Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-23 / 146. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. június 23. Izrael nem akar visszavonulni Podgornij és Nasszer tárgyalásai Kairóban Csütörtökön folytatódtak a Szovjetunió és az EAK elnökének kairói tárgyalásai a Kubben palotá­ban. A 25 tagú szovjet küldöttség részéről Jakob Ma­lik külügyminiszterhelyettes és Zaharov marsall, a szovjet hadsereg vezérkari főnöke is részt vett a megbeszéléseken. Egyiptomi részről jelen van Zaka- ria Mohieddin és Ali Szabri miniszterelnökhelyettes, Mahmud Riad külügyminiszter és Moahmed Favzi, az EAK fegyveres erőinek főparancsnoka. A szovjet államfő kairói tárgyalásainak időtarta­mát még mindig nem rögzítettél?:. A szovjet küldött­ség szóvivője az MTI tudósítójának érdeklődésére azt válaszolta, hogy a tárgyalások addig tartanak, amíg a felmerült kérdéseket alaposan meg nem vitatják. Képünkön: Podgornij és Nasszer tanácskozása a kairói Kubbch-palotában. Az izraeli parlament fi­gyelmen kívül hagyta a kommunista ellenvetéseket és úgy döntött, hogy egy hónapra félreteszi a béke­terv megvitatását. Mint a miniszterelnök hangsúlyoz­ta, az elkövetkező heteket a „csendes diplomáciának’’ kell szentelni. A politikai megfigyelők szerint a döntés azt jelenti, hogy az izraeli kormány álláspontja keményebbé vátt és hajlik Dajan had­ügyminiszter nézetei felé. Dajan szerint Izraelnek meg kell tartania a jeruzsálemi óvárost, a Jordán-folyó nyugati partját, a gazai övezetet, sőt a Sinai sivata­got is „ha Egyiptommal nem lehet szót érteni”. A nyugati hírügynöksé­gek úgy tudják, hogy is­mét szóba került Koszigin szovjet kormányfő és John­son elnök találkozásának le­hetősége. A vacsoráról tá­vozó Gromiko az őt ost­romló újságíróknak csak annyit mondott: „nem a külügyminiszterek dolga, hogy döntsenek egy ilyen találkozásról”. Az újságírók lázas kí­váncsiságát maga Koszigin sem csillapította. Amikor megkérdezték tőle, találko­Az Akher Saa című egyiptomi hetilap megdöb­bentő értesülést közöl: A múlt héten meghiúsítottak egy amerikai összeeskü­vést, amely Bumedien al­gériai elnök élete ellen irányult. Az adatok szerint a CIA szőtte azt az összeeskü­vést, amely Bumedien el­nök repülőgépének lelövé- sét tűzte ki célul. A tervet június 14-én kellett volna végrehajtani, amikor Bu­medien elnök a Szovjet­unióban és Jugoszláviában folytatott megbeszélései után visszatérőben volt Al­gériába. Az összeesküvést akkor leplezték le, amikor Bume­dien még Jugoszláviában tartózkodott. Az elnök gé­pét a Földközi-tenger fö­lött akarták lelőni. Az algériai államfő előbb nem akart hozzájárulni hazatérési tervének módo­sításához, majd beleegye­zett, hogy 24 órával elha­lasztja az indulást. Este re­zik-e Johnsonnal, a szovjet vezető kitért a válasz elől: „amint tudok róla, majd közlöm”. A rendkívüli diplomáciai sürgés-forgás hírei közé tartozik, hogy Johnson pénteken találkozott volna Krag dán kormányfővel, de ezt a megbeszélést egy nappal előrehozták, ami újabb találgatásokat indí­tott el arra vonatkozóan, hogy Johnson esetleg sza­baddá akarta tenni magát péntekre. De hogy New York-ba utazik-e vagy sem, erre a kérdésre a Fe­hér Ház szóvivője nem adott egyenes választ. A csütörtöki Times nagy cikket közöl az új arab menekült-áradatról, amely elsősorban Jordánia meg­szállt nyugati területeiről hömpölyög keletre, a Jor­dán-folyó felrobbantott híd­jának roncsain keresztül. Jóllehet a cikkíró észreve­hetően Izraellel rokonszen­vez, a cikk több figyelem­reméltó tényt és felismerést tartalmaz. A Jerikó és más Jordán- menti városok környékén fekvő menekült-táborok gyakorlatilag elnéptelened­tek — írja. Noha az amma- ni