Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-29 / 177. szám
1837. július SSl. SZOLNOK MliUl ti NÉPLAP 5 Ma nyílik az ászf grafikai és ipar- művészeti kiállifás Ma, szombaton délelőtt 11 órakor nyitja meg Szigeti László, a városi tanács vb-elnökhelyettese a szolnoki Damjanich Múzeum földszinti kiállító termeiben az észt grafikai és iparművészeti kiállítást. Ez a kiállítás, amelyet Waike Elhi iparművésznő, az észt művelődésügyi minisztérium munkatársa rendezett, a szolnoki képzőművészek tallinni szereplésének viszonzása. Az észt képzőművészet egyik legizmosabb ága, a grafika mai művelőinek alkotásaival ismerkedhet meg a négy teremben elhelyezett tárlaton a szollírai és népmeseszerűen stilizált alkotásait szeretnénk kiemelni. Nem véletlen, hogy az egyik legsikerültebb sorozata Annisti A.: A mesemondó Mari című népmese gyűjteményéhez készített illusztrációi. A kiállítás egyik legidősebb és legrangosabb művésze Okas Evald akadémikus, az SZSZSZK Népművésze. Az ő művein, — ugyanúgy mint a harmadik teremben kiállított legfiatalabb generáció alkotásain, szembeötlő a bátor kísérletező kedv és a technikai tudással párosult változatos kifejezési módok kutatása. Eelma Herald: Ősi Tallinn Az első fizetésből lastex-nadrágot Diákok a cukorgyárban A gyár portásfülkéje mellett kifüggesztettek egy ívet a falra: rajta a nyári szünidő alatt itt dolgozó diákok névsora. Hagyomány már a szolnoki cukorgyárban, hogy a dolgozók gyermekeit három héten át megfelelő munkával és keresettel látják el. Jó hagyomány. Ezen a nyáron három csoportban foglalkoztatják a tanulókat. Negyedik csoportként az egyik budapesti gyár is vesz fel diákokat. A% öreg Kub k „pedagógiája” Keresem a diákokat. Megtalálom a festőműhelyt, egy kis öreg mester fogad. Már mondja is. — Aranyos kis teremtések kérem. Huszonhármán vannak, ez a második cso( port. Utolsó napjuk ez itt. Hétfőn már újak jönnek. Megteszik ők, amit kérünk tőlük. Persze nem szabad elügyetlenkedni a dolgot. noki közönség. A 67 grafikai lapon, a 74 ex librisen és a 70 illusztráción kívül azonban ízelítőt kaphatunk a népi díszítő művészet hagyományain, motívumkincsén gyűlt mai észt iparművészetből is. — A tárlókban több mint 70 iparművészeti alkotást helyeztek el, valamennyi bőrdíszítés. Észtország szabad nemzeti történetének legutolsó huszonöt évében újabb nagy felvirágzás következett be a művészeti életben, így a grafikában is. E fejlődésnek kettős oka van, egyrészről rendszeressé vált az észt állami művészképzés, ami azt jelenti, hogy az alkotói tehetségek szabadabb kibontakozási lehetőséget nyertek, másrészt kiszélesedett a művészetet befogadók köre. A kiállításon látható illusztrációk közül elsősorban Tolli Vive, fiatal grafikusnő intim hangulatú, A mai észt grafikusok munkásságának közös jellemzője, hogy nemcsak a különböző, gazdag és változatos sokszorosító technikai eljárásokat, hanem a sajátosan grafikusi gondolkodási, szemléleti módot is tudatosan vállalják. A modem törekvések mellett, a népi hagyományokból gyökerező misztikusabb, stilizáltabb valóságábrázolás határozza meg a mai észt grafikát, és ez kölcsönzi hangsúlyosan északi jellegét is. Ez a bemutatkozás méltán reprezentálja a gazdag észt képzőművészetet, és külön is örömünkre szolgál, hogy a látogatókat ezen a kiállításon egy időben elkészült tartalmas katalógus kalauzolhatja, — amelynek előszavát Jüri Keevallik tallinni művészettörténész írta. Hideg Gábor Szépen, játékosan, de nem figyelmetlenül, könnyen boldogulunk velük. És haladnak is a munkával. Kubik Imre sorra mutogat mindent. Az öltözőket, aztán a gyerekek munkáját. A szürkére festett vasajtókat, a hullámlemezeket, a festett drótkerítést. Megkeressük a diákokat. Festik a drótkerítést. Lő- rincz László ugyancsak alacsony kis örg. ö vigyáz a fiatalokra. Segít a munkában, megmutatja, mit hogyan csináljanak. — Ki miért dolgozik? — kérdeztem. SVÉD A PIROSKA: — Én táborba megyek. Jó lesz a zsebpénz. Délelőtt meg úgyis csak unatkoznék odahaza. Négyszászhúsz forintot keresek, nem nehéz a munka. Itt együtt gyorsan eltelik az idő. Kellene a kereset KOVÁCS MÁRIA: - Nekem úgy néz ki, hogy ez Egy házaspár munkához lát Két ifjú ember kezdett munkához a minap Szolnokon. a megyei művelődési házban: a Bujdosó házaspár- Magyar-népművelés szakon végeztek. — Tulajdonképpen nem ez az első munkahelyem — mondja a férj. — Elektrotechnikusként véaeztem- Közben egy országos középiskolai pályázathoz anyagot gyűjteni lejártam Tatabányára. Megszerettem a várost, s így kerültem a bányába dolgozni. Egy év után mentem az egyetemre• Ö tehát már bizonyos fokú élettapasztalatra hivatkozva vindikálhatja magának a családfői tekintélyt. S az asszonyka? — Nekem ez az első munkahelyem. De apakorMikor érnek ki a labirintusból a túrkevei pedagógusok? Lapunk egyik múlt év végi számában Négy pedagógus a labirintusban címmel foglalkoztunk a túrkevei pedagógusok társasház építésének akadályaival. A cikkben akkor leírtuk kálváriájukat, amellyel kivitelezőt kerestek. Sem az állami építőipar, sem a túrkevei épitő ktaz nem vállalta a társasház építését gógus társasházat. Az építkezés képen látható lendülete következtében féló hogy az épület végülis nyugdíjas pedagógusok otthona lesz. Telefonon felvilágosítást kértünk erről a túrkevei TÖVÁLL igazgatójától, Soós Lajostól, ö megnyugtatóbb hírt közölt velünk. Elmondotta, hogy ugyan, már Végülis, mint megtudtuk, az érintett négy család a túrkevei TÖVÁLL-al egyezett meg. Az építőipari hatóságok ezt az egyezséget szentesítették is, így végre megkezdődhetett volna a tulajdonképpeni munka. Fotoriporter kollegánk a napokban Túrkevén járt és megörökítette a pedatavasszal megállapodtak a pedagógusokkal, de az építkezést csak június közepén kezdték meg. Azt viszont vállalták, hogy december 20-ra átadják a lakásokat. Ígéretüket be is tartják, ha a szükséges anyagokat időben be tudják szerezni. Így azonban anyag híján egyelőre csak újságolvasással töltik idejüket az építkezésen dolgozó emberek. laton már voltam. Az esküvőnket követő napon is vonatra ültünk, s Nyíregyházára utaztunk. Az ottani megyei művelődési házban voltunk egyhónapos gyakorlaton. Az vált a nász- utunk• — S az itteni első tapasztalatok milyenek? — Nagy munkába csöppentünk. Kollégáink a terv- készítési útmutatót készítik• Ebből vállaltunk részt mi is- Emellett különböző kapcsolatokat kell kiépítenünk más szervekkel az októberi szocialista forradalom 50. évfordulóját köszöntő rendezvények őszszehangolása érdekében. A féri filmsorozat ösiz- szeállításán munkálkodik. Kissé maliciózusan jegyzi meg: — Az a kár. hogy nincs szélesvásznú vetítésre alkalmas gépünk, pedig — ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy film forgalmazása átlag öt esztendő — lassan az archív filmek is szélet- vásznúak lesznekAz első napok után sok mindenről nem lehet még számot adni. — legfeljebb a további tervekről. — Az elsősorban nem rajtunk múlik, hogyan alakul a sorsunk — sorolja az asszonyka. —- Huszonötén végeztünk, s csak öten-ha- tan jöttünk vidékre- A többiek inkább hátat fordítottak a népművelésnek, elmentek nevelő tanárnak Pestre. Az intézetben ellátást. s leaalább eav szobát kapnak. Néhány év alatt meg csak lakáshoz jutnak— Szolnokon se rózsás a lakáshelyzet — Tudjuk. Nem is gondolunk arra. hogy kész lakással várjanak bennünket- De legalább perspektivikusan számolhassunk a megtelepedéssel... Egyik kollégánk Fehércn’armaton a munka mellé lakást is kapott. Megelégedett, onnan akar nyugdíjba menni... * A beszélgetés utmás népművelőkkel folytatott hasonló eszmecseré n jutott eszembe. Meg -z. hogy talán egyetlen pályán sincs olvan fluktuáció, mint a népművelők körében- Munkájuk értékéhez arányló erkölcsi és anvagi megbecsüléssel bizonyára jobban lehetne stabil'--^’ni helyzetüket. S. B. lesz a kenyérkeresetem. Az idén érettségiztem a Verseghy gimnáziumban. de nem vettek fel Jászberénybe, a tanítóképzőbe. Itt kaptam munkát. Igaz, a gyár nem biztat, hogy sikerül továbbra is itt maradni. Pedig szeretnék. Kellene a kereset. Szüleim nem keresnek olyan jól és négyen vagyunk testvérek. Elhatároztam, hogy egy évig dolgozom, segítek a családnak. Aztán majd újra jelentkezem valamelyik főiskolára. Csak hát az a baj, nincs állandó jellegű munkám itt sem. NAGY TERÉZ: — Néhány hónap múlva Győrben leszek mezőgazdasági tanuló. A dísznövénytermesztést tanulom, kollégiumban lakom. Csak pénzzel, kiadással jár az ilyen. Egyet-mást meg kell venni. Ezzel is segítek szüleimnek. LAZÁNYI JÓZSEF: — Már harmadik éve mindig itt dolgozom nyáron. Kubik bácsiéknál nagyon jó. Megszoktam. Az idő meg úgyis elmenne. KELEMEN BORBÁLA, CSABAI ÉVA, MAKAI ILONA: — Jól érezzük magunkat. A pénz is jól jön. Utána strandolunk* van idő tanulásra is. i\e heccel jenek a többiek Közben az egyik kislány munkaideje lejárt Lőrincz bácsi szól Lazányi Jóskához. — Légy szives, kisérd el az öltözőhöz. A diákok együtt vannak munkaidő alatt a gyár területén. Felügyelettel. Mindenüvé nem mehetnek eL És egyedül senki se járkálhat Csak ketten. A turbinaházban, a cukorgyár lelkében Dikó Im- réné vezetésével dolgozik három lány: Makai Gabriella, Alcser Ilona és Ho- rányi Katalin. Ók ezt mondják: — Amikor szeptemberben megkezdődik a tanulás, mindenki arról beszél, ki hol dolgozott nyáron. Hogy telt a nyári szünet. És aki nem volt dolgozni, azt hec- celik a többiek. ALCSER ILONA: — Először jöttem dolgozni. Édesanyám nem akart elengedni. Azt mondta, nem vagy te rászorulva. Nehezen mégis beleegyezett. Az első fizetésemből lastex-nadrá- got veszek. — Négyszázhúsz forintból? — Anyukám majd kipótolja. Kubik Imre megmutogatja a hullámlemezeket Ebből százat tisztítottak meg a diákok, festettek le. így jobb. Azelőtt úgy rakták fel, festés nélkül. Akkor rövidebb ideig tartott. — Szeretjük mi a fiatalokat. Aranyos kis teremtések kérem. Az öregnek igaza is vám Lukács Imre A TISZA CIPŐGYÁR férfi és női szakmunkásokat és segédmunkásokat vesz fel tüzödei és alja-köri munkákra, valamint építkezési segédmunkára. Jelentkezni lehet írásban vagy személyesen a Tisza Cipőgyár Személyzeti Osztályán* SÓDER megrendelhető a „Tarnamenti” mg. termelőszövetkezetnél (Kál, Heves megye) köbméterenként a bánya területén az ára 30.— Ft. Vagonberakást is vállalunk. Köszönd minden mennyi* sédben Nem tudom, mea- figyelték-e. hogy a televízió és a rádió táncdalfesztiváljának második. csütörtöki elődöntőjében mi volt a legtöbbet ismételt „szám”? — Ne le- pődjenek meg rajta; ez a hálás köszönet volt. A bemondónő minden negyedórában mélyen meaindult és elcsukló szívhangon a rádió és televízió elnöksége, titkársága, szerkesztősége, valamennyi portája és portása nevében hálás köszönetét mondott mindazoknak a nézőknek és hallgatóknak. akik nehézséget nem ismerve, társadalmi lelkesedéssel és egyetemes ossz népi. nemzeti összefogással. mindennapi apró-cseprő munkájukat félretéve segítették a táncdalfesztivál előremutató kultúrpolitikai célkitűzéseinek válóra váltását — és elküldték szavazataikat (so. kan postabélvea nélkül) a nekik tetsző táncdalokra. Továbbá köszönetét mondott azon _ tömegeknek. akiknek véleménye nem egyezett meg. és azon keveseknek. akiknek véleménye megegyezett a zsűri döntéseiül. Valamint hálával és köszönettel emlékezett mea _ a Magyar Postáról, amely hajlandó ®olt felvenni a postai küldeményeket. (bár alapítása óta erre mindenkor hajlandóságot mutatott). a magyar postásoknak, akik hajlandók voltak kikézbesíteni a szavazatokat. (Nem ették mea és nem égették el őket) Kijárt a köszönetből azoknay « hallgatóknak és nézőknek. akik bélyeget is ragasztottak a szavazataikat közlő levélre és azoknak is. akik nem ragasztottak rá bélyeget- Külön köszönetre érdemesítették a Magyar Postát, amelv menportózva legközelebb visszajuttatja címükre küldetném/ü- Icct» Engedjék mea. hogy néhány köszönettel most én is hozzájáruljak a táncdalfesztivál sikeré- hez. _ .. Szeretnék köszönetét mondani a résztvevőknek és mindazoknak, akik ..rész- vétlenségükkel” emelték a fesztivál színvonalát. Lelkes és gyakori közreműködésükért megindultan kell köszönetét mondanom Beethovennek. Bachnak. Haydnnek és Mozartnak, valamint még jónéhány ismeretlen és ismert nvu- aati szerzőnek. Köszönet illeti ama bölcs férfiút is. aki először mondta ki- hogy Beethoven után nincs eav szabad hann sem a zongorán, és ezzel eszmeileg alapozta mea a magyar táncdalfesztiválok sikerét. Végül hálatelt kö- szönetemet szeretném kifejezni az elődön- tőn megjelent közönségnek. hogy nem törte össze a Madách Színház nézőterét-
