Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

1967. július 9.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

9

Amikor jég verte a Homokot...

PÖ1Ö9 Gábor reggel óta mogorva volt. Világosod ássál kilépett a kunyhó elé. Bütykös ujjaival megdörzsölte szemét. Kalapját leakasztotta az egyik ágról.

Ásított még néhányszor, majd az ólhoz igyekezett. A dinnyeindák és a füvek bakancsára törölték az éjszakai harmatot. Kiengedte a téglaszínű kecskét. Köcsögöt vett le a kunyhó melletti karóról és megfejte a jószágot.

Cigarettára csak ezután gyújtott. Idegesen fújta a füstöt. Többször pillantott az elárvult útra. A kunyhóból Jós Sándor horkolása hallatszott. Megszokta már. Most bántóan hatott. A tég. laszínű kecske lábához dör- gölődzött, de simogatás helyett ütött rajta.

Pölös Gábor maga se tudta, miért ilyen ideges. A tavaszi es'őjj. elszomorították, elverték a kedvét. Elverték a jó termést is. De a meleg napok javítottak a dinnyén, paprikán. Kipen- dült a növény. Mégis. Kókadtan járt-keit, nem lelte kedvét semmiben. És az álmok. Azok is bántották.

Jós Sándor mocorgott. Kiült ő is a kunyhó elé. Akkor piroslott fel a Nap. A hajnalban fáztak a levelek.

— Sokszor hülyeséget álmodik az ember — szólt Pölös Gábor.

— Néha igazságot. Ahogy szeretné. Vagy ahogyan lesz.

— Az embereknek nem kellene álmodniuk. Akkor is megélnének.

— Meg. Az már biztos — egyezett bele Jós Sándor.

A téglaszínű kecske ismét előkerült. Rövid szarvával játékosan lökte meg Jós Sándor lábát. A férfi közelebb húzta a jószág értelmes fejét. Simogatta homlokát.

— Éjszaka is az asszonynyal kínlódtam. Mintha élt volna. Meszelte a házat — mondta tovább Pölös Gábor. — Állandóan meszelte. Addig meszelte, amíg egyszerre csak be nem dőlt;

— Ismertem a feleségét — így Jós Sándor. — Jó asz- szony volt.

— Jó. Nagyon jó asszony — morogta Pölös Gábor.

Hallgattak egy ideig. Az úton, a falu felől egy szekér zörgött. Sietős útja lehetett

— Ügy mondják, az ilyen álom rosszat jelent. Kárt Baj érheti az embert — kezdett szóhoz Jós Sándor.

— Minket mindig csak baj ér. Amikor megszületünk, meg amikor meghalunk, akkor is. Furcsa lenne ha a kettő között elkerülne.

Pölös Gábor felkelt A

kunyhóból előhozta a köcsög teje* és a kendőbe takart kenyeret. Két csuprot tett a kis székre. Reggeliztek.

Amikor kiürült a köcsög, már bátrabban sütött a nap. Jós Sándor kapákat hozott. Egyiket a kunyhó falához dűtötte. Másikkal a paprikákhoz indult

Keményen vágták a földet. Nem vettek tudomást a reggelről, a madarakról, az ébredő vidékről. Ütemesen, rendíthetetlenül vágták a földet. Délelőtt átforrósodott a levegő. A domb aljában kapáltak. Levetették a kabátot, inget, aztán a nadrágot is. Verejtékben fénylett a testük. Pölös Gábor többször az égre nézett. Nyugtalanul kapta fel a fejét, majd kapált tovább.

Nem sok híia volt a délnek, amikor szólt;

— Mára talán elég is.

Jós Sándor a kapákat a

kunyhó árnyékos oldalához tette. Aztán belegázolt a kö- * zeii csatornába. Locsolta

bőven magára a vizet Fürdés után tüzet rakott. Ekkorra Pölös Gábor elkészítette bográcsban az ebédnek valót Csak rakni kellett a gallyaikat alája.

— Délután halat fogok — szólt Sándor. — Jó lesz Gáborkának, az unokának.

Pölös Gábor szeme felcsillant. Nyugtalansága tovatűnt. Cigarettáért nyúlt

— A kis lurkó. Régen láttam. Jövőre kihozom a Homokra.

