Szolnok Megyei Néplap, 1967. július (18. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-02 / 154. szám
Lé*rvo1t félúton A kor leikéből Közismert, hogy már a beszélni tanuló ismerek szógyűjteményén is tükröződik gy picurkát a kor. amelyben él• Ki ne •mlékeznék a háború alatti kis anek. lotára? Anyuka és apuka vetélkedve biz- ‘atja a kisbabát az első szó kimondásé- 'a. Mondjad, aranyom: papa! Mondd tzépen. csillagom: mama! Ez megy heteken át. Egyszer vidám rúgkapálás. hosszú lőgicsélés után tisztán, érthetően metj- zólal a baba: — Bácska—Baja... Bácska—Baja... (Már csak az egész ifjú nemzedék tá'ékoztatására tesszük hozzá: akkoriban a ■ádió legsűrűbben hallott szövegei közé tartozott: „Légiveszély: Bácska—Baja!") Semmi sem új a Nap alatt, illetve valamilyen változata sok mindennek megvolt már az előző generációk életében is. A fenti eset mai megfelelőjének voltunk » fültanúi ifjú házaspár ismerőseinknél. Buzdítják ők is a gyereket: Na, hogy mondod szépen: a-pu-ka! Azt mondjad, kiscsibém: a-npu-ka! Irtó bölcsen mosolyog a kicsi, két, hurkán karját kilöki, és jól kivehetően mondja: — Hajjá Fadi! Ehhez nem kell eligazítás Magától értetődő Június 21.. szerda• A budapesti buszon olvasom az újságban: A pesti utcán mind több nézője akad két küszködő embernek. akik valami ménkű nagy és nehéz ládát hasztalan próbálnak feltuszkolni egy személygépkocsira. Talpon, dőlve, elölről, hátulról — sehogyse sikerül. Persze, tanácsban nincs hiány. Végül egy korrekt úriember lép köze- lébb a küszködőkhöz. Nagyokosán bök a láda irányába, s mint megoldást ajánlja: „Fordítva... ” Mikor az idősebb ládarakó a méregtől majd szétrobbanva fogadja az okítást, az úr hallatlan józanul megismétli: „Fordítva...” Azaz, ne a ládával erőlködjenek, hanem az autót tegyék a ládába...Külterületi megálló, egész közel La- josmizséhez- Szemben kis bolt. A ház kerítése mellett egy személyautó motorja túrázik, miközben ketten veselkednek neki. hogy a kocsit kitolják a kátyúból. Nem megy. Homlokukat törölgetik, jóideje csinálhatják már. Egv-két utas leszáll, mehetne tovább az autóbusz. De nem- A gépkocsivezető és a kalauz szinte egyszerre ugrik le. siet a betonút másik oldalára. Párpillanat, míg megnézik. miben akadt el a bal első kerék- Jóformán■ egy kézmozdulattal mutatják, ki hova álljon. Négyen egyszerre megemelik az autó elejét, s máris minden rendben van. Indulhatnak ők is. Mi is. Az utasok helyeslőén, némán pillantgatnak egymásra- Fél perccel később mehetünk tovább. Na és? A segítés. szolidaritás nem mérhető sem pénzzel. sem idővel- Még ha fél percig tartott is: Ennek „mértékegységét” nem a bukszában hordjuk... Tóth István Jövő évi meditáció A porszívót is hetenként kölcsönkérem a szomszéd- asszonyomtól. De ígéretet kaptam, hogy mihelyt rendeződik a család anyagi állapota, kapok egy saját porszívót, s kapok még mosógépet, mixert, jégszekrényt, házi gyümölcsszörp készítő készüléket, villamos kávépörkölőt, kenyérpirítót, kvarclámpát, szalámiszeletelőt, kuglófsütőt, fütyülő fazekat és tíz tucat szivacsot mosogatásra. A család ugyanis azt hiszi, azzal jár kedvemben, ha teletömi a lakást sistergő, pattogó kis gépekkel. És most jövök én, csodás kívánságommal, hogy mind eme háztartási és villamos- sági cikkek közül ne vegyen nekem semmit a család, az egyetlen kvarclámpán kívül. Én régimódi vagyok, nekem nem kell modem konyha. Azt kívánom, bár mindig olyan szegények lennénk, hogy sohasem futná mosógépre és egyebekre. Én vagyok az igénytelenség netovábbja. Sejtik, ugye, hogy e látszólagos igénytelenség mögött nagyravágyó álmok lapulnak. Hát igen, arról van szó, hogy én munka után sétálni akarok, olvasni, moziba járni. Mosogassanak és főzzenek csak a vendéglátóipari alkalmazottak munkaidejük alatt, mossák