Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-22 / 145. szám

1967. június 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Csailány Dezső múzeumigazgató megfejtette a világhírű nagyszentmiklósi aranykincs rovásfeliratait A felirat megfejtése eme páratlan nemzeti kincsünket újra jogaiba helyezte vissza Csailány Dezső kandidátus, Szabolcs-Szatmár me­gyei múzeumigazgató több régészeti kutatást, évtize­des, vagy évszázados megoldhatatlan problémát te­relt már helyes mederbe. Most a nagyszentmiklósi aranylelettel kapcsolatban vállalkozott ilyen feladatra. Tudatosan és kellő hozzáértéssel •• Ülést tartott a Szolnok városi párttégrehajtó bizottság Tegnap délelőtt ülést tartott a Szolnok városi párt-végrehajtóbizottság önálló napirendként tár­gyalta meg öt szolnoki üzem (Tiszamenti Vegyiművek, papírgyár, megyei Vasipari Vállalat, Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat, bútorgyár) és a Vas- és Faipari Ktsz gazdasági vezetőjének és pártszervezetének kö­zös jelentését, melyben az új gazdasági mechp->s- ra való felkészülésről adtak számot. 1799-ben Nagyszentmiklós déli határában, a régi Ma­rosvártól, illetve a későbbi Óesanádtól, a mai romá­niai Maré Sinicodul nevű helységtől tíz kilométerre, páratlan aranyleletre buk­kantak. 36 darab színarany edény került elő, mintegy húsz kiló súlyban. A tudo­mányosnak éppen nem mondható érdeklődés any- nyira nagy volt a császári tisztviselők részéről, hogy mire a lelet anyaga meg­érkezett Béesbe „a császári régiség cabinet”-be, a 36- ból maradt 23, a súly pedig „lemorzsolódott” 10 kilo­grammra. A lelet ma is a bécsi császári kincstár leg­szebb és legértékesebb tör­ténelmi anyaga. A lelet pontos, hű és leg­szebben sikerült másolata a szegedi múzeumban ma is megvan. Azonban most nem tekinthető meg, mert a kitűnő példányokat a na­pokban megnyílt: Magyar- ország az ősidőktől 1848-ig című, reprezentatív kiállí­tásra vitték fel, ahol is az egész gyűjtemény legszebb és legértékesebb része. A lelet pontos kora, szárma­zása azonban mind ezideig nem volt megfejtve. Az edényeken szereplő rovás­írások ezt eddig lehetetlen­né tették. A napokban hírt kap­tunk arról, hogy Csailány Dezső megfejtette a nagy­szentmiklósi rovásírást, s minthogy más kutatásával kapcsolatban éppen a sze­gedi múzeumban tartózko­dott, felkértük, hogy sze­mélyesen ismertesse kuta­tásainak eredményét. — A nagyszentmiklósi aranylelet színarany csé­székből, ivó és keresztelő csészepárból stb. áll, figu­rális és növényi díszítéssel. Az edényeken görögnyelvű felírás, görög betűs, de tö rök nyelvű felírás, valamint török ro­vásírás, az egyik edényen pedig nemzetségi Jel: ta- maga látható. Az aranyedé­nyeket legkorábban Attila kincsének tartották, de mi­nősítették dunai bolgár-tö­rök, majd mások besenyő, sőt némelyek germán törzsi eredetűnek. Nyilvánvaló, hogy a rovásírás megfejté­se előtt végleges „helyre­tevéséről” beszélni sem le­hetett. A nagyszentmiklósi ro­vásírás a szibériai türk írás alapján áll, testvérfeliratai a Kaukázus előterében a Kubán folyó mellett kerül­tek elő 1962-ben. Egyenes folytatása a hun-székely ro­vásírás. A nagyszentmikló­si kincset, mely a honfog­laló török nyelvű magyar­ság egyetlen és legkiválóbb XI.