Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-09 / 160. szám

y X 1967. július 9. SZOLNOK MEGYEI NSPLAP A garancia becsülete Tisztítják az őszi árpát a tiszakürti Hunyadi Tsz kombájnszérűjén. \. • — NZs — 4 régiek és akik most kezdik Szocialista brigádok tapasztalatcseréje A törökszentmiklósi járás termelőszövetkezeteinek szocialista brigádvezetői mintegy százan jöttek össze a fegyvemeki művelődési otthonba, hogy a mozga­lom néhány éves útjára visszatekintsenek, s megje­löljék a feladatokat; A tanácskozás, — vagy ahogyan megfogalmazták: a munkaértekezlet tárgyi­lagosképet adott a megtelt néhány éves útról. Tavaly 19 termelőszövetkezet csat­lakozott az országos ter­melési versenyhez a járás­ban és 32 brigád tűzte ki célul, hogy megszerzi, il­letve megtartja a szocia­lista címet. Az idén újabb negyvenkilenc kollektíva csatlakozott a legjobbakhoz A gazdaság­vezetők megváltozott szemlélete Több mint ezer termelő­szövetkezeti tag egyéni és kollektív vállalását jelenti ez, s olyan közösségek ki- cilakulásáft. amelyek ma már döntő tényezők az emberek szemléletének kialakításá­ban és a gazdasági felada­tok megvalósításában. Ügy fogalmazták meg ezt a tanácskozás résztvevői, hogy a szocialista brigádok nemes részeivé váltak a termelőszövetkezeteknek. S ezt gazdasági vezetők je­lentették ki most, olyanok is, akiknek szemléletén az elmúlt években legtöbbet kellett változtam a- török­szentmiklósi járásban is, hogy kellő támogatást, se­gítséget adjanak ezeknek a brigádoknak; Egyetlen szocialista cí­mért küzdő brigád vállalá­sából sem hiányzik a tanu­lás, az idősek tisztelete, se­gítése, a társadalmi tulaj­don védelme. A gyakorlat igazolja, hogy ezek nem maradnak csupán vállalá­sok. Nagyon sok idős tsz- tagnak ellenszolgáltatás nélkül viszik haza a tüze­lőt, rendbe teszik kertjü­ket, összefognak, s meg­művelik a háztáji földjü­ket, leülnek velük, s meg­beszélik gondjaikat A munkán túl Mindez természetesen nem jellemzi valamennyi szocialista címért küzdő brigádot. Az újaknak ugyanazokkal a nehézsé­gekkel kell megküzdeniök, mint a négy vagy három éve kovácsolódó brigádok­nak- Azaz csak kellene, de a Fegyvemeken meg­tartott tanácskozás éppen azt a célt szolgálta, hogy az ,,úttörők” átadják ta­pasztalataikat. Fontos tanulságként mond­ták el, hogy a brigádok munkája csak akkor lesz eredményes, ha az elvég­zett és elvégzendő felada­tok, a vállalások értékelé­sén túl foglalkoznak a bri­gád tagjainak munkájával, magatartásával, jó vagy rossz szokásaival, családi életével, gondjaival. Csak­is az ilyen összetett törő­dés teheti összeforrottá a kollektívát Maguk jöttek rá ennek fontosságára. — Ahol csak formálisak vol­tak a brigádgyűlések, ott a termelésben sem sikerült a kitűzött célt elérni­A mozgalom lényege, előrelendítője a vállalások konkrétsága és a teljesítés értékelése. Jó példa erre a kengyeli Dózsa Terme­lőszövetkezet. ahol minden körülményt figyelembe vé­ve pontrendszert dolgoztak ki. Lényege, hogy a ter­melésben élért eredmény, a beteglátogatások, a tár­sadalmi ünnepségek, a kö­zös kirándulások, az elő­adásokon való részvétel, a társadalmi munka és így tovább mind meghatáro­zott pontot ér- A fegye­lemsértés viszont pont-el­vonással jár- Ennek hatá­sára szűnt meg a munka­idő alatti italozás- Az így elért pontszámn alapján döntik el: az adott idő­szakban melyik brigád lett az első. t Nem maradhatnak magukra