Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-08 / 159. szám
im. Július 8. SZOLNOK MEGYEI NEPLAh á A hivatalnok A dolgozó nőről — illúziók nélkül Juhász Bálint 1917. július 10-én lépett hivatalba. Az iskolát ' akkor hagyta ott, s a jobb-írású gyerekek közül hatan a községházára kerülhettek. Ötven esztendeje. Fél évszázad. — Ebben az épületben, ebben a szobában kezdtem a munkát, s itt dolgozok Nem végeztem összehasonlító számítást arról, javulnak-e az emberek. Hiszem, hogy igen. A társadalmi rend változása ilyen vonatkozásban is jótékonyan éreztette hatását. Megszűntek azok a körülmények, melyek az ínség kényszerítő erejével lopásra, g egyéb bűnökre inspiráltak sok-sok emNem is tudja, nyugdíj járna-e utána. Segített az asz- szonyon. Ismerte. Az ON- CSA házakban lakott. Biztatta. S megkapta a nyugdíjat. — Az utolsó tárgyalásra nem akart elmenni Czif- ráné. Könyörögtem neki, nehogy odahaza maradjon. bert, Lemérhető ez a börtönök „szelídülésében”. Kunszentmártonban például raktárnak, részben múzeumnak használták fel a börtönt, Kisújszálláson könyvtárrá alakították át, Jászberényben pedig javítórészleget telepítettek a rabok helyébe. S, B, munkám elvégeztem: Nappalt és éjszakát eggyé tettem, ha kellett. Sokszor megesett, hazavittem az aktákat, dolgoztam estig. Reggel folytattam, amikor eljött az ideje, bementem a hivatalba. A kollegáimnak mindig segítettem, ha kellett. Beszélgetünk. All a szekrény mellett. A hivatali szekrény mellett. Le, nem ülne. — Biztosnak láttam ezt a pályát. Nem pályázik senki erre a munkakörre. Én meg szeretem. Másnak nem is éltem. A tűzoltóságnál is vállalt szerepet.. Arra megy még el idejéből. Meg a háztáji állatállományra. A községet szereti. Legjobban a parkot. Szép. Valamikor mezítláb futballoztunk a piactéren. Most fák. padok, virágok integetnek. — Még nem ültem le benne. Talán ezután jut rá az időmből. Juhász Bálint mindig sietett. Időben ért mindenüvé. Lassan-lassan lezárul életének egy nagy szakasza. Most nyugdíjba megy. ötven év után. — így megérte? — kérdezem. — Meg — válaszolja. Régtől fogva tisztelem. Igaza lehet Mezőtúron a volt zsinagóga lépcsőit nedves homok borítja. A beton kötésére várnak az építők. Máskülönben nincs már sok munkájuk hátra, az utolsó simításokat végzik a felújított épületen. Minden jel arra vall: semmi akadálya a műemlék-épület augusztus 20-ra tervezett megnyitójának. A megnyitóval kapcsolatban sok hasznos ötlet felvetődött, de erről még nem nyilatkoznak az illetékesek, mondván, hogy még nincs végleges döntés. i Annyi azonban máris biztos, hogy a városi tanács által megvett és rendbehozatott épület karzati részén a múzeum-barátok köre lel végleges otthonra, Ahogy mondják: Itt a HG 7 h 3ól működik a jászberényi rádiósklub Hetenként sok rádióamatőr keresi fel Jászberényben a Lehel klubot Valamennyien fiatalok. Fáradhatatlanul kutatják az éter hullámait, keresik a kapcsolatot a környező és a távolabbi országok amatőréivel. Céljuk a híradástechnikai képességek fejlesztése, szerelési és építési munkák, elméleti és gyakorlati képzés. Továbbá versenyeken való résztvétel, állomások telepítése. A klubnak ötven tagja van. Több amatőr nemzetközi versenyen is résztvettek már. Az MHS-sed együttműködnek. A klub munkájában bárki résztvehet. Egy bizonyos technikai szint elérése után a jelentkezők taggá lépnek elő. Három szakosztály működik, egy URH-s, rövidhullámú és egy rókavadász. Jelenleg az első két szakosztály dolgozik. mini múzeumot létesítenek ott. A földszinti részt pedig kiállítási- és hangversenyteremnek használják majd. A műemlék pusztulástól való megvédése és hasznosítása miatt nemcsak a városi tanácsot illeti a dicséret, hanem a TITÁSZ dolgozóit is, akik 48 ezer forintot meghaladó értékben végeztek társadalmi munkát az épület rend behozásánál. Példájuk elgondolkoztató. Régi épületet ugyanis Mezőtúron is egyszerűbb volna lebontani, anyagát értékesíteni, mintsem rengeteg utánajárással rendbehozni. Mezőtúron mégis az ésszerűbb megoldást választották—, em / és igen elgondolkoztató a következő történet. Az egyik üzem párttaggyűlésén, ahol a kongresszus útmutatása nvomán a gyárban ac •-"->?