Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-02 / 128. szám

1967. Június 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozott a KISZ megyei küldöttértekezlete (Folytatás az 1. oldalról.) léka dolgozott nyáron. s mintegy félmillió forintot kerestek. Jász Gulyás Gyula. a martfűi cipőgyár fiatal munkása hozzászólá­sában elemezte, hogyan lehet az érdeklődés közép­pontjába állítani a KISZ-t, hogyan lehet egymáshoz közelebb hozni a munkás és paraaztfiaéalokat Szó&öe Erzsébet, a tö- röksepntmiklósi járás egyik küldötte a Középtd- szai Állami Gazdaság fia­taljai nevében köszöntötte a küldöttértekezletet. Kö­vecses Ferenc a Kilián Kép. Tiszti Iskola KISZ bizottságának titkára a fia­talok honvédelmi nevelésé­nek fontosságáról szólt. Fo­dor Gyula Karcag város úttörőtitkára több ifiveze­tőt kért az úttörőcsapatok­ba. Kedves színfoltja volt a küldöttértekezletnek, ami­kor az úttörők köszöntöt­ték a küldöttértekezlet résztvevőit, s elmondták, ők is, milyen segítséget várnak idősebb testvéreik­től, a KISZ-esektől. Felszólalt a tanácskozá­son Molnár György, a KISZ KB titkára is. Kifejtette, hogy ezen a tanácskozáson képet kapott arról, milyen tartalmas munkát végeznek megyénkben is a KISZ- szervezetek. s elmondta azt is, hogy a Központi Bizott­ság nagyra értékeli a Szol­nok megyei fiatalok mun­káját. Kifejtette: fontos fel­adatunk hogy a ma ifjú­sága felismerje hivatását és lelkesedjen azért. Csáki István elvtárs hoxxássólása Csáki István, az MSZMP KB tagja* a megyed párt­bizottság első titkára is szót kért a küldöttértekez­leten Tolmácsolta a me­gyei pártbizottság, a megyei tanács, az SZMT és a MÉ­SZÖV üdvözletét. Elmond­ta, hogy az idősebb nem­zedéknek jó érzés itt lenni ezen a küldöttértekezleten, hallgatni a fiatalokat, mert bebizonyosodott újra, hogy az idősebb nemzedék min­denkor támaszkodhat a KISZ-re. Bebizonyosodott, hogy az ifjúság igenli a szocialista társadalmat, ab­ban akar élni, s türelmet­lenül küzd a meglevő fo­gyatékosságok. hibák ellen. Az ifjúságról szólni nagy felelősség, mert a munká­juk túlértékelése éppoly hi­ba lenne, mintha elhallgat­nánk elért eredményeiket. Intette a fiatalokat, őriz­zék meg szerénységüket, de legyenek büszkék az elért eredményekre. Felelősség­gel szólni az ifjúságról egyet jelent az ifjúság el­ismerésével. Amikor ismer­tette. milyen újabb felada­tok várnak ránk a követ­kező hónapokban, években, kijelentette: „Szükség van az ifjúság forró szívére, dolgos kezére”. A KISZ megyei küldött- értekezletének második na­pirendi pontjaként került sor a megyei KISZ bizott­ság a megyei revíziós bi­zottság tagjainak, valamint a KISZ VII. kongresszus küldötteinek megválasztá­sára, A megyei küldöttér­tekezlet negywenhét tagú KISZ megyei bizottságot, tizenegy tagú megyei reví­ziós bizottságot választott és harminc fiatalt küld a VII. kongresszusra. Az újonnan megválasztott me­gyei bizottság megtartotta első ülését, ahol maguk kö­zül megválasztották a ti­zenegy tagú végrehajtó bi­zottságot. A KISZ megyei bizottság első titkárának Kőhidi Lászlót, titkárának Száraz Lászlót választották. A vb többi tagja: Badart László Sárvári István. La­katos Lajos, Péter Piroska. Szívós Antal, Lakó