A sok pozitív példa elle­nére sem működnek min­denhol hibamentesen a szo­cialista brigádok. Imitt- amott előfordul, hogy na­gyon sok időt fecsérelnek el a személyi ellentétek okoz­ta vitákra, nem mindig tel­jes az egyetértés egy-egy feladat vállalásában és tel­jesítésében. Hiba továbbá, hogy még ma is akadnak gazdasági vezetők, akik közömbösek a mozgalommal szemben. Nem teremtik meg a tárgyi és anyagi feltételeket, húzó­doznak az erkölcsi és anya­gi ösztönzés rendszerének bevezetésétől. A jövő fel­adatai között ez központi helyet foglal eh M. J. „Megyénk építőipara 460 ezer kritikus, bí­ráló előtt dolgozik. Lakosságunk éles kritikával vizsgálja munkáját, helyzetét... (Elhangzott a megyei pártbizottság 1964. március 13. ülésén.) Szolnokon évek óta nagy ütemben halad a lakásépítő kezés. Különösen szembe­tűnő, hogy megváltoztatta ez a város arculatát. Elég ha csupán a Zagyva-híd környékére látagatunk el, vagy sétát teszünk a Tal­linn negyedben. A korsze­rű köz- és lakóépületek egyre-másra szaporodnak. Szolnok a megújhodás kor­szakát éli... Ebben két­ségtelenül nagy érdeme van az állami építőipari vállalatnak. Ám míg terveit jelentő­sen túlszárnyalja, jelentős tartozása is van: csaknem ezer lakást érintő garan­ciális munkával, illetve hiánypótlással adós, állít­ják a Szolnok megyei Be­ruházási Irodában. Medra János igazgató kilószámra hozatja be munkatársaival az irato­kat. Műszaki átvételi jegy­zőkönyvek, sürgető levelek, periratok tengere került a tárgyalóasztalra. — Az utóbbi években aránytalanul megnőtt az elvégezetlen garanciális ja­vítások, hiánypótlások szá­ma. Az állami építőipari vállalat nyugodtan mond­hatom, mintha rá se hede­rítene erre. A helyzet már tarthatatlan. Az érvényes döntőbizottsági határozatok ellenére sem tudunk zöld­ágra vergődni. A kötelező határidőt nem tartják be. Per pert követ. — Néhány páldát mond­hatna. — Elég ha csupán a Vö­röscsillag és a Vosztok úti Walkyd-ügyre utalok, de beszélhetnék a martfűi negyvennyolc lakás mind­máig kijavítatlan hibáiról. Megemlíthetem Szolnokon a Kossuth-téren épült hu­szonnégy lakásos házat. Elmondta, a garanciális javítások száma egyre sza­porodik. A Ságvári körúton június 7-én vették át a B/3 jelű negyvennégy la­kásos épületet. A hiány­pótlás összege 276 ezer fo­rint, a hibatételek száma 160 volt a jegyzőköny ta­núsága szerint. Fellapozzuk az aktákat: a tervező iroda székházának átvételekor A páltyCtínUfokcí$6U Törökszentmiklós után, a kis bartai állomáson síneket raktak vagonra. Tizenkét, feketére sült férfi. Az „ifjú­sági brigád". Mosolyogni kellett, mert harminc évnél kevesebbel csak egyikük büszkélkedhet: Barta Ká­roly, a vaskos, örökmozgó előmunkás. Ez is furcsa. Pályamunkásoknál régen mindig egy idősebb, tapasz­taltabb munkás kapta e hivatalt. Változnak az idők? Vál­toznak. És a változás ennél a foglalkozási ágnál is szem­betűnő. Állandóan fogy a pályamunkások száma; Az idősek kidőlnek a sorból, a fiataloknak meg nem vésik a foguk erre a nagyon ne­héz, lemondást és kitartást követelő munkára. Nyáron a nagy meleg, té­len meg a hideg, a szél meg az eső cserzi a pályamun­kást. A csákány nyele, a mázsás talpfa kérgesíti a tenyerét. Akit a természet edzett itt keményre, az nem panaszkodik egykönnyen. De a kánikulában... Az más. Árnyékban mutat 34 fo­kot a hőmérő. Itt a töltésen könnyen hőgutát lehet kap­ni. A hatalmas tömegű zú­zott kő millió hézagja — mindmegannyi parányi ke­mence ontja a forró leve­gőt. A sín hőmérséklete 50 fok. Ebben a hőségben pil­lanatok alatt lucskos lesz az izzadságtól az ember fehér­neműje. Semmittevőén áll­dogálni is kín, nemhogy dolgozni. Az emberek egyszál alsó­nadrágban, mint olajjal be­kent szerecsen bábuk üte­mesen hajladoznak az „ol- vadozó” pálya felett. Aho­gyan a munka ritmusa meg­kívánja. Talpfát cserélnek. Ha valakinek egyszer valami nagyon rosszat akarok kí­vánni, csak azt mondom: „Bárcsak vasúti talpfát cse­rélnél 34 fokos melegben!” Ráadásul nekik lazítani sem lehet, Egy kicsit se. A forgalom rövid szüneteinek minden másodpercét ki kell használni. S ha mégis öt vagy tíz percnyi lélegzetvé­telt, s egy cigarettát enge­délyez a rohanó tempó, me­nekülnek a töltés aljába. Nagy Istvánnal is itt be­szélgettünk. Negyvennyolc éves és kis híján három év­tizede, hogy először meg­szorította az aláverő csá­kány nyelét. Azóta tart a barátság. Két tenyere híven tükrözi kettejük szoros „kapcsolatát”. Megszámlál­hatatlan vékony repedés pókhálóza azokat, mint nyáridőben a cserepesre szikkadt talajt. Azt mondta, míg a káni­kula tart hetenként néhány napig hajnali fél háromkor kezdenek, ö ilyenkor éjfél­kor kel és utazik Karcagról munkahelyére. Nem panasz­ként mondja, megszokta már. Sok mindent megszo­kott, ezért is van itt A ré­giek életét is élte, ahogyan 180, a Ságvári körúti B/l épületben 154 minőségi hi­bát fedtek fel az iroda mű­szaki ellenőrei. A Bálvány utcai szövetkezeti lakóte­lep még mindig a peres ügyek között szerepel. Fel­szólítások, vitalevelek. Az ingatlankezelő vállalat gar­madával továbbítja a lakók panaszait az irodához. — Ha az elmúlt két—há­rom évet vesszük alapul: épületenként átlagosan mennyi hibatétel a jel­lemző? — Száznegyven—száz- nyolcvan. A garanciális alapot mi fizetjük meg a vállalatnak, ennek ellené­re nem teljesíti « kötele­zettségeit. Ide ér be először a panasahullám Felkerestük Varga Bé­lát, a szolnoki Ingatlanke­zelő Vállalat igazgatóját is. Az új állami házak lakói­nak panaszhulláma először hozzájuk ér. — Mi a véleménye az építőipari vállalat évek óta húzódó garanciális adóssá­gairól? — A bérlők panaszos le­veleinek gyűjteménye kö­tetekre rúg. Például a Ság­vári körúti 75 lakás aktái többszáz oldalt tesznek ki. A házat két évvel ezelőtt adták át. Az építőipart vállalat most június 23-án garanciális felülvizsgálatot kért. Kimentünk, de még mindig aanyi minőségi hi­ba akadt, hogy nem lehe­tett igozalni a szavatossági munkák elvégzését. Ugyan­ennek a háznak a földszin­ti üzletsoráról készült át­vételi jegyzőkönyvében ti­zenhat oldalt foglalnak el a hibatételek, melynek szá­ma százkilencvennégy. Az ingatlankezelő vállalat vezetőjének véleménye sze­rint a garanciális javítások elhúzódásából mérhetetlen károk származnak. Nem meggyőző érvek Rédler Károly, az EM. Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat igazga­tója készséggel _ fogadott bennünket. Sorjában el­mondtuk, amit megtudtunk a partnerektől. _ Nem is tudom, mit go ndoljak — mondta. Veres Péter „Pályamunká­sak” című regényében írta. Amikor télen nem járt a meleg holmi és sokszor még az előmunkás sem kapott munkaruhát Most? Aki nem jár haza, az a Fegy­vemeken állomásozó gördü­lő város húszegynéhány ko­csijának valamelyikében la­kik. Hatan egy vasúti kocsi­ban. Nem deszkából heve­nyészett ba rak ban, Ócska