—XII. századi ötvös művészetét képviseli, a tu­dományos tévedések eddig idegen népekhez kötötték. — Nagyszentmiklós a Csanád nemzetség birtoka volt és a kincs elrejtése a tatárjárással (1242.) függ össze. Az edényeket SU- NAD, vagyis a Csanád törzs (nemzetség) rovásszövege kapcsolja össze, mint aján­dékrészesedést. Bodrog és Csanád vármegye honfog­laló nemzetségei a felira­tok szereplői. így pld. BOTH-alj(a), Bathalja, to­vábbá Zanád (Szanád) és- Boya ispán, akinek nevét Baja örökíti, akik nemcsak történeti szereplők, hanem történeti és földrajzi reali­tások. Dr. Csailány Dezső 168 év tudományos tevékenysé­gei közül emelte méltó he­lyére a nagyszentmiklósi leletet. A 168 év alatt nem kevesebb, mint 130 tudo­mányos értekezés látott napvilágot ebben a témá­ban, köztük több kötetesek is. Ezen keresztül is érté­kelni lehet a most már nyilvánvaló tényt: milyen nagy és nehéz munka volt bebizonyítani, hogy a nagy­szentmiklósi aranykincs nem idegen eredetű. Ebben van Csailány Dezső tudo­mányos munkájának leg­főbb érdeme. Dr. Magyarka Ferenc Az üzemek megválasztá­sából kitűnik, hogy azok keresztmetszetét adják a város iparának, hiszen részben tröszt, részben nagyvállalati, valamint ta­nácsi irányítás alatt áll­nak, továbbá a szövetke­zeti ipar is képviselve volt, A jelentések tükrözték, hogy az említett üzemeknél tudatosan és kellő hoz­záértéssel készülődnek az új gazdasági mechaniz­musra. A Vasipari Vállalat egye­bek mellett arról tájékoz­tatta a végrehajtó bizott­ságot, hogy a tervek ki­alakításában már nagyfokú önállóságot élveznek a vezetők, hiszen a termelés volumenének, a gyártásra kerülő áruk meghatározá­sának joga őket illeti meg. A kötelező mutatók száma a tavalyihoz képest to­vább csökkent. A Tisza Bútoripari Vál­lalat szolnoki gyáregységé­nek jelentésében arról olvashatunk, hogy a köz­pont három kötelező mu­tatót alkalmaz a jövőben. A termelés egyéb kérdései­ben szabadkezet ad agyár­egység vezetőknek. A papírgyárban kidol­gozták a dolgozók anyagi érdekeltségének növelését biztosító elképzeléseket. Szeretnék széthúzni a bér­skálát, tervezik, hogy na­gyobb bérhányadot fordíta­nak premizálásra és így tovább. A Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat, a többihez hasonlóan, különböző tu­dományos intézetekkel mű­ködik együtt az új gazda­sági mechanizmusra való felkészülés során, s később is. Július végéig a Tisza- menti Vegyiművekben üzemgazdasági osztályt hoznak létre. Ennek fel­adata lesz a széles piac­kutatáson alapuló tervezés, a termelési tervváltozatok kidolgozása, a tervek elem­zése, a vállalat gazdasá­gosságának folyamatos vizsgálata. Általában nagy gondot fordítanak ezekben az üzemekben arra, hogy a fejlesztési feladatok meg­oldásában is otthonosan mozogjanak. A párt poli­tikájával teljesen meg­egyező álláspontjuk, a dolgozók szociális ellátá­sát továbbra is javítani akarják, a részesedési alapból való juttatásokat a — jelenlegihez képest — nem csökkentik. Sorolhatnánk még a példákat a jelentésekből, melyek azt bizonyítják: ezek a szolnoki üzemek nyugodtan nézhetnek a jö­vő elé. Az új gazdasági mechanizmusban is ered­ményesen fognak működni, sőt fejlődni. A párt-végrehajtóbizott­ság