István. Kövecses Ferenc. Fehér Jó­zsef és Széplaki Katalin lett. EGYENES UT A Tisza mosta a gátakat. A Cselőközt is. Az embe­rek hetenként kétszer-há- romszor kimentek a gátak­ra. Nézték a vizet. Pusztí­tott. Mosta a tiszaderzsiek kedvét is. Elborította a Cse- lőköz egy részét. Kimosta a földről az életet. Most majd ismét bevethetik. Az elnök, Fótos Sándor is ki-kijárogat. Már har­madik esztendeje. Tavasz- szal megduzzad a folyó, ki­csap medréből, elönti az árteret. Kiesést jelent ez a szövetkezetnek. Nagy ki­esést. — Az utolsó három esz­tendőt vizes esztendőnek tiszteljük. Kimosta a búzát, az őszi árpát. Bizony szé­gyen, nem szégyen, kará­csonyra törtük le a kuko­ricát — mondja az elnök. — A betervezett pénznek, a 45 forintos munkaegység­nek pedig meg kellett len­nie. Hozzászoktak a tagok. A elnök tizenötödik éve viseli ezt a tisztséget. Meg­szakítással. — Sok szép idő. Néha már úgy érzem, bele is fáradtam. Könnyen elnyö- vik az ember idegzetét. Azt mindenki természetesnek tartja, hogy 45 forintot kap munkáégységnként zárszám­adáskor. De nem mindenki tesz meg érte mindent. — Nem szeretem azokat az embereket, akik nem szív- vel-lélekkel dolgoznak. Is­merek mindenkit és szaván is fogom. Ez nem öröm, de másként nem tudnánk lé­tezni. A színvonalat meg tartani kell. Nem tűrhet­jük a henyélést A tiszaderzsi Kossuth Tsz-t milliós szövetkezetnek emlegetik sokszor. Évek óta jól fizetnek és az elért eredményeket tartani tud­ják. Amikor jó idő járt a Cselőközre, • busásan fize­tett. így aztán a derzsiek elsők voltak a járásban, akik tartalékba tettek egy­milliót, majd jó lesz a szű­kösebb időkre. Azért is a név. — Sokan gyorsabb előre­haladást követelnek. De ne­héz azért nekünk, örülünk, ha tartani tudjuk ezt a színvonalat. Most is nya­kunkon a víz. Már előre gondoskodni kell a kiesé­sek pótlásáról. Nálunk az összes háztáji kukorica ta­vaszi szántásba került. Es víznyomóit területre. Sok helyen fordítva csinálják. A háztáji megelőzi a pén­zes növényeket. Előre vásároltak hízó- marhánakvalót is. Mert csak így lehet jó az idei esztendő. Amellett okosan gazdálkodnak a pénzzel. Amit csak lehet, mindent „megfognak”. A kamato­kat is. Náluk tíz forinttal előlegeznek, majd ha elad­ják a termékeket, akkor többet osztanak. — Örülök is azért, en­nek a nagy megtisztelte­tésnek. Mert nem kis do­log, hogy esztendőről esz­tendőre ötszázhatvan csa­ládról kell gondoskodni. Felelősséggel tartozom ne­kik. Bíznak bennem. Is­mernek Hosszú, nagy út ez. Kezdve a hat elemitől, az elnökképző iskoláig, s a tömérdek tapasztalatig. En­nél többet nem is kívánhat magának az ember. Az elkövetkezendő évek megváltoztatják a tiszader­zsi Kossuth Tsz-ben egy kicsit a gazdálkodást. Kor­szerűbb állattenyésztést alakítanak ki. Korszerűbb és modernebb épületeket építenek, s emellett min­den munkát gépesítenek. És felhagynak olyan növé­nyek termesztésével, ame­lyek nem hoznak megfe­lelő hasznot a közösség­nek. így például a para­dicsom termesztésével. Az elmúlt évben is hat va­gonnal maradt kinn a föl­deken. — A biztonságos gaz­dálkodásra törekszünk. Nem mondom, kísérlete­zünk és egy-két dologban, bátran nyúlunk az újhoz. De csak annyira, hogy ezt a színvonalat