Szolnok Megyei Néplap, 1967. június (18. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-20 / 143. szám

1967. június 20. « SZOLNOK MEGYEI NEPLAF 3 («NAA/WWWWWWW» Ruhák zseb nélkül Hatodik életévét betöltött lányom örö­mében többször kö­rültáncolta az asz­talt, amikor meglát­ta a születésnapi ajándékokat. Nem fu­karkodtunk. Anyuka, nagymama. a ke­resztmama s jó ma­gam is egy-egy ruhát vettünk. Nem beszél­tük meg, meglepe­tést akartunk. Sike­rült. Ha nem is az­zal, hogy valameny- nyien ruhát vettünk, de azzal igen, hogy egyformát. A négy ruha közül ugyanis egyen sem volt zseb. Ebben voltak egyfor­mák. Nem értem, hogy az öt-hatéves lányka ruhákra miért nem varrnak zsebet. Ilyen Korban a gyermek­nek mindkét keze állandóan foglalt. Játszik, támaszkodik, fog, ír stb. Zsebken­dőre viszont szük­sége van. De hát hova tegye? Ilyen if­jú hölgyeknek még nincs retikülje. Nem gondolnám, hogy különösebben nagy munkával, költ­séggel oldható meg a zsebvarrás. S ha nem sok-sok lányos szülő nevében kérem az illetékeseket : varr- janak zsebet a ru­hákra. (m) Uj típusú kapcsolat a termelők és a felvásárlók között Beruházási hitel a sertéstelepek korszerűsítésére A Szolnok—Heves me­gyei Állatforgalmi Vállalat javaslatára az idén jelen­tős összegű hitelt kapnak a termelőszövetkezetek a sertésszállások, hizlaldák korszerűsítésére. A hitel­ből csak technológiai be­rendezéseket — elletőrács, fűtő- és légkondicionáló berendezések, önetető, ön­itató — lehet beszerezni. Mint Janklovits Márton, a vállalat igazgatója mon­dotta: — A segítség a tsz-ek rekonstrukciós programjá­nak keretében történik. Is­mer t ugyanis, hogy a me­gye sertésférőhelyeinek nagyrésze elavult, korsze­rűsíteni kell a tartási kö­rülményeket. A szövetke­zetek nem tervkötelezetlek. Így az új mechanizmus je­gyében közgazdasági esz­közökkel igyekszünk a na­gyobb arányú hizlalásra ösztönözni. A tószegi Dózsa egymil­lió, a kőtelki Ady Tsz 300 ezer forint összegű hitelt kap az idén a sertéstelepek rekonstrukció j ára. — Előrehaladott tárgya­lásaink vannak a tiszaföld- vári, Lenin, a mezőtúri Pe­tőfi és a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz vezetőivel is. Együttesen 1 280 000 fo­rint hitelt kapnak még az idén az MNB-től. Előzetes tárgyalásokat folytattunk az öcsödi Kossuth és a túrkevei Táncsics Tsz-szcl is. Az előbbinek egymillió, az utóbbinak ötszázezer fo­rint hitelre van szüksége a rekonstrukcióhoz. A beruházásokat gazda­ságossági számítások előzik meg. A befektetett összeg­nek három, de legkésőbb négy év alatt meg kell té­rülnie. Az állatforgalmi vállalatnak csak egyetlen kikötése van: a rekonstruk­ciós hitelhez jutott tsz-ek hízottsertéseiket csak a vállalatnál értékesítsék. A vállalat igazgatójával együtt kerestük fel a tó­szegi Dózsa Tsz szakveze­tőit. A beszélgetés során kitűnt, hogy az egymillió forintos hitelt a tsz-ben a fiaztató és a hizlalda kor­szerűsítésére fordítják. A fiaztatóban melegpadlót. — légkondicionáló (fűtő, hű­tő) berendezést, a hizlaldá­ban önetetőt és önitatót építenek be. A tervdoku­mentáció már elkészült, A kivitelezéshez a jövő hó­napban fog hozzá a tsz építő brigádja, s még az idén befejezi. A szövetkezetiek most 8,5—9 hónap alatt állítják elő a hízottsertést. Az idő­tartam egy hónappal rövi­díthető. Az idén 1600 hízó átadására szerződött a kö­zös gazdaság a vállalattal. Ezt jövőre már 2000 hízó­ra akarják, növelni. Ehhez a koca létszámot is gyara­pítják. A tószegi Dózsa szakve­zetői — a gazdaságossági számítások ismeretében — úgy nyilatkoztak: az egy­millió forintos beruházás három év alatt amortizáló­dik. Tehát érdemes a vál­lalat segítségét igénybe­venni a tartási körülmé­nyek korszerűsítéséhez. — m. I, — 'Amilyen az eladó, olyan a vásárló AZ ÜNNEPI TERMELÉSI TANÁCSKOZÁSON AZ IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÁLLALAT IGAZ­GATÓJA AZ UDVARIAS KISZOLGÁLÁSRÓL BE­SZÉLT. DICSÉRTE A VÁLLALAT DOLGOZÓIT, S r TÖBB MINT ÖTSZÁZUK KÖZÜL NÉVSZERINT IS MEGEMLÍTETT EGYET, MINT A VÁLLALAT LEG­UDVARIASABB DOLGOZÓJÁT. Megújhodott versenyszel lem Abádszalókon (Tudósítónktól.) Érdekes beszélgetést hall­gattam végig az abádszaló- ki községi könyvtárban. Egyik szereplője Borsos Gyula, a Lenin Tsz nép­művelési ügyvezetője. ö mesélte. A szocialista brigádmoz- galotn úttörői a sertéste­nyésztők voltak tsz-ünkben — kezdte. Közülük minden évben felállt egy-egy mun­kacsapatvezető vagy tag, s bejelentette: kihívjuk az állattenyésztő brigádokat. Mindig voltak olyan mun­kacsapatok, amelyek elfo­gadták, Csak aztán... Év­közben keveset törődött ve­lük a vezetőség. Így ment ez egy ideig. Mikor aztán egyszer megjelent a faliúj­ságon a verseny értékelé­se, erre már felfigyelt a tagság. Verseny díjalap még csak 1966-ban volt 50 ezer forint Vajon megkapjuk-e? — reménykedtek a bene­vezett brigádok tagjai És a zárszámadáson leszámol­ták a kezükbe a teljesít­ményükért járó jutalmat. Utána szinte mindenkit ez foglalkoztatott. Azok kü­Gyár- és Gépszerelő Vállalat keres vidéki szerelési területeire — lakatos, kovács, csősze­relő, villanyhegesztő szakmunkásokat és se­gédmunkásokat. — Az órabéren kívül külszol- gálati díjat és a kül­szolgálatra vonatkozó egyéb juttatásokat biz­tosítunk. Jelentkezés személyesen vagy írásban Budapest, VI., Paulay Ede u. 52. személyzeti osztályon. lönbek? Azt ón is meg tudnám tenni. Érdekes volt a szőlészeii munkacsapatok közötti ver­seny. Már mindegyik be­nevezett. csak a Kardosnéé nem kapcsolódott be. Hogy is állhatnának ők ki. hi­szen eddig az ellenőrzés mindig azt tapasztalta: a tizenhét dolgozóból négy ha megjelent munkára.,. A többiek nagyon sokat mu­lasztottak. Aztán Kardosné. meg a jól dolgozók, meg­győzték egymást: minden­kinek jól jönne az az ezer- egynéhányszáz forintos díj és így tovább. És... Meg­nyerték a versenyt. A 160 nap alatt még kisebb be­tegség miatt sem mulasz­tottak a csapat tagjai. Eddig az üzemegységek vezetői csak úgy eltűrték a versenyt. Szinte csak azt nem mondták, megy ná­lunk a munka, verseny nélkül is. Most már a tag­ság kívánságára ők is kö­vetelik. dolgozzák Ifi a ve­zetők az ő területükre is a feltételeket. Az idén a régieken kí­vül még három brigád in­dult a szocialista brigád címért. Ebből kettő gépe­sítési. egy állattenyésztő. A jelentkező csapatok ter­melési eredménye jó. A műhelybeliek eddig példát mutattak, két éven át mű­ködött náluk „becsület bolt”, amelynek 3000 fo­rintos évi forgalmából so­ha nem volt hiányuk. A műhely területén eddig nem tudtak kivel verse­nyezni ök kérték, szervez­zük meg. hogy két brigád­ban versenyezhessenek a szocialista címért. Eddig te­hát öt brigád dolgozik ezért. De máris újabb két csapat kéri benevezését... Kíváncsi voltam, mit je­lent az, hogy legudvaria­sabb, és felkerestem Holló Ferencnét Szolnokon, a 33-as boltban. Láttam, ami­kor nem volt vásárló a pult előtt. Nem állt meg pihen­ni, beszélgetni. Átment munkatársához,/ segített. Ha pedig ott sem volt vevő, a polcokon rakosgatott. Az­tán szem és fültanúja vol­tam olyan esetnek, amikor egy hölgy vásárló feltehe­tően rossz kedvében min­denáron bosszantani akarta. Művészien értett a szekíro- záshoz. A