Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-04 / 130. szám
18*?. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Iskola a pusztán Nagy kanállal esznek es- lésre Bartapusztán — ez az ide vetődő idegen első meg. állapítása. Az iskolaudvart határoló bokrok mellett birkák bundáját fejtik. — Nem nehéz a következtetés: jellegzetes kunsági étel lesz a vacsora Népes vendégsereget várnak. Este műsort ad a törökszentmiklósi Liszt Ferenc kórus és az ottani irodalmi színpad. S jönnek a környező tanyavilág lakói mellett az iskola volt tanítói, diákjai. Jön. aki csak jöhet. Vannak, akiket hiába várnak. Merki Teréz negyvenéves pályafutása során huszonöt évig tanított itt. Ide húzott, szíve-lelke, mégsem jöhet már soha. örökre őrzi immár a föld, melynek szeretető re oly meggyőző erővel nevelte a magános tanyák emberpalántáit. Rájuk, a távollevőkre, s a végleg eltávozottakra is gondolnak most, az iskola pedagógusnap előestéjén tartott negyvenedik jubileumán. A felsősök busszal járnak ... Valamikor száznegyven gyerek is tanult itt. Mostanában jóval csendesebb az iskolaudvar. Csak az aísó tagozat jár ide. A felsősöket iskolabusz viszi Török- szentmiklósra. Így van ez már három éve. A környéken egymás után szűnnek meg a tanyai Iskolák. Most, a tanév végén végleg elnémul a csengő az alatkai és a kucori dűlőben lévő iskolákban. A Sűrű dűlőibe még jár nyolc gyerek. Az az intézet egy év haladékot kapott Ez, a bartai iskola azonban dacol az idővel. Már Nevelők a mozgalomban is Az úttörőmozgalom és a KISZ kiegészíti, betetőzi az iskola nevelő munkáját. Ma a pedagógusnapon Jcét nevelő veszi át a megtisztelő kitüntetést: a KISZ Érdemérmet. Elismerésüknek örül a pedagógus- társadalom, a szülők és a gyerekek. akikért Bábosik Ottó jászberényi és Tálas László rákócziújfalui pedagógus átlagon felüli munkát fejt ki. Bábosik Ottó húsz éve tevékenykedik az ifjúsági mozgalomban és csaknem tizenkét évet töltött ebből a jászberényi Bercsényi Miklós úttörőcsapatnál. Az ő munkájának eredménye a hét városi KISZ alapszervezettel kialakult nagyszerű kapcsolat, s a vasgyűjtésben két megye versenyében három éven át elért első hely. Tálas László, mint a rákócziújfalui általános iskola igazgatója pedagógus- társaival együtt négy éve kísérleti iskolát vezet, amely a mozgalmi tevékenység jobb kihasználásának módszereit kutatja. A másfél hónappal ezelőtt nála járt országos bizottság a legnagyobb elismerés hangján szólt erről a munkáról. ök ketten sok. nagyon sok pedagógustársukkal együtt vallják: a mozgalmi munka a szocialista iskola elengedhetetlen tartozéka, a közösségi ember formálásának nélkülözhetetlen, becses eszköze. S egész munkásságukkal ezt a hitvallást igyekeznek a gyakorlatba átültetni. A pedagógusok kiváló ifjúsági mozgalmi munkáját ismeri el a két kitüntetéssel, a három aranykoszo- rús jelvénnyel, a tíz kii'áló úttörővezetői címmel és a nyolc dicsérő oklevéllel a KISZ KB. tizenhárom elsős jelentkezett a következő tanévre. Tanyaközpont az iskolánál ? — Hátha még felépül itt mellettünk az Alkotmány Tsz tanyaközpontja! — mondja Herkely István tanító. — Hatvan-hetven tanyából álló központot terveznek ide. Mellettünk van műút, villany, fúrott kút. A jövő héten itt, az iskolában megnyílik a tsz és a tanács jóvoltából az orvosi rendelő. Egyszóval emberibb lehet itt az élet, mint a szétszórt tanyákon. Ezek szerint ebben az iskolában testileg-lelkileg segítik most már szó szerint a környék lakosait Csak jobb volt a Pista bácsi... A külterületi iskolák közül csak ebben szervezték meg se dolgozók iskoláját, — immár négy éven át. — Hatvanhét felnőtt tanult, s amellett tizenegy analfabéta is megismerkedett az írás-olvasás művészetével. — összetoltunk két asztalt a tanteremben, aköré ültettem az analfabétákat *— emlékezik Szűrös Istvánná vezető tanító. — Családias hangnemben tanultak. Egyszer egy hétre üdülni mentem. Addig a férjem helyettesített. ö nem pedagógus és katonás rendet tartott. Azt mondták aztán nekem: „de jó, hogy visszajött, mert a Pista bácsi nagyon egre- círozott bennünket”. Később meg, mikor a tavaszi munka fáradtsága gátlóan hatott a tanulásra, azt mondták: „Mégis csak jobb volt a Pista bácsi. — Az ránk kiabált, s tanultunk, nem kerestünk kibúvót...” De azért megtanultak írni-olvasni. Főszakács az üzemegység* vezető A szövetkezet szakmunkás képzési tervével összhangban folytatni akarják a dolgozók iskoláját. Emberi, baráti kapcsolat fűzi az itteni nevelőket a tsz vezetőihez. A kölcsönös segítségben nincs hiány. Ha például filmankétot tartanak, a szövetkezet fedezi a filmkölcsönzés költségeit. Nem az a fő, de jellemző az együttműködésre: az üzemegységvezető főzi — egy szakácsbrigád élén — a jubileumi vacsorát. Persze, a pedagógusok se- gítökészségében sincs hiány. Herkely István egyúttal a tsz népművelési ügyvezetője, a mozi gépésze, s a könyvkölcsönzés is a nevelőkre vár. S ilyenirányú munkájuk sem eredménytelen. Tavaly 9400 nézője volt a kis mozinak, s 3800 kötet könyvet kölcsönöztek. Pedig csak ötszáz lakos van a kör nyéken... Az új tsz központ említésekor tréfálkozva azt mondta Herkely István: — Attól félek, akkor még utcaseprőnek is befognak. Hát ha azt nem is, de mit meg nem tesz a jó tanító környezetéért... Simon Béla Foglalkozást tartott a járási népművelők klubja Pénteken foglalkozást tartott a járási népművelők klubja Szolnokon, a TIT helyiségében. Dr. Dur- kó Mátyás, a Debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem tanszékvezető tanára tartott vitaindító előadást. Témája az élettapasztalatok felhasználása a korszerű népművelésben, Igen jól választott és nagyon időszerű. Mint az előadáson elhangzott, a kutatás igen sok érdekes adattal szolgált a témát illetően. Aiutezmelő de meddig,.,? Karcagon, az alakuló tanácsülésen váratlanul heves vita központjába került a helyi kisipari szövetkezet. Böjti János vb-elnök ösz- szefoglaló beszédében ultimátumot adott: ha nem igyekeznek a lakosság igényeinek maradéktalan kielégítésére. akkor kisipari engedélyek kiadására kényszerül a tanács. A közelmúltban személyesen beszélgettem Böjti Jánossal. Elmondotta. a kisipari szövetkezetek nem szívesen foglalkoznak javító-szolgáltatással. Sajnos a varosban kialakult az a nézet, nem is érdemes hozzájuk fordulni, sokszor célravezetőbb magániparosokkal dolgoztatnL dotNem ingünk Felkerestem Kábái Istvánt, a Vegyesipari Ktsz elnökét. Arra voltam kiváncsi, hogyan fogadták a tanácsülésen elhangzott figyelmeztetést „Nekünk nem ingünk, nem vesszük magunkra. Mi árutermelő szövetkezet vagyunk” — jelentette ki. Aztán még megtoldotta azzal. hogy eddig még egyetlen megrendelőt sem küldtek el, de mit tegyenek, a lakosság nem igényli a munkájukat. Vagyis: marad minden a régiben. Jártam az Általános Szerelőipari Szövetkezetben is. Miklós Kornél elnökhelyettes elmondotta, többet már nem tehetnek a lakosságért. Javító részlegeikben van még tartalékkapacitás, tehát ha növekednek az igények, követni tudják. Az ing tehát itt sem talált gazdára. (Az építőipari ktsz-t nem említem, mert azzal eiégiedettek Karcagon, hiszen nagyobbrészt a lakosságnak dolgozik.) A tanácsülésen felszólalók a fentiek szerint zárt ajtókat döngettek, szavuk nem talált meghallgatásra. A két szövetkezet évi termelése eléri az 54 millió forintot, ebből a 24 ezer lakosú Karcagnak azonban alig félmillió forintnál több értékű javító-szolgáltató munkát nyújtanak. Kábái István tehát igazat mondott: ezek árutermelő szövetkezetek. Ez tény. de nem mentség, sőt ellenkezőleg. Ugyan mit Strand + templom A falu, Jászszentandrás álmosan hunyorog a nyárias napsütésben. Dél van, ilyenkor alig jár ember az utcákon. A csendet csak egy csapat hazafelé tartó, csivi- telő iskoláslány töri meg rövid időre. Nász Lászlóval, a fiatal pedagógus-tanácselnök- helyettessel a strand melletti zöldterületen állok. A fák között látható egy parkírozóhelyet jelölő tábla, egy Trabant és rengeteg csirke, tyúk, kacsa. Nem valami idilli kép ez egy kempingben, még ha az másodosztályú is. A község nem nagy, de idegenforgalmi nevezetesség lehetne. Mi van itt és mi nine»? Van a templom a maga rendkívül érdekes és vonzó belsejével- Ilyenkor délben az is elhagyatott. Csak Aba Novák és Chiovini freskói világítanak a falakon, vallási jelenetek és történelmi képek, pokol és püspöki arcképcsarnok, sajátságos realizmussal, megdöbbenti színekkel. Van egy nagyon hangulatos strandja, három meden- öév-aL fegg ettőgMüig-Sraá faft Xe* idegenforgalom hetőségével. Van hely az építkezésekhez és sok szép szoba fizető vendégeknek. Van csendje, nyugalma, rengeteg fa, üde zöldek, kis park a templom mellett, kikapcsolódási lehetőség. Hangulatos kisvendéglő és kiscukrászda. Ami a közeljövőben megvalósul: egy étterem a strand mellett, a helyét már kijelölték. Ugyancsak kijelölték a strand egyik oldalán azt a hatvan házhelyet, ahová hétvégi üdülőházakat lehet építeni, ilyen igénnyel máris jelentkezett a Petőfi-bányai szerelvény és felvonókészülékgyár, a jászberényi tejipari vállalat, a gyöngyösi szén- bányászati tröszt. Es mit lehetne, sőt, kellene tenni: megjavítani a közlekedést. Május 28-tól a Budapestből érkező busznak Jászapáti helyett Jászszentandrás a végállomása. Ide egyenesen a fővárosiból lehet utazni. Ez jó. De megoldatlan a kényelmes összeköttetés a megye- székhellyel. Be lehetne hozni egy bekötőúton az eger— szolnoki járatot, ezzel a kérdést megoldanák. Van a faluban egy tájjellegű borikimérés. E helyett a tsz borpincéjéhez lehetne hozzátoldással megépíteni egy hangulatos borkóstolót, gyertyával, cigányzenével. Ebbe a termelőszövetkezeten kívül talán az Országos Idegenforgalmi Hivatal is „beszállhatna”. A strandon is akad fejleszteni való. Mindenekelőtt egy vízöblítéses mellékhelyiséget kell építeni. E nélkül egyszerűen nem nevezheti magát a fürdő fürdőnek; A templom — idegen forgalmi nevezetesség De úgy gondolom, nem követek el szentségtörést, ha megírom, a stáció giccses, rontja a művészek által festett freskók összhatását. Talán a község vezetői felkérhetnék az egyházi főhatóságot, hogy a stílustörést szüntesse meg. A templom előtti gyalogjárdát is sürgősen rendbe kellene hozni. A községre érdemes felfigyelni. Nemcsak mi mondjuk, hanem azok az üzemek is, amelyek már felfedezték a falu különleges báját és varázsát. Ha van rá miód, próbáljuk meg kiaknázni. tesznek azért, hogy megnyerjék a lakosság bizalmát, felkutassák a javítószolgáltató piac kiaknázatlan lehetőségeit/ Nem küldenek el senkit? Még szép! De kit hívnak?! Tudom, mi van a dolog mögött: a javító-szolgáltatás után kicsi a haszon, (A két szövetkezetnél együttesen sem éri el a hetvenezer forintot.) Meddig kell a tanács? Ezért nem akarják magukra venni a tanácsülésen elhangzott bírálatot?! Nem mondták ki. dehogy. De Kábái István például elfelejtette, a városi tanács segítsége nélkül drága mulatság lett'volna a telepbő- vitás. Meg aizt is, hogy a tanács jóvoltából egyik telepükről elkerül a termény- daráló, s ezáltal jobb mun- ;wi»iiiinniijnnmM»mniimnininin.nimnui!H;ninimmnii»mmiHimi««»muiHMMrmni kakörülményejr között gozhatnak majd— Bezzeg ezt az „inget” szívesen magukra öltötték. Kapni, azt igen. De adni? Az már más, a más dolga — inge. A gazdasági oldalról megközelítve: az új gazdasági mechanizmusban a szövetkezeti ipar számára m legbiztosabb „piac” a lakosság marad. Az áruelhelyezéséért meg kell harcolni. Meglehet, egyik esztendőben sikerül piacot találni áruiknak, a másikban nem. Karcag lakossága azonban nem költözik el. Szükségletei jelenthetik a szövetkezeteknek a biztos bázist Jobban tennék, ha hallgatnának a tanácsülésre és magukra vennék azt a bizonyos inget, amit eddig nem nagyon akartak. ! F. F. I Szófiai levél B.B. ; Nem szeretném tévútra vezetni az olvasót, előre- ~ | bocsájtom hót, hogy nem a hires francia filmdí várói - i akarok írni, hanem ez alk alommal a bolgár föld § = aranyát, a szőlőt — és ami ezzel jár — a bolgár! | b o r t szeretném bemutat ni. 1 1 A téma két okból ötlőtt eszembe. Elsősorban §- azért, mert egy korábbi levelemben már bemutattam £ | a bolgár konyhát, illik hát megismerkedni az illatos, | zamatos bolgár borokkal is. No meg az is adta az ap- * £ ropót, hogy a bolgár szőlő termelők ilyenkor nyárelőn ; | ülik védszentjük, Trifon Zarezan, azazhogy Szőlő-! ; metsző Szent Trifon ünnepét. | Persze, nehogy valami vallásos ünepségre gon- | dőljünk. Erről szó sincs. Az igaz, hogy a hajdani Trá- £ | cia egykori Dionizosz kultuszából ered a bozontos! £ szakálú Trifon ünneplése, ma már azonban csak a I ! vidám eszem-iszom, az ünnepélyes szőlőmetszés és a ! r megmetszett szőlővessző borral való bő megöntözése - ! maradt meg. Ez is csak azért, hogy az új év őszén jjj | bő termést szüretelhessen a bolgár földmíves. | | A Bolgár Népköztársaság négy történelmi bor- = = vidéke — az észak-bulgáriai, a kelet-bulgáriai, a Fe- 1 2 kete-tengeri és a dél-bulgáriai — adja a szőlőter- | 1 més nagy többségét. — Ebben a kellemes éghajlatú | | Balkán-félszigeti országban évszázados hagyománya £ jjj van már a szőlő termesztésének. Ma is világszerte a £ híresek a csemegeszőlők, mint a Bolgár (régebbi tő- ? | rök nevén Afuz Ali), Csaus, Dimiat és a többi. 1 ! Tudom, hogy egy ilyen jellegű beszámoló nem |- nagyon tűri el a számadatokat, a statisztikát, mégis § 2 szeretnék néhány számot idézni. íme: | Bulgária összes szőlőtermése 1939-ben ötszáznegy- § 1 venhatmillió kg volt. Ez a mennyiség 1962-re hétszáz- * ! ötvenmillió kg-ra növekedett. jj Modern borászati kombinátok épültek Ljaskovez, 2 Várna és Szófia mellett. Csupán ez utóbbi kapacitása ! | napi százezer megtöltött palack. Azt is mindjárt sze- a = retném elárulni, hogy ezek a borkombinátok főleg | 1 exportra dolgoznak. Ma már Magyarországon is is-1 | mertek a Misket Karlovo, a Dimiat, a Gamza és a = | Traki ja nevű borok. Gondolom, nem árulok el nagy | | titkot, ha elmondom, hogy a magyar külkereskede- | 2 lem ebben az évben ötezer tonna bolgár bort vásárol, ! | ennek mintegy 30 százaléka palackozott áru. — Sőt, í | nem csak bort vásárolunk a bolgár külkereskede- § 1 lemtől, hanem az elmúlt esztendőben először —,! ? hogy a gyenge szőlőtermést ellensúlyozzuk — ezer I | tonna étkezési szőlő is került a magyar lakosság asz- I | talára. Valószínű, hogy ezévben ismét lehet majd | “ bolgár szőlőt kapni a magyar boltokban. = ! Az elmondottak is azt bizonyítják, hogy a szőlő f 2 és a bor igen komoly bevételi forrása — méghozzá | ! elsősorban kemény valuta bevételi forrása — a bol- 1- gár népgazdaságnak. Egész évben ingajáratban közle- £ £ kednek a hatalmas, BULG ARIA , feliratú kamionok § | Európa országútjain, viszik a fehér Dimiatot és Mis- | | ketet, a fehér Perla és a vörös Iskra pezsgőt. | A bolgár külkereskedelem 1963-ban 93 millió li- i ! tér bort exportált a föld minden részébe. Hatalmas a | mennyiség ez, de a bolgár Eöld gazdagon ontja ara- 5 £ nyát. ! | Elég csak végigsétálni Szófia utcáin, hogy meg- r £ láthassuk: a kirakatok igen bő választékot kínálnak £ | a különféle borokból. S ami igaz. az igaz: a bol-1 | gár ember is megissza a jó bort. Vasárnap délelőttön- f I ként hosszú sorok állnak a bor-szakboltok előtt. Az | 1 emberek kezében különbö ző űrméretű edények. A a | család várja a vasárnapi ebédhez a kitűnő kimért | e bort. Szertartás a bolgár embernél a borivás. Hosz-1 £ szú, metszett poharakban szolgálják fel a csillogó = | italt, s mellé mezzét, afféle borkorcsolyát tesznek az f ■ asztalra. ! Azt szoktuk mondogatni, hogy a szőlő hazánknak | = is egyik legfontosabb terméke. Nem szeretnék meg- = | gondolatlan összehasonlításokat tenni a két ország | 5 szőlőtermesztése között Csupán egyetlen adatot sze-1 £ retnék még idézni: Magyarországon az egy főre eső | | étkezési szőlő fogyasztás nem egészen hét(!) kg —, | | Bulgáriában 40 kilogramm. Gondolom, különösebb £ 1 megjegyzést nem kell e két adathoz fűzni. ^ £ Ha igaz, hogy a szőlő egészség — márpédig miért £- ne lenne igaz — akkor bizony bolgár barátaink ezen | 2 a téren sokkal jobban állnak, mint mi. Váljék egész- = i ségükre! | Molnár Sándor J