Szolnok Megyei Néplap, 1967. május (18. évfolyam, 102-125. szám)

1967-05-13 / 111. szám

1967. május 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP RECIPTEK Kelkáposztaleves. 1 fej kelkáposztát vékonyra sze­letelve, zsíron puhára pá­rolunk, kevés liszttel be­hintve, csontlével felereszt­jük és vékony karikára vá­gott szárazkolbászt puhára főzünk benne. tíjmódi rántotta. Füstölt szalonnát kockára vágunk és kisütünk. Ha kellő zsírt eresztett, apró kockára vá­gót kenyeret dobunk bele és ha megpirult, ráütünk néhány elkavart tojást. Kapros-tejfeles káposzta. A savanyúkáposztához a fazékba egy darab disznó­húst teszünk, annyi vizet öntünk rá hogy ellepje, és puhára főzzük. A húst ki­vesszük, világos rántást készítünk, apróra vágott kis hagymát pirítunk meg benne, pirospaprikát, fél marék apróra vágott kap­rot dobunk bele, majd a rántásba tesszük a káposz­tát. Bőséges tejfellel ösz- szefőzziik, a felszeletelt húst belerakva átforraljuk és tálaljuk. ÍSAIAP Maradékból új étel Az ügyes asszony nem 3d ja készer ugyanazt az ételt az asztalra. Miként készíthetünk a maradék­ból új ételt? Pörkölt maradékból gom­bóc A húst átdaráljuk, s ap­ró szalonnakockákat keve­rünk hozzá. Elnyújtott krumplis tésztából kocká­kat vágunk, s az előbbi keverékből teszünk a kö­zepére. Gombóccá formál­juk. Amikor kifőzzük, tej­Horgolt blúz Fehér és valamilyen élénk szín kombinálásá­val készítjük, s minden ötödik sornál váltjuk a színt. Készíthető gyapjú-, bébi- vagy selyemfonálból. Csak két téglalapot kell h-«: * | m horgolnunk, melynek váll­részét (kb 11—11 cm) ösz- szevarrjuk. Az oldalait ugyancsak varrjuk össze, itt kb. 16—18 cm-t szaba­don hagyunk a kar részé­re és ezt azután 8 soron keresztül két színnel kö­rülhorgoljuk. A fonál vas­tagságától függően 100— 120 láncszemmel kezdjük munkánkat. 1. sor: A láncszemsort behorgoljuk rövidpálcával. 2. sor: 3 láncszem a má­sodik rövidpálcára 1 egy- ráhajtásospálca. a követke­ző második rövidpálcára 3 egyráhajtásospálca, a kö­vetkező másodikra egy egyráhajtásospálca, ismé­telünk. 3. sor: 2 láncszem után minden pálcára egy rövid­pálca, a 2. és 3. sor ismét­lésével készítjük el mun­kánkat. sz. b. fellel elkevert hús szafttal tálaljuk. Tavaszi ételként apró kockára vágott főtt kara­lábéval is elkeverhetjük a pörköltet. Finom egytál­ételként tálalhatjuk. A palacsintamaradékot vágjuk csíkokra. Készít­sünk hozzá tojássárgájá­ból és felvert tojáshabból édes keveréket. Az össze­kevert ételt süssük meg vajazott sütőben palacsin­tapudingnak. A főtt marhahúsból ke­vés fáradtsággal sok min­dent készíthetünk. Töltött kelkáposztához vagy karalábéhoz az aláb­bi tölteléket készítsük: A megdarált leveshúst egy tojással, kevés borssal, reszelt hagymával, apróra vágott füstölt szalonnával összekeverjük, s gyengén párolt kelkáposzta leve­lekbe csavarjuk. Fehér cérnával átkötjük, nehogy a töltelék kifőjön belőle. Karalábé esetében a gyen­gén főtt kivájt karalábét töltjük meg vele. Zsírozott tepsibe helyezzük, s tej­fellel meglocsolva, kevés lével, kis zsírral pirosra sütjük. A főtt marhahúsból hi­degen pástétomot is készít­hetünk. A kétszer átdarált húshoz reszeljünk vörös­hagymát, adjunk hozzá sót, törött borsot, darált füs­tölt szalonnát, mustárt és kevés vajjal keverjük öt­tíz percig. Melegített zsír­ral megfuttatott edénybe töltsük. A megmaradt párizsit csíkokra vágva hagymás, Cl PCS” MA1VÓ A világhírű matyó hím­zésnél a fejlődés különbö­ző szakaszaiban más-más díszítő-stüus volt az ural­kodó. A mezőkövesdiek égjük legrégibb hímző-stí­lusa a mellékelt rajzokon látható úgynevezett „ci­pés”. Az 1800-as években eredetileg a lepedők szé­leit varrták ki ilyen mintával. A díszlepedők széle alul kilógott és a magasra rakott vánkosok és dunnák alól és takarta az ágydeszka oldalát, s ez­által szépen díszítette a be­vetett ágyat. A mezőkövesdi matyó hímzések közül általában a tarka, zsúfolt mintájú, dús színezésű stílus a köz­ismert. Ezzel szemben a „cipés” laza kompozíciójú. szerény és finom vonalú és mindössze a kék és a piros színt alkalmazza. Nevét a „csibé”-ről s a fejjel lefelé, szárral lefelé fordított cipőkről kapta. A „cipő” azután matyó ak­centusban „cipé”-vé vál­tozott. Ennek a hímzés-fajtának a többi motívuma is jel­legzetesen ehhez a stílus­hoz kapcsolódik. A kerek alakú, hat szirmú rózsa, a „macskafark”-nak nevezett kunkorodó vonalak és haj­lított ágacskák levelekkel, a végükön kerek bimbók­kal, mind ehhez a hímzés­stílushoz kapcsolódó dí­szítőelemek. A mintát házivászonra rajzolták, majd rajzolás után színes pamutfonallal, egyszerű száröltéssel és laposöltéssel kihímezték. A „cipés” hímzés hagyo­mányos szerkesztési mód­ja a „bokor”. A színezés­nél a rózsák szirmait és a „cipókét”, valamint a ke­rek bimbókat és a levele­ket mindig pirossal és la­poshímzéssel, a madarak körvonalait mindig piros száröltéssel varrták ki. A rózsák belsejében lévő vo­nalakat, a szárakat, a „macskafarkokat”, vala­mint a madár fején, far­kán lévő vonalakat, a ma­dár szemét és lábait vi­szont kék fonallal, az egy­szerűség kedvéért száröl­téssel hímezhetjük. A mellékelt rajzokon látható, hogy a „cipés” motívumok nemcsak bok­rosán, hanem szegélydíszí­tésül „koszorúban” is el­helyezhetők. Ezek azonban csak példái azoknak a vál­tozatoknak. amelyekben az ügyes hímzők a cipés mo­tívumokat összeállíthatják térítők, szettek, alátétek, párnahajak széleinek hím­zéséhez. Dr. Pintér Imre ecetes lébe tegyük, hússa­látaként fogyasztható. A megmaradt főtt krumplit vágjuk karikára, s 2 dl tejfelből, egy tojás- sárgájából kevés cukor és mustár hozzáadásával ké­szített tartár-mártásba te­gyük. Ny .A. ^Oágoti átrág vázában Nincs talán olyan asz- szony, akiben ne élne a lakásdíszítés vágya. A leg­ősibb és a legszebb a vi« raggal történő díszítése Minden otthonban akad elegendő váza, virágtartói amely ezt a célt szolgálja, csak megfelelően kell vá­laszthatunk. Nyilvánvalód hogy az alacsonyformájú vázába nem tudunk hosz- szúszárú virágot, például jázminágat, vagy szarkalá­bat tenni. Az is természe­tes, hogy e magas, szűk­nyakú vázába csupán egy­két szál virág illik. Képünk példázhatja a szép virágrendezést. Fekete-sárga kerámia­váza kisebb méretű és szűkebb nyakú. Általában vékonyabb szárú, nyolc­tíz szál virág illik bele, például sárga-fehér mar­garétacsokor. — ács — Őrsi Má A Virág és Páfrány őrs tagjai hosszú ideig békességben megfértek egymás mellett. Még kirándulni is együtt mentek. Tavasz elején azonban valami történt — de hogy mi — azt senki sem tudja megmondani. Ettől kezdve még az utcán is kikerülték egymást a páfrányo- sok, azaz a fiúk és a virágo­sok, vagyis a lányok... Sőt, búsvét előtt kemény parancs hangzott el a Páfrány őrsben: „Senki sem locsolhatja a Vi­rág őrs tagjait!’* Mi tagadás, nem mindenki örült ennek a fiúk közül, hi­szen rokonlányok is voltak a „virágok” között, akiket kike­rülni sértésnek számított... De most már mindegy. Ha harag van, legyen hosszú... Csakhogy, amikor a tavaszi szünetről visszatértek az isko­lába, nagy dolog történt! Orbán Etelka, a Virág Őrs vezetője, az egyik szünetben felkereste Rigó Pistát, aki ép­pen hetesként szorgoskodott az osztályban. Pista csak ámult, amikor Etelka ünnepélyesen átnyújtott neki egy kis sza­kajtó piros tojást. — Fogadjátok szeretettel, nek­tek festettük. — Mi... hogy? — dadogott Ri­gó, és a füle tövéig elvörösö­dött. — Hiszen mi nem locsol­tunk... ' — Nem baj — mosolygott Etelka. — Mondtam már, hogy nektek készítettük! — No, ezt megkaptuk — mo­rogta Rigó Pista maga elé. amikor a kislány már eltávo­zott. Még azonnap délutánján, a tanítás végén, összehívta őrsét. — Fiúk! — kezcPte lesütött szemmel — szétosztom a vi­rágok” ajándékát. Mindenki meglepődött, s za­vart tekintettel vették el a pi­ros tojásokat... Bizony nem szóltak, csak ültek, némán. — Rigó Pista törte meg a csendet. — Én adtam ki a parancsot, igazán mondom nem volt szép... Már meg is bántam. Delrót most már mit tegyünk? Kormos Bercinek felcsillant a szeme. Az ötlete minannyi- uknak tetszett... A májusi szellő ringatta a2 ünnepi zászlókat, no meg a lá­nyoskapukban álló, feldíszített májusfák lombjait. Az ünnep békességes csendjét egy kü­lönös hír kavarta fel. „Az Al­sórét szélén, a patak partján, a nagy jegenye májusfa-dísz- ben, pántlikásan pompázik!” A gyereksereg is tudomást szerzett erről, s első dolguk volt felkeresni. A magas fa zizegő új zöld lombjain szebbnéi-szebta szalagok lengtek a szélben. A sok színes pántlika között egy fehéret is lengetett a szellő. — Valami írás van rajta 1 — rikkantotta Gömöri Barna, a híres famászó. — Várjatok, le­hozom... — s azzal se szó, se beszéd, máris felkúszott a szép szál jegenyére. Hangosan olvasta az írás szö^ vegét. „Szeretettel a Virág őrsnek. A „Páfrányosok’\ Hogy miért éppen ezt a fát díszítették fel Rigó Pistáék? Könnyű kitalálni. Ezalatt a fa alatt játszadoznak legszíveseb­ben a lányok. Ez az őrsi fá*: juk... ...Attól kezdve a barátság is­mét a régi volt. Balogh Béni Folt tisztítás Gépolaj: Szalmiákszesz oldattal kidörzsöljük a foltot, utá­na langyos vízzel az anj'a- got átmossuk. Tej: Ez a módszer minden anyagra érvényes, kivéve a selymet. Víz, szappan, esetleg szalmiákoldat, vi­gyázzunk arra, hogy forró­vizet ne használjunk. Se­lyemanyagot csak benzin­nel kezeljünk. Körömlakk: Mosható anyagok és szö­vetek (műszálas anyagot, műselymet ily módon nem lehet kezelni), langyos víz­zel megmossuk az anyagot, majd acetonnal oldjuk a foltot. Találós kérdések Lábam sincsen, mégis frissen nyargalászok,, szaladok — nincsen kezem, de leveszem fejedről a kalapot, s a hajadba ragadok. (Szelj 2. Érdekes egy doktor! Láthatod őt sokszor: fatörzseket kopogtat, s kukacokat ropogtat. (Harkály) 3. Fogaimmal fát harapok, kisöcsém meg vasat harap, s amíg eszünk énekelünk, mert a munka csak így halad. (Fűrész) Én vagyok sok leszakított virág háza, úgy hívnak, hogy (Virágváza) Vékony, fényes, s hegyes nagyon —< mi lehet a neve vajon? "Tty Ha jár. ha nem jár, sohasem megy, mindig áll, (Öra) 1. Két kezemmel füled fogom s ott csücsülök az orrodon. (Szemüveg) Körte, de nem gyümölcs, nem is ehető, nem fán termett és a boltban vehető. (Villany körte) 9. Nem nő haj a fejemen, van talpam, s nincs tenyerem, magam soha nem járok veled és a testvéremmel sétálok (CipO) Krecsmáry László Pindurka nagytakarítása „Segítek Édesanyának” — szem nekirontott. Pindurka gondolta Pindurka, s nagy köhécselt, szipákolt. Mit te- héwel, tollseprűvel porolta hetett édesanyja? Hogy tisz- a könyvespolcot. A sok por- ta, pormentes legyen Pin­durka, kádba. belerakta a fürdő ­(Görög Júlia rajzaj

Next

/
Thumbnails
Contents