tartani tud­juk. Megelégedettség is kell, hogy legyen az em­berekben. Mert, ha mindig csak azt nézzük, mi­kor fizet többet á szövetke­zet, akkor esetleg elfelejt­kezünk a tennivalóinkról. Fótos Sándor egyenes utat járt be. Szép utat. Az utcán mindenki előre kö­szön neki. L. I. Áz elnök iszik, kicsordul a pohár Tavaly decemberben a szolnoki járási párt-végre­hajtó bizottság — lakossá­gi bejelentések és az alapszervezet tagjainak észrevételezései alapján — vizsgálatot kezdeményezett a Tiszaföldvári Építőipari ktsz-ben. A társadalmi munkások és pénzügyi szakértők vizsgálatának végső megállapításai cím­szavakban ezek: nincs meg a munka műszaki feltéte­le. hihetetlenül nehéz kö­rülmények közt dolgoznak; hiányzik az anyagi érde­keltség; nem hallgatják meg a vezetők a beosztot­tak véleményét; nincs meg a legszükségesebb munka- kapcsolat sem az elnök és a tagok között. Megol­datlan az adminisztratív és a műszaki vezetés is. Mindez aláássa a munka- fegyelmet. A vizsgálatot folytatók javaslatokat is tettek: ne a munkásoknak kelljen az építési anyag után szala- dozni, mert az rengeteg időt vesz el tőlük. Vagy: egy-egy munkából ne irá­nyítsák át őket megfonto­latlanul kétszer-három- szor; egy-egy munkakezdés előtt a munkafeladatról át­fogóan is tájékoztassák őket. Szüntessék meg a „majd”-ra szóló elszámolá­sokat, mert az utólagos számolás bárkinek lehető­séget ad a visszaélésre. Mindez közrejátszhat ab­ban, hogy ne legyen olyan alacsony a szövetkezeti ta­gok keresete. Mit tud a könyvelő ? A vizsgálat során kide­rültek még olyan mellék- körülmények is, hogy a mérleget esetenként bér­munkában készíttetik el más szövetkezet könyve­lőjével, hogy a vezetők nem tanulnak, pedig nincs szakképzettségük stb. Ez volt a helyzet egyfe­lől. Másfelől az, hogy 1965- ben alacsony volt a szö­vetkezet évi terve. Azt sem teljesítették, mert 284 ezer forint hiánnyal kezd­tek 1966-ban. Tavaly azon­ban a veszteség felét elen­gedte a KISZÖV és a má­sik felének lerovását is ide számítva 378 ezer forint nyereséghez jutottak. Ta­valyi teljes termelési érté­kük 7 327 000 forint volt. Az előbbre jutás jórészt annak tudható be, hogy már nem zárkóztak úgy el a lakossági szolgáltatások­tól, és a tervezett 7 helyett 11 kislakást építettek fel minden nehézség ellenére. A KISZÖV jóváhagyásával A szövetkezet tagjai azonban most is vál­tozatlanul nyugtalanok a közösség sorsa mi­att. Sokan megbántva ér­zik magukat, és többen el is hagyták a ktsz-t. Az elégedetlenség hulláma fő­leg akkor csapott végig a közösségen, mikor a ta­vasszal négy vezetőjük, az elnök, a főkönyvelő, a 'ná­sza ki vezető és egy mun­kavezető — a KISZÖV jó­váhagyásával — több mint 29 ezer forint prémiumot vett fel a szövetkezeti pénztárból a ktsz tavalyi eredményes működésé­ért. (Ami alapjában véve jórészt az előző évi vesz­teség pótlásából állt). Ezt ismerve vetik fel so­kan, hogy amíg a termelő munkában dolgozók ren­dezetlen körülményein nem változtatnak, erkölcstelen­ség felvenniük annyi pré­Nem hízelgő az a rangsor a Szolnok megyei városokra, amit a Sajtóterjesztési Hír­adóban olvastunk. Meg­vizsgálták az ország vá­rosi lakosságának lap- ellátottságát. A száz lakosra eső napilapok (Népszabadság, megyei lap, stb.) darabszáma szerint az ország hat­vanhét városa közül Mezőtúr az 58., Kisúj­szállás az 59., Karcag a 60., Jászberény a 63., Törökszentmiklós a 64. Túrkeve a 65. helyet foglalja el. — Egyedül Szolnoknak, a megye­székhelynek van „elő­kelőbb” helyezése: a 30. a sorrendben. A Szolnok megyei váro­sok mögött Hajdúnánás és Hajdúböszörmény zárja a sort. Érdekességként közöl­jük, hogy az első tíz helyen, — sorrendben Győr, Oroszlány, Szé­kesfehérvár, Tatabá­nya, Balassagyarmat, Szeged, Veszprém, Sal­gótarján, Debrecen és Ajka található. Az adatok elemzését olvasóinkra bízzuk. miumot. A szövetkezet mintegy száz tagja között tavaly egész évben mind­össze 2500 forintot fizettek ki ilyen címen. Ugyanak­kor több jogos anyagi vo­natkozású kérésüket nem hallgatták meg. Kőfalvi János, a szövet­kezet elnöke 1965. végén került beosztásába. A fent említett — és nem is em­lített — dolgokért azóta már többször beszéltek ve­le a községi párt-végrehaj­tó bizottság tagjai. Taná­csolták. ne szédüljön meg a beosztástól, ne ígérjen fűt-fát az embereicnek, tartson mértéket az ivás- ban, a beosztottjaitól való köilcsömkéregetésben, ne en­gedje meg. hogy a fő­könyvelő gorombáskodjon az emberekkel, s ne vegye át tőle a goromba modort, stb., stb. Kis kiruccanás A KISZÖV illetékesei szintén figyelmeztették már néhányszor a megválasztá­sa után hamarosan előtű­nő hibáira. Kőfalvi János ilyenkor mindig megígér­te a változást és „garanciát vállalt” — saját megáért. Aztán folytatta ott, ahol abbahagyta. Sőt, azóta megtetézte ezt azzal is. hogy a szomszédos üzem­ből egy napra igényelt gépkocsival három napos kirándulást tett a főváros­ba, ami csaknem 3000 fo­rintjába került a szövet­kezetnek. Az már szinte megszokott, hogy a vásár­lásra felvett pénzzel nem számolt el, noha ez alka­lommal is mindössze né­hány kilogramm vasat ho­zott a háromnapos útról. A községi párt-vb né­hány napja szigorú bünte­tést szabott ki Kőfalvi Já­nosra. A KISZÖV is most folytat ellene — a járási pártbizottság sürgetésére — » újabb vizsgálatot. A szövetkezet ' tagjai közben dolgoznak. Sok mindent a saját szakálluk­ra kezdeményeznek, mert nekik szigorúan az elvég­zett munka után iár a pénz és szeretnének több keresethez jutni. A boán reménykednek, hogy ez­úttal már a különböző vizsgálatok végeredménye­ként a KISZÖV is egyet­ért velük abban, hogy egy ilyen jelentős szövetkezet elnökének olyan ember való, aki megdolgozik a ke­resetéért. Segítségükre lesz, hogy a szövetkezet ügye végre rendeződjék, hiszen azzal, amit az el­nök jó másfél év alatt mu­lasztott, kicsordult az elé­gedetlenség pohara. Borsi Eszter Egyszer voltam a vásárban Na — mondom magam­ban az utolsó látogatási na­pon —, az idén máshogy nézem meg a Budapesti Nemzetközi Vásárt, mint eddig szoktam. Emberkö­zelből. Mert szép az, ami­kor a látogató — pláne az újságíró — úgy néz körül, hogy szorgalmasan feljegy­zi, miből mennyi és mek­kora van, és hogy hány voltosok a degenerátorok — satöb. Megint más azonban, ha az embert is bekapcsolja megfigyeléseibe. Mindjárt a Hősök terén ezt kezdtem csinálni. Mint legilletéke­sebbhez, elsőkért Árpád fejedelemhez fordultam. — Mit teccik ehhez