Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)
1967-05-16 / 113. szám
1967. május 16. mouwm w»«f Li néplap 3 Elektromos repülőkotta - Piszkavas helyett óra Városi politechnikai kiállítás a tanácsházán Vasárnap délelőtt a szolnoki városi tanács nagytermében Budai Péter művelődésügyi osztályvezető nyitotta meg a város általános iskoláinak politechnikai kiállítását. A megnyitón fellépett az Abonyi úti iskola énekkara. Az Újvárosi iskola tanulói egy rögtönzött munkapadon gyertyatartókat készítettek, s azzal kedveskedtek a vendégeknek. A Zagyvaparti iskola növendékei pedig a helyszínen frissen sült pogácsával kínálták őket Ezt a kiállítást az őszszel kezdődő nemzetközi politechnikai szeminárium előkészületeinek jegyében rendezték. Az itt bemutatott munkák közül válogatják ki a megyei kiállításra küldendő szolnoki anyagot. Bár a szolnokiak „reszortja” a rajzzal kapcsolatos, egyéb témakörökből is igen gazdag anyagot állítottak ki. Mondhatnánk azt is, hogy kissé túlgaz- dagot, s emiatt meglehetősen zsúfolt a kiállítás. Ez a kis szépséghiba azonban nagyon jó jel. Azt bizonyítja, hogy igen eredményes a város iskoláinak politechnikai oktatása. Vitathatatlan haszonnal jár ez nemcsak a tanulók mun. kára nevelésében, hanem a szemléltető eszközök állományának gyarapításában is. Most mérik fel, hogy milyen összeget takarítottak meg azzal, hogy sok szemléltető eszközt elkészítettek a politechnikai foglalkozásokon, s nem kellett azokat megvenni. Bizonyára tetemes összeg mutatható ki. Ez a kiállítás arról is tanúskodik, hogy egy kis ötlettel, leleménnyel nemcsak a munkára, hanem a szebb, a kvalifikáltabb A zeuei la gazai jubileuma Tíz éve, hogy megkezdte működését Jászberényben az általános iskola zenei tagozata. Az évfordulót gazdag programmal ünnepelte meg a Lehel vezér téri 5. számú általános iskola május 13-án délelőtt. Az ének-zenei tagozat tízéves működését dokumentáló kiállítás megnyitásával vette kezdetét az ün- neps égsorozat. Az eredményekben gazdag esztendőket a különböző szereplések, fellépések, zenei versenyek alkalmával nyert oklevelek, elismerő sorok, szép fotok bizonyítják. Ezután került sor három osztályban bemutató tanításra, ahol az ének-, illetve a szép tánctanítás műhelytitkaiba engedett bepillantást a három kiváló nevelő: Bartos Nándorné, Rohonczy Andrea és Szóród Sándorné. A zeneileg magasfokú képzettséggel rendelkező tanulók fejlettsége, zenei intelligenciája a látottak alapján vált igazán érthetővé. Választ adták a látott órák arra is. hogy a szilárd, biztos alapokat lerakó alsó tagozatos munka hogyan fejleszthető a felső tagozattal igazán tökéletessé. Az órák megbeszélését R&polthy Viktor szakfelügyelő vezette, majd Hor- * p9 váth László, az Országos Pedagógiai Intézet munkatársa méltatta a zenei tagozat tízéves működését. A délelőttöt Kóbor Antal szolnoki zenei igazgató előadása zárta le az énektanításról és a karvezetés mai kérdéseiről. Az ünnepség este dísz- hangversennyel folytatódott. Tóth Béla igazgató bevezető szavai után az intézet volt növendékei vallottak arról, mit nyújtott nekik gyerekkori iskolájuk, majd az alsó és felső tagozatos tanulók bizonyították a zsúfolásig megtelt színházteremben a jubileumát ünneplő zenei általános iskola magasfokú képzését. A műsorban a salgótarjáni zenei általános iskola Vili. osztályos növendékei is felléptek, mint vendégek. Kedves táncokkal, mutatós számokkal emelték az est színvonalát. A hangverseny kamarakórusait, szép népi táncait az iskola zenei tagozatának alsó és felső tagozatos tanulóiból alakult nagy kórus követte, amely egyben színpompás befejezése is volt a szép estnek. munkára is lehet nevelni a gyerekeket. Kocsis László, az Újvárosi iskola nevelője például piszkavas helyett kovácsolt vasból és lemezből óra számlapot készíttetett. S az óra mutatja is a pontos időt. A szintén bemutatott OHM-tábla, az elektromos repülőkotta és a többi kiállított tárgy hűen illusztrálja, hogy