Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-06 / 157. szám

196T. július 6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tizenegyezer szakmunkást vár a mezőgazdaság A szakmunkásképzés helyzete a megyében Á megyei Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata A MEGYEI NÉPI ELLENŐRZÉSI BIZOTTSÁG MEGVIZSGÁLTA A MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUN­KÁSKÉPZÉS HELYZETÉT. A NÉPI ELLENŐRÖK ELLÁTOGATTAK A MEGYE NÉGY MEZŐGAZDA- SÁGI SZAKISKOLÁJÁBA, HAT TERMELŐSZÖVET­KEZETBE, VALAMINT A MEGYEI TANÁCS VB MEZŐGAZDASÁGI OSZTÁLYÁRA. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága tavaly részletesen foglalkozott a szakmunkásképzéssel. Meg­állapította, hogy mezőgaz­dasági üzemeinknek 1970-ig tizenegy szakmában — 11 117 szakmunkásra lesz szüksége. A múlt év végéig ebből 5102 szakmunkást képeztek ki. A tervezet sze­rint 1970-ig a mezőgazda- sági foglalkoztatottak kö­zül minden nyolcadik em­bernek szakmunkássá kell válnia. A népi ellenőrök részle­tesen megvizsgálták a be* iskolázást, az iskolai okta­tás és a gyakorlati képzés helyzetét A jelentés szerint változ­tatni kellene a tanulók jelenlegi felvételi rend­szerén. Az 1/1965. sz. FM—Mü.Mí együttes rendelete úgy sza­bályozza a mezőagzdasági tanulók felvételét, hogy csak akkor tekinti az ille­tőket felvetteknek, ha azok a szerződést már megkötöt­ték a termelő üzemmel. Hiba az is, hogy a szerző­dés nem kötelezi az üze­met arra, hogy az iskola elvégzése után — a jelen­tős állami támogatással ki­képzett — szakmunkást a szakmájának megfelelően foglalkoztassa. Célszerű lenne a növény- termesztő, öntözéses növény­termesztő és növényvédő gépész szakmákat egy ál­talános növénytermesztési gépész szakmában egyesí­teni. A kertészeti szakma is túlzottan tagolt. A je­lenlegi négy szakról két szakra lehetne ezt is össze­vonni. Az állattenyésztési hat szakmacsoportot kettő­három szakmacsoportba le­hetne összevonni. A népi ellenőrök részle­tesen megvizsgálták a szak­munkásképző iskolákban folyó oktatás személyi és tárgyi feltételeit. Az iskolákban kevés az oktató. Jászberényben és Jászapátiban hetenkénti átlagban 30—35 túlóra jut a pedagógusokra. Kunhegyes kivételével min­denütt kevés a tanterem. A szakmunkásképző isko­lák tanulóit nehezen tudják elhelyezni diákotthonok­ban. Hétszázötven helyett csak háromszáznak tudnak helyet biztosítani. Az iskolák nem rendel­keznek kellően felszerelt szertárakkal, az oktatáshoz szükséges szemléltető esz­közökkel. Kevés az isko­lákban az erő- és a mun­kagép is. A népi ellenőrök meg­vizsgálták: hogyan foglal­koznak a termelő üzemek­ben a mezőgazdasági tanu­lók gyakorlati képzésével. Felkerestek harminchét végzett tanulót is, s meg­kérdezték őket, hogyan foglalkoztak velük a gaz­daságokban a gyakorlati munka során. A megkér­dezettek többsége úgy nyi­latkozott, hogy tanulóidejük alatt az üzemekben oktatójuk nem volt. Általában brigádokban a fel­nőttekkel dolgoztak együtt, s mindig a soronkövetkező munkákat végezték. Másfél évvel ezelőtt a szakmunkásképző iskolák a szerződtető gazdaságokban a gyakorlati munka ellen­őrzésére szakfelügyelőket állított be. Ezzel javult a gyakorlati munka színvo- aala, de ezen a téren még sok a tennivaló. Külön gondot okoz például a szerződtető gazdaságok el­térő technológiai, techni­kai adottságainak szín­vonala; A népi ellenőrök meg­vizsgálták a végzett tanu­lók foglalkoztatását is. Elő­fordultak olyan esetek is, amikor a baromfitenyésztő­nek leszerződtetett tanulók munka