rádió kétségbeesett fel­pülőgépe legénységének társaságában vacsorázott, majd mindenki nyugovóra tért. Másnap reggel a le­génység arról értesült, hogy az elnök egy másik jugo­szláv repülőtérről másik géppel érkezett Algírba.. Abdulaziz Al-Futain, Je­men ENSZ-küldöttségének vezetője levélben fordult az ENSZ főtitkárához, hogy felhívja figyelmét a Jeme­ni Köztársaság ellen irá­nyuló brit agressziós elő­készületekre. A küldöttség azzal vá­dolja Nagy-Britanniát, hogy gépei igen gyakran meg­sértik légiterét, a brit tü­zérség lövi a hatái terüle­teket és számos esetben páncélos-oszlopok hatolnak hívásokban kérleli az ara­bokat, hogy maradjanak je­lenlegi lakóhelyükön, már­is hetven—nyolcvanezer ember kelt át a Jordán- folyón és naponta újabb ez­rek menekülnek kelet felé. Nehezen mérhető fel, ho­gyan képes Jordánia túl­élni ekkora áradatot, kü­lönösen, ha tekintetbe vesz- szük, hogy elveszítette leg­fontosabb bevételi forrá­sait: az idegenforgalmat és a völgyvidék mezőgazdasá­gát. Izrael arra számít, hogy a Husszein király szá­mára teremtett katasztro­fális helyzettel engedmé­nyekre lehet kényszeríteni Jordániát. A londoni Morning Star csütörtökön idézi a Meir Wilner vezette Izraeli Kom­munista Párt par­lamenti párt-csoportnak Eskol miniszterelnökhöz in­tézett június 6-i táviratát, amelyben tiltakozik a párt több vezetőjének letartóz­tatása ellen. Eszerint az iz­raeli hatóságok letartóztat­ták Zahi Karkablt, a köz­ponti bizottság titkárságá­nak tagját, a haifai körze­ti pártbizottság titkárát, Nomanmonam Torjura-t, a központi bizottság tagját,­Fock Jenő, a Miniszter- tanács elnöke New York­ban csütörtökön délután látogatást tett U Thant- nál, az ENSZ főtitkáránál. A magyar küldöttség ve­zetőjét a látogatásra elkí­sérte Péter János külügy­miniszter és a magyar de­legáció több tagja. — Fock Jenő és U Thant eszme­cserét folytattak az ENSZ rendkívüli közgyűlésén szereplő kérdésekről. U Thant korábban részt vett azon az ebéden, ame­lyet Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertaná­csának elnöke adott a fő­titkár tiszteletére. be jemeni területre. Jemen nagykövete jegyzéket mel­lékelt az incidensekről. A jemeni ENSZ-küldött levele kitér Adenre és a Dél-Arábiai Államszövet­ségre is. A brit kormány a béke ügyét szolgálná, ha megszüntetné jelenlétét a világnak e térségében. Ehe­lyett a brit hatóságok ki­építik katonai állásaikat a Jemeni Arab Köztársaság körül — hangsúlyozza a levél. Ha ülésezik az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága június 23-án, ma ülést tart. Az ülés napi­rendjén külpolitikai kér­dések és a gazdasági me­chanizmus reformjának időszerű kérdései szere­pelnek. — (MTI) Szovjet - japán oazdasáoi megállapodás A Szovjetunióban járt japán üzletemberek hivata­los küldöttségével megálla­podás jött létre négy állan­dó bizottság felállításáról. E bizottságok, figyelembe véve a Japánnal való ke­reskedelem szükségleteit, tanulmányozzák majd a szovjet faipar kifejlesztését, új rézbánya feltárását, cső­vezeték építését a tyumenyi olajmező és Nahodka kikö­tője között, valamint a Szovjetunió Távol-Kelet-i kikötőinek kibővítését és korszerűsítését. A következő tárgyaláso­kat 1968-ban tartják meg Tokióban. VARSÓ (MTI) Lengyelország városai­ban és nagyüzemeiben to­vább folytatódnak az izra­eli agressziót elítélő, s a megtámadott arab orszá­gok iránti szolidaritást ki­fejező tüntetések. PHNOM PENH (MTI) A Dél-Vietnami Nemze­ti Felszabadítási Front ál­landó képviselőt kíván Phnom Penhbe küldeni. Kambodzsának és a DNFF Központi Bizottságának ilyen értelmű megállapodá­sa azt célozza, hogy to­vább erősödjék a szolidari­tás és barátság a kombod- zsai és a dél-vietnami nép között SZÓFIA (MTI) Szerda este Szófiába ér­kezett a Japán Kommunis­ta Párt küldöttsége. A de­legáció, amelyet Tonio Ni- sizava. a párt Központi Bi­zottsága Elnökségének és titkárságának tagja vezet, a BKP Központi Bizottsá­ga meghívásának tesz eleget LONDON (MTI) A Reuter jelenti a madridi bíróság hat hónapi börtönbüntetésre és tízezer peseta pénzbírságra ítélte Augustin Gracciacalvo-t a madridi egyetem nrofesz.