Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-04 / 155. szám
I98T. Július 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Változik a falu EZT A TÁRSASHÁZAT KÉT PEDAGÓGUS ÉPÍTI, A MODERN ÉPÜLET MEGBONTJA A MONOTON ÖSSZHANGOT AZ UTCÁBAN JELLEGZETES FALUSI UTCA JÁSZFÉNYSZARUN (Foto: Nagy Zsolt) Pórtelek szépítgetés nélkül Pórtelek, talán a legnagyobb tanyavilága Jászberénynek. A várostól nyolc—tíz kilométerre eső területet négyszáz család iáit ja. Parasztok, akik főként szőlő-gyümölcstermeléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. A termelőszövetkezet — Március 15. — itt is létrejött az átszervezés időszakában. Nyolc év alatt jót alig hallottunk róla. Nem csoda, hisz háromszor volt mérleghiányos. A bajok leküzdésére, megelőzésére 4,5 millió forint állami dotációt kaptak. Miért nem tudnak a pórtelekiek saját lábukra állni? Rosszak a közgazdasági adottságaik? Vagy a vezetők tehetetlensége, hozzá nem értése kötötte gúzsba e gazdaságot? Igen, Pórteleken ezzel is, azzal is baj volt. A 4700 holdas gazdaság földjének fele homok és sok a futóhomok A pórteleki és meggyesi rész átlója 25 kilométer. Bekötőút hiányában százezreket emészt itt fel a fuvar, s fölözi le a szövetkezet jövedelmét. A lefolyástalan földeken az utóbbi években több millió forint kárt okozott a belvíz. (Belvízrendezési terv csak most készült el, a kivitelezés hosszú időt vesz igénybe.) A helytelen fejlesztési politika — a két tsz egyesítésének célja — is fokozta a gyenge tsz nehézségeit. A Március 15. Tsz 100-as tehénistállóját, borjúnevelőjét, sertésóljait a központtól hét kilométerre, a Rákóczi Tsz területén építették fel. A gondozók is igen messze laknak ettől, s a sárban emberfeletti itt a közlekedés. A két tsz nem egyesült (szükségtelen is lenne), a magas szállítási költségek azonban tovább terhelik a szövetkezet tagjait. Közismert tény, hogy a szilárd, egységes és hozzáértő vezetés pozitívan tudja befolyásolni egy-egy gazdaság eredményét. Pórtelekre egymás után *.importálták“ a vesetöket Most az ötödik elnökük van. A vezetők jöttek és mentek s többször rosszul használták fel az állam anyagi segítségét. A gazdálkodás színvonala igen alacsony. A búza, őszi árpa, rozs, tavaszi árpa, kukorica, cukorrépa — tehát a főbb növények — termésátlaga 1964—1966 között csökkent. Például búzából csak 6,2, cukorrépából 140 mázsás átlagot értek el. A cukorrépa holdankénti átlaga megyei szinten tavaly a 180 mázsát is meghaladta. A termésátlagok elsősorban nem a rossz közgazdasági adottságok miatt csökkentek — hisz a földek aranykorona értéke 9,7 —; elhanyagolták a talajerő utánpótlását. Az említett tényezők tehát együttesen okozták a periodikus mérleghiányt a Március 15. Tsz-ben. A tagság közösből származó jövedelme is alacsony. Tavaly például 9130 forint volt az egy tagra jutó átlagos jövedelem, s csak 14 forintot ért egy munkaegység. Vajon miből élnek a szövetkezet tagjai? Nyilvánvaló, hogy a háztájiból. Jászberényben, Pórteleken is — felduzzadt a háztáji állomány Gyakori a három tehén a háztájiban. De kettőt szinte mindenütt tartanak. A tej utáni bevétel, évente 18—20 ezer forint. — Hol van még a borjúszaporulat, a sertéshizlalás és a baromfitartás jövedelme? Pórteleken évente száz hízómarhát nevelnek a háztájiban — annyit mint a közösben. A traktorosok tavaly ősszel részes kukoricát törtek, a gépek meg álltak. Ha itt a fejési idő. s a tejet el kell vinni a csarnokba, az emberek ott hagyják a gépeket, a munkát. Ilyen körülmények között bizony nehéz rendet, fegyelmet tartani. A szövetkezet jelenlegi vezetői arra vállalkoztak, hogy megszüntetik a mérleghiányt, növelik a hozamokat és a közösség jövedelmét. Pesti Kálmán, a jelenlegi elnök, helybeli lakos. Korábban brigádvezető majd elnökhelyettes volt a gazdaságban. Tisztelik, becsülik az emberek és hallgatnak rá. Róna Tamás főagronómus, Simon László főkönyvelő tapasztalt szakemberek. Mindhárman egy évvel ezelőtt kerültek a szövetkezetbe. Az idén szőlő és gyümölcs- termelő agronómust is vettek fel a Március 15-be. Az új vezetők megkezdték a rend helyreállítását A szétszórt műhelyeket összevonták. A\ kovácsok már nem dolgozhatnak saját zsebükre. mint korábban. A lovakat is egy istállóba vezették. Így kevesebb gondozó, éjjeliőr kell, könnyebb az ellenőrzés. Megváltoztatták a traktorosok bérezését, hogy ne a részes műveléssel foglalkozzanak, amikor szállítani kell. Korábban 25—28 növényt termelt a szövetkezet. A »vegyeskereskedés” a hozamok rovására ment. Az idén csak tizenhárom növényt termelnek, egyszerűsítették a vetésszerkezetet. A föildek több trágyát kaptak. Az ipari növények aránya most sem változott, ám a kevesebb növényt nagyobb területen termelik. A tsz állandóan takarmányhiányos volt. Az idén 180 hold kukorica helyett is őszi árpát vetettek. A főagronómus mondja: így biztosítva van 10 mázsás átlagtermés és a gépi betakarítás. Olcsóbb a termelés. A kukoricát kézzel kapálják, törik, s a termés egyharmadát kihord- ták a részes művelők. A közös most jobbán jár így. Az idén — a felülveté- sekkel együtt — a szántó 28 százalékán termelnek pillangós takarmányt a szövetkezetben. Csakhogy amíg tavaly kézzel, részibe vágták le, most a betakarítást — a rakodást, kazlazást is — teljesen gépesítették. Tavaly 38 vagon szénát vittek ki a részesek. Most munkaegységre adnak több szénát, tehát a háztáji állatok sem maradnak takarmány nélkül. A szövetkezetben az utóbbi években sok szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Sajnos tereprendezetlen és trágyázatlan földbe. Ezek fokozatosan termőre fordulnak. Az idén például 40 hold szőlő. A száz holdas kajszi barackos — a megyében a legnagyobb — jövőre már teremni fog. A 190 hold szőlőből 172 hold a termő. De mennyi munkáskézre lesz szükség a barack szüretelése, osztályozása idején. Vajon győzik-e? Ez is gondot okoz a szövetkezetben. Igaz, harminchárom fiatal és középkorú tagot vettek fel az idén. Végig jártuk a szövetkezet határát. A kalászosok, kapások, szőlők és a gyümölcsösök szépek, gyommentesek és jó termést ígérnek. Az új vezetők a futóhomok ésszerű hasznosításával is foglalkoznak. Tavaly ősszel s ez év tavaszán 103 hold nyárfát telepítettek állami támogatással. A fák szépen megfakadtak. A város vezetői is sokat segítenek a Március 15. Tsz talpraállításában. Pórtelek és Meggyes közt megkezdődtek a 2,5 kilométeres bekötőút földmunkálatai. Az új út megépülésével mentesül a felesleges fuvarozástól a szövetkezet. A központban jövőre 108 férőhelyes tehénistálló épül, a másikat átadják a Rákóczi Tsz- nek. A barackos mellé új manipuláló (csomagoló és válogató) épül. A pórteleki termelőszövetkezet közgazdasági adottságai néhány év múlva jelentősen megváltoznak. Az újonnan telepített szőlők, gyümölcsösök hozama magasabb értéket képvisel, mint a rozsé. De furcsa, hogy a szövetkezet szőlőjét miért veszik át olcsóbban, mint az állami gazdaságét. Tehát az átvevő szervek szemlélete is változtatásra szorul. — A szövetkezet vezetése most egységes, a pártszervezet is számottevő erőt képvisel. A tagsággal összefogva jóval nagyobb eredményeket tudnak elérni. Á közösből származó jövedelem. magasabb lehet mint a háztájié. Méghozzá saját erőből, az állam dotációja nélkül. Máthé László Újra önállóan... Három esztendeje elmúlt, hogy a karcagi és a kisújszállási építőipari szövetkezet Nagykunsági Építőipari Ktsz néven egyesült Az elképzelés önmagában helyes volt bár ellenzői is akadtak szépszámmal a szövetkezetekben. A kisújszállásiak sokat berzenkedtek, nem akarták elfogadni a karcagiaknál kialakult módszereket Rengeteget vitatkoztak a normákon, gazdálkodási kérdésekben. — Ezek a viták nemritkán személyeskedéssé fajultak. A kisújszállásiak lassan- lassan „ellenzékbe vonultak”, lesték az alkalmat, mikor válhatnak le. A munkafegyelem egyre lazult, a rendcsinálás sehogy sem ment Tény, hogy a kisújszállási telephely dolgozóinak keresete alaposan megcsappant s ez olaj volt a tűzre. Január 27-én a telephelyen „népszavazás” volt. Ügy döntöttek: elég volt a közösködésből, újra a maguk útját akarják járni. Egy hónappal később a közgyűlés is helybenhagyta: váljanak szét, külön- külön jobban boldogulnak. Bizony nehéz helyzetbe kerültek. Az egyszámlájukon mindössze 377 forint maradt és rendkívül magas, mintegy 700 ezer forint értékű anyagkészlet. A pénzük még a kamatok fizetésére sem futotta. De mint mondani szokás betüzesedtek az emberek. Ügy dolgoztak, mint a megszállottak. Tudták, ha kezdetben nem tartják keményen a kezükben a szekerük rúd j át, akkor bizony könnyen beragadnak a kátyúba. A szolgáltatást fokozták. Mindent elvállalnak, amiből egy kis pénz várható. A festő részleg nyolc napon belüli határidővel dolgozik. Az üvegesek, bádogosok, asztalosok, villany- szerelők kínálják a két kezüket a lakosságnak. Mintha a város is segítségükre sietett volna. Józsa Endre elnökhelyettes elmondta, hogy annyi a rendelés, hogy bizakodva néznek a jövőbe. A keresettel sincs baj. Az a kőműves brigád, amelyik tavaly a besorolás szerinti órabérének csak a hetven százalékát kapta meg a teljesítménye alapján, ma 25—30 százalékkal „vastagabb” borítékot visz haza. A haszon újra elérte a 7—8 százalékot, máris csinos összeg szerepel az egyszámlájukon. A félévet feltétlen nyereségesen zárják. Ezt az esztendőt a megerősödés évének tekintik; Jövőre már nagyobb feladattal akarnak megbirkózni: a város igényeit teljes egészében szeretnék kielégíteni. Növelik a termelést, tíz százalékkal a létszámot. Megrendelés lesz, hiszen közületek és magánosom egyaránt jelzik, 1968- ban számítanak a szövetkezetre. A munkakedv megnőtt és vele együtt az önbizalom is. Három nehéz esztendő után újra a maguk lábán állnak. Haragnak, rossz emléknek nyoma sincs. Tán még versengés is kialakul közöttük, ki halad jobban. Ennek pedig mindkét városban reméljük mielőbb kézzelfogható hasznát látják. F. P. ff Poesohfás tuen öreg a ház, nagyon öreg. Talán százéves. Kerítésnélküli udvarát tiszta, nyitott tenyérként tartja az utcára. Parányi gangjára szőlőlugas vet árnyat. A gazdája is öreg. Túl van a hetvenen. S korához képest sem tartja jól magát. A piacra sem merészkedik ki. Csak ül csendesen az eresz alatt, s figyel az utcára. Nem sokat lát ott sem. Rövid az utca, keskeny az út. Szemben velük nincsenek házak. Ott az Éden van. Sással benőtt, pos- sadt békanyállal borított víztükör. Valamikor teniszpályák voltak itt, díszlÖ pázsit között. Aztán erre vezették a város szennyvizét, s ha magas a Berettyó, bűzlő tóvá lesz az Éden. Ezt látni az öreg portáról, meg a sáson, nádon túl a prüszkölő, dübörgő vonatokat, melyek itt gördülnek be a mezőtúri állomásra. Ritka itt a vendég. Napok telnek el úgy, hogy csak Eszter néni néz be a szomszédból. Nyolcvanhat éves korát meghazudtoló fürgeséggel jön, hozza a híreket, ügyel a háziasz- szonyra. Rá is fér egy kis figyelem. Sokszor szédül, rossz érzések kerítik hatalw.ába. Ilyenkor megijed. „Tán csak nincs valamelyik gyerekemnek baja? Tán csak nem azért fog el ez a rossz érzés, mert történt velük valami?” — rémüldözik. Még most is a gyerekeket félti, pedig azok jól liánnak. Eszter néni mellett van még három rendszeres vendég az öreg háznál. Három kisfiú. Néhány percre kukkantanak be csupán, de naponta többször. Kis lábaskát hoznak, abba gyűjtik a nagy eperfa lehulló termését. A fára nem szabad felmász- niok, Egyszer felment egy fiú. Leesett, eltörte a lábát. Azóta nem szabad senkinek sem felmászni rá. Könnyű volna pedig. Szinte lépcsőként nőnek az. ágak. ' «/wwwwwvwvwwwvwwvwv Néhány gyümölcstermő gallyát lehajtja a fa. Azokon sosem érik be a termés. A magasba nyúló koronán igen. Ahhoz viszont nem lehet férni. Meg kell várni míg túlérik , s önmagától pottydn le az eper. Meg kellene rázni a fát. De Eszter néni — őt is úgy hívják mint a szomszédasszonyát — már nem bírja. A gyerekek cingár karja erőtlen. A legidősebbet nemrégen éhség okozta elgyengülés miatt kellett kórházba szállítani. Az apja egyetlen este háromszáz forintot ívott ei akkoriban. .. Ezért kellene több eper. De a szél napok óta nem fúj, a levél se rezzen. Pedig jó volna, ha fújna a szél, cibálná, rázná, egy kicsit jobban kopasztaná az eperfa ágát. Valamilyen tisztító vihar kellene, mely felrázná a fásult kedélyeket, emberi érzéseket keltene az apai szívben is. — Azt beszélik — mondotta Eszter néni —, hogy befedik a csatornát Akkor ismét virágba borulna az Éden. A három kisfiú életének kivirágzásához még ennyi sem kellene... 'limon. Bé*