nélkül maradtak, mert időközben a gazdasá­gok felszámolták a ba­romfitenyésztést A gazdaságok nagy több­sége kifizeti az előírt munkabért a tanulóknak. A bérezés mégis szaros összefüggésben van a ta­nulók lemorzsolódásával. Az első éves tanulóknak például 22, a harmadik év végén már 40—45%-a lemor­zsolódik. Ezt befolyásolja az is, hogy nem megefele- lően foglalkoznak velük; lebecsülik őket. A vizsgálat kiterjedt a szakmunkások munkába állítására, elhelyezésére is. A népi ellenőrök tapaszta­lata szerint a végzett szakmunkásoknak 15—35 százaléka nem dolgozik a mezőgazda­ságban. Különösen a baromfi, tej­gazdasági és szőlőtermesz­tési szakmákban. * A végzett szakmunkások­nak 15—25 százaléka bár a mezőgazdaságban dol­gozik, de nem a szakmá­jának megfelelően. A vándorlást az is előidé­zi, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok jelentős részé­ben szakmunkásaknak nem adnak magasabb munka­bért. A Népi Ellenőrzési Bi­zottság több helyes hatá­rozati javaslatot hozott. Így például szükségesnek tartja a termelő gazdaságok és a mezőgazdasági tanulók kö­zötti tanulmányi szerződés egyes előírásainak módosí­tását. A gazdaságoknak kö­telezettséget kellene vál- lalniok arra hogy a vég­zett szakmunkásokat szak­májuknak megfelelő mun­kakörben foglalkoztatják. Célszerű lenne, hogy a munkabérük 10—15 szá­zalékkal meghaladná a képzetlen dolgozók mun­kabérét. A NEB több javaslatot tett az általános iskolák, a mezőgazdasági üzemek és a szakmunkásképző iskolák kapcsolatának megjavításá­ra. Javasolja, hogy a me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya gondoskodjon a szakmunkásképző iskolák oktatói státuszának betöl­téséről, a tantermek szá­mának növeléséről és a kollégiumok bővítéséről, valamint a szertárak és szemléltető eszközök bizto­sításáról. — m. 1. — Megoldható-e a tiszai sétahajózás ? A MAHART válaszai IGEÍV A szolnoki városi tanács vb és a városi KISZ bizott­ság június 28-án együttes ülést tartott, amelyen az if­júság szabadidejének kultú. rált felhasználásáról készí­tett jelentést vitatták meg. A sok javaslat között szere­pelt a tiszai sétahajózás gondolata, amely ha meg­oldható lenne, szintén él­ményt, szórakozást jelen­tene a fiataloknak, a részt­vevőknek. Érdeklődtünk a MA- HART-nál, s kedvező vá­laszt kaptunk. A Délibáb — az egyetlen személyszállító hajtó — délelőtt 9-től 11.30- ig Szolnokon tartózkodik. Ebben az időben — kedd ki­vételével — minden nap megoldható a sétahajózás. Természetesen csak akkor, ha legalább ötven utas je­lentkezik a hajókázásra. Ha tehát a városi KISZ bizottság mint szórakozási lehetőséget propagálja a sé­tahajózást, a résztvevőket úgy kell szerveznie, hogy legalább félszázan legyenek. Kevesebb utassal nem in­dulhat a kétszáz személyes Délibáb. Még egy kötelező forma­ság: egy nappal korábban kell tudatni a MAHART- tal ha sétahajózásra igény­lik a hajót. — nk — Á termelői árreformról A gazdaságirányítás re­formjának bevezetésével 1968 január 1-től az új ter­melői árak is életbe lépnek. Ezek az eddigieknél reáli­sabban fejezik majd ki a termékek és a szolgáltatá­sok értékét, s egyben olyan nyersanyagok és alkatré­szek felhasználására ösztön­zik a vállalatokat, amelyek a népgazdaság számára a leghasznosabbak. Mint az Országos Anyag és Árhivatalban az Mii munkatársának elmondot­ták, az új termelői árak ki­dolgozása befejezéséhez kö­zeledik. Az új termelői árakat az összes termékekre, szolgál­tatásokra kidolgozzák, füg­getlenül attól, hogy azok hatóságilag megállapított árként lépnek-e életbe ja­nuár 1-én, vagy hogy a vál­lalatok megegyezése szerint alakulhatnak. Az építőipari, az építő- anyagipari és a gyógyszer­ipari késztermékek, továbbá az élelmiszeripari cikkek kivételével már valamennyi termék új termelői árát ki­dolgozták, és azokat megis­merték a vállalatok. Ezzel az új áraknak több mint a fele, vagyis majdnem száz nagy termékcsoport árai ismeretesek. Egyes cikkcsoportok ter­melői árai magasabbak, má­soké alacsonyabbak lesznek, mint eddig. Termelőszövetkezeti téglaégető HAVONTA 80 EZER TÉGLÁT ÉGETNEK KI ÁT­LAGOSAN A KARCAGI MÁJUS 1 TSZ TÉGLA­ÉGETÖJÉBEN. NZs — Húzzon balkézzel A tétovázó kéz remegve áll meg a tételek felett. — Biztosan nehéz tételt húzok — kesereg a hall­gató. — Húzzon balkézzel — mondja nagykomolyan az elnök, pedig itt Szolnokon, a marxizmus-leninizmus esti egyetemen nem hisznek a babonában. De a feszült­ség feloldására jól jön egy kis kedélyeskedés, mert a vizsgadrukkból, a gyomrot szorító idegességből itt is alaposan kijutott a hallga­tóknak. Kevesen vannak úgy, mint Illés Antal a ME- SZÖV-től, aki vajaskenye­rét angyali nyugalommal fogyasztva vár sorsára. Bez­zeg a többiek! Lengyel Gé­zemé még az iskolába ve­zető úton bandukolva is jegyzetét böngészte. Lehet­séges, hogy most zárult ba­latoni nyaralásának nem minden percét használta ta­nulásra ? A folyosón zsong a vizs­gázók hada. Az egyik férfi sóhajt: — Haj, csak valami ide­gen kifejezés ne legyen a tételben, mert akkor úgy mellé nyomom a sódert... — Én meg attól félek, hogy Marx-szal ellentétes műveletet végzek a bizott­ság előtt — tréfálkozik a másik. — Marx ugyanis a feje tetejéről a talpára ál­lította a hégeli filozófiát. Én meg attól tartok, hogy a marxista filozófiát állítom a talpáról a feje tetejére felelés közben. Két nap alatt körülbelül százharminc hallgató tesz államvizsgát, s politikai gazdaságtanból most vizs­gáznak azok is, akik nem szakosítóra járnak. Persze nemcsak drukkban, tudás­ban sincs hiány. Erre vall Pomporné elvtársnő, az es­ti egyetem helyettes vezető­jének tájékoztatója: — A hallgatók általában-•* MM A KIS KÉTSZÍNŰ ö, hogy hittem neki mindezideig! Csak most, a csalódottság kijózanító hangulatában jutnak eszembe Gö- möri ángyom intelmei. Még gyerek­lábbal jártam a legényélet görön­gyös ösvényeit, mikor ő figyelmez­tetett. „A feketére nagyon vi­gyázz, fiam. A fekete állhatatos az igaz, de ha szeszélyes, nincs kiáb­rándítóbb nála.” Kenyerem javának fogyasztása közben kellett megtudnom, hogy a fekete — „kit” úgy szerettem, any- nyira megbíztam benne — bizony­bizony kétszínű. Nem úgy, hogy sö­tét feketének adta ki magát eddig, aztán kisült, hogy világos-fekete Nem. A fekete természetéről van szó. De igazad is volt, Gömöri án­gyom! Oda az illúzió, te csalfa fekete. , Pedig milyen meghitten ragyogtál rám mindig, s én magam is félig- , hunyt szemmel, jóleső bódulatban kö­zelítettem hozzád, hogy ajkammal eggyéforrva veled — magamévá te­gyelek. Micsoda nagy szerelem volt!... Sajnos, csak volt. Mert annak a vak- szerelemnek mostmár vége. Szeme­met kinyitotta a tudomány. Igen, a tudomány: melyet a nagy szerelem sem tesz részrehajlóvá, amelyet öt kontinensen éreznek irántad, fe­kete. > Százötven kávékutató gyűlt össze Triesztben, a kávéforgalom egyik legfontosabb kikötővárosában. Azért fáradtak oda a világ minden részé­ből, hogy a természetedet koffein- telkedig feltárják, te fekete. Ok biz nem köntörfalaztak, te kis piszkos! Egyöntetű volt rólad a vélemény, hogy szeszélyes, kiszámíthatatlan