- szorát. azzal vádolták, hogv részt vett az egyetem hall­gatóinak illegális gyűlésén. • MIN • DEN,, • FELÖL WASHINGTON (AP)_ Az Egyesült Államok tá­jékoztatta Líbiát, hogy haj­landó tárgyalni Tripolinak arról a kéréséről, hogy az Egyesült Államok ürítse ki a líbiai Wheelus légitá­maszpontot LA PAZ (AFP) Bolívia déli részén heves összecsapások zajlottak le az utóbbi napikban a bolí­viai katonaság és a parti­zánok között. A legheve­sebb csata El Cafetal vi­dékén volt június 10-én. amelynek végeztével a partizánok a Rio Gránát­tól Nancahuazuig vonultak vissza mintegy hetven ki­lométer szélességű fronton, miközben rajtaütésszerű tá­madásokat intézték a ka­tonaság ellen, ATLANTA Atlantában a néger la­kosság vezetői és a vá­rosi hatóságok a néger ve­zetők tanácsára megálla­podtak abban, hogy meg­szüntetik a kijárási tilal­mat maid egy hangszórós kocsit indítottak útnak a város utcáin, hogy annak segítségével szólítsák fel a lakosságot. ne vegyenek! részt erőszakos megnyil­vánulásokban. NEW YORK A rendőrség New York több kerületében. így Broodlynban és Manhat­tanijén házkutatásokat tar­tott. miután tudomására jutott, hogy összeesküvés készül néger vezetők meg­gyilkolására. A házkutatás során letartóztatták tizen­hat négert és elkoboztak egy géppuskát harminc más fegyvert A letartózta­tottak nagy része néger szélsőséges csoportok tagja. CIA-összeesküvés Bumedien ellen Jemeni panasz az E]\SZ-nél A „Nyolc nővér" a háttérben Amikor a közel-kele­ti háború kitört, a világ közvéleménye a hadijelen­tések, a légi és szárazföldi ütközetek szomorú statisz­tikáját figyelte, de a harc fő tétele az olaj volt. Első pillantásra meglepőnek hangzik, hogy az idézett megállapítást a Newsweek című amerikai hetilap szakírója vetette papírra, holott • közismert, hogy az említett sajtószerv igen kö­zeli kapcsolatban áll az Egyesült Államok legfel­sőbb gazdasági és politikai vezérkarával, az pedig mindezi deig másképp ér­tékelte az USA által elin­dított izraeli agressziót. — Ennek a kettősségnek első­sorban az az oka, hogy a közel-keleti események alakulása, főleg a sikeres arab olaj-embargó bizo­nyos értelemben vélemény- eltérések forrása lett, még az amerikai mammut- trösztök berkeiben is. Kézzel fogható és cáfolhatatlan tények bizo­nyítják. hogy az olaj-kon­szernek főnökei a Wa­shingtonból irányított tá­madás minden fázisát gon­dosan kidolgozták. — A törzskar a „Nyolc nővér” néven ismert szorosan együttműködő olajvállalat. Ebből öt amerikai, egy an­gol, egy francia és egy angol—holland érdekelt­ség. ók tartják kézben a tőkésvilág olajának 9/10-ét és a Közel-Kelet olajának csaknem 100 százalékát. — Profitjaik csillagászati ösz- szegeket érnek el, csak hozzávetőleges becslések szerint az elmúlt három év alatt 6 milliárd dollár tiszta haszonhoz jutottak. Külön figyelmet értjeinél, hogy az amerikai vállala­tok, köztük több olyan is, amely „hivatalosan” nem szerepel a „Nyolc nővér” soraiban, már valóságos haditechnikai precizitással dolgozták ki együttműkö­désüket és terveiket. — A szálak elég messzire nyúl­nak. Az amerikai törvény­hozás 1930-ben hagyta jó­vá, az úgynevezett „terme­lésvédelmi rendeletet”. Ez lényegileg 21 nagy ameri­kai olajtársaság érdekvé­delmét