mennyivel könnyebben elsajátítha tóvá lehet tenni a tananyagot a politechnika alkotásaival. A városban a szandaszöl- lősi iskolában folyik mezőgazdasági politechnikai képzés. Hatszáz négyszögöles gyakorlókertjük terméséből mutatnak be zöldségféléket, virágokat, érdekes kísérletet. Egymás mellett álló cserepekben nevelt lucerna fejlődésén mutatják be például; Belánszki György nevelő érdemeként —, hogy mennyivel dúsabban díszük az, amelyiknek magoltását Rhizonittal végezték el. Az új módszerek haszna így szemmel látható a laikusok számára is. Az elsőosztályosok első papírvágástól a nyolcadikosok sokrétű munkájáig érdekes keresztmetszetet ad ez a kiállítás a politechnikai oktatásról. Érdemes megnézni nemcsak a szakmabelieknek, hanem a szülőknek is. S. B. Mozog a piac A KISZÖV-nél kapott információ szerint a mezőtúri Ruházati Kisipari Szövetkezet az idén előreláthatólag 11 millió forint értékű árut exportál. A belkereskedelem is jelentős, mintegy 15—20 millió forintot kitevő rendelést ad a szövetkezetnek. Export-rendelés az első negyedévben nem volt, ezért a szövetkezet a teljes kapacitását a belkereskedelem szolgálatába állította. Több mint négyszer annyi ruhaneműt gyártottak hazai forgalombahoza- talra, mint amennyit előzetesen „elterveztek”. Hiába, mozog a piac. Még az a jó. hogy a szövetkezet lépést tudott tartani vele. Gácsi Mihály grafikai kiállítása a Damjanich Múzeumban Vasárnap délelőtt 11 órakor nyitotta meg Kaposvári Gyula múzeumigazgató Gácsi Mihály gyűjteményes grafikai kiállítását a Damjanich Múzeum földszinti kiállító termeiben. A megnyitón megjelentek a város poütikai, társadalmi és művészeti közéletének képviselői. A bevezető szavakat szép számú közönség hallgatta végig. Kaposvári Gyula röviden utalt Gácsi Mihály életének néhány jelentős eseményére, majd a művész alkotói törekvéséről beszélt, a közönség figyelmébe ajánlva a kiállított műveket. A kiállított több mint nyolcvan grafikai lapot zömével a legutolsó tíz év alkotásaiból válogatták össze a tárlat rendezni. A bemutatott anyagot három teremben helyezték el. Az első terem gerincét az ötvenes években született Dózsa ii- nóieummetszet sorozat alkotta. A második teremben mutatták be a művész rézkarcait, míg az utolsó, harmadik teremben köny/il- tusztrációkat és ex-librise- ket láthat a közönség. Gácsi Mihályt sokan nevezik a grafika Villonjának. Ez a _ rokonitás nemcsak kvalitásbeli elismerés, hanem egyben egy bizonyos művészi alkotói szemléletmód nyugtázását is jelenti. A művész egyéni humora és ezentúl a groteszk iránti érzékenysége valóban Villon i gyökerekből táplálkozik, Leginkább talán a középkori misztérium játékok vaskosan népi. de ugyanakkor filozófiai mélységű humorához, fejlett kritikái szemleletéhez hasonlítható. Gácsi Mihály látszólag azonos módon vall az apró emberi gyengeségekről, megmosolyogtató gyarlóságokról és az emberiség életének legszörnyűbb, legtragikusabb eseményéről a háborúról, az önmaga elpusztítására való szövetkezésről, a bűnös ostobaságról. A művész humanizmusa azonban e látszólagos azonosságban különböző mértékeket szab. Azzal, hogy nevetségessé teszi, ami ostoba és kegyetlen, még visszata- szítóbbá válik az értelmetlen pusztítás. Politikus művész, a meghatározás legnemesebb értelmében. Mindig érzékenyen reagál a világ eseményeire és művészetének voksát mindig a humanizmus mellé teszi le. Emberábrázolásában soha sem az emberséget, hanem éppen az emberi mivolttól idegen vonásokat teszi szatírájának tárgyává. Ez a fajta humor az, amelyben sem a művész, sem a művet befogadó közönség nem ismerhet tréfát és ez a fajta nevetségesség az, amely öl. Gácsi Mihály grafikáinak másik nagy erénye, a tartalmi kifejezésen túl, biztos és briliáns technikai megoldottságokban van. A művek szemlélése közben óhatatlanul Dürer és Rembrandt metszetedre gondolunk. A különböző tónus értékeik variálása helyett a tiszta vonalrajzra törekszik a művész alkotásaiban. És a vonalakat a mondanivaló gazdag és kimeríthetetlen eszközeként alkalmazza. A kiállításon külön műfajt képvisel Gácsi ex-libris művészete. Nem utolsó sorban éppen a technikai kiválóságok miatt válnak ezek a kis grafikák a mai magyar^ kisgrafika talán legjelentősebb munkáivá Rideg Gábor A művész autogrammot ad.