vagy, fekete. Megmonták: ne dőljünk be neked. Hogy például felüdítenél bennünket intim eszpresszók fél- és még nagyobb homályában? Senki sem vett rád mérget. Ha egyszer meg is javítod hangulatunkat, eme­led kedélyállapotunk nívóját — másszor megfekszed a gyomrunkat, belemarcingolsz májunkba, epénkbe.. Te aljas fekete' No persze, van egy szerencséd. Más kutatók viszont kézfeltartással esküdtek melletted, hogy azért nem kell berosálnunk mert minden hí­resztelés ellenére csak fokozod az étvágyat, kedvezően befolyásolod az anyagcserét, meg hasasáé. Ámbátor, nem örülhetünk korán. Mert ismét más kutatók súlyos vád­ként hozták fel ellened fekete, hogy főleg autóvezetőknél, nehéz testi és szellemi munkásoknál — a kívánt felélénkülés helyett ideges nyugta­lanságot okozol, csökkented kon­centráló képességüket. S a kiátkozásuktól csupán az ment meg, hogy a feketekávé szakértők számos állatkísérletet ismertettek, ami meg azt bizonyította, hogy nor­mális adag belőled — felfrissíti az emlékezőtehetséget, készségesebbé tesz a tanulásra, érzékeinket — már­mint állatperspektívából nézve — élesíti, növeli a reagálóképességet. Ilyen kétszínű vagy hát, te zaccos fekete. Ha bizalmunk erényeidben meg is csappant, továbbra is élni fo­gunk veled. Bízunk benne, hogy egy majdani kávékutató kongresszus már arra is nyílt választ ad, mennyi is belőled a normális adag. Mert azzal, hogy — ez egyénenként vál­tozó, pont annyit tudunk, mint a trieszti zsinat előtt. Addig biztatást veszünk az állatkísérletekből is, és maradunk annyiban, hogy: felizgatsz és kijózanítasz, emeled a vérnyo­mást, és lenyomod. Étvágyat javítasz és rontasz, élénkítve frissítesz és ide­ge sí tsz. .. Majdnem olyan mint az embereké. a természeted, T6ih István jó felkészültségről tesznek tanúbizonyságot, elégedet­tek velük a vizsgabizottsá­gok tagjai. A tanulmányi átlag eddig négyes körül alakul. Nem sokkal később Tóth Györgyne]k, a szolnoki já­rási tanács elnökhelyette­sének gratulálnak kollégái a folyosón, — ötöst kapott. Persze a hallgatók — régi szokáshoz híven — a fele­let előtt azt gondolják: ők nem tudnak ú-m mint a többiek. Talán — előzetes mentségül — ezért hoza­kodnak elő társaiknak na­pi gondjaikkal. — Most kaptam egy la­kást — mondja Pete István. — Négy napja festik, de mindig lepattogzik róla a mész. Olyan a fal, mintha tereptan tanításra akarnák felhasználni. Nem tudom, mit kellene vele csinálni. Akik meg túl vannak a vizsgán, a tanulás miatt részben eiszalajtottakat saj­nálják. — Tegnap volt a házas­sági évfordulónk — mélá­zik Baloghné. — Sebaj, most már ion a pihenés — vigasztalják. — Az, holnap kezdem a naaytakarít&st. A sorsukra várókat min­den érdekli, ami a vizsga- ’-"'zottság előtt történik. Megkérdezik azt is, miiven az elnök? Tömör a válasz: — Naavon tud mindenvik. í.Több bizottság vizsgáztat ugyanis). — Persze, hogy tudnak. Berta elvtárs az összes könyv anvaaát ismeri. Tíz éve nyomja itt a vedéit. — jepvzi mer Maglód! Gyula. Azám! Tíz éve! Tíz éves a megyei pártbizottság marxizmus-leninizmus esti egveteme. Sokszáz hallgató végzett már itt. Olvanok azonban, akik a szakosító tanfolvnm után mind a há­rom államvizsgát megsze­rezték. csak most kerülnek ki először. Ötvenkilencen vannak. Gratulálunk nekik. S azoknak is. akik az itt. ta­nultakat céltudatosan alkal­mazzák a napi munkában azért, hogy minél kisebb drukkot okozzon mindenki­nek az a vizsga, amit úgy hívnak: élet Stman Bét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents