Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-27 / 149. szám

1967. Június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KAZLAZZÁK A SZÉNÁT A KÖZÉPTISZAI ÁLLAMI GAZDASÁG SZENTIM- REI KERÜLETÉBEN — (Foto: Nagy Zsolt) Százezer számra exportálják a mezőtúri bögrét Az elmúlt hét végén kül­földi üzletemberek tárgyal­tak a mezőtúri népművé­szeti fazekas htsz-ben. A legnagyobb nyugati üzlet­felük, egy holland tészta­gyártó cég képviselői láto­gattak el Mezőtúrra. A hol­land cég mezőtúri népmű­vészeti termékekkel teszi kelendőbbé gyártmányait. Most arról tárgyaltak a szövetkezet vezetőivel, hogy ebben az évben még 220 ezer mezőtúri bögrét ren­delnek. Az előzetes felmé­rések szerint a jövő évben a hollandiai üzletfelek kö­rülbelül 10 ezer dollár ér­tékű kivitelt biztosítanak a szövetkezetnek. Ötvennégy diploma gazdára vár H étfőn kezdődtek meg a mezőtúri felsőfo­kú mezőgazdasági gépészeti technikumban az állam­vizsgák. Hétfőn, kedden, szerdán ötvennégy hallgató diplomázik. Az ál­lamvizsgák előtt beszélget­tünk Madarász Dániel mb igazgatóval. — A felsőfokú mezőgaz­dasági technikusok elhe­lyezkedése országszerte nagy probléma. A termelő üzemek nem élnek eléggé a jól képzett, fiatal szakem­berek tudásának kamatoz­tatásával, igénybevételével, önök találkoztak-e ilyen gondokkal? — Valóban nagy problé­mát jelent a felsőfokú me­zőgazdasági technikusok is­kola utáni munkába állítá­sa, elhelyezése. Mi azonban szerencsére ebből a szem­pontból speciális helyzetben vagyunk. Mezőgazdasági gépjavító szakemberekre változatlanul nagy szükség van. Az iskolánk olyan képzést nyújt hallgatóink­nak, amellyel nemcsak a mezőgazdaságban, hanem egyéb területen is szívesen fogadják őket. Az alaptár­gyak, matematika, ábrázo­ló geometria stb tananya­ga megegyezik a hasonló szintű, ipari jellegű iskolák anyagával. — Ezek szerint a most végző ötvennégy hallgató­ból sokan helyezkednek el mezőgazdaságon kívüli te­rületeken? — Az előzetes felmérés szerint csak ketten nem dolgoznak majd a mező- gazdaságban. Az állásokat a minisztérium pályázat út­ján hirdette meg és az is mutatja hogy ilyen szak­emberekre a termelő üze­mek is igényt tartanak, hogy a hallgatók két—há­rom meghirdetett állás kö­zül választhattak. így rea­lizálódhattak a különleges igények is. Mindenki a ne­ki legmegfelelőbb helyre kérhette magát. Ezenkívül ebben az évben nagyon sok társadalmi ösztöndíjasunk volt, mintegy a hallgatók fele. — Az iskola nagy köve­telményeket támaszt a hall­gatókkal szemben. Ezt mu­tatja az a tény is, hogy el­sőben jóval nagyobb lét­számmal indult ez az évfo­lyam. — Több mint száztíz ta­nulót iskoláztunk be az el­ső évfolyamra. Harmadik év végére ötvennégyen ál­lamvizsgáznak. Reméljük azonban, hogy valamennyi­en megszerzik a diplomá­jukat. ☆ Szombaton délelőtt tizen­hat első, második évfolya­mos hallgató indult az NDK-ba a mezőtúri felső­fokú mezőgazdasági gépé­szeti technikumból. Két ta­nár kíséretében a diákok három hetet töltenek a ba­ráti országban. Egy hétig az országgal ismerkednek, majd Potsdam mellett két hetes mezőgazdasági ter­melési gyakorlaton vesznek részt. A mezőtúriak egy hason­ló jellegű német mezőgaz­dasági iskolával kötöttek cserelátogatási megállapo­dást. A német diákok jú­lius 3-án érkeznek Ma­gyarországra, hogy július 7-től két hétig a mezőtúri Állami Gazdaságban vegye­nek részt gyakorlati foglal­kozáson. Indulás előtt TÍZ ÉVE T íz éve, 1957. június utolsó napjaiban ülé­sezett Budapesten az MSZMP országos értekez­lete. Mind az előadók, mind a felszólalók elsősor­ban azokról a tanulságok­ról beszéltek, amelyeket az 1956. őszi ellenforradalmi puccskísérlet szolgáltatott. A Központi Bizottság be­számolója mélyrehatóan elemezte a felszabadulás utáni évtized, különösen az 1949—1953. közötti időszak eseményeit, a szocialista építésben elért eredménye­ket és azokat a súlyos kö­vetkezményekkel járó hibá­kat, amelyek megzavarták és hátráltatták a fejlődést. A hibákat tetézte — álla­pította meg a beszámoló —, hogy bár felismerték azo­kat, a politikai és szerve­zeti egység hiánya miatt nem kerülhetett sor idő­ben a helyes marxista-le­ninista álláspont követke­zetes érvényesítésére. Az országos tanácskozá­son elhangzott referátum konkrét tényekkel bizonyí­totta, hogy az ellenforrada­lom sosem kerekedhetett volna fölül, ha nincs segít­ségére az árulás, amely be­lülről támadott a párt egy­sége és a munkáshatalom alapjai ellen. A kritikus években csökkentek az erőfe­szítések a tömegek támoga­tásának megnyerésére. Ezért a pártértekezlet a párt egységének és aktivi­tásának megőrzését, a tö­megekkel való kapcsolat állandó fenntartását és erő­sítését jelölte meg legfon­tosabb feladatként. Az országos értekezlet megvitatta az MSZMP szervezeti szabályzatáról szóló javaslatokat és jelen­tős változásokat határozott el. Ezek a módosítások elő­segítették, hogy a pártélet­ben akadálytalanul érvé­nyesülhessen a demokrati­kus centralizmus. Az érte­kezleten elfogadott határo­zat figyelmeztette a párt­tagságát: első és legfonto­sabb soronkövetkező teen­dő a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt állam erő­sítése, fő elv, hogy hazánk­ban jog, szabadság és de­mokrácia jusson osztályré­szül a becsületes dolgozó embereknek, de ne legyen szabadságuk a nép ellensé­geinek. Részletesen ismertette a határozat a szakszervezetek, a KISZ és valamennyi tö­megszervezet szerepét, majd megjelölte azokat a gazdaságpolitiKai tenniva­lókat, amelyeknek megoldá­sa a népgazdaság konszoli­dálásához, a szocialista épí­tésben újabb jelentős ered­mények eléréséhez vezethet. E gy évtizeddel az orszá­gos értekezlet után, visszatekintve a megtett útra, elégtétellel állapíthat­juk meg, hogy az ott levont tanulságokhoz pártunk az­óta is következetesen hű maradt. A kommunistáknak esz­mei és szervezeti vonatko­zásban fel kell lépniük mind a jobboldali opportoniz- mus, a revizionista elvte- lenség és engedékenység, mind az álbaloldali dog­matikus szektásság ellen, — állapította meg az értekez­let. Az utóbbi tíz év ese­ményei igazolták és bebizo­nyították e tétel helyessé­gét. Különösen a nemzetkö­zi életben, a kommunista és munkáspártok nemzet­közi egységének és együtt­működésének biztosításáért folyó harcban derült ki. hogy a marxizmus-leniniz- mus eszméitől való minden­féle eltérés — akár jobbra, akár balra — csak az impe­rializmusnak, a burzsoáziá­nak, a szocializmus ellensé­geinek kedvez. A z országos pártérte­kezlet megállapítása, hogy minden addig elért és várható gazdaság-poli­tikai előbbre jutás csak a széleskörű népi összefogás, a szilárd népi egység alap­ján jöhet létre, mindany- nyiunk számára ma is és a következő évekre is tör­vény az előttünk álló új cé­lok elérésének záloga. V. F. A „Bundasxárító“ története Ez a mi tájunk tele van „igen kifejező” válasz­tékos határnevekkel. Ilyenek találhatók a megyében: Bánomszőlő. Keserves. Bú telek. Hatrongyos, Neszűrj, Pórtelek és így tovább. A tiszakürti helynevek sem alábbvalók, s nem is szorulnak magyarázatra. íme: Tüzes. Búzássziget, Nádas. Bogaras. Muszáj. Villogó, Öregszöllő, Tópart. Ám végül a Bundaszárító. Töröm a fejem, mi lehet ennek az eredete? Ta­lán a juhászok valamikor nagyon megáztak, s oda tették ki száradni a bunda jukat. Kíváncsian kérdezem Szűcs Ilonát, a falu tanácstitkárát. — Teljesen biztosan mi sem tudjuk — mondja a titkárnő, — csak gondoljuk. Temető volt ott vala- i mikor. Azt nevezték Bundaszárítónak. PALOTAI BORIS: ICaticanini Katica néni nemrég jött haza egy jugoszláviai turista-utazásról. Ha nem rólá lenne szó, napi­rendre térnék az utazás fölött. Ám ahhoz, hogy ezt a utazást kellőképpen méltányolni tudjuk, ismerni kell őt. aki ez idő sze­rint hetvennégy esztendős. Gyer­mekkorom kalandosnak tűnő utazásai mind őhozzá fűződtek. Nem sok alkalmam volt utaz­gatni. egy-két megállónyi szerény kirándulás is már utazásnak szá­mított. Ha most eszembe jut. Katica néni íiedt arca bukkan fel előt­tem, cérna kesztyűje, melyet nyugtalanul huzigált le-fel, szoty- tyadt bőrtáskája, amint aggo­dalmasan vándorolt egyik kezé­ből a másikba. Bármilyen fur­csán hangzik, már akkor is öreg volt, pedig még negyvenéves sem lehetett De ahogy gyámol­talanul álldogált a koromszagú peronon, vagy egy aprócska állo­más sörösüvegekkel kirakott vi­rágágya mellett. várakozástól elgyötört arccal, pillanatonként a jegyét keresve, izgatottan pislog­va az órájára olyan öregnek lát­szott, mint egy megfakult fény­kép. amit a fiókban felejtenek. Holott Katica néni tevékeny volt. A csalódban az őrangyal szerepét töltötte be. akit minden alkalomkor elő lehetett ránei- gálni: lakásfestés, paradicsombefő­zés. kelengyevarrás, gyászeset. születésnapi uzsonna, betegség,há­zassági évforduló és összeve- szés elképzelhetetlen volt nél­küle. No és az utazás! Ha el­utaztunk valahova, olyan buzga­lommal kísért ki, annyi hévvel intézkedett, mintha világkörüli útra indulnánk. Szűnni nem aka­ró gondoskodása. szorongó ké­szülődése úgy agyonfárasztott mindnyájunkat, hogy mire elhe­lyezkedtünk a fülkében, az volt az érzésünk, legjobb lenne szé­pen leszállni. semmi nem történ­het már velünk, ami megérné ezt az izgalmat! Emlékszem egy falun töltött nyárra, amit Katica néni fel­ügyelete alatt töltöttünk el. He­tenként be kellett jönni a város­ba különféle elintézni valók mi­att. Ezek a beruccanások úgy él­nek bennem, hogy néha éjsza­ka felriadok, s Katica nénit lá­tom szatyrával, dobozaival, spár­gával átkötött vulkánkofferjával, amint ijedten húz. vonszol ma­gával. újra átszámolva gyereke­ket és pakkokat, egyre noszo­gatva, sürgetve, hogy végül is egy ilyen utazás méltán verse­nyezhetett holmi expedíciós vál­lalkozás vakmerőségével, elszánt­ságával, áldozatkészségével, nem is szólva a veszélyről... Két vonat indult a reggeli órákban. Egyik nyolc óra ötkor, a másik fél kilenckor. Mi követ­kezetesen a fékilencessel utaz­tunk. Hat órakor keltünk, s egy gyorsított filmfelvétel szédítő tempójával öltözködve, hét óra után kint voltunk az állomáson, s a jegypénztár előtt áesorog- tunk. amely még csukva volt. — Katica néni, menjünk a nyolcórásával­— Nem lehet! — mondta drá­mai tömörséggel. — Miért nem? — Mert elkésünk — mondta ellentmondást nem tűrő hangon — De hiszen már itt vagyunk — Akkor sem lehet! Jegyvál fás. beszállás elhelyezkedés sorolta izgatottan. És csakugyan, a nyolcórás vo­nat elpöfögött az orrunk előtt, s mi megadóan várakoztunk a félkilencesre... Ez jutott eszembe, amikor Ka­tica néni. akit egy vicinális is lázba hozott, tengerparti útjá­ról számolt 'be. — Néhány nappal előbb ment ki az állomásra? — ugratom. De ő komoly és méltóságteljes marad. — Nézd. édes fiam. te azt nőm érted... Azelőtt apró szolgálatoktól függött a sorsom-.. Például.... hogy sikerül-e ráven­nem öcsit. viselje a fogszabá­lyozót!... Vagy éppen akkorát sóhajtottam-e, amilyenre Antal bácsi gondolt, ha panaszkodott a feleségére... Azért volt szük­ség rám. hogy a család ne érez- zen lelkiismeretfurdalást miat­tam. „JaJ. gondoskodni kéne sze­gény Katicáról!” Esetenként igénybe vettek, amiért viseltes ruhákat kaptam, használt cipő­ket. .. Ott tartottak ebéden, va­csorán s hazavihettem a tegnap­ról maradt rizskóchot. A befőt­tet is nekem adták, mely már romlani kezdett, de ha ügyesen leszeded Katicám a tetejét, át­főzöd. kidunsztolod. nyugodtan meg lehet enni. Nem szemrehá­nyásképpen mondom, jelentette ki szomorkás mosollyal. Akkor ezt természetesnek találtam, annyira, hogy folyton attól fél­tem. hátha rosszul csinálok va­lamit. s nem vesznek többé igénybe. Mert a lelkiismeretfur- dalásnak is van határa... Mi­helyt az ember hibázik, senki sem érez többé lelkiismeretfurda­lást miatta. Legyintenek, s azt mondják, azon a szerencsétlen, kétbalkezes Katicán úgysem le­het segíteni! Karon fogtam. — Most ma­gammal viszem. Katica néni... Sietve félbeszakított: — Jaj. dehogyis érek rá! Tudod, hogy van az... A rendszeres munka megköveteli, hogy beasszam az időmet. Nincs felesleges idő! Nem lehet órákat eltölteni vára­kozással. — De Katica néni. hiszen most nem kell várakoznia. — Tudom lelkem, tudom Mi­óta bedolgozó vagyok a Háziipari Szövetkezetben, másképpen né­zek a világba s a világ is más­képpen néz rám... Kicsit ki­húzta magát. — Most éppen gyékénykosarat fonogatok. Pipa­csokat varrók ki rájuk. Képzeld csak. Afrikába is rendeltek be­lőle. Az lenne az igazi, ha leg­közelebb odautaznék! Miért ne’--- mondja, és megtapogat­ja fájós térdét. - S ha mégse sikerül. Hajdúszoboszlóra me­gyek,..

Next

/
Thumbnails
Contents