-NZs Űjjjásziileiésevn lmh§én Egy nop Áfonyin altábornagy társaságában 99 KOROSZTÁLYNAK KEDVENCE Még dúltak a harcok! I Véres csaták színhelye volt ; az ország. A szovjet csapa- : tok egymás után vívták : győztes csatáikat, s a fa- ' siszta német csapatok el- ' keseredésükben dühödtem ' vadállat módjára védekeztek. A 18. gárda lövészhadtest Uzsgorodnál lépte át a határt, majd Nyíregyná- zán, Jászapátin, Jászberényen keresztül elérkezett Vecséshez. Körülzárták Budapestet, s ekkor a szovjet hadvezetés mindannyiunk által jól ismert lépésre szánta el magát. — Hogy megmentse Budapestet a pusztulástól, hogy megmentsen asszonyokat, gyermekeket a biztos haláltól, kapitulációra szólította fel a német hadvezetést. Olyan valaki idézte ezeket az emlékeket tegnap délelőtt, aki részese volt a Nagy Honvédő Háborúnak; aki parancsnoka volt a 18. gárda lövészhadtestnek; aki felszabadította Budapestet, s hazánk több nagy városát, kis faluját; aki a hős parlamentereket útnakindította azon a decemberi reggelen: Ivan Mihajlovics Afonyin altábornagy, a Szovjetunió hőse. Afonyin altábornagy a HM és a KISZ KB meghívására tartózkodik hazánk, ban feleségével együtt. S hogy tegnap Szolnokra látogatott, az nem volt véletlen. Tánc az úttörőkkel A Kassai úti iskolában ünnepélyes külsőségek között fogadták a vendéget. Ám a tábornagy később mégis legszívesebben arról beszélt, amikor a szünetben a gyerekekkel táncolt az udvaron, amikor az iskola folyosóján a kisdobosok köszöntötték. E találkozás alkalmával a magasrangú szovjet tiszt érdekes képeket mutatott a gyerekeknek: — Ilyen volt Budapest, amikor kijutottunk a Dunához, amikor a németek felrobbantották a hidakat — mondotta. — A képeket egy katonám rajzolta, aki művész volt, aki hős volt. Én Buda ostrománál sérültem meg súlyosan. Tizennyolc helyen. Egy budai asszony adott egy dunnát, abban hoztak ide, Szolnokra, A Kilián György Repülő Tiszti Iskola parancsnoka is fogadta a vendéget. Tájékoztatta őt az iskola életéről, munkájáról, a kisze- sek tevékenységéről. Egy kórházat keresünk — Itt feküdtem sebesülten. Ebben a városban adták vissza az életem. Ez a város újjászületésem helye. Keressük meg azt a kórházat, ahol feküdtem. Valamilyen iskola — szólt Afonyin altábornagy. És bejártuk a várost, amikor a Költői út-i általános iskola előtt hirtelen megálljt intett a vendég. Ez az! Mint egy fiatal legény, olyan lelkesen szaladgált az iskola lépcsőin ez az ötvenhat éves ember. Be- nyitogatott tantermekbe, keresve az egykori hadikórház műtőjét. Itt van! Csakhogy most a politech- nikások konyhája ez a szoba. Költői Anna utca 7. szám. A ház egyik lakója, Berényi Lukács és felesége a munkahelyéről sietett haza, hogy otthonukban köszöntsék a vendéget. Ez az a ház ugyanis, ahol Afonyin altábornagy 1945 januárjától március végéig betegen feküdt. Innét vitték át mindig hordágyon a kórházba kötözésre. A feleségének mutatta: „Itt volt az ágyam, és itt az asztal”. A házigazdák pálinkával kínálták a vendéget, s 6 pohárköszöntőjében ennyit mondott: — „Rendkívül boldog vagyok, hogy feleségemnek megmutathattam ezt a helyet. Ö szegény akkor nem tudott rólam semmit, élek-e, halok-e. Áz asszonyoknak ís köszönhetem Afonyin altábornagy megmutatta feleségének a Tiszát, a várost, s közben talán százszor is elmondta: „Hogy életben maradtam azt a szolnoki asszonyoknak is köszönhetem. Egy fiatal szolnoki nő ápolt, s asszonyok hoztak nekem mindennap tojást, gyümölcsöt, amikor meghallották, hogy itt egy szovjet tábornok haldoklik”. — A mi barátságunk vérrel pecsételődött meg — szólt búcsúzóul — s éppen ezért hiszem, hogy örökre szóL Varga Viktória t