csak a fehérneműt mosoda szakképzett dolgozói. Én nem akarok két műszakban dolgozni, én nem akarok példás háziasszony lenni. Ez az én pazar álmom, egyéni elképzelésem a boldogságról. Álom luxuskivitelben — hogy sohasem lesz modern konyhám. Lényegében nem kellene izgulnom, hisz anyagi helyzetünk nem fenyeget rohamos bevásárlások lehetőségeivel, ám ki tudja, mit hoz rég várt új mechanizmus-korszakunk. Mert már most is úgy van, hogy egyhavi mosodapénzen porszívót lehet venni, háromhavin pedig mosógépet A vasárnapi ebédek egy jobb vendéglőben — egy mini hűtőszekrény ára. Látom már, hogyan foszlik szét álmom. Egy napon majd így okoskodik a c:a- lád: Holnap pedig ebedre vagyunk hivatalosak a Ko- vácsékhoz, az ebéd árán a mami megveszi a villamos keltetögépet műkotlóssal és önműködő csirkeetetővel... És így tovább, míg végül eljutunk a házi atomvil- lanytelepig. K. E. ...Ha izgalmas a mérkőzés Betegek — Doktor úr — mondja a paciens félénken — biztos ön abban, hogy tüdőgyulladásom van? — Az ember manapság olyan sokat hall téves diagnózisokról. Az egyik sógoromat pl. tüdőgyulladással kezelték és tífuszban halt meg. — Csak semmi izgalom — nyugtatja meg az orvos a beteget — ha én valakit tüdőgyulladással kezelek. az tüdőgyulladásban is fog meghalni. ☆ Két reumabeteg fekszik a gyúrópadon. Kezelés közben az egyik jajgat, nyöszörög, a másik szótlanul tűri a gyömösz- kölést, sőt, arcán néha kedélyes mosoly jelenik meg. Amikor később lemennek a lépcsőn a nyöször- gős megkérdezi a másikat: — Hogy tudja ilyen könnyen elviselni ezt az erős gyúrást? — Ugyan, hát azt hiszi, hogy a reumás lábam nyújtom oda a gyúrónak? TEHENEK Az utóbbi hónapokban ijesztő méreteket öltött Ugandában és Kenyában a szarvasmarha lopások száma. Állítólag több mint tizenötezer tehén rövid Idő alatt illegális úton cserélt gazdát. Az ok: hallatlanul felemelték a menyasszony árakat. Egy csinos fiatal nőért a vőlegénynek 40—50 tehenet kell átadni apósának. \ Megkezdődött — Nem tudja miért állnak sorba? — Fogalmam sincs... De lényeg, hogy valami olcsóbb lett! s Hirdetés • Néplapban: Állami Fodrászat felvesz egy fő férfi fodrászt. Világos, ezek szerint van al férfi fodrász Is. Sőt, az Is elképzelhető, hogy a fő fodrász az emberi főket fodrá- szolja. De mit csinál az al férfi fodrász? ☆ A szolnoki Ady Endre úton a kozmetikai szalon bejárata felett szombattól hétfőig ragyogott a felirat. Szegény neoncsövek alaposan megizzadhattak a 33 fokos hőségben, hogy valami hasznos fényt szolgáltassanak a kihalt vasárnap déli utcának. Mindenesetre a neonnak több volt az önkritikája, mint annak, aki bekapcsolva felejtette: csak a fele világított és arról a következő szöveg volt olntas vasható: etika. Igen. Mármint a világítási etika. TÜr A megyeszékhely központjában közel két hete eltüntették néhány buszmegálló oszlopról a menetrendet. Nem tudom, ki lehetett a tettes. Biztosan a huligánok. Mindenesetre sok bosszúságot okoz n hiánya, különösen az esti, ritkább járatok idején. Mérgelődünk is eleget miatta, de egyre inkább azon, hogy nem pótolják. Valahogy arra számítunk, hogy a rendőrség megpróbálja kézre keríteni a tetteseket, az AKÖV viszont új menetrendtáblákat helyez a megállókhoz. Miért büntetnek bennünket is, akik pedig bizony isten nem vittük el a régieket? Buszmegállóhoz is csak akkor állunk, ha utazni akarunk. Utazni és nem találósdit játszani, hogy mikor jön a következő busz. —• egy —. Baleset személyi sérüléssel Kulturális hír Az egyik megyénkben város könyvtárában egy héten át ellenőrizték az olvasók által kiolvasott és visszavitt könyveket. Az altábbi könyvjelzőket telálták bennük: három kulcsot, ha* képeslapot, kolbászdarabkákat, citromhéjat, egy iskolai bizonyítványt, »égy csikket és három haj esetet. Ceruzaforgács