szól­ni? — mutattam kömyes- körül. Apánk elbazsalyodott, — meglendítette kacagányát, végighordozta vezéri tekin­tetét a lobogócsattogások alatt végtelenül hömpölygő emberáradaton, a Felvonu­lás teret merevül ellepő autótömegen, — majd így szólt. — A bázis évvel — 896- tal — összehasonlítva iszo­nyatosan előrehaladtunk. Míg akkor egy sátorra... izé... Te, Tas — fordult az ötödik vezérhez —, hány fő esik ma egy lakásra?... Tas tüstént előhúzta csiz­maszárából a rovás-pálci­kát, összeadott, osztott, de míg £ tizedestörtek átvál­toztatásával volt elfoglal­va, Árpád apánk a szűk bejáratoknál tolongókra rántotta szemöldökét. — De mint látja, — mondta nekem — utódaim­nak is elég sok szoros lassítja meg az útját. Sok a Verecke. Mivel Árpád titkára köz­ben odasúgta, hogy külföl­di látogató akar beszélni az öreggel, megértettem. Majd máskor folytatjuk a nyilatkozatot. Nos, mivel odabent a tornyok, dömperek, autók automaták, autoszifonok tömkelegében nem tudtam eldönteni, merre induljak, irányt vettem az önkiszol­gáló bisztróba. Tizennégy óra felé járt, aznap csak egy meleg kanál dupla volt minden táplálékom. Sorba- álltam a pénztárnál, majd hosszas tanulmányok árán negsejtettem, hol fogjak sort lecsós rántottáért. Mi­kor lábam már macskásod- ni kezdett, észrevettem, hogy egész máshol kell kezdenem a várakozást. Megint beálltam vagy har- minckettediknek. Míg az éhhalál széléig jutottam, volt időn bőven cociológiailag is átgondol­ni, milyen folyamatba va­gyok téve. Bepillantottam egyik pavilon nyílásán. — Odalátszott egy emeletes csavar-automatagép. Miért is gyártjuk az ilyen bonyo­lult masinákat végered­ményben? A csavarért. Az minek? A traktorba. Hát az miért van? Hogy szánt­son, vessen. Mit? Búzát, amiből kenyér lesz. Az. amiből két szeletet blok- koltattam, de még olyan messze, messze vagyok tő­le... Másfelé néztem. Tá­volsági autóbusz. Gyönyö­rű. Miért készítjük? Hogy gyorsabban odaérjen az instruktor. Hova? Ahová kiküldetésbe megy, hogy megbeszélje, az izlandi tyúk, vagy a rajnaj kacsa tojik-e nagyobb tojást. — Miért? Hogy a családi kör­ben éppúgy, mint itt a ki­állításon ízes rántottát ehessünk belőle... De hol van még tőlem? Hol?! Másfelé tekintettem. — Könnyűipari pavilon. Hal­ványlila, rózsaszín, szürke selymek, virágos vászon­anyagok, pettyesek. Miért? Hogy helyre szoknyák, ken­dők készülhessenek beto- lük. Kiknek? A paprikát palántáló lányoknak, asszo­nyoknak, hogy minél szeb­bek legyenek, minél gyor­sabban haladjanak örö­mükben, mikor látják, hogy kiesik a . paprikás férfiak szeme. Mitől? Hát, hogy az a santung olyan jól feszül a szép kerek csípőkön. — Mindjárt jobban megy a kapálás... Hogy legyen sok­sok zöldpaprika, amit itt fo... fogunk en... enni... A lecsóban... De mikor?! Egy óra múltán azért nekivághattam a vásárnak is. Igen tetszett a könnyű­ipari pavilon. A lila. kígyó­bőr. kanavász cipők, a kosztümök, öltönyök, női fehérneműik. Meg a mini­szoknyák. De ezek már a lépcsőkön, a látogató höl­gyeken. Rám is szólt a ba­rátom: Nem félsz, hogy megvakulsz?, — Fiacskám, — mondtam neki — én csak fel tudok nézni a magyar könnyűipar termékeire Tóth IstvAr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents