak a maga civilizált normái és ehhez ragaszkodni kell. Ami itt fontos, hogy a párt, az ifjúsági szövetség nem divat- tervező cég, nem fodrászipari ktsz, és nem is kell ilyesmivel foglalkoznia. A pártnak, a KISZ-nek e kérdések társadalmi oldalával kell foglalkozniok. / Először arra szeretnék válaszolni, hogy milyen az ifjúság. Teljes meggyőződésből mondhatom, hogy a magyar ifjúság jó ifjúság, általában a szocialista társadalomba beilleszkedő szocialista ifjúság. Ha azonban azt kérdezik, hogy milyenek a fiatalok, akkor azt mondom, hogy tulajdonképpen a kérdés ilyen feltevésének semmi értelme, mert csak egyetlen módon lehet válaszolni rá: különbözőek. Utoljára hagytam azt a kérdést, amely sokszor szerepel cikkekben: Ki felelős az ifjúságért? Az ifjúságért felel a párt, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, felelősek a pedagógusok, a szülők, és felelős az egész társadalom. Amikor az ifjúság kérdésével, mint társadalmi kérdéssel foglalkozunk, ebből kell kiindulnunk; Természetesen a párt, meg a pedagógusok, meg az egész társadalom felel az ifjúságért, de ők sok minden másért is felelnek. A Kommunista Ifjúsági Szövetség azonban csak az ifjúságért felek Én azonban ezt kiegészíteném azzal, hogy az Ifjúság is felel önmagáért. És minden egyes fiatal felel saját magáért. Elvtársak! Megváltoztak az erőviszonyok Magyarországon is, és a világban is, és ebben az irányban fognak változni ezután is. — Azt javaslom önöknek, dolgozzanak szívvel és lelkesedéssel és ne szégyelljenek lelkesnek is lenni. Elvtársak! A Központi Bizottság nevében azt ígérhetem, hogy eddigi törekvéseinket követjük, Önöknek pedig azt kívánjuk, hogy haladjanak tovább a megkezdett, egészséges úton, amelyen most járunk. Jó munkát, sok sikert kívánok. Kánikula a kánikulában A SZOLNOKI SÜTŐIPARI VÁLLALAT KÖZPONTI ÜZEMÉBEN HÁROM MŰSZAKBAN DOLGOZNAK ÉS ÁTLAG NAPI 200 MÁZSA KENYERET KÉSZÍTENEK, A KÁNIKULA NAGYON MEGNEHEZÍTI A DOLGOZOK MUNKÁJÁT, HISZEN A KEMENCÉK MELLETT 40 FOKOS MELEG VAN. S A KISÜLT KENYÉR IS SUGÁROZZA A HŐT. KÉPEINKEN EZT A NEHÉZ MUNKÁT PRÓBÁLTUK MEGÖRÖKÍTENI. A billenő csészéből » tor mázéba folyik a kenyér- flfiBltli A kiformázott tésztát «ak munkát vet! a kemencébe A kisült kenyeret a szállításit a raktárban tárolják CFoto: Nagy 2aoUi