szalmazsákon. Matracos ágyban, tiszta ágyneműn. Nem bográcsban fő a va­csora, hanem tűzhelyen, amelyből minden kocsiban van egy-egy. Egy kiszuperált étkezőkocsiban meg televí­zió, rádió, társasjátékok. Azt mondta Nagy István, akit szép ősz hajáért bá­csizni lett volna kedvem; hasonlíthatatlanul jobb a soruk most, mint régen volt Néhány kivételével a mun­ka is könnyebb. Az időjá­rásra sem panaszkodik ő. Bár ez a kánikula... Node erről jobb nem is beszélni. Ami panasz szó elhagyta az ajkát, az az esőköpeny miatt volt Négy évről ötre emel­ték a kihordási idejét. Pe­dig — mondja —, öt év alatt úgyis elvásik, ha az ember csak a karján hordja. Bognár János I Tessék a statisztika, a té­nyek. Annak ellenére, hogy tavaly óta lényegesen emel­kedett a termelés, sokkalta kevesebb a mennyiségi és minőségi kötbér ellenünk■ — És abból mennyit képvisel a lakásépítés? — Azt nem gyűjtjük ki külön. — A vállalat az idén is ad át terven felül lakást? — A kötelező 366 helyett 642-t szeretnénk átadni. Szerintem sokkal égetőbb feladat ez, minthogy ga­ranciális munkákra vonjuk el az erőt. Mi nem tudjuk magunkévá tenni, hogy egy csomó új házat azért ne adjunk át, mert helyette garanciális munkát csiná­lunk. — A beruházási irodának jogosak a követelései. — Igen. Az a helyes, ha növeli az igényeit, akkor megyünk előre. Nekünk nincs szégyenkeznivalónk. Ez a meggyőződésem. Drága áron Nos, ezek szerint a ga­ranciális javítások és hi­ánypótlások azért marad­nak el, mert a vállalat fontosabbnak tartja a la­kásépítkezés ütemének nö­velését. Bármilyen tetszetős és önmagában helyes az a törekvés, hogy terven fe­lül száz számmal ad át la­kásokat a vállalat: kitűnik, hogy ennek ára is van. A társadalmi tulajdon szen­ved kárt. Mindenekelőtt nyilván­való, ha a vállalat a ka­pacitásából az elmaradt ga­ranciális javításokra és hiánypótlásokra a szüksé­ges mennyiséget leköti: semmi szín alatt nem tu­dott volna, tudna ennyi la­kást építeni. így csökken­ne a termelékenység, ho­vatovább a nyereség is, mert csak kiadása lenne ezekre, bevétele nem. Vagyis: az elmúlt két—há­rom évben feltehetően több haszonra tett szert így, hogy nem teljesítette teljes egészében a szavatossággal járó kötelezettségeit. A vállalat igazgatójának szemlélete kifogásolható. Mert az igaz, hogy kell a több lakás. De elfogadha­tatlannak tartjuk: „Mi nem tudjuk magunkévá tenni, hogy egy csomó új házat azért ne adjunk át, mert a garanciális munkát csi­náljuk". Azaz: vagy több­let lakás, vagy garanciális munka. Tessék választani ? Lakásgondjaink közis­mertek, ezért szükség van az új lakásokra, és minél többre. De nem akármilyen áron. Éppen ezért indo­kolt, hogy a vállalat tel­jesítse eddig elhanyagolt garanciális kötelezettségeit Az új otthonokra várako­zók ugyanis teljes értékű lakásokra számítanak. Fábián Péter Zsúfoltak a műhelyek A szolnoki Vas és Faipari Ktsz Ostor utcai telepe ma már szűk a szövetkezetnek. Túlságosan zsúfoltak a műhelyek, a raktárak. Ezért májusban a lakatos részle­get kiköltöztették a Landler Jenő úti külső telepükre. Az Ostor utcában már nem fejlődhet a szövetkezet. Egyetlen megoldás kínálko­zik, mégpedig az, hogy to­vábbi részlegeket kell kite­lepíteniük a Landler Jenő útra. Az új műhelyek épí­téséhez pénz kell, az viszont nincs. A vezetőség tervezi, hogy 1968-ban hitelt ve« fel a banktól és abból te dezi a beruházásait Kánikulában

Next

/
Thumbnails
Contents