■ nőik helyzetét, s a teendőket vitatták meg, felállt a kettes üzemrész főnűvezetője. Dicséretnek szánt gyengéd szavakkal ecsetelte mi mindenre képesek az üzemrészükben dolgozó nők, így a többi között arra is, hogy — érdemes szó szerint idézni — „zúgolódás nélkül végzik 6,50-es órabérért azt, amit férfiak csak kilencért, vagy még annál is többért vállalnának el.” A felszólaláson nem akadt fenn senki, sőt, szaporán bólogattak, lám milyen derék nődolgozóik vannak. Az ott ülők minden bizonnyal helyeslői a női egyenjogúságnak, az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének. És eszükbe sem jut gondolkozni azon, hogy ezeket az elveket az orruk előtt csúfolják meg, éppen az említett esettel. Hasúnk munkaképes korú lakosságából 2 940 000 a nő. Ebből mintegy, háromszázezer tanulót kell leszámítani, s a probléma jelentőségét igazolandó, az aktív keresőnők száma: 1 640 000! Szolnok megyében az iparban foglalkoztatott összes munkaerőből — 29 394-ből — 7157 a női dolgozó. A dolgozó nő döntő tényezlő a népgazdaság minden területén, egyes iparágak egésze áll vagy bukik a női munkaerőn. A munkavállalásban tehát nem szenved csorbát a női egyenjogúság, a munkavégzés körülményeit, a munka anyagi és erkölcsi megbecsülését illetően azonban — illúziók helyett ideje szembenézni a valósággal Egy úgynevezett reprezentatív, tíz nagyüzemre kitér jedő vizsgálat megállapítása szerint az azonos munkakörben dolgozó férfiak és nők kereseti aránya a vizsgált helyeken 20—50 százalékos eltérést mutat, s mindössze az esetek 27 százalékában nem volt semmiféle különbözőség! Érdemes továbbra is segítségül hívni a beszédes számadatokat. Az állami iparban mintegy ötszázezer nőt foglalkoztatnak, az összipari létszám 37,3 százalékát. A mezőgazdaságban, a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban 460 ezer nő dolgozik, s mintegy 100 ezer kisegítő családtagként. Ez a mezőgazdasági foglalkozású lakosság több, mint fele! Az állami iparban dolgozó munkások 35,4 százaléka nő — mintegy 360 ezer fő —, de csak mintegy 70 ezer közülük a szakmunkások száma, az összes szakmunkások mindössze 16,6 százaléka. (Ezek országos adatok.) Megyénkben a női szakmunkások aránya az állami iparban ennél is alacsonyabb, csupán 13 százalék. 4 kévsetleas női munkaerő dominál, tehát, s ez egyben meghatározója is a kereseti lehetőségeknek. Szükségszerű, hogy ennek így kell lennie? Igen jellemző példa, hogy az élelmiszeriparban — amire mindenki hagyományosan azt mondja „női” iparág — 68 ezer nő dolgozik, a munkáslétszám 45,7 százaléka, ugyanakkor a szakmunkások között csak 11,8 százalék a nő. A hagyományos női iparágban — a textilipart és a textilruházati ipart kivéve valamennyi iparágban aránytalanul kicsi az összes nők számához mérten a szakmunkás nők aránya. Így például a műszeriparban foglalkoztatottak 40,6 százaléka, a férntömeg- cikkiparban 41,8 százaléka nő, de a szakmunkás létszámból mindössze 14, illetve 6,3 százalékkal részesednek. A textiliparban foglalkoztatott mintegy százezer nő az ösiszlétszám 67,7 százalékát jelenti, magas a nők arányszáma a híradástechnikai és a vákuumtechnikai iparban, az építőanyagipar ban s még á kohászatban is tízezer női. munkás dolgozik! S mindenütt aránytalanul alacsony a szakmunkásnők aránya. 