tagjainak nagy érdek­lődésére jellemző, hogy nem kevesebb, mint 26 kérdést tettek fel az ülé­sen résztvevő gazdasági vezetőknek, párttitkárok­nak. A vitában kialakult a végrehajtó bizottság ál­láspontja. Eszerint hasz­nos volt az üzemek jelen­tését napirendre tűzni. A vb meggyőződött arról, hogy ezekben az üzemek­ben körültekintően és ered-, ményesen készülnek fel az új gazdasági irányítási rendszerre. Mind a gazdasági veze­tők, mind a pártszerveze­tek kezdeményező kedve töretlen. Közös munkájuknak kö­szönhetően el lehet mon­dani, hogy az új gazdasá­gi mechanizmusra való felkészülés tervszerűen, megnyugtatóan halad. A párt-végrehajtóbizott­ság a jelentéseket elfogad­ta és elismerését fejezte ki a gazdasági vezetők­nek és a kommunistáknak az eddig végzett munká­jukért. Bizalmat szava­zott, hogy a további fel­adatokat jól oldják meg. — f — p Július 1-én megszűnik a központi adóhivatal Az új gazdasági mecha­nizmus a gazdasági és pénzügyi ellenőrzés rend­szerében is változásokat, átcsoportosításokat igényel. E változások során július 1-én megszűnik a központi adóhivatal. Ezzel egyidejű­leg megkezdi működését a Pénzügyminisztérium bevé­teli főigazgatósága, s hoz­zá tartozó hat területi igaz­gatóság. A bevételi főigazgatóság irányítja és ellenőrzi a te­rületi igazgatóságokat, s dönt az igazgatóságok hatá­rozataival szemben benyúj­tott jogorvoslása kérelmek ügyében. A szolnoki vágóhídon a külkereskedelmi vállalat exportfejlesztési alapjából mintegy 2 875 000 forintos beruházással új raktárt építettek, melynek május 5- én volt a műszaki átadása. A belső szerelési munká­kat az orosházi ktsz július elején kezdi meg. Az új raktár lehetővé tette a folyamatos export vágások minőségi hűtését és tárolását, ugyanakkor a belső raktározás problémáinak megoldását is elő­segítette. _ NZs — N em siettem. Csak a bé­lyegeimmel törődtem. Szabad időmben az ut­cákat jártam, az üzletekben ke­restem érdekes bélyegritkaságo­kat. Így a szerelemre nem igen maradt időm Osztálytársaim kö­zül azonban már majdnem min­denki volt szerelmes. Ekkor vi­lágossá vált számomra, tovább nem szabad késlekednem. Elő­ször is. mert már kénvelmetlcn. másodszor, mert lassan már nem marad lánv nekem. Elhatároztam tehát, sürgősen szerelmes leszek valakibe. De kibe? Igaz. a suliba sok szén lány járt. Hosszú habozás után kiválasztottam Ljusza Tyimoni- nát. Bizonyítékokat hoztam fel ellene és mellette. Ellene csak egyetlen érvem akadt: Ljuszát nem lehetett szépnek mondani. Lába hosszú és arca mindig pi- roslott. Mellette viszont sok érv szólt: először is a szomszéd ud­varban lakott, másodszor ugyan­csak hetedikes volt. Mindezen kívül Ljusza a távolugrás isko­lai bajnoka és a legfontosabb még senki sem szeretett bele. Sietnem kellett tehát. De mi­vel kezdjem? Hogyan mondjam el neki? Gemykához legjobb barátom­hoz fordultam tanácsért, aki fü­lig beleszeretett már a kövér Zsánnába. Odamentem hozzá és azt mondtam: — Genyka. én szerelmes va­gyok! Genyka végignézett és minden érdeklődés nélkül válaszolta: — Már éppen ideje. — És most mit csináljak? Éreztem, hogy ég az arcom. — Kibe? — érdeklődött Genyka — Ljusza Tyimoninába. — Aha... Az volt az a lány. aki úiévkor szavalt az