A kunyhó árnyékában ültek. Eszegettek a bográcsból. A téglaszínű kecske az ól mellett hűsölt. Később Jós Sándor a kunyhó belsejéből kihozta a cserépkorsót Akkor már fényesre törölve, üres volt a bogrács.

— Vihar lesz — törölte száját Pölös Gábor.

— A halakat úgyis megfogom.

A csatorna szélénél gyalogút futott Akácfák kísérték. Jós Sándor egyik árnyékában letelepedett A horgot bedobta a vízbe. Ráért. Futotta a délután.

Félelmetesen és haraggal jött a vihar. Feketén. Szél kavart port az úton. Meghajoltak a fák. Messziről fájdalmas zúgás üzent Pölös Gábornak, kegyetlen ez a vihar.

Sötétebb lett Sírtak a fák. A homok apró szemcséi megindultak a szél előtt A dinnyeindák felborzolódtak, a paprikapalánták féloldalra dőltek. Erősödött a vihar. Villámok cikáztak. Megremegett a föld. Pölös Gábor kunyhója reszketni kezdett A téglaszínű kecske mekegve bújt gazdája lábához, onnan a kunyhó belsejébe menekült Jós Sándor szaladva közeledett Fehér vászonzacskóban hozta a halakat

És esett. Vad koppaná- sokkal hullott a jég. Felpattantak a földről a kemény golyók és újra lecsaptak. Kímélet, kegyelem nem volt. Halkan haltak meg a növények, pillanatok alatt. Reccsenve törtek derékba az útmenti fák. A Homok reszketve félt És nem menekülhetett

Pölös Gábor megkövültén meredt a vidékre. Ér- zéketlenüL Vállát az ajtónak vetve támaszkodott A jégdarabok beugráltak a kunyhóba is. Lábára. Szürke, fájdalmas por úszott a földek felett. Szürkére festette Pölös Gábor arcát

Óráig se tartott Elment a vihar. Letarolt földek sírtak utána. Kicsépelt kalászosok, tönkrevert kukoricák, élettelen palánták, megölt dinnyeindák. Nagy halomban fehérlett a jég az elpusztított földön;

Jós Sándor nem mert megszólalni. Megmozdulni sem. Ült a kunyhóban, a magacsdnálta fekhelyen. — Idétlenül simított egyet- egyet a reszkető kecskén. Pölös Gábor az ajtóban állt Roggyantan, mint kint a palánták.

Aztán újra kisütött a Nap. Erőtlenül, a levegőt nem melegítette fel. Pölös Gábor a kunyhó előtti ülőkére rogyott Sokáig, nagyon sokáig. nem szólt Talán elmúlt már a délután is, amikor a kicsavart fákra mutatott

— őket legjobban sajnálom.

Jós Sándor erre sem tudott mit mondani. Lejjebb húzta kifakult micisapkáját Ültek tovább a szomorúságban.

Mielőtt az alkonyat elérte volna a Homokot, Pölös Gábor újra szólt

— Gyere, temessük e! a

fákat!

Jós Sándor keresztvágó fűrészt hozott elő a kunyhóból. Szótlanul mentek le a csatorna partjára; A villám-ütött fákat kicsivel , a föld felszíne fölött elfűrészelték. Aztán felhúzták a kunyhó mellé, ősz végéig nem volt gondjuk a tüzelőre.

Sz. Lakács Imre

Kultúra exportra

Kézenfekvő a kérdés, vajon mi a legkeresettebb, a nemzetközi könyvpiacon mi volt eddig a legnagyobb magyar siker?

Az orvostudományi, matematikai, műszaki tudományos és művészeti szakkönyveink iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés, de — elsősorban az idegenben élő magyarság — a klasszikus írók művein kívül keresi és megveszi a mai magyar irodalom képviselőinek alkotásait is. Az elsőnek említett kategóriákból soroljuk fel példaképpen a Kiss—Szent- ágotthai „Anatómia at- lasz”-t, amely eddig 33 kiadást ért meg, tizenkét nyelven, több mint 100 ezer példányban. (Tanulnak belőle a földkerekség sok egyetemén.) — A szépművészeti könyvek sorából emeljük ki ezúttal az „Esztergomi Keresztény Múzeum” anyagát bemutató kis könyvremeket, vagy a magyarországi Corvinákat ismertető gazdag kiadást. A szépirodalom külföldi olvasói számára az elmúlt évben másfélmillió magyar nyelvű példányt exportáltunk. Idegen nyelven Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Móricz Zsigmond. a mai írók közül Fejes Endre. Szabó Magda műveit adták ki a legnagyobb példányszámban.