szolgálta, persze elsősorban olyan trösztö­két, melyeknek döntő kap­csolatai vannak külföldi, főleg közel-keleti orszá­gokkal; A rendelkezés ér­telmében az olajtársaságok kérhetik, hogy az állam foganatosítson rendkívüli intézkedéseket, ha úgy vé­lik, hogy a világ valame­lyik részén érdekeik ve­szélybe forognak. Ez több esetben meg is történt. Így például amikor 1954-ben az iráni Moszadik kormány próbált átmenetileg önálló olajpolitikát folytatni, vagy 1956—57-ben, az Egyiptom elleni akkori agresszió nap­jaiban. A lényeg, hogy ma­ga az Egyesült Államok kormánya kötelezte el ma­gát, hogy szállítóeszközök­kel, az összes tartalékolt készletek mozgósításával teszi lehetővé, hogy az olajkonszernek különösebb megrázkódtatások nélkül vészeljék át a krízist) A közel-keleti vál­ság ldrobbantása előtt a nagy konszernek gondosan párnázott igazgatóságának tanácstermeiben felmérték a helyzetet. Nyilván arra a megállapításra jutottak, hogy a profit örvendetesen emelkedik, de egyes arab országokban, főleg Szíriá­ban, akadoznak az „olajo­zott” gépezet kerekei. Még Kuwait és Szaud-Arábia is előállt bizonyos „kelle­metlen” követelésekkel. A hosszas alkudozások és tak­tikai húzások során a nagy trösztöknek enged­niük kellett. Szíriában majdnem mindent, de még az egyébként politikailag Amerika-barát rezsimek- kel szemben is fel kellett emelniök vagy a részese­dést, vagy az olajvezeté­kek díját. Ezt a folyama­tot — úgymond — meg kellett állítani; A tröszt -vezérek azonban más lehetőségeket is számba vettek. Nem vé­letlen, hogy az Atlanti Gazdasági Közösség (OECD) —, amelyhez a nyugat­európai országokon kívül az Egyesült Államok, Ka­nada és Japán is tartozik, már jóval korábban kidol­gozta a követendő rend­szabályokat egy esetleges közel-keleti válság eseté­re. Ezek szerint óriási olajkészleteket kell tarta­lékolni, előirányozták a latin-amerikai olajtermelés növelését Vagyis számol­tak egy esetleges arab olaj-embargóval, mintha csak látnoki módon meg­sejtették volna, hogy Iz­rael előbb vagy utóbb — valamilyen „rejtélyes” biz­tatásra — támadásba len­dül. A kép pedig teljessé válik, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a Földközi-ten­geren immár 17 éve cirká­ló hatodik flotta szintén jő előre a helyszínen ter­mett. Ugyanazokról a ka­tonai egységekről van szó. amelyek 1958-ban Liba­nonban avatkoztak be a Nyugat-barát kormány és ellenzéke között folyó harc­ba, és nem is olyan régen Görögország vizein állo­másoztak mindaddig, amíg ki nem derült, hogy a ka­tonai junta dolgai „menet­rendszerűen” haladnak. A terveket tehát pontosan kidolgozták. Az­zal viszont, a jelek sze­rint, nem számoltak, hogy az arab világ olaj-embar­gója olyan nagyszabású lesz, mint napjainkban. A Latin-Amerikából és a vi­lág más részeiből, avagy az USA-ban kitermelt olaj ugyanakkor lényegesen drágább mint az, amit a Közel-Keletről szereztek. És itt van egyszersmind a nyitja annak, hogy nap­jainkban még az olajmono­póliumok egyes irányítói is igyekeznek árnyaltabban fogalmazni. Attól félnek, hogy az erőszak alkalma­zásával esetleg túlfeszítik a húrt és a tervezettnél lé­nyegesen többet veszthet­nek. Az olajcsata tehát úgy kezdődött, hogy a „Nyolc nővér” elhatározta: itt az alkalom a vissza- ütésre. És abban a New- sweek-nek igaza van, hogy a nagy tét az olaj volt. Ez azonban csak fél igazság, mert a gazdasági kérdé­sek elválaszthatatlanok a politikai problémáktól. — Ami a Közel-Kelet vonat­kozásában egyet jelent az­zal, hogy a mammut-trösz- tök és kapcsolt részeik; gazdasági terveik elérésén túl, politikai elvként a haladó eszmék elfojtását tűzték^ ki célul. Sümegi E&dq

Next

/
Thumbnails
Contents