ünnepsé­gen. Egy olyar. hosszú... Igen egyszerű. írjál neki levelet és hívd moziba. — És, ha nem akar jönni? — dadogtam félve. — Miért ne? — Genyka sze­me tele lett ravaszsággal. — Ki ne akarna moziba menni in­gyen? — Ingyen? — Ej. te... Természetesen meg kell venned előre a jegyeket Egy zacskó cukorkát is, a szü­netben pedig hívd limonádét inni. — És a mozi után? — Hazakíséred, és a kapuban megcsókolod. — Megcsókoljam? — ennek hallatára minden erőm elhagyott. — Miért, mit képzeltél? — vert vállon Genyka néhányszor. — Világos — mondtam min­denre elszántan. — Köszönöm! Milyen szép is az élet. amíg nem szerelmes az ember Most levelet kell írnom. mozijegyet vennem. Cukorka, limonádé és mindennek tetejébe még meg­csókolni... Titokban reményked­tem. hogy addig nem jutok el. Legjobb lenne, ha Ljusza egyálta­lán nem jönne él a moziba. Vagy ne is írjak neki? Azt nem! Már késő visszavonulni. Este bezárkóztam a szobámba. Egyik változat készült a másik után. Az első levél így kezdő­dött: „Ljusza! Mikor a nap tü­zes aranykorongja ráül a hideg csúcsokra...” A második: „Olyan vagyok, mint egy csillag. Ha belenéznél a lelkembe!” Ezeket a változatokat összetéotem. és a levél végleges formája ez lett: „Szeretlek! Gyere ma öt órára a mozihoz. Moziba megyünk. Sz. L.” (Ez Sztyepán Lebegyevet jelent.) Másnap tanítás után oda­adtam a levelet Ljuszának. Fél ötkor már a mozi széles bejáratánál álltam. Az előcsar­nok tele volt lármás emberekkel és én ebben a lármában re­ménykedtem. hogy szerelmem... nem jön el Mire azonban az óra kismuta­tója pontosan a cifra ötöshöz ért és Ljusza még mindig nem jött. kétségbeestem. Már jobb lett volna, ha eljön. De Ljusza nem érkezett. Az óra húsz perccel túlhaladta az ötöt és én izgatot­tan járkáltam a mozi előtt. Csaic fél hatkor ballagtam szomorúan haza... — Na, mi volt? — kérdezte Genyka a következő nap. — Nem jött — keseregtem — És te szomorkodsz? A le­mondás a férfi természetéhez tartozik. Meg kell. hogy ma­gyarázza! — mondta Genyka ha­tározottan. — Tanítás után be­szélsz vele. Ha akarod, elkísérlek. — Nem. Jobb lesz egyedül. Megmondok neki mindent, ha­tároztam el. Hadd tudja meg új­ból. hogy szeretem Néhány óra múlva, mikor megláttam Lju­szát. oda akartam menni hozzá. De Ljusza átment a másik ol­dalra. amikor észrevett, hozzám pedig odafutott a barátnője. — Te vagy az SZ. L.? — kér­dezte ravaszul. — Itt a leveled Liuszától! Odanyomott a kezembe egy borítékot és elfutott. Szörnyen vert a szívem. Levél Tőle! Biz­tosan megmagyarázza miért nem jött. Talán bocsánatot kér. Vagv máskor akar találkozni. Lehet, azt írja: ő is szeret engem? A sarokba húzódtam. Remeg­ve nyitottam Id a borítékot. Ben­ne. nagy papíron, gyönyörű be­tűkkel mindössze ennyi volt: „Hülye vagy!” Aláírás nélkül. Magam sem tudom miért, visz- szafutottam az iskolába. Leültem a helyemre. Ezek az alattomos, lelketlen nők! — sóhajtottam, majd a zsebkésemmel nagyon nehezen belevéstem a padba: „Ljusza + Sztyopa = szerelem l” Lassan felengedett a szomorú­ság. Még nem tudtam, hogy ez­zel befejeződött a gyermekkor és elkezdődött életem új. eddig még ismeretlen része (Fordította: Révész Mária) / J. MINUTKO: II ELSŐ | SZERELEM j !

Next

/
Thumbnails
Contents