Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

196?. július 6

I

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

s

Csendes délután

Filmhírek

a könyvtárban

Kevesebb most a látogató. Az iskolák kapuit bezárták, a diákok is ritkábban jönnek. A szabadidő leginkább a strandolásé. A könyvtár szépen berendezett, mindjárt az ajtó mellett folyóiratokból válogathat az olvasó. S a könyvekből is.

— Naponta huszonötén— harmincon keresik fel a könyvtárt. Néhányon közül ük itt olvasgatnak, vagy készülnek fel vizsgájukra. Ami a választékot illeti, csaknem harmincezer könyv és hatvankétféle folyóirat és napilap áll rendelkezésükre — sorolja Galambos Kálmánná, a törökszentmiklósi járási könyvtár dolgozója.

öt óra múlt. Bánfalvi Erzsébet könyveket hoz be. Szakkönyveket. Köztük a kertészeti növények állati kártevői címűt.

— Az Aranykalász Termelőszövetkezetben vagyok harmadéves szakmunkástanuló. Fel tudom használni szakmámban a könyvekből szerzett ismereteket. Leginkább az útleírásokat szeretem. Persze, ha időm engedi, a mai magyar irodalomból is szívesen olvasgatok.

Bánfalvi Erzsébet kitűnő tanuló. Gyümölcstermesztőkertész szakmunkásbizonyítványt szerez jövőre. Most bőven akad gyakorlati munka.

— Nem is viszek könyveket. Első a munka.

Azért akad beiratkozó is. Bakos György, a baromfi- feldolgozó vállalat energetikusa. És Papp Margit, aki átlépett a gyermek- könyvtárból. Ebben az évben kilencszázhetvennyolc felnőtt és nyolcszázötven- r.égy gyermek iratkozott be a könyvtárba.

Most kicsi a forgalom. Csendesek a délutánok, s a délelőttök. Néhányan bebejönnek, s olvasgatnak a sarokban. Mint Annus Rozália.

— A Bercsényi Miklós Gimnázium második éves tanulója vagyok. Szívesen járok a könyvtárba. Jelenleg orosz fordításon dolgozom. Otthon csak kis szótáram van, ezért szabadidőmben, ha tehetem, a könyvtárban tanulok, gyarapítóm szókincsemet. A nyári szünetben is szeretnék rendszeresen ide járni. Igaz, a gimnázium és az fmsz közös tánccsoportjának tagja vagyok és egy kiránduláson veszünk részt. Mindenesetre több kötelező olvasmányt dolgozok fel a nyáron.

Annus Rozália 4.9 átlagot ért el a vizsgáknál. Nyilván része van ebben a rendszeres, sok olvasásnak is.

Törökszentmiklóson a járási könyvtárhoz tizenöt fiókkönyvtár tartozik. Leginkább külterületeken, termelőszövetkezetekben.

Még néhányan jönnek. S mindjárt hat óra. Zár a könyvtár. Csendes, nyári délután volt a mai.

Luigi Zampa legújabb filmje a Becsületbeli ügy. A gyilkos humorral átszőtt dráma színhelye Szardínia szigete, hősét — az előítéletek tragikus végű áldozatát — a sokoldalú Ugo Tog- nazzi formálja meg. Pasqu- ale Festa Campanile Szüzet a hercegnek című borsos komédiájában utánozhatat- lanul szellemes alakítást nyújt Vittorio Gassman, partnere Virna Lisi, s a történet látványos háttere a reneszánszkori Itália.

☆

Két bűnügyi novellát dolgoz fel Milan Vosnik Hívjátok Martin felügyelőt! című, magyarul beszélő csehszlovák filmje, mely elsősorban a fiatalok számára készült. Hősei a bravúros nyomozó, Martin felügyelő és kis segítőtársak ☆

Jean Gabin új filmjében, A hóbortos ember-ben egy zsarnok férjet alakít, kinek uralmát az unokaöccs megjelenése dönti meg. Az új francia filmet Gilles Gran- gier rendezi.

L I.

„Elveszett emberek"

Annus Rozália oroszból fordít.

nyomában

Évente háromezren fordulnak a Vöröskereszt keresőszolgálatához

Több mint két évtizeddel a háború után, évente még mindig háromezer kérelem „fut be” a Magyar Vörös- kereszt Keresőszolgálatához, melyben az aggódó szülők és gyermekek segítséget kémek az eltűnt, elveszett hozzátartozók felkutatásához. A keresőszolgálat legfőbb „munkaadója” tehát a háború, amely még most is kísért. Elsősorban a gyerekek kutatnak édesanyjuk, édesapjuk után, mivel most kerültek olyan korba, hogy visszaemlékezéseik alapján megindíttassák a keresést.

A szervezet kapcsolatot tart a Nemzetközi Vöröskereszt központokkal, így akár Ausztráliába, vagy Kanadába szakadt családtagok tartózkodási helyét is felderíthetik. A „keresőszolgálat” feliratú levelekre sohasem késik a válasz: többnyire postafordultával jön az értesítés, akár kedvező, akár kedvezőtlen a hír.

Régen eltűnt, s magukról életjelt nem adó emberek

felderítése gyakran óriási feladatok elé állítja a szolgálat munkatársait. Egy Magyarországon élő fiatalember öt testvére nevében kereste apját és anyját, akiket tizenöt éve nem láttak. 34 intézménnyel, hivatallal kellett levélváltást folytatni, míg az apát megtalálták. A gyerekek anyjának tartózkodási helyét viszont eddig még nem sikerült felderíteni. Itt kell megjegyezni, hogy a szervezet csak akkor adhatja meg a keresett hozzátartozó címét, ha ehhez ő is hozzájárul. Sajnos előfordul, hogy óriási apparátus segítségével felkutatnak valakit, ő azonban nem akar találkozni családtagjával, nem ritkán gyermekével.

Az esetek többségében az egymásratalált hozzátartozók óriási örömmel fogadják egymást. Az utóbbi tíz évben mintegy harmincezer „elveszett embert” kutattak fel a keresőszolgálat segítségével.

Hétezer éves lakóház

Régészeti ásatás Tisxajettőu

A Szolnok—Kiskunfélegyháza közötti vasútvonal jobboldalán, a Tiszajenő- alsó állomástól mintegy 2 kilométerre, — ahol a Szárazér beletorkollik a Körös érbe — közvetlenül a torkolat ‘ jobboldalán partos magaslat terül el. Rajta sűrűn elszórva a Körös kultúra cserepei. Itt végeztük második tiszaje- női ásatásunkat.

A Körös kultúra Kis- ázsiából hazánkba vándorló népe hozta magával a földművelés és állattartás, a halászat, az edénykészítés, a házépítés és szövésfonás ismereteit. A Körös kultúra népének falvai megtalálhatók az egész Balkánon, lakóházaikat több helyen feltárták, de Magyarországon ,e nép legészakibb települési helyein még nem.

Ami eddig még megyénkben sohasem, az most

Tiszajenőn sikerült

De hallgassuk meg a feltárás hiteles krónikáját.

„Harminc centiméterre a felszíntől a második ásónyomban a ház teljes területén összefüggő törmelékréteg jelentkezett; A törmelékréteg eltávolítása után rendkívül kemény le- sározott agyagpadlót találtunk, amely jóval sárgább volt, mint ugyanebben a mélységben a környező, a házon kívül eső talajréteg. A ház padlója humusszal keveredett agyagrétegben volt, ez arról győzött meg bennünket, hogy az itt feltárt lakóházat

ezelőtt hétezer érrel

az akkor legfelső talajszintre építették, s alapját egyáltalán nem mélyítették bele a földbe.

Hogy a ház alaprajzát és szerkezetét feltárhassuk a padlóréteget fel kellett bontani és el kellett távolítani. Ezután a lapátokkal simára gyalult talajban sárga, téglavörös és fekete foltokban jelentkeztek a ház földbeásott szerkezeti elemeinek nyomai. A ház átlagos szélessége 420 centiméter volt. A ház hossztengelyében rábukkantunk a szelemenágasok nyomaira, melyeken a nyeregtetőt tartó szelemengerenda feküdt. A két szelemenágas egymástól való távolsága 800 centiméter. A ház bejárata a

déli oldalon volt, melyet végig a ház szélességébe» 120 centiméter mély eresz védett. A ház fala kívül- belül sárral tapasztott so- vényfonásból készült.

A ház hosszában a bejárattól mintegy kétharmad távolságra megtaláltuk a tűzhelyet. Pelyvás sárral tapasztották, — belőle égetett árpaszemek, valamint kétféle, közelebbről meghatározhatatlan fafajta leveleinek lenyomatai kerültek élő. A ház északnyugati sarkában, kissé a padlószintbe beásva

gabonatartó

hombárt

találtunk. Ép állapotban legalább egy méter magas lehetett. A ház nyugati falánál faragott, földbeásott oszlopok nyomai rajzolódtak ki. Mivél a ház 44 szerkezeti eleme közül csak ez a három oszlop volt faragott, s mivel közelükben nagyszámú szövőszéknehezéket találtunk, az említett maradványokból a házban felállított függőleges szövőszékre ismertünk.

Nemcsak a házban tüzeltek. Jobb időben a házak között lévő tűzhe-.

lyeket használták, bizonyítják a ház körül talált tűzhelyek; A hamut a ház elé szórták ki az elfogyasztott állatok csontmaradványaival és az eltört edények cserepeivel együtt.”A Tiszajenőn feltárt lakóház is bizonyítéka, hogy az ezelőtt hétezer évvel a hazánkba bevándorló újkőkori Körös népessége az itt élő őslakossághoz viszonyítva igen magas kulturszinten élt és az emberi társadalom fejlődésében az első nagy gazdasági forradalom — a termelés feltalálása — és az ahhoz kapcsolódó kulturális vívmányok első előterjesztője volt hazánk és megyénk területén. A Tiszajenőn feltárt lakóház nemcsak szerkezetében fejlett — szellemes tetőszerkezetű, nyeregtetős lakóház, hanem méreteiben is impozáns, hiszen 420x920 négyzetcentiméter alapterületével az e korból feltárt legnagyobb lakóházak közé tartozik.

Selmeczl László

M

inden vágya egy vízipisztoly volt: olyan, ami műanyagból készült és tíz méterről is pontosan el lehetett vele találni a lányokat.

Szigetivel haladtak felfelé a lépcsőn, amikor az első emeleti fordulóban meglátták a táskát. Nem is táska volt az, szatyor. Túlmentek rajta, de aztán lelassítottak. Körülnéztek a lépcsőházban. A ház üres ilyenkor délelőtt. Csak a másik udvar átjárójában láttak egy öregasszonyt, aki éppen bement egy ajtón. Szigeti fogta meg a szatyrot. A kapuban a házmesterrel találkoztak. Kézdi bácsi végignézétt rajtuk, de ezt a gyerekeknek aműgy- is fenntartott szigorú pillantásával cselekedte.

Ügy kétszáz métert tettek meg, közben befordultak két utcába, de amíg szaladtak, megváltozott a város. A máskor közömbös, vagy inkább barátságos utcák elsötétedtek.

Végül bementek egy kapu alá és izgatottan kotortak bele a szatyorba. Zoltán krumplit tapintott és zöldséget, Szigeti szerencsésebb volt, mert ő egy rettenetesen kopott pénztárcát emelt ki belőle.

— Fussunk! — szólt Szigeti, aki a dolog kezdete óta magához ragadta a vezetést. Kiugrottak a kapun, közben beleütköztek egy asszonyba, aki szitkozódva fordult utánuk. A ligeti téren álltak csak meg, leültek egy pad támlájára. «— A szatyrot otthagytad? —

szólalt meg nagynehezen Zoltán. Szigeti bólintott

— Csak krumpli volt benne.

— Nyisd már ki! — sürgette Zoltán barátját.

— Félsz, hogy meglógok?

Végül Szigeti előszedte zsebéből a zsákmányt. Egy százas volt

benne, egy ötvenes meg egy húsz forintos. Apró egy fillér sem. A bankjegyeket volt tulajdonosa kicsire hajtogatta, egészen a tárca mélyére dugta.

— Nem rossz — forgatta a pénzt Szigeti.

A sarki közértben felváltották a százast, majd visszamentem a térre.

— Tessék, ez a tied! — nyújtott át neki nyolcvan forintot.

— Miért csak ennyi? — kérdezte ekkor Szigetitől, aki még mindig a kezében tartotta a pénzt.

— Miért? — nézett rá értetlenül. — Nyolcvan nekem, ez a tizes pedig Gyökérnek, — magyaráz!?

Erre bólintott, bár ezután még évekig nem értette meg, miért járt Gyökérnek ez a tízes, amikor ő részt sem vett az egészben. Kezét zsebre dugta, kitapogatta a pénzt. A vízipisztolyra gonaolt, s el is határozta, hogy kettőt vesz belőle.

— Na, csao! — vetette oda Szigetinek, és elindult.

— Várjál! — rántotta vissza a fiú. — És ezzel mi lesz? — mutatott a kiürített pénztárcára.

— Eldobjuk — vonta meg a vállát. Már nem érdekelte semmi, egyedül akart lenni a pénzével.

Szigeti legyintett.

— Jól van, majd elintézem magam — ezzel elindult a másik irányba. Csak fél füllel hallotta, hogy Szigeti utána ordít: délután felmegy hozzájuk.

Öt játékboltban is járt, de vízipisztolyt sehol sem kapott. „Kifogyott” — mondták az eladók. „Nézz be öcsi holnap” — ajánlotta egyikük. Hazaért, ekkor jutott csak eszébe a tolvajlás. Csak a bátyja volt otthon, készülődött valahova, s ügyet sem vetett rá.

— Karcsi! Kell pénz? — ment be a fürdőszobába a fésülködő bátyjához és odanyújtott neki két húszast.

— Hát te meg honnan szerezted? — vette el a pénzt és barátságosan veregette öccse vállát. Zoltán hebegni kezdett Valami pénztárcáról, amit találtak. Karcsit túlzottan nem érdekelték a részletek. Tizedszer is megfésül- ködött, barackot nyomott öccse fejére és elment.

A lakásban egyedül egyre rosszabbul érezte magát. Izzadt, szédült, megpróbálta végiggondolni az eseményeket, és minduntalan Kézdi bácsi, a házmester szigorú képe jelent meg előtte, ösz- szekuporodott az ágyban.

— Kisfiam, mi történt veled? — ébredt arra, hogy föléje hajolt az anyja.

— Semmú semmi bajom! — hadarta gyorsan, és felugrott. Sze- gőné azonban visszanyomta az ágyba, hőmérőt dugott a hóna alá.

Mielőtt még édesanyja orvost hívott volna, azt lódította, hogy talált egy forintot a konyhaszekrényben és mignont vett érle. Biztosan romlott volt, és ez okozta a bajt.

Szigeti másnap reggel tíz óra tájban állított fel hozzá. Kezében ott volt a tegnapi szatyor.

— Nyugi öregem! — nevette ki fölényesen Szigeti és bevonult a

szobába. Kényelmesen elhelyezkedett egy széken, aztán elmesélte hogy ittjárt este, de Zoli" mamája nem engedte be, mondván, hogy Zoli rosszul lett valami süteménytől, és alszik.

Nyár volt, szünidő. Nem is az a lényeges, inkább az, ami másnap történt. Ahogy hazafelé jött a térről, egy kis cédulát vett észre a kapualjban. Füzetből kitépett kockás papírra írta valaki, rossz helyesírással, a reménykedő sorokat.

„Szegény özvegyasszony vagyok. Tegnap délben elveszett a szatyrom. Százhetven forint volt benne. Arra kérem a becsületes..

Alatta egy név, és egy cím.

— Sápadt vagy öregem — vetette oda a bátyja, amint hazaért.

— Olvastad? — kérdezte félénken.

— Igen — válaszolta Karcsi. — Többet ilyet ne csinálj, mert tolvaj lesz belőled.

Csendben álltak egymás mellett.

Aztán évek teltek el, s ő még sokat gondolt az esetre. Szabályos tolvajlás volt az, nem vitás.

Még ma is előfordul, hogy néha felvillan előtte annak az öregasszonynak az alakja. Ügy gondol vissza rá, ahogy tanáraira emlékezik az ember.

; Benedk B. István

SZATYOR