Mind anyagi, mind kulturális , szempontból nagyon jelentős az a kapcsolat, amely immár tíz «esztendeje gyümölcsözik a

magyar és a külföldi kiadóvállalatok között. Jelentős az az együttműködési forma is, amelynek keretében a könyv hazánkban készül el, a külföldi megrendelő fizeti a szerkesztés, a nyomtatás, a lektorálás költségeit és saját kiadványaként, a nyomda feltüntetésével bocsátja forgalomba. (Magyarországon nyomták például a világhírű Larousse cég számára nemrégiben az Atlas International Larousse legújabb kötetét.) A hazai könyv és atlasznyomtatás eredményeinek elismerése, hogy évről évre több megrendelés érkezik a világ minden tájáról;

Természetesen a magyar kultúra a legszélesebb külföldi rétegekhez a filmek- útján jut el, hiszen a mozgóképeknek — különösen a tv-ben — van a legtöbb nézőjük. Azok a sikerek, amelyekre filmgyártásunk az utóbbi években joggal büszke, fellendítették filmexportunkat is. Hacsak az 1966-os esztendőt tekintjük: öt földrész több mint 30 országába jutottak el a hazai filmek, a különböző magyar filmstúdiók terméséből 74 játékfilmet kötöttek le a külföldi szakemberek, Anélkül, hogy a

sokágú értékelésre vállalkozhatnánk, csak jelzésül írjuk le, hogy a legnagyobb sikert a „Szegénylegények” aratta: 11 országban, köztük a Szovjetunióban, Lengyelországban, Svájcban, Kubában, Belgiumban, Angliában és Franciaországban tűzték a mozik műsorára. Tíz ország vette meg az „Álmodozások korát”, illetve a „Gyermekbetegségeket” és az „örök megújhodás” című filmeket

Filmek

bérmunkában

A filmexport évről évT re többet hoz a népgazdaság konyhájára, hiszen játékfilmjeinkért 1963-ban mintegy másfélmillió, 1966- ban már 2 300 000 devizaforintot kaptunk. (Ugyanez kisfilmekkel: 1 millió 101 ezer, illetve tavaly már 1 millió 435 ezer devizaforint.)

Néhány éve foglalkozunk filmbérmunka és gyártási szolgáltatások vállalásával is, hiszen ezek is öregbítik jó hírünket a világban. Walt Disneytől Carló Pon- ti-ig a világ sok filmművésze, üzleti vállalkozója dolgoztatott a mi műtermeinkben, forgatott hazai tájainkon, s készítettünk tudományos filmet az ENSZ egészségügyi szerevezeté- nek, rajz- és bábfilmeket az UNESCO-nak, orosz nyelvoktatási sorozatot az angol televíziónak, reklámfilmeket más földrészek országainak.

Végül, ha röviden Is, említsük meg világszerte ismert és kedvelt népművészetünket. A halasi csipkétől a hortobágyi szűrig, a csikóbőrös kulacstól a kalotaszegi hímzésig rengeteg „tárgyi” attasénk hirdeti népi kultúránkat.

Persze, mindez csupán csak ízelítő lehet abból a sokrétű, gazdag művészi tevékenység-láncolatból —, amelyet úgy nevezünk, magyar kultúra, s amely a régi barátokat megtartva, újakat szerezve egyre ismertebb lesz szerte a világon.

H. Gy.

„ÉN HATNI AKAROK EBBEN A KORBAN..."

100 éve született Käthe Kollwitis

Száz esztendeje, 1867. július 8-án született Käthe Kollwitz német grafikusnő és szobrász. 1891-től orvos feleségeként az egyik berlini munkásnegyedben élt, ahol ma emlékműve áll. Az emberekért, a szegényekért, a munkások és parasztok sorsáért való aggódás, az együttérzés, a sokszor a forradalmi indulat adta kezébe a mesterség eszközeit, a rézkarcolő tűt, a krétát, a fametsző kést, vagy a mintázó fát

1897-ben. érte el első jelentős sikerét '„Takácsfelkelés” című rézkarc-sorozatával. 1908-ban jelent meg a második nagyobb sorozata, a „Parasztháború”. Mindkét sorozathoz a közvetlen élményt a prele- táriátus küzdelme adta. — 1910-től Käthe Kollwitz szobrászként is tevékenykedett.

Az első világháború Idején felemelte szavát a népek testvérgyilkossága, az imperialista háború ellen. Legmegrázóbb alkotása a „Szülők” című emlékmű a belgiumi Roggewelde katonai temetőben áll, ahol 1914-be elhunyt fia is nyugszik. 1927-ben Romain Rolland mint „a halálraítélt népek szószólóját” üdvözölte; A császári birodalom bukása után tagja lett a berlini Művészeti Akadémiának. 1933-ban a nácik kényszerítették, hogy lépjén ki az akadémia tagjai közül. Käthe Kollwitz egyértelműen elkötelezte magát a munkások, a szovjetbarátság mellett, a háború ellen. A nácik elhallgattatták, nem állíthatott ki többé. Németország felszabadulása VIott, 1945. április 22-én halt meg.

Käthe Kollwitz életműve új szakaszt jelent a német művészettörténetben. Sok művész — a század elején — elfordult a polgári kultúrától, és művészete számára új feladatokat, új szépségeket keresett. Käthe Kollwitz a művészet megújulását a munkásosztályban látta,

amelynek az életét és magatartását alkalma volt megismernie.

Kari Liebnecht-ről, a munkásmozgalom nagy alakjáról készített emléklap-fametszete egyik kiemelkedő műve. HasoolóLea Grundig. A Német Művészeti Akadémia Berlinben — miként a berlini, drezdai és Schwerin! múzeum — kiállításokon mutatja be műveit, és évente Kollwitz-díjat adnak ki. Sok utca, iskola és üdülő

képpen nagyszerű művek alkotására késztette a fiatal szovjet állam iránti csodálata. Művészetével jelentős hatást gyakorolt a húszas- és harmincas évek haladó német és nemzetközi grafikájára.

Az NDK-ban szeretettel ápolják a nagy humanista művész életművét és művészi elveit. A művészeti főiskolák növendékei előtt — többek között — azok a művészek ismertetik életművét, akik a húszas évek után Käthe Kollwitz-al kapcsolatot tartottak: Otto Nagel, Herbert Tuebblskh

viseli nevét. Háborúellenes harcáról — még ebben az évben — filmet készítenek;

A Kollwitz-bizottság a művésznő születésnapján ünnepséget rendez, novemberben pedig tudományos konferenciát tartanak művészetéről és hatásáról. — Berlinben „Intergrafik 67” címmel kiállítást rendeznek, amelyen 460 művész vesz részt 39 országból. A kiállítás jelmondata Käthe Kollwitz művészi hitvallása: „Én hatni akarok ebben a korban;. iB

Or. Peter H. Fele

Az anatómiai atlasz sikere

Aki valaha is külföldön járt — s az utóbbi évtizedben ezt egyre többen tették — valamiképpen mindig találkozott az otthon üzenetével. Egy könyvüzlet kirakatában a magyar író műve, egy filmszínház ormán a kedvelt magyar színész plakátképe, a hanglemezboltban a magyar táncdalénekesnő lemeze — mind, mind megannyi jeladás a magyar kultúráról. Csak örülhetünk neki, hogy napjainkban alig van országa a világnak, ahová nem jutnának el szellemi életünk követei: szépirodalmi és tudományos könyvek, komoly- és könnyűzenei kották, hanglemezek, képző- művészeti alkotások, reprodukciók, játék- és ismeretterjesztő filmek,

színpadi művek.

Huszonöt millió példány, könyvből, nem kis mennyiség. Ennyit szállított külföldre az elmúlt 15 év alatt a Kultúra Könyv- és Hírlapkülkereskedelmi Vállalat, amely több mint 80 országgal tart . üzleti kapcsolatot Talán nem érdektelen, ha megemlítjük, hiszen nemcsak az elmúlt évek rohamos fejlődését illusztrálja, de a jövő lehetőségeit is jelzi, hogy a vállalat kivitele 1955-től— 1965-ig több mint négyszeresére növekedett. Ami külön a kapitalista országokkal lebonyolított exportot illeti: ez tavaly a tíz évvel ezelőttinek már 14-szerese volt;