4 további számszerű részletezéstől — például a műszaki vezető munkakörben, egyéb irányító beosztásban foglalkoztatott nőktől — úgy hiszem, eltekinthetünk. Az elmondottak is igazolják, milyen bonyolult, összetett kérdés a dolgozó nők problémája, s hogy a visszásságokért, a foglalkoztatási szerkezet bizonyos torzulásaiért igazságtalan lenne kizárólag a gyárak, intézmények vezetőit elmarasztalni. Sokkal inkább arról van szó, hogy nem volt meg mindenkor és mindenütt a szükséges összhang a politikai elvek, kívánalmak, s a gazdasági valóság között. A csak napjainkban változó, eddig rendkívül kötött létszám- és bérgazdálkodás például fontos tényező volt abban, hogy sok helyen húzódoztak a női munkaerőtől, illetve nem honorálták tevékenységét megfelelően, az egyenlő munkáért — egyenlő bért elve alapján. A pártkongresszus határozatában foglalt ajánlás nyomán a kormány a közelmúltban elfogadta a gyermekgondozási segéiy bevezetésére vonatkozó előterjesztést; a textiliparban fizetendő éjszakai pótlék ugyancsak elsősorban a nőket érinti; a termelőszövetkezetekben dolgozó anyák helyzetének további javítására tervbe vett intézkedések mind-mind alkotóelemei egy olyan folyamatnak, amelynek lényege a fokozott anyagi-erkölcsi megbecsülés. A népgazdaság irányítási rendszerének reformja — érthetően — nem marad hatás nélkül a foglalkoztatottságra sem. Az általános irányelvek helyessége ellenére például a nők munkába állításánál, tevékenységük anyagi-erkölcsi megbecsülésénél helyben, egy-egy gyárnál, más intézménynél jelentkezhetnek kedvezőtlen, visszás törekvések. Itt jutnak döntő szerephez a társadalmi szervezetek, az ellenőrzés, Számonkérés jogával felruházott pártszervezet és szak- szervezet, hogy a párt általános politikájának megfelelően, biztosítsák a dolgozó nők, az anyák jogait, ne engedjék, hogy azokon csorba essék. 4 pártkon nrpiftru*t nyomán egész közéletünkben fokozódott az érdeklődés, a való helyzet hű számbavétele iránti igény a dolgozó nők gondjait, s a teendőket illetően. Az illúziókkal való leszámolás egyet jelent a Cselekvések realitásával, a hathatós intézkedésekkel, könnyítésekkel, a megbecsülés fokozódásával, azzal, hogy a dolgozó nő ne csak politikai, hanem gazdasági értelemben is mind inkább elnyerje megérdemelt egyenjogúságát m r azóta is. Lényegében az életem az iktatással, s két szobában telt el. Csendes, zárkózott ember. Jó, megbízható munkaerő. Az irodája ajtaján kiírva: Juhász Bálint, iktató. Legalább' harmincötezerszer lépte át a küszöböt. Most nyugdíjba megy. Ä levelek, akták, folytatják tovább a maguk útját. A bélyegzők, mappák, itatós-papírok sem árváskodnak utána. — Hol vannak már a többiek? Az egyik kezes lett, a másik elkerült innen. Egyedül maradtam a régiek közül. Egyedül. Az életben is. Egyablakos, kis ház néz az utcára. Nyílt utca 12. Mindig zárva a kapuja. — Nem volt szándékom megnősülni sohasem. Nem csalódtam semmiben. Nem voltak vágyaim, céljaim sem. — Egy élet nem lehet csak ennyi — mondtam. — Ennyi volt. Meg a munka. A hivatal. Hiába is hívták másfelé, a járáshoz, más munkakörbe, nem ment. Reggelenként végigsietett a Selyem- kút mellett, este vissza. Évek szaladtak. Évtizedek. Mindig sietve, egyformán. Sokszor megállították. — Mondja mán Bálint, hová is menjek azzal az írással? Mindig készségesen válaszolt. önzetlenül. Szeretik a kunhegyesiek. Becsülik. Pár éve történt, özvegy Czifra Gyulán é bement hozzá a tanácsházára. Akkor temette el a férjét. Biztosra megy. Aztán meg hálálkodni kezdett. Pénzt akart adni. A munkájának él. Sehova se jár. A katonáskodás ideje alatt, még a negyvenes évek elején, megfordult külföldön. Pesten, Egerben és Esztergomban azóta. . Ennyi az egész. Nyaralni sohase volt — Egy időben tanulni akartam. Tovább folytatni az iskolát. Magánúton jártam néhány osztályt. Abba maradt. Nem jutottam el az érettségiig. — Mi a vágya? Mit szeretne még elérni az életben? — Semmit. A munkám. Dolgozni szeretnék még tovább. Én mindig igyekeztem alkalmazkodni. Mindenkihez. Amikor bekerültem gyerekfejjel a községházára, azt gondoltam, becsüld meg magad, kenyér van a kezedben. Nem is volt velem senkinek se baja. Engem nem ért semmi. Nem tűztem ki semmilyen célt magam elé. Juhász Bálint ötven esztendeje dolgozik a hivatalban. Iktató a községi tanácsházán, Pedáns munkájában, pontos, hibátlan. Az életét betakarta mások elől. Kulcsra zárta, mint házának ajtaját. Az övé. Lényegében szép élet. Szorgalmas, munkás élet Nagy örömök, nagy csalódások nélkül. Kiegyensúlyozottan, a mindennapi kenyérért. De megéri ? — Elégedett vagyok. A Lukács Imre Nini múzeum Jámbor* bortortok