pult túlsó olda­lán Hollóné mosolygósán adta amit kért. s rakta el, amire azt mondta, nem kell. Ezeket a példákat emlí­tem meg, amikor szemtől szembe állunk és beszélge­tünk. Panasz helyett védi a vásárlókat. A boltban el­töltött majd másfél évtized tapasztalatára alapozza vé­leményét. Szerinte az el­adótól függ a vásárlók han­gulata. A bolt vezetője is meg­erősíti, hogy Holló Ferenc­nét a boltban még sosem látta mogorvának, haragos­nak. S ez az örökös vidám­ság nem természetéből fa­kad. Valamikor tanuló ko­rában idősebb kereskedők többször figyelmeztették, hogy elijeszti a vásárlót, olyan komoly. A szolnoki járműjavító­ban már eléggé pontosan tudják, hogy a fél évet milyen termelési eredmé­nyekkel zárják majd. A január—május közötti idő­szakra tervezett javítások számának időarányos telje­sítését vizsgálva arra kö­vetkeztetnek, hogy a moz­dony. a személy és a pod- gyászkocsik futójavításá­ban elmaradnák. Az élteit öt hőnap alatt a mozdonyjavítással élta­— Régen volt. Azóta megtanultam mosolyogni. Sokkal könnyebb így. Igaz, kezdetben nehéz volt le­nyelni az igazságtalan sér­tegetést. Ma már más. De nehogy azt higgye, meg­szoktam. Ezt sosem lehet megszokni. Az udvarias kiszolgálás­hoz a mosolyon kívül per­sze más is kell. Ezért a másért várnak rá, ezért a másért dicsérte meg levél­ben egy fiatalember. Hogy is volt? — Zárás előtt egy-két perccel jött be a vevő ka­lapot nézni. Azért csak nézni, mert nem akart zár­óra után vásárolni. Termé­szetesen felajánlottam a se­gítségem, s egy nagyon szép kalapot vett. Igaz, tíz perc­cel később végeztem, de íme a levél, amelyben meg­köszönte a segítséget. A panasz levelező lapon dicséret olvasható. Nem egyedi példa ez. Sokat le­hetne felsorolni. Levelek­ben, szavakban dicsérik meg előzékenységéért, ud­variasságáért. S vannak, akik azzal dicsérik munká­ját, hogy visszatérnek hoz­zá vásárolni. Nem csak elad. Kínálja az árut, tanácsol, segít a választásban. S mindezt úgy, hogy nem tű­nik kioktatásnak, természe­tesnek veszik a vásárlók. — raj­iéban nem volt baj, sőt némi előnyhöz is jutottak. Ám teherkocsiból negy­veneggyel kevesebbet ad­tak át a forgalomnak a tervezettnél. Félévkor azon. ban ezzel egyenesben lesz­nek. Az egyes javítási nemek­ben várható meny- nyiségi lemaradás okát ab­ban jelölik meg, hogy nem kaptak elegendő javításra váró kocsit a forgalomtól Newt volf elétj kocsi Nm®i DÉLUTÁN Sokszor észrevétlenül megyünk el az események mellett. Pedig önmagukért beszélnek. Mint az elmúlt ■szombat délután Kunhegyesen. Hét végén mozgalmasabb a község. A napi mun­kát esküvők, mulatságok, rendezvények, mozi és kul­turális műsor zárják. Most a strand is benépesült. És gazdagodott. Egy televízióval. A község úgyszintén. Az új gimnázium útra en­gedte első érett növendékeit. Persze a szombat nem múlhat el lakodalom nélkül. Kunhegyesen sem. Este pedig áll a bál. Igaz, előtte még a művelődési ott­honban kedves vendégek, szovjet színjátszók adtak műsort Szép, gazdag nap volt a szombati. A rV/A osztály szóbeli érettségije a gimnáziumban, összesen huszonnégyen értek és ebből négy tanulót javítóra utasítottak TV-t állítottak fel a stran dón, hogy a délutáni és esti műsorokat a strandolok a szabadban nézhessék Házasságot kötött Kovács Éva és Führinger Lőrinc. Ebben az évben huszonkilenc fiatal pár kötött há­zasságot a kunhegy esi tanácsnál A szovjet—magyar baráti találkozón a szovjet szín­játszók másfélórás műsorát élvezhette a kunhegyes! közönség. (Foto: Nagy Zsolti \ Nagy János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents